Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

Valutát adnak érte

Játszanak a gyerekek

r

Ó

voda után játszanak a melegben, ahol az ablak előtt a vasállvá- nyon a zöld növények meghitté teszik a szobát, „feloldják” a típusbútorok sárga egyhangúságát. Egyikük alig öt éves. A másik közelebb jár a hathoz, s ősszel iskolába megy. Hátára kerül a nagy, barna iskolatáska, füzetektől, könyvektől nehezedik majd rá, lehúzza két vállát, úgy, mint a nővéréét, aki már harmadik osztályba jár, és szépen olvasna, számolna is, ha lenne valaki, aki időt szentelne rá: foglalkozna vele. De a felnőt-> tek sohasem érnek rá, bármikor is fordul hozzájuk: hallgassák meg a mesét, amit felolvas.

A játékban mindig ő a harmadik: csitító, békítő a szótlanul figyelő statiszta. A főszereplők a kicsik. Először a Földet utazzák körül. Felváltva. Csilingelve szaladgál a kiske- rékpár egyik szobából a másikba. Hangosan üvölt a lemezjátszó, a kislányok önfeledten rázzák a zenére karjukat, vállukat. Még a hajuk is lobog hozzá. Valahonnan tarka selyemkendő,kerül elő(; ilyenkor vidám nevetés tölti be a csendes szobát*

Mikor kifogynak az ötletek- bői, előveszik a színes, ragasztós kézimunkapapírt, s mire a fehér lapon' niricséti már hely a kék-piros és .ba^na pöttyöknek, megunják a rajzolást is. Körülöttük élettélenul búsul Másenka, az ■ orosz baba, szétszóródtak az építőkockák, a felnőttek'kerülgetik a kisautót, útban van a kis- bicikli is.’

Csöpp fejüket tenyerükbe hajtva gondolkodnak.

Uj játékot eszélnek ki. Hallom a hugi hahgj'át:. -*• *

— Menjünk, haza, nézzük meg a gyerekeket!

— Jó — hagyja rá nővére és egymásba karolnak, indulnak haza központi fűtéses otthonukba.

D

e hát persze maradnak, hiszen az indulás játszásiból van. Szavukat sem hallani. Utánozzák a nagyokat, mindezt játékból teszik. Látom, hogy az előszobában levetik a kabátjukat és felakasztják a fogasra. Az aprócska konyhában kipakolják szatyrukból a tejet, kenyeret, szalámit, amit vacsorára vásároltak. Aztán lábujjhegyen mennek be a gyerekszobába megnézni a „piciket”. Csendesen alszik a pólyásbaba, szundikál a nagyobbacska. Puha, meleg paplan alatt álmodoznak.

— Rossz apuka leszel — így a legkisebb. — ■ Megversz engem és a gyereket.

Fülemben cseng a vékony kislány hang:

— Ne bánts! Megöllek, ha ä gyerekhez nyúlsz!

Rövid idő múlva halkul a hangjuk, nem nyüszög a kisbaba. Elcsendesedett a három gyerek.

— Most hazajön a jó apuka! Nem ismerem fel, kinek a hangja.

— Játszani fog a gyerekekkel és mesélni is fog — sóhajtja valamelyik.

— ...és talán még mosogat äs — álmodozik társa. Elgondolkodom.

I

átszanak a gyerekek. Másolják a felnőtteket. Ugyanazokat a szavakat használják, amiket tőlünk hallanak. Sokszor átélik játékukban azt, ami nekünk néha szomorú valóság, vagy amire titkon áhítozunk. Játékukban benne van minden: a családi élet derűje, békéje, a világ összes kisgyermekének ki nem mondott kívánsága.

— Hazajön a jó apuka!

Sok mindent túlinak ők hárman. Túl sokat, prUg alig múltak ötévesek. V» É»

Sárközi tojásfestés

Vámos Lajosné

Füle van a tojásnak. No nem mindegyiknek, csak a Decsen székelő Sárközi Népi Iparnrű- vészeti Szövetkezet által értékesítettek ' egyikének-másiká- nak. Ezeknek a tojásoknak — azon kívül, hogy fülük van — a másik jellemzőjük-festett mi. voltuk. Egyébként ez utóhbi a lényeges, niert hímes tojásokról van szó. A fül-pedig azért kell; hogy mondjuk a svéd családok karácsonyfájára legyen mj]/el föíagggtni őke^. Mert ugye azt mégsem várhatjuk el, hogy a' svéd.' asszonyságmát- katál-hordás . céljára ^zerçzze be őkét. Ott karácsonyra, kell a hímes .tojás.,nálunk pedig hús. vétrg,

Á\ haíszázhatvan .bedolgozó - és*-kétszázötven közös- itf§he- , lyi tágot foglalkoztató » szövetkezet tevékenységében tized- rangú helyet foglal el á Hímes. tojásfestés, csak a szövés, a hímzés, a népi bútórkésizífés, a fafaragás után következik vala. hol. Évente 100—150 000 forint a forgalom, egyébként csökkenő tendenciát mutat. A kereslet ugyanis rendkívül hullámzó. Bizonyára a propagandával is . baj - van és a milliós, milliárdos összeghez szokott kül- és belkereskedelmi szervek sem szívesen foglalkoznak a száz. ezer forintos tételekkel. Pedig a hímes tojás kemény valutát is hoz és még többet hozhatna,

