Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-23 / 96. szám
Közművelődésünk kérdései „Útközben” és " À tudás, a műveltség nem magánügy. Társadalmi probléma. A társadalom jövője szempontjából nem lehet közömbös számunkra műveltségi tudásszintűnk ” — olvashatták az Útközben mozgalom tájékoztatójában azok a brigádtagok, akikhez a füzetke elkerült. A műveltség, a tudásszint emelése érdekében többféle kezdeményezés született, közművelődési szakemberek, pedagógusok, pszichológusok és szociológusok foglalkoznak azzal, hogy hatékony és mozgósító formákat találjanak. A kampányszerűség — mert az is jelentkezett az 1974-es párt- határozat után — múló eredményei, látszatváltozásai helyett olyanokra törekednek, amelyek fokról-fokra mérhető eredményeket mutatnak. A törekvések — munkásklubok, olvasómozgalmak, szakkörök — mellett a megyében második éve kísérlet folyik vetélkedősorozat beiktatására a munkásművelődésbe. Ez a vetélkedősorozat 1975- ben két ágra vált: míg 1974- ben Útközben címmel az iparban, vállalatoknál dolgozó brigádtagokat mozgósították, addig 1975 őszén már Közös úton címmel a mezőgazdasági szövetkezetek brigádjait is. Az Útközben vetélkedősorozatnak a közelmúltban voltak a területi versenyei — Szek- szárdon és Simontomyán —, május 9-én kerül sor a döntőre. Ezzel fejeződik be a kétéves kísérlet, melynek tanulságait közösen kívánja megvonni a szakszervezetek megyei tanácsa és a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya. Erre alapozzák majd további terveiket, a mozgalom folytatásának módját, j, FELKELTENI A SZELLEMI MUNKA KEDVÉT I Az Útközben első esztendejében száznégy brigád jelentkezett a versenyre. A „második fordulóra” már csak hatvanöt. A szervezők mégsem elégedetlenek. A vetélkedősorozat menetköben maga bizonyította, hogy az eredeti elképzelést szolgálhatja: azoknak a kedvét akarja ilyen módon is felkelteni a szellemi munkára, az aktív művelődésre, akik még nem vesznek részt a felnőttoktatásban, akikben a hajlam megvan, csak a lendület hiányzik a rendszeres szellemi tevékenykedésre. Ez a vetélkedő esetében azt jelentette, hogy a feladatok, követelmények azok számára voltak érdekesek, akik általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az esti középiskolások, érettségizettek a második fordulóra már nem jelentkeztek: a mezőny egységesebb lett, „tömörödött”. Most a feltételek szerint a brigádokat képviselő ötfős csapatban csak egy érettségizett versenyző szerepelhetett. A vetélkedők közül azok, akik már az első fordulót is végigversenyezték — több mint a hatvanöt brigád fele — egyik esztendőben a társadalom, második évben a természet- tudomány területéről választhattak feldolgozandó témaköröket. A feldolgozáshoz ismeretterjesztő előadásokat hallgattak, ajánlott könyveket olvastak, foglalkoztak szépirodalommal, filmmel, szakmai tudnivalókkal es munkavédelmekkel is. A felkészülést és az üzemi vetélkedőket mindenütt az üzemi szakszervezeti bizottságok irányították, a területileg illetékes művelődési házak segítségével. A vetélkedő döntőjében nyolc brigád fog versengeni, és bár értékes díjakat osztanak közöttük szét, nyilvánvaló, hogy számukra sem a pénzjutalom elnyerése jelenti majd a közel félesztendős állandó készülés jutalA MEZŐGAZDASÁGBAN ŰJRA KELL KEZDENI Az Útközben hibáinak és eredményeinek értékelésére még ezután fog sor kerülni. A másik, a fiatalabb mozgalom