Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

 kultúra a nemzeti tudat hordozója Nemzetiségi művelődés Több csoport, sok részt­vevővel, magasabb igényekkel és növekvő színvonallal — állapította meg a szövetke­zeti néptáncfesztivál területi elöntőjének zsűrije Szekszár­dion, a nemzetiségi népi együt­tesekről szólva. Baranyában, Somogybán, Zalában és ná­lunk, Tolnában német és dél­szláv nemzetiségiek élnek, s köztük is virágkorát éli a mű­kedvelő mozgalom. Nem Egy­szerűen divat, hanem olyan jelenség ez, ami híven tükrözi nemzetiségi politikánkat. A nemzetiségi népi együt­tesek azért alakulnak, mert az embereknek kedvük van anyanyelvükön énekelni, elő­adni saját dalaikat, felelevení­teni népük régi táncait. Mind­ehhez bőven érkezik biztatás, és amikor színpadra lépnek, érezhetik a közönség pártoló lelkesedését, ami a szépnek, a jónak, a rokonszenvesnek szól. A MÁSOK HAGYOMÁNY­TISZTELETE Mert a nemzetiségi együtte­sek nagyon népszerűek, talán különlegességük miatt is szí­vesen hallgatják, nézik őket—■ de azért is, mert manapság az emberek többségében rokon- szenvet, megbecsülést kelt, ha látja más nemzetiség hagyo­mánytiszteletét. Ezt jelzi az is, hogy a „sima” néptánc­együttesek is szívesen tűznek műsorukra nemzetiségi tánco­ltat, a megyénkbeliek például németet. A szekszárdi nép­táncegyüttes színpadi tánc­ként mutatja be azt, amit a pári német népi együttes — sajátjaként — táncol. A páriákon kívül, aki­ket úgy tartanak nyilván, mint a legnagyobb mértékben fejlődő, nagy lehetőségű együt­test, Györkönyben és Német­kéren német kórus, Nagymá- nyokon zenekar, családi éne­kescsoportok és szóló hangsze­resek ápolják a nemzetiségi hagyományokat. Délszláv együttes is volt a megyében, Medinán, de az utóbbi évek­ben az együttes felélesztése nem sikerült. A nemzetiségi együttesek vezetői a legkülönbözőbb fog­lalkozású emberek. Köztük olyan, aki kifejezetten folklór­kutatással, zenével, tánccal foglalkozna, nincs. Lelkes amatőrök ők is, akik szabad idejük nagy részét arra fordít­ják, hogy összetartsák és fel­készítsék csoportjukat. Segít­séget elsősorban a nemzetiségi szövetségtől kapnak — pél­dául kórusfeldolgozásokat, sze­replési lehetőséget — de a me­gyei művelődési központ fő­munkatársa, Bogár Ist­ván is rendszeresen fi­gyelemmel kíséri tevékenyke­désüket, és elősegíti fellépései­ket. A megyében azt szeret­nék, ha minél több helyi, ere­deti anyagot dolgoznának fel a nemzetiségi együttesek, el­sősorban saját hagyományai­kat kutatnák. Ez nem egyszerű feladat: szakértelem és szorgos munka kell hozzá, sokszor saját kö­rükből, segítség nélkül nem is tudják megoldani. ANYANYELVEN OLVASNI Az együttesekben folyó „élő” tevékenység mellett a másik hasonlóan fontos része a nem­zetiségi művelődésnek az ol­vasás. .Tolna megyében a me­gyei könyvtár egyben német nemzetiségi báziskönyvtár is. Feladata, hogy a német nyelvű iskolai oktatásra épülve — a megyében 26 nemzetiségi nyelvoktató iskola működik — harminc tagkönyvtárával anyanyelvén juttassa el az iro­dalmat a megyénkben élő né­metekhez. (A medinai szerb- horvátokról is gondoskodnak, ők a mohácsi báziskönyvtár­hoz tartoznak.) Az elképzelés szerint ezek­ben a könyvtárakban legalább az alapvető szépirodalmi mű­veket, a legfontosabb és leg­népszerűbb olvasmányokat né­metül olvashatja, kölcsönözhe­ti az olvasó. Anyagi okok nem is hátráltatják a terv végre­hajtását, a Kulturális Minisz­térium 110 ezer forinttal, a me­gyei tanács 30 ezerrel járult hozzá a könyvbeszerzéshez. Inkább a vásárlás nehéz. Hi­szen nem egyszerűen az a cél, hogy német könyvekkel tölt­sék meg a nemzetiségi könyv­tár polcait, a könyvek össze­tétele is nagyon fontos. Annál is inkább, mert a nemzetiségi könyvtárak hasz­nálatát sok körülmény nehe­zíti. Az idősebb generáció többsége a táj nyelvet beszéli, olvasni németül nem tud; vagy ha igen, az irodalmi németet akkor sem érti. A fiatalabbak pedig egyforma könnyedséggel olvasnak magyarul és anya­nyelvükön, így hát számukra vonzóvá kell tenni az anya­nyelven kínált irodalmat. Az újságok iránt