Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám

1

Így évvèl a XI. kongresszus utó»

; - - 1.1 - ! — - • " - 1 "T Beszélgetés a megyei pártértekezlet egyik felszólalójával

A XI. kongresszus előtt megtartott megyei pártértekezlet huszonnégy felszólalójának egyike Tapaszti Gyula, a Láng Gépgyár dombóvári üzemének szerkezeti lakatosa volt. Hozzászólásában a fiatal üzemben folyó politikai munka fejlődéséről beszélt, hangsúlyozta többek közt a politikai és szakmai képzés fontosságát Most, egy esztendővel a kongresszus után felkerestük, megkértük, mondja el, hogy azóta milyen változások történtek az üzemben.

— Úgy érzem, hogy a XI.

kongresszus mindenben megerősítette azt, amit a pártértekezleten elmondtam. A párt- kongresszuson erőteljes hangsúlyt kapott a szocialista demokrácia, benne az üzemi demokrácia fejlesztése, aminek egyik oldála: biztosítani a

munkásoknak a .megfelelő fórumokat, lehetőségeket arra, hogy tulajdonképpen részeseivé váljanak a vezetésnek, ezeket tartalommal kell megtölteni, másrészt egyre inkább képessé is kell tenni őket erre.

— Nálunk az élmúlt egy esztendő alatt jelentős előrelépés történt minden tekintetben. Rendszeressé tettük a szocialista brigádvezetők tanácskozását, elértük, hogy ezeken a fórumokon és a termelési tanácskozásokon ne szám-, illetve adatrengeteget, gyártási számokat „kapjanak” az emberek, amiben nehéz eligazodni. Konkrét problémákról, nehézségekről, tennivalókról legyen szó, amihez véleményt lehet nyilvánítani, bírálni, javaslatot tenni megoldásukra.

— Míg korábban sok volt a formai elem a tájékoztatásban, ma már inkább arról beszélnek a vezetők, hogy hol, melyik műhelyben, melyik gyártmánynál, mit kell csinálni jobban, mit, mikorra kell elkészíteni, kiszállítani. Ezt megérti mindenki.

— Tehát a tájékoztatás

terén nincs javítanivaló?

— Ezt csak általánosságban mondhatom el, kivételek azonban sajnos, előfordulnak. Nemrég az egyik — exportra készülő gyártmányunknál — a műszaki előkészítés hibájából határidőcsúszás következett be. Az alapszervezet Vezetősége — a gyár vezetőivel együtt elemezte az okokat és megállapítottuk, hogy elmaradt a munkások Időbeni tájékoztatása. Ha kellő időben megtudják a közvetlen érdekeltek. a gyártmány előállításán dolgozó munkások, hogy milyen nehézségek vannak, lett volna néhány hasznos javaslatuk. Mondom, ez a kivétel, aminek tanulsága éppen a különben bevált gyakorlat hasznosságát erősíti. Azt, hogy

az emberek időben mondhatják el a termeléssel, a vezetéssel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat, erre érdemi választ kapnak — vagy azonnal, vagy később, írásban, majd ezt a vezető a legközelebbi tanácskozáson szóbelileg is kiegészíti.

— Tapaszti elvtárs a tanulásról is beszélt felszólalásában.

— Igen, ez az üzemi demokrácia fejlesztésének másik oldala. A munkás Csak úgy tud beleszólni a vezetésbe, ha erre megvan a megfelelő tudása, hozzáértése. Ezért is fordítunk nagy gondot a szakmai és a politikai oktatásra. Hogy úgy mondjam, ez az „én asztalom”, mivel az alapszervezet vezetőségének agit, prop.-felelő- se vagyok. Jómagam elvégeztem •*— több fiatal elvtársammal együtt — a marxista—leninista középiskolát, jelenleg is működik üzemünkben ez a középiskola. Aztán öthónapos pártiskolát végeztem Szek- szárdon, közben most járok — ugyancsak többed magamma’ — a gépipari szakközépiskola levelező tagozatára. Van politikai vitakörünk is és mér számos formában ismerkedhetnek a gyár párttagjai és párton kívüli dolgozói a politikával, a gazdasági, kulturális kérdésekkel.

<J)

Taktika, stratégia nélkül?

egtörtént, változtatni már nem lehet rajta, de tanulni illik belőle. A vállalat nagy mennyiségű import alkatrészt adott el a legutóbbi készletbörzén, per. Sze. a beszerzési árhoz mérten veszteséggel. Amikor vásárolták a holmit, azt hitték, jó taktikai húzást csinálnak. Az ár az utóbbi évek legalacsonyabb szintjén állt — szakemberek úgy mondják: tartósan nyomott volt —. tehát ha sokat vesznek a portékából, szép summát nyernek az ügyleten, hiszen később az ár bizonyára ismét emelkedni fog. Három évre elegendő alkatrészt hal. moztak fel, s elégedetten dörzsölték a tenyerüket.

Pusztán egy valamivel nem Számoltak, Azzal, hogy rövid tíz hónap múltán a termék iránt rohamosan csökkent mind idehaza, mind külföldön a kereslet, majd teljesen meg. Szűnt. Derült égből a villám- csapás? Prózaibb okok adnak magyarázatot. Elsőként az, hogy a vállalat üzletpolitiká. ját — s vele párhuzamosan természetesen termékfejlesztő tevékenységét is — mindenfajta stratégia nélkül folytatta. Nem tekintett hosszabb távra előre, tartós állapotként fogta fel azt, am; folytonos változás. Emiatt elsiklott afö. lőtt. hogy az alkatrészek nyo- mott ára lényegében egy csen. des kiárusítás következménye, mert a gyártók „megszagolták” a kereslet új irányba fordulását, korszerűbb végtermék megjelenését.

