Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám

Vagyonvedelem Belső ellenőrzés Decsen À 4700 hektáron gazdálko. dó decs; Sárközi Egyetértés Tsz. évenként több mint száz­millió forintos bruttó termelé­si értéket produkál. A terme­lés volumenéből adódik az el­lenőrzés, a belső ellenőrzés fontossága. Sajnálatos tény, hogy — furcsa módon — rész­ben a vezetői lelkiismeretes, ség az oka annak, hogy a szövetkezetnek nincs belső el­lenőre. Azért nincs, mivel ko­rábban akárkit nem akartak erré a munkára felvenni; ké­sőbb pedig az úgynevezett lét. számstop miatt nem kerülhe. tett sor ennek a pozíciónak betöltésére. Beszélgetésünk idején Zrínyi József, a tsz el­nöke több ízben hangoztatta, hogy mihelyt lehetőség nyí­lik rá, azonnal gondoskodnak belső ellenőrről. Főként azért, mivel a jó belső ellenőr nem csupán szigorúan vett munka, köri kötelességeit teljesíti, ha­nem értékes információk gyors megadásával is támo. gatja a vezetést. Munkaköri leírás Decsen a belső ellenőrzés alapja, hogy minden vezető­nek pontos munkaköri leírás szabályozza kötelességeit, jo­gait. Az immár csaknem egy évtizede azonos összetételben működő ellenőrző bizottság a pártvezetőséggel egyetértés­ben állítja össze, annak se­gítségével hajtja végre éves munkatervét. Bevált gyakor­lat. hogy az adott terület el­lenőrzésébe minden alkalom, mai bevonják az ágazatveze. tőt. A bizottság idei tervéből feltétlen említést érdemei a termelési és pénzügyi terv, valamint a bérszabályzat kö­vetelményei teljesítésének el­lenőrzése; a továbbiakban a gépműhelyé, a takarmány­termesztésé, az állattenyész­tésé. majd a növénytermesz, tésé és a gépesítésé. Az ellen, őrzések lelkiismeretességére utal, hogy még a belső anyag, mozgatás körülményeinek vizsgálatánál is gyakran elő. kerül az alkoholszonda. ., Minden személytől, akj a bi. zonylatok kiállítására kötele­zett, a napra kész munkát kö. vételik meg. Az ellenőrző bizottság Általánosságban — terme, szetesen — már régen tudták a gazdák, hogy nélkülözhétet- len az ellenőrző bizottság munkája. Népszerűvé azonban csak akkor vált előttük, ami. kor tapasztalták, hogy a bi. zottság nem csupán a nagy közösség, hanem az egyes ember érdekében is fáradó, zik. így például az ellenőrző bizottság érdeme, hogy bár­mikor, bárki megtudhatja, milyen munkáért, milyen el. lenértékben részesül. A bízott, ság javaslatára döntött úgy a vezetőség, hogy a John Deere traktorral történő szántás alapbérét huszonöt százalék­kal növeli. A szövetkezet szervezettsé­ge megkönnyíti az ellenőrző bizottság felelősségteljes mun­káját. A vagyonőrszervezet parancsnoka, a tűzrendészeti, valamint a munkavédelmi elő. adó függetlenített munkakör­ben dolgozik — így saját te­rületéről bármikor tájékoztat­hatja a bizottságot. Reájuk te­hát az ellenőrző bizottság' épp. oly nyugodtan támaszkodhat, mint a tsz-szövetségtői egy- egy vizsgálatra kért szakem­ber véleményére. A termelőszövetkezeti mun­karendhez tartozik, hogy min­den szombaton ülést tart a vezetői tanács. Ebben az el­nök. az elnökhelyettes, a párttitkár, a főkönyvelő, a főagronómus, a személyzeti vezető, a jogtanácsos és az állatorvos foglal helyet. Az egyik napirend; pontként mindig a következő hét fel­adatait határozzák meg, má­sikként azt vizsgálják, hogy az ágazatok hogyan hajtották végre az egy héttel korábban meghatározott teendőket. Ez nyújt lehetőséget arra, hogy a közös munkát folyamatá­ban ellenőrizzék. S mivel a párttitkár az ellenőrző bizott­ság elnöke, az állandó jellegű ellenőrzésben a bizottság is képviselt. Példaként említik A decs! Sárközi Egyetértés Tsz. ellenőrző bizottságát a balatonaligai továbbképzések alkalmával gyakran említik követendő példaként. Az el­ismerés, amint az elmondot­takból következik, nem csu­pán a bizottságnak, hanem a belső ellenőrzési tevékenység­nek is szól. Újabb lehetőségek az MMG-ben Hétszázan üdülhetnek Ha nehezen is, de lassan ki­tavaszodott. Már hónapokkal a nyári üdülési szezon előtt minden családban megkezdő­dik a szervezés, a szabadság­egyeztetés, a lehetőségfelmé- xés. A vállalatok szakszerve­zeti bizottságai pedig a lehe­tőségekhez mérten gondoskod­nak a dolgozók üdüléséről. Gecse Lajost, az MM3 AM szekszárdi gyárának szb-útká- rát kérdeztük, hogy mit tesz­nek annak érdekében, hogy a gyár dolgozói évi szabadsagu­kat kellemes körülmények kö­zött tudják eltölteni. — Először azt kell elmon­dani, hogy a SZOT-üdülő- j egyek természetesen kevés­nek bizonyulnak, ezért szűk­uj hordógyár \ Fűrész- és Hordóiparj Vállalat csaknem 50 millió forintos beruházással, új hordógyárat épített Ceglé­den. Az elmúlt napokban megindult a próbatermelés. A célgépekkel felszerelt üzem évi kapacitása 37 ezer hordó. A hordókat 400 és 500 liter űrtartalommal ké­szítik. (MTI-fotó: Koppány György felvétele — KS). séges, hogy mi is szervezzünk, illetve keressünk lehetőséget a problémák megoldáséra. Vál­lalatunknak nincs saját üdülő­je és ezért más formát kellett találni. Amit úgy érzem sike­rült is. Egy ideig Harkányban és Balatonszéplakon béreltünk üdülőt. Ez évtől Harkányban és Siófokon tölthetnek el egy- egy hetet dolgozóink, önkölt­ségesen. — Közel hétszázan vehetnek részt ebben a formában. Te­hát, ha csak a vállalat dolgo­zói mennének, akkor minden évben a nyolcvan százaléká­nak tudnánk megoldani nyá­ri pihenését. De természetes, hogy a családoknak adurk több jegyet és így dolgozóink hozzátartozói is részt vehetnek az üdülésben. Számításaink szerint így három-négy év alatt mindenkire sor kerülhet. — Feltétlen említést érde­mel még, hogy gondoskodunk a nyugdíjasainkról és azokról a kismamákról, akik gyex~nek- gondozási segélyen vannak. A nagycsaládosoknak is segítünk, mivel akinek három gyerme­ke van, vagy annál több, azok­nak a harmadik gyermek után már nem kell térítési díjat fi­zetni. A gyermeküket egyedül nevelőknek pedig csak fVíy gyermek után kell részvételi hozzájárulást fizetni. HAZAFI JÓZSEF MMG ■ - <­Termék születik H azánk minden tíz lakosára jut valamilyen belföldi gyártású árucikk, s ez annyit tesz, hogy egymillió termékféle kerül a hazai előállítóktól a forgalomba. Elgondolkoztatóan nagy szám, még akkor is, ha tudjuk, hogy a termékcsaládok mennyisége ennél jóval kisebb. Fon­tos-e ezek után, hogy termék szülessen kutatóintézetekben és kísérleti műhelyekben, gyártmánytervezők rajztábláján, köz­gazdászok íróasztalain? A termékcserélődés alapvető jellem­zője az ipari fejlődésnek, s menete gyorsul. Amit lehetővé tesz a tudományos és technikai haladás, szükségessé pedig a változó igény, a használati értékkel szemben támasztott ma­gasabb követelmény. Fejleszteni kell — ma ez parancsként hangzik minden termelőhelyen. Kérdés azonban, hogy az újat napvilágra hozó embernek, közösségnek segít-e a szervezet egésze? Egysze­rűbben szólva: megfelelően szolgálja-e a vállalat belső mechanizmusa az újdonságok mielőbbi gyártását? A magunk fogalmazta kérdésre nem tudjuk megadni az egyértelmű választ. Mert általában a lehetőségek adottak arra, hogy a szervezet egy irányban működjék, mégsem így történik, s ha mégis, akkor vontatottan. Egyetlen, kiragadott példát erre. A gépiparban az új termék ötletének megfogalmazása és a sorozatgyártás megkezdése között négy esztendő telik el. Azaz a hat vagy nyolc éve készített termék valójában — s erkölcsi, műszaki, sűrűn gyakorlati elavulása szemszögéből nézve — tíz, tizenkét esztendős! A jogos kívánalomnak, hogy az új és életképes termék mielőbb gyártásra kerüljön, nem lehet néhány intézkedéssel érvényt szerezni. Az alkotás bonyolult folyamatát összhang­ba kell hozni a termelőtevékenység racionalitásával. Mér­legelni szükséges, milyen