Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

'S % :Æmm%ÇG?ç§QiF' TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VASÁRNAP 197«. ópr. 4 XXVkévi Sl.itin. ARA: ti MÉRFÖLDKŐ Április 4-e alkalmából Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára szombaton ünnepi köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Felszabadulásunk 31. évfordulója • • Ünnepi gyűlés Szekszárdon Á prilis negyediké előesté­jén az időben mind jobban távolodó, de a tudatunkban és érzelmeink­ben elevenen élő felszabadulás eseményeire emlékezünk. Im­már 31 év távlatából vizsgál­juk a hazánk életében döntő szerepet játszó változásokat és tekintjük a felszabadulás nap­ját történelmünk kiemelkedő mérföldkövének. A múlt ismerete fontos fel­tétele a ma megértésének és a jövő tudatos tervezésének. A múlt bennünk él: forrása szo­kásainknak és a levonható ta­nulságok révén ösztönzője tet­teinknek. A történelem jó ta­nítómester azok számára, akik ismerik az események mozga­tó rugóit és akik a társadalmi fejlődés érdekében cselekedni, dolgozni akarnak. A magyar nép múltját év­századokon át az a harc jel­lemezte, amelyet a független­ségért, a társadalmi hala­dásért, nemzeti jogainkért és a szabadságért folytattak elő­deink. Folyamatos volt ez a küzdelem, mert mindig éltek hazánkban a népet tisztelő és reális célokat kitűzni tudó ha­zafiak, ők a kor szellemét megértve, mindig a haladó mozgalmak élére álltak. A ki­emelkedő tehetségek sohasem voltak társtalanok: tanításaik követőkre találtak azokban a hazafiakban, akik az ország sorsának megjavításáért akar­tak dolgozni. A felszabadulás előtt a leg­magasabb csúcsra 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásá­val, az első magyar proletár- diktatúra megteremtésével ju- .tott a magyar nép. Az 1919-es 133 nap történelmet formáló volt: megmutatta, miként le-, hét emberi életet teremteni ebben az országban, s meg­mutatta azt is, hogy a magyar munkás, paraszt és értelmisé­gi nemcsak mint ellenzéki erő állja meg a helyét, hanem ak­kor is, amikor a hatalmat gya­korolja. I smerjük a magyar uralkodó osztályok vá- lászát, amit az első munkáshatalomnak 1919. au- . gusztus elseje után adtak: 25 . évig terror és nyomor jelle­mezte a magyarországi életet Ez volt az a korszak, amikor határainkon innen és túl so­kan már látni vélték a sírt, „hol nemzet süllyed el”. Kö­zel volt a nemzethalál veszé­lye, de a végső pusztulást el­kerültük, mert éltek a bátrak, akik tenni mertek, s akik a jobb jövőért harcoló tömege­ket harcba tudták vinni. Élt a remény az emberekben, hit­tek abban, hogy 1919 álmai egyszer megvalósulnak. A má­sodik világháború legnehezebb napjaiban is bíztunk abban, hogy a világ első proletárál­lama, a Szovjetunió, amikor arra lehetőség adódik, segítsé­get nyújt a végső fölszabadu­lásért vívott harchoz. Hittünk abban, hogy azok, akik 1917- ben elfoglalták a Téli palotát, s akik szétverték az interven­ciósok ellenforradalmi serege­it, felülkerekednek az új be­tolakodókon is. A sztálingrádi lès a leningrádi győzelmek bi­zonyossá tették, hogy legyőz­hetetlen a szovjet nép, és je­lezték azt is, hogy közel van már a győzelem napja. A szov­jet nép kiverte hazája terüle­téről a fasiszta megszállókat és határain túl is folytatta a föl­szabadító háborút. Szétverte a német és magyar fasiszták fegyveres erőit és 1945. április 4-én befejezte hazánk fölsza­badítását. A fasizmust ugyanaz a fegyvert tartó kéz zúzta szét, amely a harcok után kenyeret és szabadságot adott a mind­kettőre éhes embereknek. A népért harcoló szovjet katona így lett a szocializmus zászla­ja alatt a béke katonája, a né­pek együttműködésének har­cosa. F ölszabadultunk, és le­hetőségünk adódott ar­ra, hogy véglegesen