Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-31 / 77. szám
ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postaitok 7!. Fiatalkorúak foglalkoztatása Horváth Gyuláné (Tengelie, Petőfi utca 61.) olvasónk ait írta meg a Népújságnak, hogy tizenöt éves leánya, a szekszárdi BHG dolgozója túlórázás miatt az éjféli vo* nattai ért haza, s másnap reggel 6.30-kor ismét munká- ba kellett volna indulnia. OI» vasónk nem engedte el kipi- henetlenül a gyermeket; ezért a leányt csoportvezetője írásbeli figyelmeztetésben részesítette. Horváthnét érdekli, jogos volt-e a csoportvezető intézkedése. Arról szintén tudakozódott, megvonható-e a szabad szombat a dolgozótól anélkül, hogy később helyette másikat kapnának. Végül megkérdezte, hogy leánya megkaphatná-e tavalyról maradt kilencnapi szabadságát Dr. Deák Konród osztály- vezető ügyész válaszolt: „A Munka törvénykönyvének 38. § (4) bekezdése szerint fiatalkorút éjszakai munkára, tizenhat éven aluli fiatalkorút pedig túlmunkára és készenlétre nem szabad igénybe venni. Ha tehát a tizenöt éves gyermeket e tilalom ellenére túlmunkára vették igénybe, a munkáltató jogszabálysértést követett el. Hasonló esetek megelőzése végett célszerű a munkáltató szakszervezeti szervéhez fordulni. A gyermek tehát nem volt köteles túlórázni ; viszont köteles a munkakezdéskor a munkahelyén munkaképes állapotban megjelenni. Ha el-i— késett, a csoportvezető részéről történt figyelmeztetés nem volt jogszabálysértő. A szabad szombat „megvonásával" kapcsolatban : A heti munkaidőt, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály összevontan több heti, havi vagy évi munka kötelezettséget ír elő, ezt a keretet munkanapokra a kollektív szerződés osztja be. Heti 44 órás munkaidő esetén kéthetenként eg,y munkanapra mellőzni lehet munkaidő megállapítását. A dolgozónak tehát heti munkaidejét — esetleg havi vagy évi keretben megállapított munkaidejét — kell ledolgoznia a kollektív szerződésben írt beosztás szerint. Kimondja azonban a jogsza- bály, hogy rendkívüli esetben a dolgozó munkaidőn felül is köteles munkát végezni. Ez túlmunka, erre fiatalkorú nem vehető igénybe. A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy a dolgozó a végzett túlmunka ellenértékeként milyen esetekben kap díjazást, illetve szabad időt. A szabadság kiadásának módjával és időpontjával kapcsolatban a Munka törvény- könyve végrehajtási rendelete a következőképpen rendelkezik: ,A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Munkatorlódás, betegség vagy más akadály esetén a szabadságot később, az akadályoztatás megszűntétől számított harminc napon belül kell kiadni. A kollektív szerződés eltérő határidőt is előírhat.’ A szabadság kiadásával és a szabad szombat .megvonásával' kapcsolatban adódott kérdésekre a munkáltatónál a bármikor megtekinthető kollektív szerződés ad feleletet" Meghiúsult a tehénvásárlás Gábor lános (Regöly, Rákóczi utca 36.) olvasónk szerkesztőségünkhöz írott levelében arról számolt be, hogy tehénvásárláskor négyezer forintot adott foglalóként. Az eladó később az ügylettől elállt és a foglalót visszaküldte. Olvasónk kérdezte, van-e törvényes lehetőség arra, hogy a visszalépett partnert a jószág eladására rászorítsa. Szerkesztőségünk válasza: „A tehén eladásának kikényszerítésére nincs törvényes lehetőség. Van azonban arra, hogy olvasónk a visszakapott foglalón túl ugyanekkora ösz- szeget kapjon. Ennek érdekében a jogcím megjelölésével ajánlott levélben kell felhívnia az ellenérdekű felet a teljesítésre. Amennyiben a partner a felszólítás ellenére nem fizet, polgári pert lehet indítani ellene a területileg illetékes járásbíróságon; az adott esetben a Tamási Járásbíróságon. Célszerű a bírósági panasznapok egyikén megjelenni; akkor térítés nélkül készítik el a keresetet." Jó járda épül Szedresen Nyerges István (Szedres, Kossuth utca 8.) olvasónk szerkesztőségünket arról tájékoztatta levelében, hogy a községi tanács még 1974-ben meghozatta a járdalapokat, ezek lerakására azonban még nem került sor, noha ezt a munkát a lakosság szívesen vállalná társadalmi munkában. Tibai Sándor községi tanácselnök