jövő, ertáKesítési remény vár az újdonságra, előállításához melyek a meglévő, s melyek a hiányzó feltételek — az anyagtól a szerszámon át az energia- igényig — mekkorák a költségek, s így tovább. A pontos és alapos vizsgálódáshoz elengedhetetlenek a szubjektív szán­dékok is. azaz, hogy minden érdekelt akarja a megoldást, ne a többletmunkát, terhet, hanem a siker ígéretét lássa abban, V an olyan vállalati szervezet, ahol kialakultak ezek a körülmények. Nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy a jól szervezett, demokratikus légkörű termelőhelye­ken meggyorsul a termékfejlesztői tevékenység, ahogy ennek a fordítottja szintén igaz. A szervezetlenség, a parancsolga­tással kísért kapkodás ritkán, hoz létre tartós eredményeket a gyártmányok korszerűsítésében. Napjainkban a vállalatok fő figyelme az úri. folyó ter­melést követi nyomon, s a törődésnek csupán morzsája jut a fejlesztőknek. Szerény erkölcsi, anyagi megbecsülésükhöz tár­sul a vállalati szervezet egyenetlensége, kuszasága, az — egyebek között —, hogy nincs kialakult rendje, módszertana a fejlesztőmunka irányításának, a fejlesztési eredmények elbírálásának, s emiatt a megengedhetőnél nagyobb a bü­rokrácia, a szubjektivitás, vele a féltékenység, az irigység szerepe. Területenként ugyan eltérően, de átlagosan harmada, negyede csupán a gyártás- és gyártmányfejlesztők hazai lét­száma annak, amit a nemzetközi összehasonlításban meg­felelőnek tartanak. S ami súlyosbítja a gondot, ők sem töl­tik teljes munkaidejüket azzal, ami a dolguk lenne, hanem adminisztrálnak, anyag után futkosnak, napi termelési fel­adatok megoldását segítik helyettesként, stb. Joggal levon­hatjuk tehát azt a következtetést, hogy az adott szellemi erők hasznosítása is gyatra, s ezt a vállalati szervezet kusza­sága könnyen elfedi. A párhuzamosságok, a vezetési, irányí­tási hatáskörök tisztázatlanságából származó viták, felelős­ségáthárítások ezek után végképp lefékezik a holnapba törő igyekezetét. Fölbukkan még mindig az a tarthatatlan — és sokszor megcáfolt — nézet is, hogy a fejlesztők az improduk­tív létszámot növelik, hiszen „nem termelők”. T úl komor lenne a kép? Szándékosan a gondokat állí­tottuk a középpontba, s nem azt, hogy a nehézségek ellenére mi mindenféle gyártmány, új termék szüle­tett. (Hiszen öt év alatt csupán a nehéziparban meghaladta az ezerkétszázat a friss technikájú, technológiájú termék­családok száma.) E gondok ugyanis most még inkább érez­tetik súlyukat, hiszen a versenyképes termékek számának gyarapítása elengedhetetlen a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javításához. Ami magyarázatot ad arra is, miért fontos, hogy a termék hogyan születik. A „hogyan” vizsgá­lata olyan vállalati kötelesség és érdek, melyet mellőzni csak nagy ár megfizetésével lehet. MÉSZÁROS OTTÓ KÉSZ A MAGBORSÓVETÉS Tolna megyében kedden új­ra megindultak a gyomirtó és vetőgépek, a kétnapos ünne­pen nagyon sokan háztáji vagy hobbikertjükben aktív pihe­néssel serénykedtek. Kedden folytatódott a nagyüzemi táb­lák művelése, a kalászosok vegyszeres gyomirtását eddig mintegy tizenkétezer hektá­ron, a kukorciaföldékét pedig körülbelül ötezer hektáron vé­gezték el. a megye tsz-eiben keddig több mint háromezer hektáron befejezték a vető­magborsó vetését. A cukorré­pának már több mint három­negyedrészben, a szójának egynegyedrészben, az új tele­pítésű lucernának nyolcvan százalékban földbe került a magja. Keddig kb ezemyolc- ; száz hektáron magágyba tet­ték a napraforgót, s megye- szerte vetik már a kukoricát is. Félidejéhez közeledik a zöldségfélék vetése, s a jó idő­ben megkezdődött a palántá­zás is. A szép tavaszi időjárás­ból már csak az aranyat érő esők hiányoznak, különösen az elvetett aprómagvak ke­léséhez, erősödéséhez. . 3 I 1976. április t.

Next

/
Thumbnails
Contents