Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-28 / 100. szám

Orvosok, betegek, etika

Kérdéseinkre dr. Horváth Jenő, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője válaszol

Mostanában ismét sok szó esik az orvosok és betegek kapcsolatáról, az egészségügy etikai helyzetéről. Ennek magyarázata, hogy az illetékesek ismét napirendre tűzték, ami a közvéleményt erőteljesen foglalkoztatja esetenként. Va- lahányan érezzük egyébként, hogy szükség van az orvos— beteg kapcsolatok rendezésére, az etikai követelmények szigorítására, ha érvényt akarunk szerezni a törvénynek, miszerint a Magyar Népköztársaság minden polgára a magas szintű, ingyenes egészségügyi ellátásra jogosult.

Munkatársunk azért kereste föl dr. Horváth Jenő főorvost, hogy az etikai helyzetről kérjen értékelést és megtudakolja mindazt, amit megyénkben tenni kell a szocialista egészségügy alapelveinek jobb érvényesítése érdekében.

Mint azt beszélgetőpartnerünk bevezetőül elmondotta; ha szükséges, a jövőben keményen büntetni kell minden olyan visszaélést, mely a jogosulatlan táppénzbe való helyezéssel történik, illetve történhet. Magángyakorlatot állami egészségügyi intézményben folytatni nem szabad. Végül, de nem utolsósorban: mind az egészségügyi dolgozók, mind a lakosság körében harcolni kell a sajnos vaskosan meglévő borravalószemlélet ellen.

Ez utóbbival kapcsolatban szükségesnek tartjuk ismételten elmondani, hogy hazánkban az egészségügyi ellátás Ingyenes. De mindaddig sikertelenül küzdünk az orvosra és betegre egyaránt megalázó pa- rasolvencia ellen, amíg’ lesznek akik adnak, következésképpen lesznek olyanok is, akik elfogadnak«.

— Megyénkben gyakoriak az olyan etikai problémák, amelyek az orvosé tikot bizottság elé kerülnek?

Örömmel mondhatom, hogy kirívó etikai problémák ritkán fordulnak elő. Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy orvosaink munka- és életkörülményei megfelelőek és hatékony az ellenőrzés is.

Dr. Horváth Jenő ezt követően elmondotta, hogy 1972- ben az OEB 12 esetet tárgyalt, Ebből 3 esetben születeti felmentés, 4 esetben hoztak fegyelmi büntetést. A további ä esetben nem igényelt intézkedést az ügy. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a 12 esetből 8 magatartási kifogásokat tartalmazott, i volt munkavégzéssel kapcsolatos, 1 anyagi természetű és 2 egyéb. Egy év múlva, 1973-ban mindössze 9 esetet tárgyalt a bizottság és kirótt 7 fegyelmi büntetést Ezek nagyon szigorúak voltak, mert a táppénzes fegyelem megsért« ellen kellett eljárni. Három orvost tiltottak eJ a magángyakorlat folytatásától. Anyagi természetű etikai vétség miatt 3 or- vost kellett elmarasztalni,

1975-ben mindössze egyetlen ügyet tárgyalt az OEB. De a bepanaszolt körzeti orvos ügyében nem volt szükség intézkedésre. Ez évben eddig 4 körzeti orvos ellen beadott panaszt vizsgált meg az OEB. Eljárást egyik esetben sem kezdeményezett.

— Említette, hogy a nem megfelelő magatartás miatt koráb• ban sok volt a bejelentés„

— Igen. Éppen ezért foglalkozunk igen sokat az orvosaink körében meg nem engedhető viselkedéssel, így például az alkoholizálással is.

— Ez a probléma elég közismert adott települések lakosságának körében. Mit tesznek, ha egy-egy orvos bizonyíthatóan alkoholista?

— Természetesen elvonókúrára kötelezzük.

— Országos lapokban sokszor olvasunk, rádióban, televízióban sokszor hallunk úgynevezett ágyárusításról. Nálunk is van „hagyománya" az ilyesminek?

— Szerencsére nálunk még csak a gyanúja sem merült fel eddig a kórházi ágyakkal való „kereskedésnek”. Mindössze egy olyan esetünk volt, amikor a körzeti orvos megkerülte: a SÁV-rendszert és nem a területileg illetékes járási kórházba utalta a bete» get, hanem Szekszárdra.

