Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-28 / 100. szám

jogszabályokról - röviden ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafíők 71. Fecske Ritka levélre bukkantunk. Újvári János, Várdomb, Kos* suth u. 20. szám alatti olva* sónk hosszú versben intézte kérdését az Ön kérdez — Mi válaszolunk rovathoz. Ebből idézünk két versszakot: „Itt a tavasz, nézz az égre! Megjött már a fecske végre. Nem a Magyar Dohánygyárból, Hanem messze Afrikából. Merre szállsz,te'magyar Fecske? Látni téged, de jó lenne! Minálunk is elszívnának a faluban, ha kapnának.** Természetesen nemcsak versben tette fel a kérdést, amely lényege: „Kérem, szí­veskedjenek fényt deríteni ar­ra, hogy mi az oka a Fecske cigaretta ellátásunk időnkénti akadozásának? Miért nincs ellátva folyamatosan ezzel a cigarettával a falunk egyetlen boltja?" A kérdést továbbítottuk a Dohányértékesítő és Készlete­ző Vállalat szekszárdi elosztó­jának. Hepp Józsefné elosztó­vezetőtől kaptuk a következő választ: —- Felülvizsgáltam a Vár­domb 17. számú vegyesbolt 1976. évi dohánymegrendelé­seit. Fecske cigarettából az elosztó o boltvezető által ren­delt mennyiséget (január hó­napra: 30 000 db, február hó­nap: 20 000 db, március hó­nap: 30 000 db) teljes egészé- , ben kiszállította. 1975-ben, il­letve az 1976. év eddig eltelt időszakában Fecske cigaret­tából az ellátásban fennaka­dás nem volt. Amennyiben à boltvezető kartárs úgy látja, hogy az általa rendelt Fecske cigaretta mennyisége a köz­ség ellátását nem fedezi és nagyobb mennyiséget kíván rendelni — elosztónk a meg­rendelt árut leszállítja. Miért olcsóbb, miért drágább? Hoffmann József tmk-laka- tos, Bonyhád zománcgyári ol­vasónk nem érti: miért térít egyik vállalat többet a bérlet­ből, mint a másik? „Cikón la­kom — irja —, a bonyhádi zománcgyárban dolgozom. Menetrend szerinti autóbusz- szal járok a munkahelyemre naponta. Az utazási bérlet ára 112 forint. Ebből a munkavál­lalót terhelő összeg — amit béremből vonnak le — 82 fo­rint. Más községekből (Hidas, Széptölgyes) ugyanilyen díjté­telű és távolságú bérletjegyek esetében a dolgozó térítése lényegesen kevesebb: 60 fo­rint. Miért kell Cikóról 22 fo­rinttal többet fizetnünk? Kérdeztem ezt már a válla­latomtól is, ahol az illetéke­sek a következő választ adták: A díjszabást nem a vállalat határozza meg, tehát a térí­tési dijak megáilapitását nem befolyásolhatja sem növelő, nem csökkenő irányban. Az utazási igazoló lapokat a Vo­lán állítja ki, melyen feltün­teti a teljes árat és a munka- vállalót terhelő összeget. Ettől a vállalat eltérni nem tud." Ezek után mi is kíváncsian vártuk a 11, sz. Volán Válla­lat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettesének. Pech Józsefnek a válaszát — Téves a munkáltatónak az a tájékoztatója — kaptuk a választ —, miszerint a bér­letjegyek árának megállapítá­sa, illetve a munkáltatót és dolgozót terhelő összeg meg­határozása a Volán vállala­toknál történik. Ezt ugyanis az Anyag- és Árhivatal határoz­za meg. A Volán vállalatok csak végrehajtják a határo­zatot. — A dolgozót terhelő ösz- szegek különbözősége azonos távolságokra abból adódik, hogy az egységes havi bérlet­jegyek bevezetésekor közpon­tilag kimondták: a dolgozót nagyobb összeg nem terhel­heti, mint