Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-16 / 91. szám
 pályakezdésről, a pályakezdőkről RÁSZOLGÁLNI AZ ELISMERÉSRE Indulás az életbe, avagy, milyen egy önmagával és szakmájával szemben igényes fiatalember számára az első egykét munkásesztendő. Az egyén és munkahely viszonyának kölcsönhatása elvitathatatlan. A fiatalembert Buschmann Józsefnek hívják, gépszerelő a MEZŐGÉP gyönki gyáregységében. Bozsó János, a gyáregység Igazgatója: Saját indulásommal kezdem és mondok egy nevet. Molnár Lajos. Az egyetemi éveimet befejezve, 1957 tavaszán a varsádi gépállomás volt az első munkahelyem. Ott végeztem a gyakorlatot is. A körülmények úgy hozták, hogy. nyomban mélyvízbe kerültem, kineveztek főmezőgazdásznak. Önálló munkakör, nagy felelősség. Molnár Lajos főgépész segítette munkámat. Sokat köszönhetek neki és mindig nagy tisztelettel, megbecsüléssel gondolok rá. Azóta eltelt jópár esztendő, s egyszerű dolog, amit mondani fogok: Az a törekvés hat át, hogy itt, a mi gyáregységünkben valamennyi kezdő fiatalember mellett legyen egy Molnár Lajos-veretü, nagy tudású mester. * — Ennek megvan a maga emberi és a maga gyakorlati jelentősége. Természetesen a gyáregység érdekeivel szinkronban. Nálunk a dolgozók hatvan százaléka harminc év alatti fiatalember. Azt akarjuk, hogy jól érezzék magukat, tudásuk javát szívvel- lélekkel adják. Egyéni érdek is, meg közös érdek is. De beszéljünk ezúttal Buschmann József gépszerelőről. A nálunk kialakult rend és gyakorlat szerint kezdte munkáséveit. Körcsönyei József termelési osztályvezető fogadta. Itt kezdődik az ismerkedés, amely kétoldalú. A termelési osztály- vezető beszélget a jelentkezővel, a szakmáról, családi körülményeiről, a munkáról, mint életcélról, és töviről hegyire megismerteti üzemünk helyzetét. A munkába állás adminisztratív része mindenütt egyforma. Ennek részletezése felesleges. — Az új és kezdő emberrel a termelési osztályvezető „egyezteti” a szándékokat. Azt, hogy nagyjából mire képes, és milyen feladatokat szeretnénk rábízni. így volt ez Buschmann József esetében is. 1976. április 16. Következett az első munkanap. Ezt megelőzően én is beszélgettem Buschmann Józseffel. Ez az első munkanap a bemutatkozás, a segítőtársak megismerésének a napja. Úgy érzem, megfelelő gyakorlatot követünk, hiszen a szóban forgó fiatalember nálunk jól érzi magát, szerepel a káder- fejlesztési tervünkben, szocialista brigádtag, az idén fejezi be tanulmányait a pécsi Ziper- novszky szakközépiskolában. Jákob Ádám művezető: — Ipari tanuló kora óta ismerem a fiút Valamikor együtt dolgoztam az édesapjával. Együtt dolgoztam? Abban az időben én még csak ipari tanuló voltam a gyönki gépállomáson. Az alma nem esik messze a fájától. Fiatal barátom édesapja hajtós, szakmáját szerető ember, talán kicsit túlzásba is vitte, egészsége megromlott, rokkantnyugdíjas. Mindenesetre, Buschmann József édesapja után már eleve jó ajánlólevéllel jött hozzánk. Egy éve vagyok közvetlen főnöke, és elsősorban az önállóságot becsülön benne. Rászolgál az elismerésre, — Biztos ember. Lehet rá számítani. Nálunk az a helyzet, hogy a szakmán belül a munka rengeteg leleményt és sokoldalúságot igényel. Mindezt az idősebb, tapasztaltabb elvtársaktól kell, hogy úgy mondjam ellesni. Illetőleg, ai segítségnyújtás mellett itta- ‘ gának a kezdőnek is akarnia keli többet tudni. Ilyen tekintetben Buschmann József előmenetele kitűnő. Van