Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

Karinthy Frigyes:

H á z i n y ú I

A

kis házinyúl mindgyárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet éreztem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarók semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni fehér bundádat hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék neked, ölembe vennélek és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek.

Ezt éreztem, egészen melegen és önzetlenül felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.

Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám milyen kedves, ostoba, ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni, mohón megragadni, agyonütni, megenni, mert erősebb vagyok nálad. De értsd meg, hogy sző sincsen minderről, hát persze, hogy erősebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sőt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagámról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteiről, te miattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szived megnyugodjon és jól érezd magadat, egész fintím, bájos, törékeny, félénk kis lényedet.

Ezt gondolom megindult lélekkel és egy piszkaiéval piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény

alól és én megsimogathassam: A kis nyúl előbb húzódozik a piszkafa elől, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgyi, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba.

Utánamegyek és óvatosan leguggolok melléje. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze ez érthető a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengző vadállatok mohósága rejlhetik és amely nem tudja megérteni az erősebbek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát. No, most már aztán csakugyan meg kell hogy fogjalak, meg kell hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban, s mely vérszopó tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy menynyire nem azért akartalak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simogatni, kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra.

Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim, mikor egy kétségbeesett ugrással kirántja magát, fudokolva nyifog és szétterpesztett lábakkal, lihegve, halálos félelemben bebújik a kályha alá.

Nyelek egyet és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy csakugyan meg akartam enni, vagy agyonverni és most kifáradva, egyelőre lemondtam szándékomról.

A kályha elé fekszem és benézek a kályha alá Ott kucorog apróra összehúzódva és fekete szemeiben kimondhatatlan félelem csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most már aztán igazán megharagszom. Te szamár, mondom neki elkeseredve, hát nem hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségemben, a gyöngédségemben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít hálára? Hát hogy bizonyítsam be neked, szerencsétlen, hogy milyen alantosan, milyen megvetésre méltóan gondolkozol? Persze, a te buta és rossz kis fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, verésről, az erősebb kajánsá- gáról, amivel elpusztítja a gyöngéket- te, te undok kis féreg, hát nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, van benőséges, könnyes- megindulás, mely a gyöngeség, szegénység, tehetetlenség láttán elfogja a lelket? A terern- tésit annak a nehéz fejednek, csak azért is bebizonyítom neked, hogy vanl

Most már nem hirtelen és mérgesen kapok utána, erőlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom és egyszer már meg is kapom a füleit, de ő lihegve, most már hangosan makogva kitépi magát, megharap és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.

M

ost ott van és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem és megfogom és megragadom a füleit és felkapom a levegőbe és megforgatom és a falhoz vágom és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni!

Fantasztikus novella

Á második emeleti lépcső, házi lakás ajtaján fehér zo- mánctábla hirdette:

DR. VEJBEN BÉLA. HANG. KÉPZÉS. KORREPETÁLÁS KEZDŐKNEK ÉS HALA. DÓKNAK. BELÉPÉS ELŐTT KÉRJÜK A LÁBAKAT LE. TÖRÖLNI.

Izgalomtól kipirult arcú férfi csengetett. Egy perc múlva szélesre tárta az ajtót a kéje bársonykabátot viselő, őszülő, de lobogó művészhajú férfi. Udvariasan kezet nyújtott:

— Dr. Vejben. Parancsoljon

befáradni.

A Mester a barátságos szalonban hellyel kínálta a jőve. vényt. — Őszintén meg kell mondanom — jelentette ki ár. Vejben — csak tehetséges ta- nítványokat vállalok.

— A rokonaim és barátaim szerint komoly talentum va. gyök. Állítólag Gigli és Caruso óta nem hallottak ilyen hangot. Nagyon bizakodom, hogy eljön az idő, amikor Maria Callas-szal duettet énekelhetek — mondta magabiztosan. A Mester fáradtan legyintett:

— Itt az ideje, hogy kiese, féljem a táblát az ajtón. Két- ségtelénül félreérthető fogai, mazás. Nálam valóban hangképzés folyik, de nem tenor, szoprán, alt, bariton, kólóra- túr, vagyis nem énekhatig, képzésre specializáltam, ma. gam. Nálam a növendékek elsajátíthatják az emberi hangot. A barátságos, ud. varias, rokonszenves, egymást tiszteletben tartó és megbe. csülő emberi hangot. A tekintélyt tisztelő, de nem alá- zatoskodó beosztott hangját, a vezető beosztásban lévő szigorú fegyelmet követelő, de nem fölényes, gőgös, „kinyilatkoztató” hangját. Vagyis megismétlem tömören: nálam egy kéthónapos gyorstanfolyamon bárki elsajátíthatja az emberi hangot. Kedves barátom! Diktálja be a személyi adatait, és még ma elkezdem az oktatást.

A Mester tiszta fényű, kék szemében fanatikus tűz lobo. gott.

Ne tétovázzon, ne töprengjen! Ha a tandíj miatt nem meri elszánni magát, elárulom, hogy az egész tanfolyam költsége négy forint, mely havi kétforintos részletben egyenlíthető. Nagycsaládosok, szociális szempontból rászorulók csökkentett tandi. jat fizetnek. Ez nálam nem kenyérkereseti forrás. Ez szent miss&ó.