*

Festik a hímes tojást. Nincs az a magát valamire tartó ma. gyár képes-, vagy napilap, amelyik legalább minden második évben ne közölne színes, avagy fekete-fehér kénét húsvét előtt erről a témáról. Népviseletbe öltözött asszonyok nénművésze. ti értékű térítővel letakart asztalnál népművészeti igénnyel készített eszközök, tárgyak között festik a néni... akarom mondani a hímes tojást. A bâtai Vámos Lajosné konyMia — és egyben toiásfestő műhelye —- egyáltalán n»m hasonlít ezekre a kénekre. Énnen olvan, mint a többi falubeli — főzésre és napközbeni tartózkodés-a szolgáló — kpnvha. Még a tűz. helv melletti kisszék»n szundikáló macska sem hHovzik a képről. Vámosné itt dolgozik, itt festette azt a 2500 hímes tojást is, amely az elsőházban, vagy ha úgy tetszik, a tiszta szobában vár a szállításra. A házi készítésű karosszéket odaállította az ablakljpz. *

— Ez igen! Karosszékben dolgozni nem lehet valami megerőltető.

— Ha a könyökömet nem tudnám a karfákon nyugtatni, már régen abba kellett volna hagynom; Minden tojáson huszonöt műveletet kell elvégezni, de ,én azt hiszem* hagy en. nél lényegesen többször van a kezemben. Két helyen kifúrom, kifújom, többször is kimosom, kívülről VIM-mel, körömkefé- vei ledörzsölöm, rárajzolom a mintákat, ecettel mosom, színezem. festem, áttörölgetem. És ezért kapok tojásonként négy, illétve nyolc forintot. Attól függ, hogy tyúk-, vagy lúdto- jásról van-e szó. A szövetkezét fizeti még a nyersanyag és a

festék árát. Van talán már huszonöt éve is, hogy ezeket az árakat megállapították. Azóta pedig jócskán emelkedett például a méhviasz meg a tus ára. (A kalkuláció felett eljártak az évek. Ezt mondta dr. Kalmár József, a Sárköz; Népi Iparmű, vészét; Szövetkezet elnöke. Ö persze elsősorban az eladási árakra gondolt.)

— A nagyanyám annak idején a kutyateiet. a vadalmafa héját, és ’a patikában vásárolt — egyébként a bátai menyecskék által arcnirosításra használt — „alkörmös” festéket, meg a szatócsnál beszerzett fe. kete börzsönyt használta tojásfestésre. Tehette, hiázen egy- eev húsvét előtti időszakban néhánv darabot, tucatot készített. Most alig lehet festékhez jutni. Akárrr>°Mk n-m fo°ia be a tolást, foltos lesz, lekopik, megfakul.

•

— Kétezer készen van, ötszá. zat decemberben vittek el, néevszáz most készül — számolja össze a kedvünkért egész évi munkája eredményét az ugyancsak bátai Vörös MiháJy- né. Ö is a konyhában dolgozik, a nemrég felépült új ház szute- rénjában. Az építésnél gondol, tak a tojásfestésre is: akkora vasablakon jön be a fény, hogy azt talán még egy igazi műte. rem-tulajdonos is megirigyeL né.

Vörösné egyik könyökét az asztal szélére helyezi, miköz. ben a másik kezével bámulatos gyorsasággal és biztonsággal vezeti a kicát, a méhviasszal rajzoló szerszámot, festi az ősi bátai mintákat a tojáshéjra: a kötőféköst, a madarast, a béka. hátast, az ibolyást. a makkost. Havonta átlag nyolcszáz forintot kap a tojásfestésért. Télen többet, nyáron kevesebbet fest Vámosné a karjára, a vállára, a szemére panaszkodik, Vörös- nének a kézfeje dagadt. Nehéz munka a könnyű tojások ezreit kézben tartani.

Vörös Mihályné

A két leghíresebb, legtehetsé. gesebb bátai tojásfestő közül Vámosné januártól nyugdíjasnak számít, Vörösné két év múlva akarja abbahagyni. Kér. dés, hogy utánuk lesz-e folyta, tója a „mesterségnek”, pedig kemény valutát hozhatna a sár. közi hímes tojás a népgazdaságnak, a bedolgozóknak meg — ha nem is könnyű — kere. seti lehetőséget Csak egy ki. csit figyelni kellene a tojásfestők tevékenységét, és ügyelni arra, hogy az ősi_ sárközi min. tákat ne válthassák föl a nap] igényeknek megfelelő, művészi érték nélküli rajzolatok. Ezt, n<j meg a piacok fölkutatását kitő] várhatnánk, ha nem a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezettől? Dollárt hozhat a kony. hára a kevés nyersanyaggal, sok munkával készülő sárközi hímes tojás. ,

GYURICZA MIHÁLY ' Komáromi Zoltán felvételek

Bögrecsárdák

A SZEKSZÁRDI vám- és

pénzügyőri szakasz parancsnoka névtelen levelet kapott x. községből, .