esetében a feladat sürgősebb és mélyrehatóbb: meg kell állapítani a kudarc okát. Amikor az Útközben gondolata megszületett, azonnal és természetesen felvetődött annak a gondolata is, hogy hasonló módon meg kell mozgatni a mezőgazdaságban dolgozó brigádokat is. Számukra is vetélkedősorozatot kell szervezni, amelyek alkalmazkodva az igényekhez és lehetőségekhez, népszerűsíthetnék a művelődés különböző formáit. A Közös úton-t 1975-ben hirdette meg a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a két termelőszövetkezeti területi szövetség. A brigádok tájékoztató füzetet kaptak, mely felsorolta azokat a feladatokat, melyek a benevező brigádokra várnak. Részt kellett venni a politikai oktatás valamelyik formájában, közösen meghallgatni valamilyen ismeretterjesztő előadást, megnézni két filmet, elolvasni két könyvet... Mindez nem tűnik túl nagy erőpróbának. Mégis mindössze tíz brigád jelentkezett a versenyre. A verseny- feltételeknek meg éppen csak Bátán és Kölesden tettek eleget így a vetélkedő területi döntőire sem került sor, a kölesdi brigád és a három legjobb bâtai csapat pénzjutalmat kapott Az bizonyos, hogy a mostani kudarc után még fontosabbá vált a mezőgazdasági brigádok számára rendezendő új vetélkedősorozat előkészítése. A tsz-szövetségnek és a művelődési házaknak erősebb ösz- szefogására, sokkal jobb szervezésre és a lebonyolítás irányítására lesz szükség. A vetéíkedőkedv ,, éppúgy megvap á. termelőszövetkezeti brigádokban is, mint az iparban dolgozókéban: ezt joggal feltételezhetjük — hiszen éppen képviselőik kérték, hogy számukra is szülessen vetélkedősorozat. A tudás, a műveltség pedig éppen úgy nem magánügy a termelőszövetkezetekben sem, mint a gyárakban... V. F. É. Nyolcvan éve született Zalka Máté N evezhetnénk egyszerűen katonaírónak is. Volt ebből á derekas példaképfajtából több is a magyar históriában és irodalomban. Csak hát életének teljességét — a teljes életet — ez a megnevezés alig fejezi ki. Volt idő, amikor hivatalosan gyártott legendák ködébe burkolták alakját. S bár a szépítés, a mesterkéltség valóban nem illik ku, lönben joggal legendává nemesedett figurájához, mégis van valami népmeséi ízű abban, ahogyan Franki Bélából, a ma. tolcsai mészáros legkisebb gyermekéből. Zalka Máté. szovjetunióbeli emingráns magyar író és Lukács tábornok, spanyolországi magyar internacionalista mártírhős lett. Az életút látszólagos kacskaringói, logikus mozgással álltak össze egyenes vonallá. A kereskedelmi iskolát végzett, érettségizett és tiszti rangra jogosult átlag fiatalember sors- és kortársai naív nekibuzdulásával indult 1917-ben a háborúba. Az imperialista háború értelmetlen borzalmai, az orosz hadifogság, a forradalom és a polgárháború megvilá- gosító zivatarjai az ő szemét is felnyitották. Münnich Fe. renc visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Omszkban, a volt osztrák-magyar hadifoglyok konferenciáján a forradalom mellett adta le voksát. Zalka Máté Szibériában esett át az új, az előzőnél sok. kai igazságosabb harc tűzkeresztségén. Győzelmek és vereségek, börtön, fogolytáborok és szenvedések kísérték útját a győzelemig. Kalandosan és rövid úton szervezett partizánosztaga reguláris vörös zászlóaljjá alakult az internacionalisták hadosztályában. Dél-Ukrajna, a Krím és a moszkvai katonai kerület voltak Zalka oroszországi tevékenységének további állomásai. Leszerelése (1923) után még néhány évig a szovjet állam diplomáciai''munkával bízta meg. Futárszolgálatot teljesített Nyugat-Európában, Skandináviában és a Közel-Keleten — Törökországban és Perzsiában. Közben pedig egyre több lehetősége volt a régen benne szunnyadó ösztönzésnek engedni: írni! A bolygók visszatérnek című regényében (1932) a téma ismerős: a magyar internacionalisták részvétele a polgár- háborúban és törekvésük a Tanácsköztársasággal való ka. tonai kapcsolat felvételére. Hazafiság és internacionalizmus egysége a regény. Legismertebb művében, a Doberdó-ban (1936) pedig egy fiatal katonatiszt világháborús kiábrándulásának, eszmélésének és lelki felépülésének történetét kö. vethetjük nyomon. Máig egyik legjobb háborús regényünk ez, bár utolsó fejezetei már a sietség nyomait viselik magukon. Megbocsáthatóan. Ugyanis Spanyolországban kitört a polgárháború és Zalka már készülődött. A újonnan szervezett 12. Nemzetközi Brigád parancsnokaként, Lukács tábornok néven, több mint fél éven út harcolt Spanyolországban. Jelentős sikereket ért el Madrid védelmében, a Jarama mentén és Guadalajaránál, Segéd, tisztjétől tudjuk, hogy időnként ábrándozott az irodalomról, néhány nyugodt évről, amikor nem hallja majd a golyók süvítését, a srapnelem robbanását és terveit valóra válthatja. De mindig hozzátette: „Én most Lukács tábornok vagyok; Zalka írót otthon hagytam. Nem tudom kettéosztani magam”, , *K, T erveit a maguk teljességében nem válthatta valóra Mégis teljes élete volt. 1937. június 11-én, a huescai fronton elesett. Valenciában nyugszik, jeltelen sírban,-------jm DERER MIKLÓS G erencsér Miklós: Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 23. A két hadviselő fél, osztrákok és kurucok, erői rendezésére használta fel a nagyszombati béketárgyalást Osztrák részről az is nyilvánvalóvá tette az erélyes készülődést, hogy új magyarországi fővezért neveztek ki gróf Stahremberg Guidó tábornagy személyében. Rákóczi Érsekújvár környékén tartózkodott 1706 tavaszán, hogy minél közelebb legyen az eseményekhez. A Felvidéket és a Dunántúlt egyaránt közelről irányíthatta. Nagyszombat szomszédságában közvetlenül értesülhetett a béketárgyalások menetéről, kimerítően foglalkozhatott a hadsereggel és szemmel tarthatta Stahremberg mozgolódását. Rövid pihenőit vadászgatással töltötte. Bercsényi sűrűn küldözgette hozzá leveleit Nagyszombatból. Egyik levele meghökkentő hírről tudósított: József császár kegyes nagylelkűséggel úgy rendelkezett, hogy a Bécsben túszként tartott Rákócziné meglátogathatja öt év óta nem látott férjét. A fejedelemasszony már útban is van Pozsony felé, Rákóczit meglepte az érthetetlen jóindulat. Május 3-án került sor Nyitrán, a fejedelmi udvar tartózkodási helyén a látványos találkozásra. Az asszony ritkán látott fényűzéssel, végeláthatatlan hintósorral, nyolcszáz kuruc lovas kíséretében érkezett férjéhez, aki szintén a pompa legjavával rukkolt ki. Rövidesen megértette Rákóczi, honnan a Habsburg császár jóindulata. A fejede- lemné, Hessen- Rheinfelsi Sarolta Amália hercegnő egyáltalán nem úgy viselkedett, mintha túsz lett volna Bécsben. Sokkal inkább Bécs közvetítő diplomatájának vélhette a csodálkozó férj. Különösen úrrá lett rajta a csalódás, amikor Sarolta Amália nagy befolyású híve, Wra- tislau gróf igazi diplomataként beszélt arról, amit a fejedelemné hitvesként adott elő. A császár arra kérte