Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-28 / 100. szám

Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Internacionalista egységben A pártcsoportok - a pártmunka fontos eszközei A megyei pártbizottság pártépítési munkabizottsága legutóbbi ülésén a pártcsopor­tok helyzetét, az alapszerve­zeti szinten végzett pártmun­kában betöltött szerepüket elemezte. Megállapította, hogy ezek, a párttagokat a munka- szervezet (szocialista brigád, műhely, osztály) szerint tö­mörítő kis egységek jól szol­gálják a párt politikájának megvalósítását és abban a párttagság aktív közreműködé­sét. A X. kongresszust követő években az irányító pártszer­vek folyamatos ösztönzése, de az alapszervezetekben szerzett kedvező tapasztalatok követ­keztében is a pártvezetőségek és a párttagság által elfogadott és elismert eszközeivé váltak a pártmunkának a pártcsopor­tok. A megyében szinte min­den alapszervezetben tevé­kenykedik pártcsoport, ahol működésük feltételei adottak. Munkájuk középpontjában többnyire a munkahelyi, gaz­dasági és politikai feladatok megoldásának elősegítése áll (munkaszervezési kérdések, szocialista brigádmozgalom, stb.) Jellemző tevékenységük­re, hogy aktuális kérdésekről •— akár pártpolitikai, akár üzemi, termelési jellegűek azok — rövid idő alatt tájékoztat­ják a párttagságot. A PARTDEMOKRACIA FÓRUMAI A pártélet terén jelentős sze­repet töltenek be a taggyűlé­sek politikai előkészítésében. A fontosabb napirendek beszá­molóit pártcsoport-értekezlete- ken előzetesen megvitatják, véleményezik. Az irányító pártszervek határozatai meg­ismertetésének, egységes értel­mezésének szervezői és végre­hajtói. Figyelemmel kísérik a csoport tagjainak gazdasági, politikai munkáját, pártmeg­bízatások adása és azok végre­hajtásának számonkérése ré­vén is ösztönöznek az aktívabb pártmunkára. Kialakulóban vari a párt­építő munkában, a párttagság­ra való felkészítés terén gya­korlati tevékenységük. Ezt a pártonkívüliekkel való köz­vetlen kapcsolatuk is indokol­ja. Fontos szerepet töltenek be a pártvezetőség és a párttag­ság, valamint a párt- és pár- tonkívüliek közötti informá­ciós kapcsolatban. Hatékony eszközei az alap- szervezetekben a munka szer­vezésének és irányításának, a pártdemokrácia fontos fóru­mai. Jelentőségüket aláhúzza az is, hogy azok a párttagok — e'sősorban fizikai dolgozók —, akik a taggyűléseken, a na­gyobb nyilvánosság előtt csak elvétve vállalkoznak véle­ménynyilvánításra, a pártcso­portok összejövetelein rendsze­resen hallatják szavukat Több pártszervezetben gya­korlattá vált, hogy a pártcso­portok az alapszervezeti veze­tőségek kérésére személyi kér­désekben is — jutalmazástól káderkérdésekig — véleményt nyilvánítanak a környezetük­ben szerzett tapasztalataik alapján. Az alapvetően pozitív meg­ítélés mellett még nagyfokú differenciáltság tapasztalható az egyes pártcsoportok munkár jában. Az üzemi, intézményi területeken működő pártcso­portok nagyobb hozzáértéssel, nagyobb hatékonysággal vég­zik munkájukat, mint a ter­melőszövetkezeti, falusi te­rületen működők. Az előbbiek kialakultabb munkaszervezet­re épülnek, nagyobb hagyo­mányokkal, személyes tapasz­talatokkal. rendelkeznek a pártcsoportmunkában. SZEMÉLYRE SZÓLÓ pArtmegbízatAsok Vannak azonban olyan párt­csoportok is, amelyek a tag­bélyeg eladásán és pártrendez­vények megszervezésén túl ér­demibb munkára még nem vállalkoznak. Az össztevékenységen belül a csoport-összejöveteleken ideológiai kérdésekkel való foglalkozás, a nevelés a leg­gyengébb területe munkájuk­nak. Ilyen feladatok ellátásá­ra jórészt nincsenek még fel­készülve a csoportok * vezetői, sem. A pártcsoportok tevékeny­ségétől elválaszthatatlan, an­nak egyik fontos elemét alkot­ja, a pártmunka egyénekre történő lebontása pártmegbí­zatások útján. A megyében az elmúlt időszakban is érvénye­sült az a tendencia, mely sze­rint az alapszervezetek több­ségében törekedtek arra, hogy minél több párttag kapjon személyre szóló pártfeladato­kat. E megbízatások kiterjed­nek a párt-, állami és. tömeg­szervezeti munka, a gazdasági, kulturális és ideológiai élet