a korábban váltott hetijegyek egyhavi összes ér­téke. Ezek a díjszabás egysé­gességének hiánya miatt azo­nos távolságokra is különbö­ző értékeket mutattak és pon­tosan ezért vált szükségessé a munkába járást célzó bérlet­jegyek és díjszabás egysége­sítése. — A korábbi hetijegyek arának kialakítási rendszere, valamint az új havi bérlet­jegyekre történő átállás rend­szerének megértetése ilyen korlátozott terjedelemben szinte lehetetlen... Megnyug­tatásul közölhetem, hogy Hoffmann Józsefet semmi ká­rosodás nem érte, az összeg a díjszabás határozmányainak megfelelően történt. (Nem értjük, hogy miért olyan bonyolult egy rendel­kezés, hogy azt hat-nyolc mondatban nem lehet meg­magyarázni. Hoffmann József is elhiszi, mi is elhisszük, hogy az összeget a díjszabás hatá­rozmányainak megfelelően ál­lapították meg, de a kérdés oz kérdés marad: „Miért kell azonos távolságra 22 forinttal többet fizetnie az egyik, be­járónak, mint a másiknak?”) (A szerk. megjegyzése.) A i élelmiszer-kis­kereskedelmi és ven­déglátás egyes háló. zati dolgozóinak pót. lékáról szól a belkereske­delmi miniszter 7/1976. (IV. 17.) Bk. M. számú rendelete, amely szerint a belkereskedel­mi ágazathoz tartozó élelmi, szer-kiskereskedelmi és vendég­látó vállalatok, fogyasztási; ér. tékesítő és beszerző szövetkeze, tek budapesti élelmiszer­kiskereskedelmi és vendéglátó egységeiben — a rendelet mel­lékletében meghatározott mun. kakörben — foglalkoztatott há. lózati dolgozónak munkahelyi pótlékot kell fizetnie. A munkahelyi pótlék összege egy naptári évre az élelmiszer, kiskereskedelemben 5000 Ft, a vendéglátásban 2500 Ft. A vá­rosokban működő önkiszol­gáló élelmiszerboltoknak a jog. szabályban megjelölt munka, körben foglalkoztatott pénztá. rosait havi 150 Ft pénztárosi pótlék, illetve ennek a munká. ban töltött idővel arányos ré­sze illeti meg. A jogszabály a Magyar Köz. löny 31. számában jelent meg és kihirdetése napján hatályba lépett. „A jótállási kötele^ eettség a tartós fo­gy a szt á si , cikke k kö­rében" címmel jelent meg közlemény a Kereskedelmi Értesítő 9. számában. Az Or. szágos Kereskedelmi Főfel. ügyelőség megállapította töb. bek között, hogy „Sok helyütt nem gondoltak a jótállási je. Az érdeklődés oly nagy a pé­csi nyári egyetem iránt, hogy hagyományos keretek között nem is tudja megszervezni a TIT, ezért egymást követően két-két hetes „szemesztert” in. dit. Az első kurzus július 22. és augusztus 4.. a második pedig augusztus 6. és 19. között fo­gyek cseréjére, a hálózat feL készítésére, helytelenül értele mezték a vevőszolgálati szel­vények megsemmisítését, volt ahol a vállalati központok tel­jes tájékozatlanságát állapítot.' ták meg a felügyelőségek." „Változatlanul merültek fel hiá­nyosságok a jótállási időnek a javításban töltött napokkal va. ló meghosszabbításánál és az esetek többségében nem jelzik a készülékek fő darabjainak cseréjét sem.” A bútoripari ter­mékek tekintetében megállapít, ja a közvélemény, hogy „a leér. tékelt termékekhez is — az ár. engedmény okának feltünteté­se mellett —jótállást kell biz. tosítani, a garnitúrák megbon. tásánál az egyedi darabokhoz is kell adni jótállási jegyet.’’ Indokoltnak tartjuk még fel. hívni a fikyelmet az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté^1 rium 18/197.6. számú k ö z 1 e . m é n y é r e, (megjelent az Építésügyi Értesítő 9. számá­ban), amely a magasabb vezető állású dolgo­zók prémiumfelada­tainak célkitűzései­ről szól, s amelyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „A prémiumfeladatok meg. határozásánál arra kell töre­kedni. hogy a kitűzött súly­ponti feladatok száma hárem.- nál több ne legyen. Az egyes feladatokra kitűzött prémium mértékét az alapbér százalékú.’ ban kell megjelölni." Dr. Deák Konrád . osztályvezető ügyész gadja a hazai és külföldi ven­dégeket. Az első jelentkezés a,z egyesült államokbeli Ohióból érkezett Pécsre. Az ohiói egye­tem tanári kara — nyolcvan professzor — az idei nyáron Magyarországra látogat és részt vesz a „Népek barátsága” nyá­ri egyetemen. Ml VÁLASZOLUNK Telefonsiámunk: 129*01, 123-61. 32. De a törvényes út csak formai kér­dés. Sokkal mélyebben aggasztották esetleg királyságának politikai kiha­tásai. Koronás főként csak békes­ségben élhetett volna Ausztriával. „Mint lengyel király, kénytelen le­szek jó viszonyt tartani a császárral, Magyarország fejedelmeként pedig háborút kell viselnem ellene” — ír­ta. Felelősséggel mérlegelt. A lengyel trón kedvéért nem mondhatott le hazája szabadságharcának vezetésé­ről, viszont Magyarország érdekeiért nem kényszeríthette háborúba Len­gyelországot. Tekintettel a kizáró okok súlyosságára, a végső döntés további tisztázást igényelt, ezért az oroszul kitűnően beszélő Bercsényi Miklóst Varsóba küldte, hogy ta­nácskozzék Péter cárral. Miközben kuruc oldalon a feszült­ségekkel teli események zajlottak, addig Ausztria és a labanc tábor sem tétlenkedett. Látva Rákóczi impo­náló sikereit, Eszterházy Pál nádorral az élen azt tanácsolták I. Józsefnek a Bécshez hű főurak, hogy fogadja el a szövetkezett rendek egynéhány követelését, törődjön bele Erdély ön­állóságába. Az udvar hallani sem akart a javaslatról. Ellenben a trón­fosztó ónodi határozatra labanc gyű­lést csődítettek össze és 1707. augusz­tus 20-án hazaáruló kiáltványban rá­galmazták meg a kuruc Magyar- országot. Mindazt a vádat előhozták a függetlenség tábora és személy szerint Rákóczi ellen, amiben ők vol­tak vétkesek. Természetesen, nem maradtak meg a szavaknál. Újabb hadjáratot zúdí­tottak az országra, mert jól tudták, Magyarország megszilárdul az ön­állóság, a törvénybe iktatott függet­Gerencsér Miklós: Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) lenség, ha frissiben föl nem forgat­ják fegyveres erőszakkal. Alig ért véget az ónodi országgyűlés, Rabutin tábornok Pest és Arad érintésével benyomult Erdélybe. Stahremberg főparancsnok ugyanakkor a Vághoz vonult, megerősítette Lipótvárt. Ku­ruc részről Erdélyben Pekry Lőrinc, a Vágnál Ocskay vallott kudarcot — megint a tehetetlen tábornokok ! Még szerencse, hogy Dunántúlon fényes győzelmeket aratott Pálffy János la­bancai felett Bottyán János és Béri Balogh Ádám. De Erdély elveszett Rákóczi szá­mára és baljósán sokasodtak újra a veszélyek. Köztük a két legsúlyo­sabb: a szegénység és a kimerültség. LABANC RIMÄNKODÄS Terebesen, az északi országhatár közelében tartózkodott Rákóczi, hogy hogy minél hamarabb találkozhas­son a Varsóból visszatérő Bercsényi­vel. A távoli faluban is ereje meg­feszítésével