Rákóczit, hogy magyarországi birtokai ellenében fogadjon el egy sokkal előnyösebb bajorországi latifundiumot. Gazdagabb, hatalmasabb, előkelőbb tagja lehet a Habs- burg-birodalom főnemességének, ha él az alkalommal. Kérhet, amit akar, csak Erdély fejedelmi címéről mondjon le. S miközben Wratislau negédesen szólt a kecsegtető ajánlatról, pimasz jóslattal ecsetelte Rákóczi sorsát az esetben, ha nem kíván élni a császári kegy nyújtotta alkalommaL A fejedelemné, aki annak idején példás veszélyyálialással segítette ki férjét a bécsújhelyi börtönből, most inkább hajlott a császár ajánlatára, mint a férjével való sorsközösség vállalására. Született német főrangú hölgyként szívesebben lett volna egy bajorországi hercegség nagyasszonya, mint egy idegen, kifosztott, lerombolt ország fejedelmének hitvese. Találkozásuk kölcsönös csalódással, végleges elhidegüléssel zárult. Az asszony Karlsbadba távozott, férje a Kis-Kárpátokig, Modorfalváig kísérte, itt vettek egymástól búcsút, rosszkedvűen, örökre. Semmi jóval nem biztattak a béketárgyalások. Tűzzel vizet hűteni, vízzel tüzet szítani nem lehet. A kurucoknak némi reményt jelenthetett, hogy Bécsnek egy bajorországi lázadás leverésével, kellett bajlódnia, de az osztrákok gyorsan felülkerekedtek és újabb három rajnai ezredet küldtek Stahremberg parancsnoksága alá. De mielőtt feloszlott a nagyszombati békekonferencia, az udvar Rákóczi Juliannát is elküldte Érsekújvárra, hogy öccse lelkére beszéljen. Fölösleges fáradság volt Július 20-a után a harcok újra fellángoltak. Esélyek és sebezhetőségek dolgában nagyjából hasonló volt a helyzet mindkét oldalon. Rákóczi felismerte, Stahremberg egyesülni készül az Erdélyből kimozduló Ra- butinnal, hogy aztán közös erővel foglalják el a Felvidéket, a legszi- lárdabban tartott kuruc országrészt. Ebből következett Rákóczi feladata: megakadályozni a két császári erő egyesülését, ugyanakkor szilárd kapcsolatot létesíteni a védendő Felvidék és a Bottyán által felszabadított Dunántúl között. A kapocs — Esztergom. Kemény ostrommal, augusztus 9-től szeptember 12-ig tartó harcokkal kellett elfoglalnia, miközben a hátában, Csallóközben állt Stahremberg serege. . Rabutin Kassa ellen vonult. Ezt á várost semmiképp nem adhatták fel a kurucok. Rákóczi francia tisztre bízta Esztergomot, maga pedig Rabutin ellen sietett. Meghagyta For- gách Simonnak: hátulról. Pozsony felől nyugtalanítsa Stahremberget, nehogy Esztergomra támadhassanak a császáriak a Csallóközből. Hasonló parancsot küldött Károlyi Sándornak is. Annak Rabutin seregét kellett volna rajtaütésekkel fárasztania. Bercsényi Miklós, Radies András, Esze Tamás katonái megtartják Kassát. Rabutin kétezer fős veszteséggel hátrált Tokaj felé. Győrvárnál, Ausztria közelében a fiatalabb Heister csapatait semmisítik meg a kurucok. Ám Esztergomot feladták a francia tisztek. Forgách Simon gyatrán, felháborító könnyelműséggel piszmogott működési terepén, a kis- ujját se mozdította annak érdekében, hogy megnehezítse az Esztergom ellen vonuló Stahremberg dolgát. Megsokallotta a fejedelem Forgách Simon parancsszegéseit. Elfogatta és Krasznahorkíi várába záratta. Mégsem bízta haditörvényszékre, mert a nemesi érdekeket oly messzemenően méltányoló fejedelem kijelentette: „ ... az ítélet bemocskolná családját”. Amiből nyilvánvaló, hogy Forgách Simon Rákóczi szerint is fővesztést érdemelt. (Folytatjuk.)