a nép vegye kezébe • a ha­za sorsának irányítását. Ré­gi vágyaink a szocializmus fölépítéséről változatlanul to­vább éltek, de most már erőnk is volt ahhoz, hogy fölépítsük és megvédj ük a .nép országát. Megváltoztak nemzetközi kö­rülményeink is: bebizonyoso­dott, hogy okos politikával, jó­zan tervekkel és együttműkö­dési szándékkal szilárd tá­maszra és szövetségesre talá­lunk a hasonló módon gondol­kodó és dolgozó népekben. Uj világot építettünk és építünk a magunk és az el­jövendő nemzedékek számára. Emelt fővel léptünk újra a történelem színpadára, mert volt és van erőnk arra, hogy a magunkén túl más népek sor­sának jobbra fordulásával is törődjünk. Ma egy olyan megvál­tozott világban élünk, mely­ben a szocializmus és más haladó rendszerek mel­lett még léteznek a régi tár­sadalmi rendszerek is, anél­kül, hogy politikai és gazda­sági törekvéseik változtak vol­na. De változtak, pontosabban szólva korlátozódtak a lehető­ségeik céljaik megvalósítására. Ennek oka, hogy létrejött a szocializmus világrendszere, hogy egy sor nemzet önmagát szabadította fel a gyarmati sorból, hogy szemünk láttán erősödnek a világ forradalmi mozgalmai. Meghatározó a szocializmus erőinek a szere­pe, ezért reális a lehetősége annak, hogy kiiktassuk a tör­ténelemből a háborút, s hogy minden nemzetközi problémá­ra tárgyalások útján találjunk megoldást A szocializmus építé­sének megkezdése, a kedvezően alakuló nemzetközi légkör, együtt­működésünk a Szovjetunió­val és a többi szocializ­must építő országgal, megala­pozta a magyar nép új és egy­re szebb életét. Az öndicséret látszata nélkül szólhatunk azokról a változásokról, ame­lyek pártunk következetes po­litikájának eredményeként gazdasági, politikai és szelle­mi életünkben bekövetkeztek. Fejlődésünk során a régi gon­dok helyébe . a növekvő igé­nyeknek megfelelően, új gon­dok léptek és lépnek. Ez így van jól, mert ez az ember mindennapi törekvéseinek és alkotókészségének a következ­ménye. Sikereink jelentősek, de ko­rántsem lehetünk elégedettek. Jobban élünk, de még nem olyan jól, mint ahogy azt sze- retnők. Mindenkinek jut a kö­zösen megtermelt javakból, de még nem mindenkinek kielé­gítő mértékben. Kitárultak a tudás kapui az egész nép előtt, de még nem mindenki indult el a nagyobb tudás, a kulturáltabb élet felé vezető úton. Ha most az évfordulón erről és a jövőről szólunk, akkor ismételten ki kell jelente­nünk: az a teendőnk, hogy minden magyar állampolgár számára elérhetővé tegyük a jobb életet, s nagyobb tudást és a közügyekben való foko­zottabb részvételt. Ennek a föltételei adottak: igaz emberi ügyet képviselünk, vannak ba­rátaink, akikkel megoszthat­juk gondjainkat és örömein­ket, vannak jól kidolgozott és a lakosság támogatását élvező gazdasági, kulturális és politi­kai célkitűzéseink. A szocializmus megvaló­sítja a nép szilárd ha­talmát, a dolgozó em­berek társadalmát. Illő, hogy ki-ki ezt szem előtt tartva helytálljon ott, ahol dolgozik, ahol képességeinek megfelelő­en szolgálhatja jelenünket és jövőnket. Tisztelünk és becsü­lünk mindenkit, aki bárhol, bármilyen hasznos munkát vé­gez. Arra törekszünk, hogy a jó szívvel végzett, az örömet és elégedettséget okozó munka legyen az egyén értékelésének alapvető mércéje. A munka az alapja az élet­nek. A jó politika ad értelmet a munkának, és lehetővé teszi, hogy a ma élő ember szívesen gondoljon a holnapra, s hogy mindig legyen mindenkinek a közösségért végzett munká­val elérhető célja és vágya. Terveinket csak munkával, valamennyi állampolgár hasz­nos tevékenységével tudjuk megvalósítani. Azt mindannyi­an tudjuk, hogy éves és ötéves terveink reális és jelentős fej­lődést ígérő programokat tar­talmaznak. A ma élő nemze­déknek: munkásoknak, pa­rasztoknak, értelmiségieknek vállalniuk kell ezeket a fel­adatokat, mert érdekünk, hogy a mai és az eljövendő korok javára felépüljön a fejlett szocializmus Magyarországon. Ismerjük barátainkat és szövetségeseinknek a mienké­vel egybehangzó terveit és bennünket is lelkesítenek azok a célok, amelyeket a kommu­nizmus építése érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa célul kitűzött. Mindennapos tevékenysé­günkben, a jövő megformálá­sában is együtt haladunk föl- szabadítóinkkal, a szovjet nép­pel, és biztosak vagyunk ben­ne, hogy programjaink meg­valósulása a világ minden né­pének a javát szolgálja. M eggyőződéssel valljuk: jó úton járunk, biztató jövő előtt állunk és így jó szívvel vállalhatjuk a felelősséget tetteinkért az el­jövendő nemzedékek előtt, _ ■ / I !** « ^ v * a Szombaton Szekszárdon,' a Babits Mihály megyei művelő, dési központban tartották meg a hazánk felszabadulása 31. év­fordulója tiszteletére rendezett nagygyűlést. Az elnökségben foglalt helyet dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, valamint a város politikai, társadalmi és gazda­sági életének kiválóságai. Részt vettek az ünnepségen és az el­nökségben foglaltak helyet a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet alakulatok képviselői. A nagvo-yűlést dr. Nedók Pál Szekszárd város Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd dr.' Rúzsa János, a városi pártbi­zottság első titkára, a nagygyű­lés előadója emelkedett szólás, ra. Dr. Rúzsa János ünnepi beszéde — Harmincegy évvel ezelőtt — 1945. április 4-én — népünk történelmének új korszaka kez­dődött. A szovjet hadsereg, tör. ténelmi küldetését teljesítve, felszabadította hazánkat. Né­pünk visszanyerte nemzeti füg­getlenségét, a mat'var munkás- osztály számára megadatott az a történelmi lehetőség, hogy megszerezze a hatalmat és megnyissa az utat a szocializ­mus, a kommunizmus felépíté­séhez —- kezdte beszédét a szó­nok. A továbbiakban dr. Rúzsa János arról a harcról beszélt, amelyet a magyar dolgozó nép a haza szabadságáért folytatott.1 Diadalmas küzdelmek, JeVert forradalmak, a dolgozó embe. rek tenniakarása jellemzi egész történelmünket. De a nagy, az örökre meghatározó győzelem a szovjet katonák harcának ered­ményeként köszöntött népünk-; re. A továbbiakban a szónok ar* ról a nagy munkáról beszélt, amelyet népünk a kommunista párt vezetésével végzett a félj szabadulást követő időkben. — A társadalom előtt ekkor feladatként a munkásosztály hatalmának megszilárdítása és védelme állt, a porletárdiktatú. ra társadalmi-állami rendsze­rének kiépítése, a szocializmus alapjainak lerakása. A maga választotta úton járó nép rend­kívüli erővel és lelkesedéssel látott hozzá az építőmunkához, A magyar nép, új országot! építő munkájában, a felsza­badulás első napjaitól kezdve nem volt ' magárahagyatotí. Mindenekelőtt a Szovjetunió volt az, aki sokoldalú segítséget nyújtott ezernyi gonddal küzj dő hazánknak. Népünk soha nem felejti el. hogy a Szovjet­unió a II. világháborút követő nemzetközi tárgyalásokon sík- rászállt hazánk függetlenségéi (Folytatás a 3. oldalon.) KOSZORÚZÁS Tegnap délelőtt Szekszárdon, a Felszabadulás téren és az al­sóvárosi temetőben, a szovjet hősök emlékművénél rendeztek koszorúzást, ahol a megye, a város, a járás párt-, állami és tömegszervezgti vezetői, a gyárak, üzemek, szövetkezetek, is­kolák és intézmények képviselői helyezték el koszorúikat a hősök emlékművének talapzatán. Képünkön: Horváth József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Rúzsa János, az MSZMP városi bizottságának első titkára és Tatár Lajos, a járási pártbizottság első titkára megkoszorúzza a Felszab». Mig téri emlékművet. f l

Next

/
Thumbnails
Contents