nagyobb lenne az érdeklődés, ha a kis falusi könyvtárakban egyálta­lán lehetőség lenne a könyvtá­ri lapozgatásra. A megy ej könyvtárba 24 német nyelvű felnőtt és két ifjúsági lap jár és áll az olvasók rendelkezé­sére. A könyvtári szolgáltatás na­gyon fontos területe: a segéd­könyvek, azaz lexikonok, szó­tárak, kézikönyvek beszerzése német nyelven. Ezek segítsé­get adnak az irodalomban, új­ságokban való tájékozódáshoz is. A megyei könyvtárban egyébként 1975. januárjától függetlenített könyvtáros fog­lalkozik a nemzetiségi könyv­tárak ügyeivel. Remélhetőleg hamarosan realizálódik az az elképzelés is, hogy a szekszárdi zenemű­tárban összegyűjtik a megyé­ben beszélt táj nyelvi formá­kat és magnószalagon őrzik ezeket. A közeljövőben készül el egy bibliográfia is a né­met nyelvű könyvtári köny­vekről, amely eljut a nemzeti­ségi olvasókhoz. AZ ELV GYAKORLATA „A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzeti­ség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásá­nak lehetőségét” — mondja az Alkotmány 49. paragrafusa. Az elv gyakorlatra fordí­tása a közművelődésben lát­ható eredményekkel jár. A nemzetiségi könyvek sora, a népes nyelvórák, a sikeres kó­rusok, népi együttesek szolgál­tatják a bizonyítékot és ami mindezek mögött van: az egészséges nemzeti tudat ér­zése, s a felismerés, hogy a kultúra ennek hordozója. A tervek szerint jövőre nemzetiségi olvasótábor lesz kisiskolások számára Dombo- riban, a „Reicht Brüderlich die Hand” versenyre újabb nemzetiségi együttesek szer­veződnek. A fejlődés folyama­tos. Virág F. £. Rákóczi­műsor A hivatalos ünnepségek e£j múlta után is van még mon­danivalója a Rákóczi-évfordu. lónak — a művészet eszközei­vel. A művészet — a próza, si zene, az ének, a tánc — esz. közeivel idézte fel a vezérlő fejedelem emlékét szerda este Szekszárd közönsége előtt, korhű tolmácsolásban a Ma­gyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitün­tetett művészegyüttese. A külföldön is elismert; rangos együttes műsorát ez. úttal nem a színek látványos­sága, hanem a történelmi at­moszféra teremtése jellemez.' te — kitűnően. Érzékeltetésül a táncegyüttes két számát idézzük: a szilaj, kuruc vir. tust kifejező kardtáncot, és azt a mozzanatot, amikor az együttes nőtagjai, a szabad, ságharc bukása hírére barna kendőjüket feketére cserélik, A közei kétórás műsor ze-’ nében, prózában, énekben; táncban idézte fel a Rákóczi, szabadságharc eseményeit: a vérpezsdítő Rákóczi-induló^ val. a fejedelem naplójának, Mikes Kelemen leveleinek idézeteivel, kuruc dalokkal, táncokkal. Vámos Miklós for. gatókönyve. Fazekas Lajos rendezése alapján, Görgei György művészeti vezetésével. Az emlékezetes emlékmű­sornak méltó befejezése volt a „Fölszállott a páva”, a férfi­kórus előadásában. B. t 1 Gerencsér Miklóst Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 23. TJgy döntött, a Nagyszombat előtti síkságon ütközik meg Heisterrel. Bercsényi Miklós és Esterházy Antal akadékoskodott, hogy inkább a vá­ros mögötti magaslatokat szálljak meg. Rákóczi az azonnali indulás mellett döntött, két alvezére azon­ban erősködött, hogy jobb lesz reg­gel az ütközet színhelyére érkezni. A fejedelem ebben engedett, de a szín­hely kiválasztásában nem. Jobban teszi, ha mindenben ra­gaszkodik elképzeléseihez. Utólag kiderült — veszett fejsze nyele —, helyes haditervet akart megvalósí­tani. Tizenkétezer lovassal, hétezer­nyolcszáz gyalogossal és hat ágyú­val sorakoztak csatarendbe a Nagy­szombattól nyugatra elterülő síksá­gon. Szemben velük Heister azonos nagyságú serege. Ágyúja viszont há­romszor annyi volt, mint a kurucok- nak. Karácsony másnapján, kora délután a kurucok ágyúzása vezette bè a csatát. Eleinte sokat ígérőén alakultak a fejlemények. Heister ki­próbált katonái nem tudták feltar­tóztatni a magyarok támadását De a harc hevében a megbeszéltektől eltérően kezdett viselkedni a bal­szárnyon Esterházy Antal, majd a jobbszárnyon Bercsényi Miklós. Sze­szélyes intézkedéseikkel megbontot­ták a sereg egészének összhangját Ráadásul a győzelemittas lovasság