dolgozott, egyszerre in­tézte az ország belső ügyeit és nyo­mon követte, elemezte a külpolitikai fejleményeket. Cseppet sem vette pártfogásba a szerencse. Arról érte­sült, hogy XII. Károly svéd király békét kötött Ausztriával, így bizto­sította hátát a Péter cár elleni tá­madáshoz, következépképp Magyar- ország helyzetét alaposan megnehe­zítette. Fölkereste a fejedelmet Des Alleurs márki, s tudtára adta, szíve­sen venné XIV. Lajos, ha valame­lyik Bourbon herceget hívnák meg a magyar trónra. Egyúttal kifejtette, mennyire elhibázott Rákóczi ama fá­radozása, hogy összebékítse Svéd­országot és Oroszországot. A fran­cia diplomata egyenesen üdvösnek tartotta a nagy keleti mérkőzést, hi­szen minél alaposabban gyengítették egymást a jelentős hatalmak Európa küzdőterén, Franciaországnak annál kevesebb riválissál kellett számolnia. Látható volt, XIV. Lajos egyre ci- nikusabban hagyja cserben Rákóczit, dinasztikus és nagyhatalmi ábránd­jai messze eltérnek Magyarország reálpolitikai érdekeitől. Immár csak az orosz szövetségben reménykedhe­tett a fejedelem. 1707. szeptember 3-a után Ungvárra ment, ahol már várta a Varsóból megérkezett Ber­csényi Miklós. Zárt ajtók mögött, négyszemközt tanácskoztak két napon át. A lehető legkényesebb diplomáciai helyzet ala­kult ki. Kuszáit, ingatag, ellentmon­dásokkal teli helyzet jellemezte Eu­rópa külpolitikai viszonyait. A töré­kenységig gyenge, száz oldalról se­bezhető kuruc Magyarországnak a borotvaélen kellett táncolnia. Svéd­ország hetykén viselkedett, nem fo­gadta el Péter cár tizenkét évre szó­ló békeajánlatát, benyomult Lengyel- országba. Franciaország hadakozott Ausztriával, de barátként visekedett a Béccsel szövetséges svédek iránt. Ausztria kéznél tartotta az Orosz­országgal való barátkozást, holott Péter cár a svéd királlyal háború­zott, miközben oltalmába fogadta a kuruc fejedelmet, ugyanakkor Auszt­ria szövetségét kereste a török ellen. Oroszország jóindulatát messzeme- meőn becsülnie kellett Rákóczinak, egyúttal résenlétet parancsolt rá az óvatosság, nehogy magára vonja a svédek haragját. Mindezt tetőzte Lengyelország belső felfordulása, a zűrzavarrá fajult rendi demokrácia. Még mindig érvényben volt Rákóczi megválasztása a lengyel trónra, de ekkorra földcsuszamlás közepette hallani sem akart a fejedelem a ki­rályi szerepről. Bercsényivel kialakí­tott döntése szerint ragaszkodott a Péter cárral megkötött szövetséghez, S a többit az időre bízta. Külpolitikai gondjai mellett épp elég nyomasztó feladattal terhelték a függetlenségi harc belső teendői. Er­dély elvesztése után előbújtak a he­gyék közti fejedelemség labancai menedékhelyükről, Brassó, Szeben és Fogaras várából, türelmetlenül ül­dözni kezdték a Rákóczit megválasz­tó nemeseket és a kurucokhoz hű lakosságot. Menekülők tömegei fu­tottak az ország északkeleti részébe, vagy át a havasokon a moldvai fe­jedelemségbe. A Vág mellett erős vé­delmi sáncok építésébe kezdett a kontinens egyik leghíresebb tábor­noka, Stahremberg, az osztrák hadak magyarországi főparancsnoka. Egye­dül Dunántúlról kapott vigasztaló híreket Rákóczi. De a cseppenkénti jó hírekkel szemben ezernyi lehan­goló értesülés szaporította aggodal­mait, (Folytatjuk.) Nyári egyetem Pécsett

Next

/
Thumbnails
Contents