kitől tanulnia, de nem is restell! a tapasztaltabb, idősebb szakemberek gyakorlatát átvenni. Számtalanszor megfigyeltem: beosztjuk néhány napra idősebb szakmunkás mellé, és egy hét múlva már önállóan megcsinálja azt, amit eddig szinte kizárólag az öregek tudtak. — Megtalálta helyét közöttünk. Biztatjuk, ösztönözzük és segítjük. Számomra nagy öröm, hogy már tavaly, tizennyolc éves korában, garanciális javításokat bízhattunk rá. Ez nem kis dolog. Buschmann József gépszerelő: — Kicsit fáradt vagyok. Az éjjel nem aludtam, reggel érkeztem haza Pécsről. Tegnap este volt egy vizsgám. Elég körülményes Gyönkről Pécsre Járni tanulni. Remélem, néhány hónap múlva túl leszek rajta, negyedikes vagyok. Munkatársaim mondogatják is: jó neked, te rövidesen befejezed. Jelzem, mindig biztattak, hogy: Jóska, ne hagyd abba, csináld végig, érdemes, hasznát veszed. / — Addig hajtson az ember, amíg fiatal. Április 19-én leszek tizenkilenc éves, második éve dolgozom a MEZŐGÉP gyönki gyáregységében. A szakmát Dombóváron tanultam, Diesel-mozdony-szerelő vagyok. Édesapámat leszázalékolták, a ház körül is mindig akad munka, éppen ezért hazajöttem, hogy helyben legyek, és az otthoni munkákban is segíthessek. A gyönki gyáregységet általános iskolás korom óta ismerem, minden évben osztálykirándulást tettünk oda és hát, édesapámtól közelebbiül is tájékozódtam a helyzetről. — Bizalommal, segítő szándékkal fogadtak. Volt bennem szorongás, és most, utólag elmondhatom, kellemesen csalódtam. Rendesek voltak hozzám a srácok. Elmagyarázták a szerszámvételezést, megmutatták az öltözőszekrényt, és ezek a dolgok mind fontosak. Elkezdtem kérdezősködni : ez hogy van, az hogy van. Mondhatták volna: nem érünk rá, tapasztald ki magad. Soha, egyetlen egyszer nem küldtek el idegesen, türelmetlenül. Császár Lászlóhoz és őri Józsefhez osztottak be. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy melléjük kerültem. Kiváló ember még úgy, mint segítőtárs, Wiedemann János és Gellérthegyi László szerelő, — Jákob Ádám míh’ezetőm- höz bármikor nyugodtan fordulhatok. Néhány lónappal ezelőtt szóltam Németh Ferenc elvtársnak, a Széchenyi szocialista brigád vezetőjének. Megkérdeztem tőle, van-e fölvétel. Ez egy nagy menő szocialista brigád, közéjük kerülni rang. Azt mondja Németh Ferenc, hogy majd „földobja” a témát és a brigádgyűlés dönti el, hogy maguk közé vesznek-e, vagy sem. Befogadtak. Erre nagyon büszke vagyok. Sz. P. Fotó: Gettvald Vásárfia A tapasztalat A VÁLLALATI SZAKEMBEREK kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy ma a vállalati gazdálkodásban a legtöbb információt és a legszélesebb tájékozottságot igénylő feladat a gyártmány- és gyártásfejlesz* tés irányának és mértékének pontos meghatározása, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valamely vállalat tartósan versenyképes termékeket gyárthasson. Tudni kell, merre tart a tudomány, hogy eredményeit a külföldi versenytársak milyen ütemben alkalmazzák technológiájukban és az új gyártmányoknál. A fejlesztési döntésekhez szükséges sokrétű tájékozódás, az információk gyűjtése számos forrásból — bízvást állíthatjuk — szünet nélküli munka a vállalati szakemberek, különösen a fejlesztésben közvetlenül érintettek számára. Sőt: a fejlesztéshez szükséges információk gyűjtéséhez minden alkalmat érdemes megragadni. Ilyen alkalom pedig ezernyi nyílik az érdeklődő, fejlesztő, tervező szakember számára, kezdve