a császáriak poggyászára vetette ma­gát, a zsákmánnyal törődött, nem a csatával. Heister, aki embernek al­jas gyilkos volt, de egyszersmind ki­válóan képzett katona, azonnal élt a lehetőséggel, megzavart csapatait vil­lámgyorsan ráncbaszedte és ellentá­madást vezényelt De még mindig a kurucok diktálták a harc menetét Győztesnek ígérkező támadásba len­dült a Nyárády zászlóalj, mellette szintén támadást színlelt a Scharudi zászlóalj, de ez váratlanul megállt, muskétáiból oldalról tüzet nyitott a Nyárády zászlóaljra. Árulás, átpárto- lás az ütközet kellős közepén. A megtámadottak hanyatt-homlok me­nekülni kezdtek, a csatarend fel­bomlott és alkonyaira Heister ölébe hullott a győzelem. Még tart a visszavonulás, de Rá­kóczi már a széles körű védelem megszervezéséről intézkedik. Élve a természetes földrajzi viszonyokkal, hármas mélységre tagolja a védelmi övezetet a Vág, a Nyitra és a Garam felhasználásával. Arra számít, Heis­ter folytatni fogja az üldözést, ám a hentes generális óvatos. Beéri annyi­val, hogy legyilkolja a Nagyszom­batban talált sebesült kurucokat. Taktikai elővigyázatosságának oka, hogy nem tudott lényeges kárt ten­ni Rákóczi seregében. A fejedelem ugyan vereséget szen­vedett az ütközetben, de erővesztése szóra sem érdemes. Messze jelen­téktelenebb, mint például a három gróf koroneói csatavesztése. Nagy­szombatnál azért volt érzékeny a kudarc, mert Rákóczi itt többet ve­szített, mint egy ütközetet: a nagy lehetőség csúszott ki a kezéből, pe­dig már megragadta.' Ha legyőzte volna Heistert, akkor 1704 minden fáradozását, kudarcát, balszerencsé­jét busás kárpótlás koronázza. Ha ez bekövetkezett vojna, továbbra is tő­le függ a kezdeményezés, talán a végső, közeli és győzelmes kimene­telig. TÁBORBAN, nyeregben Uj év, új remények: 1705 kezdete egyúttal a friss felocsúdás Rákóczi számára a nagyszombati vereség után. Mondhatni, a tél folyamán le sem szállt a nyeregből, egyik hely­ről a másikra sietett, csapatokkal, intézkedésekkel növelve a Felvidék biztonságát. Február utolsó napján akkora pompával és erővel vonult be Egerbe, mintha a legsikeresebb hadjáratból érkezett volna meg. Anélkül, hogy egy percre is el­hanyagolná katonai feladatait, láza­san veti magát az országos politikai ügyek intézésébe. Háború van, a szervező feladatok fő tétje nem le­het más, mint a honvédelem. Dönt a reguláris hadsereg létrehozásáról. Megszabja, mennyi katonáról kötele­sek gondoskodni a vármegyék, a nemesi porták. Vita vitát követ Nincs, nem is lehet fogalma a tár­sadalomtudományokról, nem gyanít­ja, milyen mélyreható következmé­nyekkel jár a döntés, amelynek csak a közvetlen célját látja világosan. Sokszor ki kellett engednie a szelle­met a palackból. Ezúttal megint nö­velte a vármegyék és a nemesek befolyását, de a terhüket is, ami sok ellenkezést szült, egymás között csakúgy, mint vele szemben. Az ön­kéntesség megszüntetésével tovább csökkentette a szabadságharc népi bázisát, s ez kedvetlenség forrása lett a jobbágyi osztályban. Viszont hatékonyabbá vált a szer­vezettség, neki felelős főmegbízottak gondoskodtak a katonaság ellátásá­ról, szigorú ellenőrzéssel vette elejét a visszaéléseknek. Azt cselekedte, amitől féltek Bécsben: állandó, fi­zetett, gyakorlott hadsereg alapjait vetetté meg. Ebben a szegény, gyér népességű, kimerült országban oly lázasan kö­vetik egymást az események az élni akarás jegyében, hogy kettőszázhet­ven év távlatából is csodálkozunk: honnan volt ennyi energiája a nép­nek és fejedelmének? Csak a francia követ, Des Alleurs úr nem csodálkozott. 1705. március 12-én vizitelt Rákóczinál. Mindkét részről óriási a csalódás, más-más előjellel. A parókás márki valamely keleti barbár kényúrra számított, s íme, egy ifjú, pompás, csupa szel­lem, hét nyelven beszélő kiválóság­gal találkozott. Egy gondolkodóval, akiről perceken belül kiderült, hogy politikához, diplomáciához, történe­lemhez, katonai és pénzügyi kérdé­sekhez hasonlíthatatlanul jobban ért, mint ő, a nagyvilági francia, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents