Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-31 / 77. szám
Munka közben A holtpontról el kell indulni Gyönkön is A kooperáció-lánc haszna A munkaerőhiány aka. dályozza a szelektív fejlesztést is. vagyis, hogy kevesebb, de jól meg« választott célra összpontosítsák a munkaerőt, a beruházási lehetőségeket. A munkaerőhiány kétségkívül sok gondot okoz a vállalatoknak, zavarhatja a hatékonyság javítására kidolgozott fejlesztési tervek Vég. rehajtását, a kapacitások jobb kihasználását. Érdemes azonban végiggondolni, hogy ezt a vészes munkaerőhiányt egy-egy vállalatnál végül is mi minden okozhatja, s ebből következően mivel ellensúlyozhatnák a leghatásosabban. Ne arról beszéljünk most, hogy ágazatonként és vál. lalatonként eltérőek lehetnek a kereseti viszonyok, vagy hogy az egyik gyár. ban jobbak a szociális létesítmények, s ezért' az egyik helyen kevesebb az ember, a másikon pedig még kevesebb. Ez a helyzet ugyanis: a termelőlétszámot mindenütt keveslik. Ezeket az okokat azonban egyre több szakember tartja másodlagosnak. Sze. rintük , a munkaerőhiány egyik alapvető oka sokkal inkább az, hogy a vállalatok többsége rengeteg terméket gyárt, s még inkább, hogy ezek alkatrészeit, részegységeit. tartozékait a vállalat gyártja saját magának. A vállalatok nagy része így szervezi a munkáját: lehetőség szerint szemernyi külső kooperációt sem igénybevéve. A kohó- és gépipar; vállalatok termelési értékének alig egyha- toda származik termelési együttműködés igénybevé. teléből. Ez az arány a fejlett ipari államokban lényegesen magasabb. Különösen a nagyobb vállalatok széles körben, nagy teljesítőképességű kooperációs gyűrűt szerveznek maguk köré: alkatrész-, tartozék - és félkésztermék-gyártásra. A kisebb vállalatok e koo. perációs gyűrűkben szakosodnak bizonyos főegységek gyártására, s ennek valamennyi gazdasági előnyét élvezi azután az összesze- relő nagy. és az alkatrészt készítő kisüzem egyaránt. A lényege ennek az együttműködési formának, hogy a vállalatok nem aprózzák szét a kapacitást és a munkaerőt ezernyi feladatra. s ezért sokkal ha. tékonyabb a munkájuk. Itthon a közúti járműgyártás a legjobb — csaknem egyetlen — példája annak, milyen értékes előnyök rejlenek az összeszerelő nagy gyárak köré szervezett kisebb, önálló vállalatokból álló kooperációs láncban. A magyar gépiparnak ez az ágazata tekinthető jelenleg talán a legkorszerűbbnek, a termelési értékét, a népgazdasági súlyát tekintve, igen jó nemzetközi versenyképességgel. De itt valóban a kisebb és közepes gyárak egész sora az Ikarus gyár szerelő, szalagjaira küldi termékeit. A magyar iparban azonban a vállalatok többsége még mindig abban látja a rangot és a biztonságot, ha készterméket szállíthat a piacra, ha egy-egy termelési lánc végén állhat, ha másképp nem, hát úgy, hogy az egész termelési fo- íyamatot — néha a vasöntéstől kezdve — beviszi a gyárába, teljes önellátásra rendezkedve be. Ezért, hogy legyen elég munkás is, a végtelenül megnyújtott termelési folyamathoz. most sok helyen más, kisebb vállalatok be- olvasztására is szívesen gondolnak. Ezzel az önéi- látás korszerűtlen, nehézkes és kevéssé gazdaságos gyakorlatát hosszú időre meg. merevíthetik. Pedig az ágazati irányítással végrehajtott, vállalatok közötti munkamegosztással is jobban kellene élni. hiszen ez — a munka, a feladatok átcsoportosítása — végső soron a munkaerő átcsoporto. sítását szolgálja, emellett kevesebb zökkenővel és kieséssel, gyorsabban Végrehajtható, mint a kisebb- nagyobb vállalatok összevonása. A z ötéves vállalati tervek leghasznosabb célja lehetne, a távlati iparfejlesztés szempontjából is — a hazai vállalatok közötti munka- megosztás erőteljes kiépítése, a gyártmányválaszték jelentős szűkítésével együtt. A jól szervezett és jói mű- ködő termelési kooperációk, a részegység- és alkatrész, gyártás szakosítása a szelektív iparfejlesztés egyik eszköze, módszere lehet. GERENCSÉR FERENC Tanácskozás a takarmánytermesztésről Januárban, a leltár szerint és a valóságban is, csak any- nyi takarmány volt, hogy fél hónapig tudtak volna vele etetni. Most Varsádról hozzák a silót, Diósberényből az alomszalmát — nem ingyen, hanem pénzért. Januárban megállapították, hogy a marhákat hónapokon keresztül nem tisztították. A fejési átlag nem érte el az 1500 litert. És: a szabályozók miatt a tavalyi jövedelem nyolcvan százalékát fizethették ki. Tehát az 