a nemzetközi szakirodalom és a szaksajtó kínálta hírektől a szakmai konferenciákig, kiállításokig, vásárokig. Ezek a lehetőségek többnyire mintegy szabadon választhatóan kínálkoznak mindenki számára, s ezeket különböztessük is meg a hivatalos információs „csatornáktól”. például a külkereskedők jelentéseitől, az egy-egy témában hivatalból rendezett konzultációktól, ankétoktól. Információt ugyanis a nem hivatalos lehetőségek jobb kihasználásától is várhatunk. Ezek sorában, talán a leghasznosabb a nagyszabású nemzetközi szak- és általános vásárok, kiállítások nyújtotta tájékozódási alkalom. EURÓPÁBAN a tavaszi vásárszezon, jó ideje már, a lipcsei vásár megnyitásával kezdődik. Lipcse után egymást követik a nagy látogatottságú nemzetközi termék seregszemlék. Közöttük ott van májusban és őszszel a BNV is. Minden évben a tavaszi-őszi vásárszezon hónapjaiban több tízezer (a BNV-n több százezer) magyar szakember, szakmunkás előtt nyílik alkalom, hogy pontosan tájékozódjon, ismereteket gyűjtsön — saját szakmájában — a legújabb megoldásokról, összehasonlítva saját gyárának termékeit a nemzetközi kínálattal. Lehetősége van, hogy mérlegelhesse, merre tart a szakma élvonala, s hogy a saját elképzeléseik összhangban állnak-e azzal, elégségesek-« a lépéstartáshoz, vagy a felzárkózáshoz. HA SZAKEMBEREINK NYITOTT és őszintén kritikus szemmel tekintik át ezeket a vásárokat, bemutatókat — itthon és szerte a nagyvilágban — akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy sokkalta megbízhatóbb ismeretek birtokában alakíthatják ki elképzeléseiket, illetve segíthetnek a vállalati elképzelések összeállításában. Nem szabad sajnálni az időt az effajta tájékozódástól sehol sem, ahol szakembereink körülnézhetnek, ha bármilyen más hivatalos céllal egyébként is dolguk akadt ott — Poznantól- Zágrábig, Párizstól Szalonikiig —, ahol éppen nemzetközi vásárra gyűlt össze a nagyvilág. Nem kell, nagyon kockázatos is lenne eldönteni a fejlesztések irányát, tartalmát bezárkózva egy-egy gyár kapuja mögé. Nézzünk körül bátran, erre érdemes is kicsit áldozni, hogyan csinálják mások. Mennél több szakembernek lesz lehetősége, vagy mennél többet tudunk ösztönözni erre, hogy személyesen hasonlítsa ösz- sze a hazai és nemzetközi eredményeket, a fejlesztés irányait, annál bizonyosabbak lehetünk abban, hogy a vállalatok gyártmány- és technológiafejlesztése a megfelelő irányba halad. E módszer eredményessége persze azon is múlik, hogy a Vállalatoknál a tervezés mennyire zajlik demokratikus formák között: döntés előtt, az előkészítés szakaszában a szakembereknek mekkora körét vonják be a töprengésbe, mérlegelésbe. Ez a „vásárfia” ugyanis — a vásárokon szerzett, vagy megerősített tapasztalat — Csak akkor válhat igazán hasznos „ajándékká”, ha mindenütt szívesen hallgatják meg a szakembereket: mit láttak a világban, másoktól. A VÁSÁROKON, BEMUTATÓKON gyűjthető Információk természetesen nem tehetik feleslegessé az ösz- szes többi, a fejlesztéshez szükséges alapvető, rendszerezett és tudományos ismeretek beszerzését, de döntés előtt, a teljes körű műszaki, gazdasági tájékozódással együtt ez a „vásárfia” is hozzájárulhat a legjobb megoldás felismeréséhez. N« fosszuk meg magunkat ettől a lehetőségtől sem. ________ GERENCSÉR FERENC R endelő és orvoslakás Fogorvosi rendelő és orvoslakás épül Nagykónyiban, a munkákat » helyi tanács költségvetési üzeme végzL Fotó: G. U. I