felelt: „A járdalapok lerakásáról a tanács már előbb, szakemberek meghallgatása után döntött. Álláspontjuk szerint elégtelen e munkához a szakirányítás; elvégzéséhez kellő felkészültségű emberek kellenek. Az ő foglalkoztatósuk — természetesen — nem független a tanács rendelkezésére álló anyagi eszközöktől. A járda elkészítésének idejét mindezeknek megfelelően kell a tanácsnak meghatároznia." Ml VÁLASZOLUNK Telefonszámunk : 129-01, 123-61. jogszabályokról - röviden A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztésé, röl rendelkezik a Miniszter- tanács 1006/1976. (III. 16.) számú határozata, amely hangsúlyozza, hogy a háztáji és /kisegítő gazdaságokban folyó mezőgazdasági termelés is társadalmilag hasznos tevékenység, ezért azt támogatni kell. e gazdaságok részére hosszabb távra szóló termelési és értékesítési biztonságot keli te. remteni, elő kell segíteni a bérből, fizetésből élők mező- gazdasági termelői tevékenységbe való bekapcsolódását, intézkedéseket kell tenni a háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó mezőgazdasági termelés elősegítése érdekében az e területen jelentkező kisgépigények kielégítésére; stb. „A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter — a munkáltató felügyeleti szervével egyetér. tésben — részesítse elismerésben (kitüntetésben) azokat a nem mezőgazdasági munka- viszonyban álló, bérből és fizetésből élő termelőket is, akik kisegítő gazdaságokban kiemelkedő eredményt értek el” — mondja ki a Minisztertanács határozata, mely jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 21. számában jelent meg. A hivatalos lapnak ugyanebben a számában olvasható a pénzügyminiszter 5/1976. (III. 16.) PM számú rendelete a polgári védelem pénzgazdálkodásának és ellátásának rendjéről. A jogszabály rendelkezik a polgári védelem pénzügyi ellátásának forrásairól, a középtávú pénzügyi tervről, az éves tervezés rendsze-- réről, a feladatok ellátására szolgáló pénzeszközök felhasználásáról, a polgári védelem céljait szolgáló eszközök táró. lásáról és nyilvántartásáról és külön fejezetben a gazdasági és pénzügyi ellenőrzésről. A rendelet kihirdetése napján — 1976. III. 16-án — hatályba lé- pett. A táppénzrendszer módosításáról és a táppénzfegyelem erősítése érdekéhen teendő intézkedésekről szól a Minisztertanács 1007/1976. (III. 18.) számú, a Magyar Közlöny f. évi 22. számában megjelent határozata, amely szerint a Minisztertanács „megállapította, hogy az utóbbi évek. ben kialakult magas táppénzes arány nem áll összhangban a lakosság egészségi állapotával. Ez részben a kereső- képesség elbírálásában mutatkozó lazaságokra, másrészt a táppénz igénylése terén ta. pasztaiható visszaélésekre vezethető vissza.” E rendellenességek megszüntetése érdekében ír elő a határozat — a terjedelem korlátái miatt itt részletesen fel nem sorolt — szá. mos átfogó intézkedést, A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 11/1976. (III. 18.) MÉM számú rendelete a mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar és áz erdőgazdaság területén folyó szocialista munkaversenyről szól. Az egyes kitüntető címek elnyerésének szakágazatonkénti feltételeit a rendelet mellékletei tártál, mázzák. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő f. évi 6. számában megjelent arra a közleményre, amely a vállalati jogi tevékenység felügyeleti vizsgálatának tapasztalataival foglalkozik, s amelyből itt csupán az alábbiakat idézzük; „A vállalati belső szabályzatok (ügyrend, stb.) folyamatos karbantartására és az ab- ban foglaltak végrehajtására nagyobb gondot kell fordíta- ni.” „A dolgozókat mindenhol megfelelően tájékoztassák a kollektív szerződés elhelyezé. séről, ügyeljenek arra, hogy a kollektív szerződés minden dolgozó számára fellelhető és áttekinthető legyen.” Az OKISZ Értesítő f. évi 5.’ számában az V. ötéves tervidőszakra vonatkozó vállalati munkavédelmi tervek elkészítéséről szóló 22/1975. ÉVM, számú utasítás olvasható, amely szerint: „A munkayédelmi tervek készítése során ki kell kérni a dolgozók véle- ményét és az elkészült terveket jóváhagyás előtt az üzemi demokrácia fórumain is meg kell tárgyalni.” Dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész Gerencsér Miklós: Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 9. Tapasztalatai vérlázítóak és meg- szégyenítőek voltak. A helyszínen derült ki, miként kormányozta Kol- lonich a Rákócziak uradalmait. Ahova csak nézett az ifjú, mindenütt siralmas romlással találkozott. Ahhoz képest, hogy ősei hosszú nemzedékek óta nagy hozzáértéssel, serény gazdákként ápolták, gyarapították birtokaikat, különösen elkeserítőnek találta a helyzetet. A Rákóczi-ház egykori familiárisa, Klobusiczky Ferenc is elfajzott emberségében, mert a bíbornok vak eszköze lett, a hírhedt főpaptól megfélemlítve irgalmatlanul fosztogatta a kezére bízott javakat. A helyszínen szerzett tudomást arról is Rákóczi, hogy milyen féktelen rablás indult meg Munkácson és a többi várban, kastélyban, udvarházban, amikor a császáriaké lett a hadi győzelem. Tessék-lássék készítettek ugyan lajstromokat, de a kincsek jelentős része tolvajok prédája lett. Minél magasabb rangot viselt a császári katona és tisztviselő, annál mesésebb zsákmány jutott neki, s még a közönséges zsoldosok is süvegben vitték borra cserélni a kocs- mároshoz az igazgyöngyöt. Egyik lesújtó élmény a másik után érte Rákóczit. Valamennyi uradalma a végsőkig lezüllesztve. A majorságok megszálló németek tanyái, földesurak módjára dolgoztatták a jobbágyot, a termést sajátjukként élték fel vagy árusították ki. Senkinek nem tartoztak számadással. S nem érték be annyival, hogy robotra kényszerítették a jobbágyokat, hanem zsarolták, nyomorgatták őket minden módon. Házaikba szállásolták magukat télire, pusztították élelmüket, lovaikat a jobbágy takarmányán tartották, azzal sem törődve, hogy a parasztok marhája halomra döglött. Ennyire irgalmatlanul még a, török sem viselkedett. Vészes méreteket öltött az elnéptelenedés hatalmas területeken. Tömegesen váltak bujdosókká a parasztok. Annyian elszöktek szülőföldjükről, hogy az erdőkben sem fértek már el, sokan kiszorultak Lengyelországba, ahol megélhetés híján raboltak. A Tisza- háttól fel egészen Bártfáig színmagyar falvak váltak lakatlanná, soksok településen egy-két család maradt mutatóban. Az elhagyott portákat, telkeket fölverte a gaz, a meg nem müveit termőföldeket kaszálónak, legelőnek használta az idegen katonaság. Ehhez az önmagában is megrendítő élménytömeghez más keserűséget is el kellett szenvednie Rákóczinak. Szerte az óriási területen szétszórt birtokokon, a Magas-Tátra melletti Késmárktól le Erdély belsejéig, e vészes időben ő volt a kiszipolyozott, megalázott, hajlékaiból kiüldözött parasztok egyetlen reménysége. Az idősebbek még jól emlékeztek a Rá- kóczi-család idejében uralkodó viszonyokra. Persze az sem volt édeni élet, a jobbágy akkor sem élt kalácson, de a császáriak vad szertelenségeihez képest utólag az látszott az igazi aranykornak. Érthető, ha Munkács átadását követően, az életkörülmények egyre elviselhetetlenebb romlása közben vigasszzal felérő remény élt szerte a parasztok körében: „Jó lesz megint, ha felnő a kis uraság”. Ahogy múltak az évek, úgy erősödött megmásíthatatlan ígéretté a remény. Végre felnőtt a „kis uraság”, hazatért, de semmi köszönet benne: németté lett. Már a ruházata láttán is erős gyanú támadt. Különösen nagy lett a keserűség, ha szóra nyitotta a száját. „Magyarul csak hebeg- habog, azt is németesen” — mondogatták szinte sírva a parasztok. Rákóczit mélységes szégyenérzet fogta el, amikor tapasztalnia kellett, hogyan terjed körülötte a nép bizalmatlansága. Bármennyire törte feledésbe merült anyanyelvét, ragaszkodott használatához, magyarul próbált szót érteni a jobbágyokkal. Segített, ahol hirtelenében segíthetett. Apróbb sérelmeket orvosolt, hacsak tehette, jelét adta, hogy együttérez a birtokain élő néppel. így aztán oldódni kezdett körülötte a fagyos bizalmatlanság. Kezdett visszatérni a parasztok beléje vetett, oly sok éven át táplált reménye. A bajba jutott Lepla András jobbágy, akit megsegített Rákóczi, ekkor mondja ki hálál- kodás közben a későbbi szabadság- harc esküszavait: „Nagyságodat soha el nem hagyom.” (Folytatjuk)