— Ha már a megyei kórházról Van szó, indokoltnak tartja « megyei tanács egészségügyi osztálya a kórház traumatológiai és reumatológiai osztályán folyó ambuláns rendelés magas forgalmát?

I

Ä problémát ismerjük, bennünket is foglalkoztat annak tisztázása, hogy szükséges-e a betegeknek a rendelő- intézetben működő szakrendelés mellett a kórházi osztályra S bejárniok. Időszerű tennivalóink között ez a kérdés is helyet foglal. Hasonlóképpen a szanatóriumi beutalásokat eldöntő bizottság működése is. Elsősorban azokat a betegeket kell beutalni — a vonatkozó rendeletnek megfelelően —=

akik táppénzesek.

— Meg lehetne fogalmazni sommásan az egészségügyi etikai célprogram 1976. évi feladatait?

— A fő etikai követelmény a szakmai színvonal emelése, a szakmai ismeretek állandó bővítése. Mindjárt ezt követően, hallatlanul nagy szükség van az ingyenes egészségügyi ellátásra vonatkozó párthatározatok és: kormányintézkedések maradéktalan érvényesítésére. De ez az a feladat, amiben szerepet kell, hogy vállaljon a lakosság is. Ne követeljenek a betegek kivételes ellátást és ne akarják ezt anya- gi juttatásokkal megszerezni,1 mert nincs szükség a kivételezésre. Valószínű nagyon sokszor kell elmondanunk, leírnunk a jövőben, hogy a Magyar Népköztársaság minden állampolgára jogosult a magas szintű, ingyenes orvosi ellátásra.

— Amikor az orvosetika helyzetéről, alakulásáról beszélünk, szükséges a differenciálás, hiszen köztudott, hogy az egészségügy dolgozóinak döntő többsége kifogástalanul látja el feladatait. Nem szándékoznak a jövőben nagyobb figyelmet szentelni fa szükséges ellenőrzés, felelősségre vonás, stb mellett) azoknak, akik kiemelkedően etikus magatartást tanúsítanak?

— Természetesen erre is gondoltunk. A jövőben éppen ezért figyelembe vesszük az egészségügyi dolgozók kitüntetési javaslatainál a szakmai, politikai, azaz közéleti munkán kívül az etikai magatartást is. Ki kell térni ezenkívül a minősítések készítésénél, előléptetésnél ez etikai magatartás mérlegelésére. A meghatározott időtartammal dolgozó vezető orvosok megbízásának kiadásakor az etikai követelmények is nagyobb hangsúlyt kell. hogy kapjanak, hiszen fontos funkciója van a személyes példamutatásnak!

Hallottuk, hogy rövidesen sor kerül egy állami megyei etikai koordináló bizottság létrehozására.

_______________________________________1

— Helyes az értesülés. Ez a bizottság ténykedését azzal kezdi, hogy jelentést ad az Egészségügyi Minisztériumnak a megye egészségügyének etikai helyzetéről. Fontos momentuma a már említett szigorodásnak, hogy az integrációs feladatok végrehajtása után a megyei kórház-rendelőintézetben, valamint a dombóvári városi kórházban létrehozzuk az intézeti etikai tanácsokat, az állami vezetés, az intézet párt-, KISZ- és szak- szervezetének közreműködésével. Ezek a tanácsok évente kötelesek beszámolni az intézet etikai helyzetéről, s az igazgatók kötelesek az általuk felvetett intézkedések megtételére.

Befejezésül dr. Horváth Jenő főorvos azt mondotta el, hogy járási, városi szinten az egészségügyi dolgozók tájékoztatása, az 1976. évi etikai akcióprogramról munkaértekezleteken történik meg június 1-ig bezáróan.

— Mit tanácsolna főorvos elv- társ a betegeknek?