te­rületére. A politika megvaló­sítására mozgósítanak, a ha­tározatok végrehajtását szol­gálják. A párttagok döntő többsége lelkiismeretesen igyekszik ele­get tenni a kapott feladatnak. A megbízatások nagyobb ré­sze személyre szabott, egy ré­szük azonban nem veszi figye­lembe a párttagok egyéni am­bícióit, képességeit. Az ilyenek aztán nem is valósulnak meg. Gondot okóz a differenciált és növekvő követelmények ki­alakítása, de általában a párt­megbízatások értelmezése is. Sok helyütt még mindig pusz­tán szervezeti kérdésként ke­zelik a megbízatásokat, a ne­velést, a tudatformálást kire­kesztik azok köréből. . Az elmúlt időszakban mind a járási pártbizottságok, mind az alapszervezetek nagyobb figyelmet fordítottak az ará­nyosabb feladatvállalásra. En­nek érdekében több járásban személy szerint is megvizsgál­ták és újra elosztották a párt­megbízatásokat. Az éves munkát értékelő beszámoló taggyűléseken azonban azt ta­pasztaltuk, hogy továbbra is fennmaradtak, illetve újrater­melődtek az aránytalanságok. A megbízatások értékelése, számonkérése évente a beszá­moló taggyűlések időszakában történik, azon a fórumon, amely a megbízatást adta. Az éves munka értékelése során általános igényként vetődik fel az év közbeni értékelés szüksé­gessége, azzal a szándékkal, hogy a megbízatások végre­hajtását segítse. Az értékelé­sek során mind gyakrabban al­kalmazzák a személyre szóló elismerést, viszont annál rit­kábban találkozni azzal, hogy valakit elmarasztalnának a pártmegbízatás elhanyagolá­sáért FELADATOK A fentiekben megfogalma­zottak pusztán jelzések, néhány kiragadott tény, tendencia a pártcsoportok tevékenységé­ről a pártszervezetekben. De alkalmasak annak érzékelteté­sére, hogy a pártcsoportok me­gyénkben is a pártmunka fon­tos eszközeivé váltak. Tevé­kenységük színvonala fejlődő. A pártalapszervezetek és az irányító pártszeryek rendsze­resen értékelik saját területü­kön a pártcsoportok munkáját, segítik tevékenységük tovább­fejlesztését. Ennek fő irányát — a Központi Bizottság Tit­kárságának 1975. novemberi határozata alapján — az aláb­biak szerint határozhatjuk meg: A pártcsoportok tevé­kenységében fejleszteni kell a politizáló légkört, a párt poli­tikája helyi feladatainak ki­alakításában való részvételt. Az eszmecserék szolgálják a párt egységét. Közvetlenebbül foglalkozzanak a párttagok egyéni problémáival. A párt­csoportok rugalmasan, az ak­tualitásnak megfelelően vé­gezzék munkájukat a helyi sa­játosságok figyelembevételé­vel. Ne váljanak „kis pártszer­vezetekké”. — Az alapszervezetek és irányító pártszervek e felada­tok figyelembevételével fej­lesszék információs kapcsola­taikat a pártcsoportokkal, se­gítsék az eredményes munka személyi feltételeinek gyors megteremtését. Hohmann József a megyei pártbizottság £TQ munkatársa NÉPÜNK KÖZÉRZETÉTŐL és hangulatától is elválasztha­tatlan az az érdeklődés, amely a felgyorsuló világeseménye­ket kíséri. Ezért különösen lé­nyégé«, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának április 22-i ülése aláhúzta a párt XI. kongresz- szusának alapkövetkeztetését: folytatódik a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének politikája, az enyhülés térhó­dítása. Ezen nem változtat az sem, hogy az enyhülés elleni erők kétségkívül megkísérlik, hogy ellentámadásba lendülje­nek. Hadd emlékeztessünk ez­zel kapcsolatban arra, hogy a tavaly nyári helsinki tanácsko­zás után Kádár János már el­ső nyilatkozatában figyelmez­tetett: a fejlődést visszahúzó, hidegháborús erők, amelyek mindent megtettek volna, hogy megakadályozzák az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét, nem fog­ják letenni a fegyvert. Ezt ta­pasztaljuk napjainkban is, amikor a társadalmi haladás és a létező szocializmus ellen­felei — sajátos koalícióban a maoistákkal — megkísérlik, hogy a haladás útját állják. Ezek a próbálkozások azonban nem változtatnak a nemzetközi helyzet tartósan ható ténye­zőin — az erőviszonyokon — nem változtatnak azon, hogy a világ változásai összefüggésük­ben a szocializmus számára kedvezőek. A KB ÜLÉSÉNEK állásfog­lalását a XI. kongresszus