Ha egyetlen vállalatot — s még inkább: ha egyetlen terméket sodorna ingoványos talajra a stratégia nélküli taktika, nyugodt lelkiismerettel rámondhatnánk, hogy olyan ki. Vétel, mely erősíti a szabályt. Csakhogy a tapasztalatok arra intenek, általánosabb jelenséggel van dolgunk. A vállalati tevékenység gyakran a

taktikai lépések lazán összefüggő, vagy éppen ellentmondásos sorozatából épül fel, anélkül, hogy lenne egy központi, vezérlő mag, amely meghatározná a célokat és a főbb irányokat, azaz logikát adna a részletek összeillesztéséhez. Emiatt sok minden ked. vezőnek tűnik pillanatnyilag, ami végső soron hátrányos, s miközben a vállalat úgy érzi. hogy előre halad, valójában gondjai, megoldandó feladatai, ismétlődő önértékelése elől menekül. Lép, s mi tagadás, halad is, csak azt nem tudni, milyen irányban, milyen célok felé. A taktikai lépésekből persze kialakulhat — sa gyakorlat tanúsítja, ki is alakul — bizonyos rendszer, ami a szervezettség, céltudatosság látszatát kelti, a felületes szemlélőre megnyugtatóan hat, ténylegesen azonban a vállár, lat hajója sodródik, újra meg újra váratlan áramlatok, szelek, viharok érik, homokpadok, sziklák veszélyeztetik.

K

árhoztathatjuk-e mind. ezekért kizárólag a vállalatot? Hiszen végül is a vállalat dolga saját stratégiájának kimunkálása, ha tehát ez elmarad, akkor a vállalat mulasztott, Igaz, de azért nem ilyen egyszerű.

Ahhoz ugyanis, hogy a vállalat használható — azaz ne pusztán a papír meglétéért kidolgozott — stratégiával rendelkezzék, nem elegendő saját határozottsága. A gazdasági környezet viszonylagos stabilitása — amj korántsem egyen, lő a merev állandósággal ! — éppúgy szükségeltetik hozzá, mint a vállalattal kapcsolatban álló szervek nyújtotta információ, s így tovább. Ha most ennek ismeretében vizsgáljuk a helyzetet, akkor köny. nyen felfedezhetjük, hogy a taktikai elemek túlsúlya a gazdálkodásban nem más.

' mint tükörképe a középirányítás és a vállalati irányítás átlagos színvonalának.

Korántsem arról van SZÓ tehát, hogy néhány intézkedéssel, rendelkezéssel egycsapás. ra megváltoztathatók a mai jellemzők. Ennél jóval bonyolultabb a teendő. Amint arra a párt XI. kongresszusa megkülönböztetett hangsúllyal rámutatott, a tervezés tudományos megalapozottságának elmélyítése, a tervezési módszerek korszerűsítése legfőbb feladataink között áll, értve ezen a gazdaság makro- és mlkroszlntjét egyaránt. Az ebben elért eredmények alkotják a szilárd lépcsőfokot ahhoz, hogy a vállalati stratégia megléte ne puszta kívánalom, hanem rendszeresen számon, kért követelmény lehessen.

Ezek szerint amellett törnénk lándzsát, hogy addig a gazdálkodó egységek érjék be a taktika) lépések hol vigasztaló. hol lehangoló következményeivel, s ne törekedjenek többre, szélesebb látóhatárra? Erről szó sincsen. Számon kérni azonban csak azt lehet, amihez a feltételek adottak. Ezt szem előtt tartva kell te. hát mérlegelni. Kétségtelen ugyanis, hogy a népgazdaság jó néhány területén már ma kialakultak a feltételek a hosz- szú távú célok megjelöléséhez, s hasonló a helyzet a vállalatok bizonyos csoportjánál is.

H

a ilyen esetben beérik a csupasz taktika kínálta kétes üdvösséggel, ak. kor valóban mulasztanak, s elmarasztalhatok. Másutt azonban az az első lépés, hogy fokozatosan megteremtsék stratégia és taktika közös folyam, medrét, amihez bizony e medret mélyíteni is, tisztítani is i kell. Nemcsak vállalati erőkkel!

MÉSZÁROS OTTÓ 1

Bárányexporl Hogyészril

Az igazsághoz tartozik, hogy egyáltalán nincs húsvéti hangulat a hőgyészi juhtenyésztő egyesülés hogy eszi telepén. Legalábbis, ami a szállításra váró kisbárányokat illeti.

Pedig a napokban megkezdődött szállítás során messzi útra indulnak a három-négy hónapos bárányok. Ugyanis Olaszországba kerülnek még a húsvéti ünnepekre ízes pecsenyének.

I

Kifizetődőnek tartják a társulás tagjai a juhtenyésztést, hisz belföldön és külföldön egyaránt nagy a kereslet irántuk. Bár kétségtelen, hogy a 12 ezres juhászat nagy szakértelmet, sok munkát igényel, de már így év elején is nyilvánvaló, hogy megéri. A most leszállítandó 750—800 kisbárány is komoly bevételt jelent, ugyanakkor hamarosan elkezdődhet április elején a gyapjú nyírása. Kár, hogy a társulás munkaerőszűkében van és így a juhtej lefejésére, feldolgozására nem vállalkozhat.

A vállalkozás több éves eredményes működése azonban azokat igazolja, akik gazdaságos, kifizetődő — s indokolatlanul elhanyagolt — ágazatnak tartják a juhtenyésztést.

Mázsálás, szállítás —* aztán irány Olaszország.

Foto: Gottvald