_______________________________________I

— Azt, hogy vállaljanak ők is részt az etikai akcióprogramból és úgy, hogy szokjanak le a hálapénzelésről, amit egyébként ők is elítélnek, de azért adnak.

fc» Köszönjük a beszélgetést1 — 1ászló —

Hárman ülünk az asztal met. lett. Előttünk sőrösp ohár, szánkban az elmaradhatatlan cigaretta, szívünkben keserűség. Mindannyian közeledünk ahhoz, hogy elhagyjuk az ötödik X-et és belépjünk a hatodikba, ami a java férfikort kellene, hogy jelentse, de hallgat, va magunkat, aligha jelenti azt P-t hajnalonként a hasogató térde ébreszti és vibráló, köny. nyező szeme nemrégiben elvezérelte a szemészetre, ahol persze nem csodaszert írtak neki, hanem szemüveget. Gy. pontos élménybeszámolóval tud szol. gálni a kórház akutszobájáról, ahová rakoncátlankodó szíve ritte el egyszer. Élménybeszámoló közben lágyújt félórán

Kopunk

belül a negyedik cigarettára. Én a minap hagytam el a botot, viszont nagy odaadással tu. dom ecsetelni a hisztaminkúra szépségeit.

Hallgatom önmagunkat és egyre inkább az az érzésem tá. mad, hogy ha behunynám a szememet, akár a halálhoz kö. zeledő vénasszonyok gyüleke. zetében is vélhetném maga. mat. Ami persze nem igaz, hiszen abban egyetértünk, hogy most jutottunk abba a korba, ft®ilybgM ás évtizedek során

megszerzett tapasztalatok (milyen változatos tapasztalatok!) birtokában alkotni is lehet, sőt kell valamit. Csak éppen ne Topogna a derék, ne fájna a láb és ne zihálna az ember többletkilóinak terhe alatt már a másodikon, amikor rossz a lift és fel kellene jutni az ötödikre. Zsíros disznóölések, töltött káposzták, éjszakázások, nem kevés bor és oda se neki alapon lábon kihordott meg. fázások jutnak az eszünkbe. Az. hogy kopásunkhoz önma. gunk is jócskán hozzájárultunk, megtettünk érdekében minden tehetőt. Aligha csak mi vagyunk azok, akik a negyvenes éveik végét taposok közül ezt elmondhatják.Q L,

Tolnai diákklub Gödöllőn

À Gödöllői Agrártudományi Egyetemen körülbelül ötven Tolna megyei fiatal tanul, klubjuknak negyvennégy tagja van. Akik nem tagok, azok vagy házasok, vagy más megyébe kötelezték el magukat.

Az egyetem egyik legjobban működő diákklubja a megyénk- belieké. Halmosi Józsefnek, a klub vezetőjénél^ az a véleménye, hogy mindannyian hazajönnek dolgozni. Többen ösztöndíjszerződést is kötöttek.

A klub fenntartója évi 20 ezer forintból, a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei Szervezete. Ebben a húszezer forintban benne van az Állami Gazdaságok Igazgatóságának és a Tolna megyei Tsz-szövetségnek a pénze is. Tehát pem szűkölködnek anyagiakban, már csak azért sem, mert a Nyisztor György kollégiumtól is kaptak évi kétezer forintot, sőt az idén jó munkájuk eredményeképpen ötszázzal többet. Az egyetemi KISZ- bizottság adna ugyanennyit, de ezt rendszerint nem veszik igénybe. Az egyetem évi egy kirándulást vagy fizet, vagy buszt ad hozzá. A tolnai klub jól használja fel a pénzét és a lehetőségeket. Minden évben hazalátogatnak a megyébe. Összekötik a kellemest a hasznossal. Az idén például május nyolcadikén és kilencedikén jönnek Paksra, a konzervgyárat és az atomerőmű építkezését megnézni. Találkoznak, ugyanekkor a környező termelőszövetkezetek vezetőivel is.

Minden félévben két-három szakmai előadást szerveznek megyei előadókkal. A tanév kezdetén az állami gazdaságok szakszolgálati állomásáról tartottak előadást a diákoknak.

Szakáll László, a MTESZ megyei titkára januárban az ötödik ötéves terv megyei feladatairól adott tájékoztatást.

Gödöllőről indult el egy vetélkedősorozat. Ebben a gödöllői, a kaposvári és a keszthelyi egyetemek, főiskolák Tolna megyei diákklubjai vetélkednek a „Ki tud többet Tolna megyéről?” témakörben. A jövő tanév elején Szekszárdon lesz a negyedik verseny. Eddig kétszer nyert a gödöllői csapat és egyszer a kaposvári.