1976-os év alkalmat ad különféle megszilárdí- tási tervek, cselekvési programok véghezvitelére. Gyönkön, a Petőfi Termelőszövetkezet házatáján még most sem olyan a légkör, mint az kívánatos volna, de elmozdultak a holtpontról, s ez főként annak a következménye, hogy a szövetkezet élére új vezetőséget választottak. A néhány hét, amely a közös gazdaságban az első intézkedések pozitív hatását engedi felmérni, biztató. Érdemes azonban megvizsgálni, miként jutott a mélyre, majdnem a gazdálkodás csődjébe a Petőfi nevét viselő közös gazdaság. EGYESÜLÉS — VAGY EGYESÍTÉS 1967-ben a Petőfi és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet egyesült. Egyik 2500, másik 1200 hold földdel, vegyes profillal — szegény fölszereléssel. Abban reménykedtek, hogy együtt, rossz körülmények kötött majd jobban tudnak gazdálkodni. a termelési érték egy évben ekkor 20 millió forint körül volt A következő év áprilisában Szárazd község közös gazdasága is egyesült a gyönkivel. 1685 hold földdel (ebből 899 a szántó) és 107 taggal gyarapították a három szövetkezetből alakult egyet. A közös gazdaság meglehetősen rossz körülmények között gazdálkodott továbbra is, annak ellenére, hogy tagjainak minden évben fizetni tudtak. Azonban az üzemfejlesztés, a korszerűsítés nem következett be úgy, s annyira, mint más közös gazdaságokban. Bár a különféle helyi „tűzoltó” intézkedések nyomán a közös gazdaság 1974-ig nem volt veszteséges, de várható volt a csőd bekövetkezése, hiszen jó termelőeszközök, és jó álla-’ pótban lévő földek nélkül a kedvetlen tagok — a tétova vezetőkkel egyetemben —, nem tudnak sikert elérni. Azaz elmaradnak a szomszédos községek hasonló adottságokkal rendelkező gazdaságainak fejlődése, tagjainak jövedelme mögött Az állatállomány minőségi válogatása nem történt meg, sőt száz „főkönyvelő tehenet” is tartottak, amelyek nemhogy előbbre vitték volna a közös gazdaságot de nem növelték „a jövőbe vetett hitet” sem. A száz tehén egymagáoan is kész veszteség, de ha hozzávesz- szük, hogy a többi — valamivel több mint háromszáz — fejési átlaga is messze a megyei átlag alatt van (a megyei összesítőben a gazdaságok sorában hátulról a harmadikak), — gondolható, hogy nem virágzott a takarmánytermesztés sem, annak ellenére, hogy a Kapos völgyében kiváló adottságok volnának egyrészt a rét-, legelőgazdálkodásra, másrészt a szövetkezet egyéb területein a szálastakarmány- termesztésre. CSÖKKENT A TERMELÉS A termésátlagok szívósan csökkenő tendenciát vettek. Ennek oka legfőként az volt, hogy a munkaeszközök — gépek, traktorok — nem megfelelő állapotban voltak, az emberek jó része pedig akkor ment a földre dolgozni, amikor a nap már magasan állt. Azaz rossz volt a munkafegyelem. A géptelep még napjainkban is arról tanúskodik, hogy az emberek nem nagyon szeretik munkahelyüket. Zengő Konrád most elnökhelyettes, korábban ő állt a szövetkezet élén. — Miért rossz a szövetkezet gazdálkodása — kérdeztük tőle. — Nem tudom. A vezetőség sem értette, hogy miért megyünk egyre csak lefelé. — Éveken át látták, hogy az állattenyésztő telepek állaga romlik, csökken a tejtermelés, a takarmányértékesítés rossz, a szántóföldi növénytermelés a tizenöt évvel ezelőtti szinten áll. Nem vették ezt észre? — De igen. Nem tudtunk semmit tenni. Higgyék el, nem tudtunk semmit tenni. Nincs, nem volt pénzünk, nem kaptunk támogatást. Ma, hiába keressük az okát, miért nem kapott a rossz körülmények között gazdálkodó közös gazdaság több állami támogatást, s amit kaptak azt miért úgy használták fel, ahogy: rosszul. A tényen nem lehet változtatni. 1974-ben 95 százalékot fizettek a tagoknak és vezetőknek, a tavalyi munka után már csak nyolcvan százalékot. A JÁRÁSI intézkedések Nyilvánvaló volt, hogy ilyen körülmények között nem lehet a gazdaságot magára hagyni. Ezért aztán szervezkedni kezdtek, hogy a szomszédos két jó gazdaság — a varsádi, meg a diósberényi — hozzá- csapása a gyönkihez, majd megváltoztatja a helyzetet. Természetesen ebből nem lett semmi — szerencsére. Most azt a tervet tűzték ki, hogy a gyönki gazdaságot talpra kell állítani, elindítani a közös gazdaságok jó példái — tapasztalatai — nyomán a „megélhetés” megkeresése, majd a jövedelmezőség felé. A járási párt és tanácsi vezetés elsőként a szövetkezet vezetésének megerősítését határozta el. így került a közös gazdaság élére Tarczal János a jól működő varsádi téeszből. ö mindjárt azzal kezdte bemutatkozását, hogy elmondta, milyen szegény a közös gazdaság és milyen kilátástalan a jövő — ha! Ha nem dolgozik mindenki erejét, tudását megfeszítve, mint az kívánatos. „Egyedül a munkaerő hasznos kihasználása a bajokból a kivezető forrásunk, a fegyelem megszilárdítása a legfontosabb tennivalónk. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, csak az üzem- szervezés területén, a munkagépek és emberek jó mozgatásán tudunk előbbre lépni. És alaposan megfontolt tervek készítése, ezek végrehajtása a felemelkedés útja. A vezetőség a tagok szorgalmas munkája nélkül nem tud semmit tenni, ha tesz is, az időleges, és csak a tüzet oltogatja, de a probléma gyökeréig nem hatolhat.” Az új vezetőség porondra lépése óta néhányan a szövetkezetből kiléptek, helyükbe diák jöttek. A vezetőség megkezdte a rend, a fegyelem helyreállítását. Kidolgozták: mit kell legsürgősebben tenni, mit azonnal, és mit későob. így most a termelésfejlesztés új lehetőségeit keresik. Elsősorban az állattenyésztés területén próbálnak sokat tenni: a 6záz szárazon álló tehénből idén hatvanat kiselejteznek, helyettük saját, jó tenyész- anyagot állítanak be. Az idén vásároltak már háromszáz anyabirkát, további nyolcszáz- kilencszáz vásárlását tervezik, Bőt megfelelő aki ok építését is azonnal elkezdik, a MEZÖBER soron kívül vállalkozott a tervek elkészítésére, hogy segítsék a kibontakozást. A megyei bank kedvező hitelt ad, hogy ezt a célt meg tudják valósítani. A növénytermesztés területén a szekszárdi kukoricatermesztési rendszerhez való csatlakozástól várnak soient. A KSZE szakemberei azt ígérik, hogy megfelelő technológiát, technikát tudnának adni a gyönki térségbe is az egységnyi kukorica termesztéséhez. Ez azt is jelenti, hogy a gabonatermesztésben is előbbre tudnak lépni. Társultak a ga- bonaf el vásár! óval1: közösen építenek szárítót. Az eszközhiány enyhítésére tervet dolgoztak ki, tanácsot kértek pénzügyi szervektől. A keszthelyi egyetem szakemberei pedig kidolgozták a térségre alkalmas termelési módszereket. HOGYAN 7ÄRJÄK AZ ELSŐ ÉVET? 1974-ben a gyönki téeszhez csatolták Udvarit is, de mint fentebb láttuk, ennek sem volt előbbre vivő hatása. így hiába hoztak létre egy nagy közös gazdaságot, az emberek rossz hozzáállása miatt, nem tudtak felemelkedni. Várható-e a mostani vezetőségváltozás — új tervek után — fordulat a gyönki Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben ? Ezt csak helyben tudják eldönteni. A szövetkezet 250 dolgozó tagján múlik, hogy az 1976-os év a további mélypont elérését eredményezi-e, avagy megállnak a lefelé csúszásban. A gyönki — tehát a Gyönk térségi — közös gazdaság 4464 hektáron gazdálkodik, s öez- szesen csak 2845 hektár föld áll rendelkezésre szántóföldi művelés céljából. A szántó- terület 40 százaléka 6—8 százalékos lejtésű, 20 százaléka 8 —12, további 40 százalék földterület pedig 15—18 százalékos lejtésű. Ez azonban nem indokolja, hogy a gazdálkodás színvonala folyton csak lefelé mutasson. HATÁSOSABB POLITIKAI MUNKÁT A gazdasági intézkedések után, s részben ezekkel egy- időben a járási pártbizottság a pártszervezetek munkáját is vizsgálta. Nem indokolt például, hogy a közös gazdaság párttagjai három faluban külön pártszervezetet alakítsanak. S az sem viszi előbbre a közös gazdaság ügyét, hogy a pártszervezetek között n:ncs egyetértés, hogy néhány kérdésben nem tudnak megegyezni. A gyönki, udvari, szárazdi párttagoknak sok lesz még a tennivalója, mindaddig, amíg a gazdálkodás nem szilárdul meg, amíg a politikai légkör nem tisztázódik. PÁLKOVÁCS JENŐ Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályán az illetékes megyei szervek részvételével megbeszélést tartottak a megye takarmánytermesztésének helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről. A tanácskozás szervesen illeszkedik a megyei pártbizottság cselekvési programjához, mely feladatul tűzte ki a hatékony és takarékos takarmánygazdálkodást, s olyan takarmánygazdálkodási terv készítését javasolta, mely magába foglalja a rét, legelő és szórványterületek hasznosítását te. A szakemberek részletesen elemezték a takarmánytermesztés és -felhasználás jelenlegi helyzetét, javaslatokat tettek a fejlesztés módjaira, s arra, hogy a termelőüzemekben dolgozó vezetők és beosztottak mi módon ismerkedhetnek meg az ésszerű takarmánygazdálkodás legújabb eredményeivel. 1976. március 3J~