„A szomszédasszonyom mesélte — kezdődik a levél — hogy milyen jó őrréki, mért a múlt héten is a tanácsról üzentek neki, hogy, itt ■ vannak a fináncok a faluban.,JóTesz, ha vigyáz. így árián bezárt ajtót, ablakot és hiába kopogtak nem engedte- be a pénzügyőröket”.

Az illető fiatalasszonyról egyébként több bejelentés érkezett, hogy rendszeresen árul Házilag főzött pálinkát, dugott, be nem jelentett bort Ezt kivizsgálni mentek a pénzügyőrök, de zárt ajtókat találtak.

A rágalmazások miatti feljelentések elkerülése végett egy-egy községben mindig először a tanácsra mennek a pénzügyőrök, s a közsé'gi tanácstól kémek hatósági tanút, aki kívülállóként pártatlanul tanúskodhat. A levél nem bizonyítja, hogy a tanácsiak szóltak a „bögrecsárdásnak”. Elképzelhető, hogy valamelyik éppen ott tartózkodó ügyfél rohant a hírrel. Az eredmény

1978. március %

ugyanaz: kárba veszett egy

nap, felesleges volt a kiszállás.

— A bögrecsárdák elleni küzdelem nehéz — mondotta dr. Palotai József pénzügyőr ■alezredes, megyei parancsnok. — Hiába tudjuk biztosan, hogy valamelyik helyen rendszeresen mérnek ki szeszt. Ha odamegyünk, rajtakapjuk az italozókat és a házigazdát, különféle érvekkel kimagyarázzák magukat. Csak bizonyítékok birtokában léphetünk fel ellenük.

EHHEZ azonban — mint megtudtuk — a tanácsi, a rendőri és pénzügyőri szervek tervszerű összefogására lenne szükség, ami, nem mindenhol és mindenkor mondható ideálisnak. Több községben előfordult, hogy a tanácson nem adtak hatósági tanút, mondván, hogy nincs szabad emberük. Tamásiban az elmúlt év közepén a pénzügyőrök felderítettek öt zugmérést, feljelentést tettek, de büntetést, bírságot azóta sem szabott ki a tanács az érintettekre.

— Fokozottabb a veszély, a megye északi részein. A fő pálinkafőzési központoktól, Bács- Kiskun megye községeiből »iasy tételben hozzák át a pálinkát és Dunaföldváron, Bölcskén, Madocsán, Duna- kömlődön mindig akad vállalkozó, aki viszonylag olcsón felvásárolja, majd még egyszer akkora áron, többnyire illegálisan kiméri, a bögrecsárdák külön veszélye, hogy a legtöbbjük csak ismerősnek ad pálinkát és hitelben is.

NEM EGY HELYEN ELŐFORDUL, hogy a családapa hó végén, már a következő havi fizetésének a kontójára, iszik. Ismertem több katonát, akik havi zsoldjának nagy része a bögrecsárdások szekrényfiókjába került.

Bács-Kiskun megyében a pénzügyőrség az elmúlt évben 650 pálinkafőző készüléket foglalt le és kiszabtak több mint egymillió forint pénzbírságot tiltott pálinkafőzésért, illetve -mérésért. Ugyanakkor lefoglaltak több száz liter pálinkát is. Ez utóbbi egy részét nálunk, Tolna megyében. Megállítani azonban még így sem sikerült a folyamatot.

— Bár nálunk is születtek eredmények. Álta’ában ott sikerült jobb munkát végezni — mondotta dr. palotai József —, ahol jó a tanácsi és pénzügyőri szervek kapcsolata.

Decsen például három-négy

esetben előfordult, hogy a pénzügyőrök főzésért megbüntettek valakit 3 ezer forintra és ezt a tanács megtoldotta még négyezer forintos bírsággal a tiltott árusításért.

Bogviszlón tavaly F. J.-től két pálinkafőző készüléket koboztak el. Ezért a pénzügyőrség háromezer, a tanács 1500 forintra büntette. Kétyen M. P.-né rendszeresen megvásárolta a K. Z. keceli lakos által kifőzött pálinkát, a leleplezéskor 64 liter pálinkát találta'«; nála. A pálinkát elkoboztál:, kettőjüket összesen tízezer forintra büntették meg. ,Szek- szárdon M. J. nem tudta bizonyítani, hogy a lakásán talált 120 liter pálinkát törvénye* úton szerezte, ezért négyezer forint pénzbírsággal és a pálinka elkobzásával bűn tették.

HOSSZAN folytathatnánk a sort. Valamennyi példa a pénzügyőrök eredményes munkáját tanúsítja. De ahol egyedül maradnak a titkos szeszfőzdék, bögrecsárdák elleni harcban, ott nehezebb, sokszor eredménytelen a fáradozásuk. Jó lenne, ha a tiltott szeszfőzés és -árusítás elleni küzdelemben érdekelt valamennyi szerv felismerné a maga feladatait és azt, hogy ez a munka összefogással, egymás kölcsönös támogatásával lehel csak eredményesebb.- tj -