Az egyetem vezetőségének az a véleménye, hogy a diákklubok nemcsak a szórakozásnak*' de a szakmai továbbfejlődésnek is hasznos fórumai. A diákok számára pedig biztonság- érzetet jelentenek, mert nem szakadnak el a szűkebb hazától, sőt a tanulmányi kirándulások alkalmával éppen megismerkednek megyéjük mező- gazdaságával, s valamelyest a gyakorlati munkával is. Nem haszontalan a diákok számára, hogy az elhelyezkedés előtti években több termelőszövetkezet és állami gazdaság veze-1 tőivel találkoznak. A jó kap-: csolat eredményéképpen a gazdaság nyerhet egy új szakembert, aki dolgozni megy és úgy, hogy már rendelkezik némi ismerettel jövendő munkahelyéről. A harmadik évtől kezdődően a diákok magúk választják meg a nyári gyakorlat helyét. A legszerencsésebb eset az, hogy oda megy vissza dolgozni a végzett agronómus* ahol gyakorlati idejét töltötte.' Az ösztöndíj szerződések megkötésének is az a legjobb módja, ha a felek már ismerik egymást. A jól működő diákklubok erre is lehetőséget adnak,;

— Ihárosi —» j

Jegyzet

k közművelődés „nehéz” öregjei

Nem vághatok rögtön, a közepébe. Előbb el kell mondanom, hogy becsülöm, tisztelem, szeretem az idős embereket, és nagyon fontosnak tartom, hogy a közművelődésben is támaszkodjanak rájuk. Tapasztalataik, ismereteik, bölcs higgadtságuk elkel a művelődési házak társadalmi vezetőségében, a szakkörök, klubok, művészeti csoportok irányításában.

Ott, ahol építenek rájuk, bevonják őket a rendszeres tevékenységbe, sokkal inkább sikerül úgy dolgozni, hogy a legszélesebb rétegek igényeit szolgálhassák.

Mégis, most arról beszélek, amikor „baj van az öregekkel”. Éppen jó szándékú lelkesedésükkel okoznak problémákat.

Némelyikük fél évszázada közreműködője valamelyik amatőr művészeti mozgalomnak, szép emlékeket szerzett, és jókora mesterségbeli tudást Igaz, közben közel jár a hetvenhez és kj az, aki számon kémé •• tőle, hogy szemlélete, látásmódja, érdeklődése nem a legkorszerűbb? Örülnek, hogy lelkesedése nagyobb, mint a fiataloké, hogy fáradhatatlan, s hogy nyugdíjas lévén, idejének nagy részét a színjátszó csoportnak, a szakkörnek, a kórusnak szenteli.

Csak hát az eredmény gyakran felemás. A húszéves átlag- életkorú színjátszók az ötvenes évek elején divatos, vidám üzemi jeleneteket adnak elő. A nézők csodálkoznak, a fiatalok a következő műsor próbájára már oem meaaek eJ,

A képzőművész-szakkörben egyre a tájképfestést gyakorolják, az idős irányító számára itt kezdődik és fejeződik be minden, amit alkotni érdemes.

A fotószakkörben az kapja a dicséretet, aki véletlenül „elkapott” egy csókolódzó galambpárt... A példákat sorolhatnánk, itt a megyében is, szinte minden művészeti ágnak megvannak a maga lelkes öregjei.

Lemondani tevékenykedésükről nem szabad. A bírálatot, még ha nagyon finom is — nehezen viselik el, a legapróbb megjegyzésre is mélyen, megsértődnek, otthagynak csapot-papot, még életkedvük is megrendül. A közművelődés öregjeinek kérdése — kényes kérdés!

Mikor róluk beszélgettünk, egyik népművelő azt jósolta; még akkor is „perpatvar” lesz, ha nemhogy név, de konkrét célzás sem szerepel ebben az írásban...

Megbántani nem szeretnénk senkit, de azt hiszem, nem az a helyes megoldás, hogy megvárjuk, amíg ezek az idős amatőrök megrokkannak, míg elfogy az erejük. Szép szóval, tapintatosan, de irányítani kell őket, vezetés helyett talán szaktanácsadással megbízni. Érezzék, hogy igenis, szükség van rájuk — de csak azt kérjük és fogadjuk el tőlük, ami a közművelődés korszerű elképzeléseit szolgálja.

Haszna, értelme így lesz igazán öregjeink segítő, tenni aka- ró szándékának.

~ víé — „