szel­lemében minden kérdésben az elméleti megalapozottság, az osztályszemlélet és az elvszerű következetesség hatja át. Az MSZMP továbbra is síkraszáll azért, hogy a Magyar Népköz- társaság külpolitikájában ér­vényesüljenek a békés egymás mellett élés elvei, hogy a poli­tikai kapcsolatokat kiegészítsék a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti egyen­jogú gazdasági együttműködés­sel — ebbe beletartozik a KGST és a Közös Piac közöt­ti intézményes kapcsolat meg- ■ teremtése is —, hogy fejlődjék a kulturális csere, s hogy azt, amit Európában eddig a poli­tikai enyhülésben elértünk, egészítsük ki a katonai enyhü­léssel is. Pártunk eddigi politikájának megfelelően most is követke­zetes internacionalista állás­pontot juttat kifejezésre a feszültségi gócokkal kapcsolat­ban. Nem véletlen, hogy a ki­adott kommüniké egy ilyen góccal külön pontban foglal­kozik: ez a Közel-Kelet. Itt súlyosbító tényezőként hat Kairó egyoldalú lépése — a szovjet—egyiptomi szerződés egyoldalú felmondása —, ami mindenekelőtt az arab népek ügyének okozott kárt. Ami a válságból kivezető utat illeti, pártunk hangja egybecseng azokéval, akik a valóban igaz­ságos rendezésért vívják poli­tikai és diplomáciai küzdelmü­ket a még mindig feszült hely­zetben. Nyilvánvaló, hogy a tartós békének az igazságos­ság alapjaira kell épülnie, hogy ez a béke nem teremthető meg másképpen, csak a megszállt arab területek kiürítésével, a palesztin nép törvényes jogai­nak helyreállításával, a térség minden állama, népe biztonsá­gának szavatolásával. A MAGYAR KOMMUNIS­TÁK tiszta internacionalista hagyományainak megfelelően szói a közlemény azokról a pártokról és politikai erőkről, amelyek a világ különböző ré­szein a társadalmi haladás, a szocializmus nagy eszméiért küzdenek. A hős Vietnam, Laosz, Kambodzsa népei is csakúgy, mint nemzeti törté­nelmük legnehezebb óráiban, most is maguk mögött tudhat­ják pártunk, népünk cselekvő szolidaritását. Örömmel és elé­gedettséggel gondolunk arra a sikerre, amelyet Angola népe ért el a neokolonial izmus elle­ni harcban, a szocialista közös­ség testvéri támogatásával. Természetes, hogy nagy fi­gyelemmel kísérjük annak a bonyolult harcnak körülmé­nyeit, amelyet a tőkésorszá­gok kommunista és munkás­pártjai vívnak szinte mindig igen bonyolult és gyakran rendkívül nehéz körülményele közt. Elegendő a tőlünk nem távol fekvő európai tőkés­országokra gondolni: a válság, az infláció, a fegyverkezési hajsza széles tömegeket készí­tett elő a balratolódásra. A testvérpártok politikai küzdel­me mindenképp a fejlődés döntő tényezője. Ezért hatá­rozza meg az MSZMP maga­tartását a testvéri szolidaritás Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Gö­rögország, s a többi tőkés- állám kommunista és munkás­pártja iránt. A KAPITALISTA ORSZÁ­GOK kommunista pártjai gyak­ran egymástól eltérő körülmé­nyek között harcolnak céljai­kért, és saját adottságaiknak, történelmi hagyományaiknak megfelelően kívánnak eljutni a szocializmushoz. Ennék azon­ban egyáltalán nem mond el­lent az, hogy a tőkésállamok­ban a tömegek számára a szo­cializmus nem elvontan jelent­kezik. Ott a tömegek a maguk következtetéseit annak meg­valósult formájából vonják le: egyebek közt abból is, ahogy nálunk élnek és dolgoznak, ahogy a mi fejlett szocialista társadalmunk felépítése nem­zeti programmá válik. Történelmi jelentőségű ese­ményként értékeli az MSZMP az SZKP XXV. kongresszusát. Az erőviszonyoknak a szocia­lizmus, a haladás és a béke erőinek javára történt megvál­tozásában kulcsszerepe volt, van és lesz a 250 milliós szov­jet népnek, a Szovjetunió po­litikai kezdeményezéseinek, diplomáciai, gazdasági és ka­tonai erőfeszítéseinek. A KB ALLASFOGLALASA­BAN mozgásban levő, dinami­kusan változó világunk tükrö­ződik, amelyben különösen gyorsan nő a kommunista pár­tok, a szocialista országok sze­repe. Az érződik, hogy — mint az élet minden területén —, pártunk, szocialista államunk cselekvőén - közreműködik minden olyan nemzetközi ak­cióban, amely a szocializmust, a békét és haladást szolgálja.

Next

/
Thumbnails
Contents