A férfi egy kicsit csalódottan vállat vont, vette a ka. lapját és indult az ajtó felé:

— Az ilyesmi engem nem érdekei. Én Leoncavallo Ba. jazzókjának áriáját szerettem volna megtanulni. Engem néhány év múlva leszerződtet talán a Milánói Scala. A jelenlegi foglalkozásomnál pedig nem tartom szükségesnek az emberi hangot.

A Mester kíváncsian előre, hajolt:

— Hol dolgozik?

— Tisztviselő vagyok egy hivatalban. Én foglalkozom az

ügyfelekkel...

Galambos Szilveszter

Makay Ida versei

Nem vagy elég

Ennyi az arcod. Lákatlan sziget Lefoszlott róla országom: hitem.

Szemed kiszikkadt tenger mélye.

Izekre szedlek, elhajitlak.

—■ Üresebb, mint kifosztott kagylók — Nem vagy méltó a bűneimre.

Nem vagy elég a szenvedésre.

Hallgat az arcod

Az éjszaka örvénylő vizéből arcod távoli holdját nézem Kiáltanék még, kapkodnék érted.

Hiába. A szavam sem értem

Nézd: merülök már. Nagyon messze vagy.

Az ég, a viz, a vak elem süket.

Hallgat az arcod. Néma. Idegen.

Tudom és tudod: nincs könyörüld.

Film jegyzet

Négy nap „mozi”

A FILMESEK a jó filmre azt mondják, hogy „ez aztán a mozi”. Egyáltalán, a valamire való filmet — mozinak ne. vezik. A mozikban nem túl gyakran láthatunk „mozikat”, de néha a műsorszervezés szeszélyei révén valóságos ünnepekkel lepnek meg minket filmszínházaink. Legutóbb a szekszárdi Nagyvilág művészmoziban két-két napig játszót, ták az utóbbi Idők magyar filmtermésének javából a Tíz. ezer napot és a Szindbádot,

Aki akarta, megfürödhetett az igazi film varázsában, a két nap ehhez elég volt. így talán nem jelentett a moziüzemi vállalatnak sem nagy ráfizetést a közönséget különösképpen nem csődítő alkotások vetítése, úgyhogy kérhetjük, legyen máskor is hasonló, két-két napos filmünnep...

Mert újra nézni jó, és újra nézni kell is néha. Csakhogy a film nem olyan, mint a többi művészeti termék, nem könyv, hogy bármikor levéhessük a polcról, nem kép, hogy elzarándokolhassunk hozzá a múzeumba, nem zene. amit lémezről, magnetofonról akármikor újrahallgathatunk. Az idő pedig elfed, elhomályosít, elveszi az árnyalatok szépségét. Az újraélés, újrafelfedezés örömét is nekünk ajándékozza az ismételt élvezet, nem beszélve arról, hogy a mű. alkotás újabb és újabb rétegeit hantja le annak a lehetősége, hogy többször, érettebben, más szemmel láthatjuk.

KÓSA FERENC TÍZEZER NAP című filmjével vált ismert alkotóvá. Azóta készült három filmje sem szárnyalja túl ezt az első, korai remeket, amely gondolatilag és meg- formáltságát tekintve egyformán nagyszerű. Sajnálatos, hogy olyan kevesen nézték meg a tizenévesek közül — ők az első vetítések alkalmával még koruknál fogva nem láthatták —, mert olyan kort, olyan világot ismerhettek volna meg a filmből, aminek megértése éppen a most kamaszodó nem- zedék számára már nem könnyű. Saját élmény hiján az ilyen remekmű értetheti meg az emberrel azt a véres vajú. dást. amiből mai társadalmunk alapjai születtek, ami kéz. dete és feltétele Volt annak, hogy a falu — a mai felnőttek — már régi kötelékeik nélkül élhessenek.

 Szindbád is első film, Huszárik Zoltán alkotása. Ugyanúgy, mint a Tízezer nap — ez sem kamaszalkotás, hanem érett, a maga nemében szinte tökéletes mű.

A rendező a kiváló szereplők és Sára Sándor operatőr segítségével Krúdyt komponálta filmre, nem sokat aggályoskodva történeten, mondanivalón. Szindbád-Krúdy alakja itat át minden képsort, ő sugárzik a széppé varázsolt nők alakjából, az érzéki húslevesekből, eleven tájakból, a bor. zongatóan gyönyörű színekből.

A SZINDBÁD-FILMRÖL bemutatója után sokszor mondták: műfajában valami újat teremtett. Ezt az úját azóta próbálták mások is maguk számára átmenteni: most.

hogy újra látju^ az eredetit, azt is látjuk hogy így senkinek sem sikerült.

Talán nem is véletlen, hogy mindkét filmet Sára Sándor fényképezte. Nem véletlen, hogy a filmeknek, amelyekről azt mondhatjuk, hogy igazi „mozik”, sokszor ő az operatőre. Ez a kis termetű, zömök, hallgatag alak a filmezés nagy mesterei közé tartozik: azzal a képességgel bír, amivel fel. szeretkezni nem, csa^ megáldva lenni lehet. Ö ugyanis — csodateremtő.,.

VIRÁG F. ÉVA