Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-24 / 71. szám
Levélcímünk : 7101 Szekszárd, Postafiók 71. ÖN KÉRDEZ Hár működik a kút Póth Ferenc (Fácánkert, Táncsics utca 7.) olvasónk azt panaszolta szerkesztőségünkhöz írott levelében, hogy a háza közelében lévő közkút nem működik. Toronyi István. Tolna nagyközségi Közös Tanács megbízott tanácselnöke felelt: „Fácán kert községben vízim ű nincs, ezért a vízellátás a tanácsnak nagy gondja. A korábbi években a közkutak fenntartását, korszerűsítését különös körültekintéssel végeztük, így például a panaszos által említett kutat szivattyús kúttá építtetők át. Tavaly a szivattyús kutakat — erős elhasználádottságuk miatt — több esetben kellett javítani. A kérdéses kutat novemberben javíttattuk. Póth Ferenc panaszát megvizsgáltuk és soron kívül kicseréltettük a kút teljes csővezetékét. Ezzel egy időben a község területén még egy szivattyús kút javítását is elvégeztettük." Á háztáji nem mindig pótolható Csiáki Gyula (Dombóvár, Kéknefelejcs utca 25.) olvasónk egyik rokonának: özvegy Velez Gyulánénak érdekében fordult a Népújsághoz. Megírta, hogy az asszony 1962-ben a belecskai tsz-ből vonult nyugdíjba, majd a fővárosba költözött. Ez időben adta el a községben lévő házát, amelyhez 800 négyszögöl belterületi szántó is tartozott. Velezné — vezetőségi határozat alapján — régebben ezt a 800 négyszögölet használta háztájiként. Az ingatlan eladása óta a nyugdíjas sem háztájiban, sem megváltásban nem részesül. Dr. Deák Kon rád főügyészségi osztályvezető ügyes* .válaszolt: „A tanácskérő levél szerint Velez Gyuláné volt tsz-tag belterületen, házingatlana körül lévő ( földjét személyi tulajdonjog alapján használta háztáji földként: majd az ingatlant eladta. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályi rendelkezések szerint; ha. a tsz-tag a személyi tulajdonában lévő háztáji földet elidegeníti, pótlására nem kaphat kijelölt háztáji földet a termelőszövetkezettől. Ha Velez Gyuláné nem a személyi tulajdonát képező földet használta volna háztájiként — s ez esetben, természetesen, a háztájit nem is adhatta volna el —, ma is részesülne a tsz-től háztáji földben. így azonban a szövetkezettől sem másik háztáji földet, sem úgynevezett megváltást nem kaphat. Veleznét tehát jog- sérelem nem érte; ezért kártalanítás iránti igényt ne« támaszthat," Kevés & családos beutaló- Jámbor Endre (Szekszárd, Bencze Ferenc utca 4.) olvasónk irta: „Számtalan szociálpolitikai intézkedés bizonyítja, milyen fontosnak tartja pártunk és államunk a két, de inkább három gyermeket családonként. A sok kedvezmény ellentéteként tapasztalható, hogy családos SZOT-üdülő- beutalához úgyszólván lehetetlen hozzájutni. Munkahelyem — a Szekszárdi Nyomda — idei első félévi üdülő- beutalói között egyetlen családos beutaló sincs. Ebben a tekintetben mégis a gyermektelenek, az egyedülállók volnának előnyben?" Egyed Mihály, az SZMT vezető titkára válaszolt: „Az 1976. évi beutaló jegyeket a SZOT üdülési Főigazgatóság által biztosított keret szerint osztottuk el. így a Nyomdász Szakszervezethez tartozó szak- szervezeti bizottságok részére is — 567 szakszervezeti tagot figyelembe véve — 19 kedvezményes felnőtt- és két külföldi beutalójegyen kívül egy 1/1-es (GYES) családos és egy 2/2 családos beutalójegyet biztosítottunk. A szakmai szakszervezeti bizottságok üdülési bizottságának tagjai a beutalójegyeket az igények és a létszám figyelembevételével szétosztották. így a 2/2 családos beutalót a Lapkiadó Vállalat az 1/1-es családos beutalót a Pátria Nyomda kapta. A Szekszárdi Nyomda részére családos beutalójegyet nem osztottak, bizonyosan az igények és az elbírálás mérlegelése mellett. A panaszos igényét — sajnos — tartalék- keretből sem tudjuk kielégíteni, mivel az egész évre jutó beutalójegyeket elosztottuk és kiadtuk a keretnek megfelelően a szakszervezeti alapszef- wezetek részére." Nyugdíjevek megszerzése Mácsik Lászláné (Fadd, Uj utca 7.) olvasónk szerkesztőségünkhöz írott levelében előadta, hogy 1936-tól 1945-ig folytatott kereső foglalkozást. Érdeklődött, mennyit kell még dolgoznia, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen, * hogy beszámít-e majd nyugdíjába az említett kilenc év. Bán János, a Szekszárdi Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője felelt: „öregségi nyugdíjra az az 55. életévét betöltött nő jogosult, aki tízévi szolgálati időt szerzett. Szolgálati idő a munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagként, bedolgozóként, szakmunkástanuló viszonyban töltött idő. Ha Mácsik Lászláné 1936-tól -1945- ig mezőgazdasági munkás volt, ezt az idejét hatósági bizonyítvánnyal igazolhatja. Háztartási alkalmazotti idejét egykorú keletű okmánynyal, cselédkönyvvel igazolhatja. Egyéb munkaviszonyát bejelentés alapján vesszük figyelembe, de igazolni lehet egykorú okmánnyal, szolgálati bizonyítvánnyal, munkakönyvvel. Ha 1945-től munkaviszonyban nem állt, idejének beszámítására csók akkor les* lehetőség, ha újabb ötévi szolgálati időt szerez. Éneikül korábbi munkaviszonyát kellő igazolás esetén sem lehet figyelembe venni az öt évnél hosszabb megszakítás miatt. (1975. évi II. törvény 56. §)" Telefonszamunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Jogszabályokról A közlekedés- és postaügy! miniszter 3/1976. (III. 12.) KPM számú rendelete megtiltja a motorcsónakok Balatonon történő üzemeltetését. A rendelet szerint a Balatonon belső égésű motorral hajtott kisgéphajót és csónakot üzemeltetni nem szabad. Azok a — magyar állampolgár tulajdonában lévő — motorcsónakok, amelyeket a rendeletben megjelölt hatóságok az ugyanott írt betűjelzéssel végződő nyilvántartási számmal láttak el, 1977. évi december hó 31. napjáig üzemeltethetők. A jogszabály a Magyar Közlöny 1976. évi 19L számában jelent meg. A mezőgazdasági nagyüzemek állóeszközei értékcsökkenésének, a meliorációs léte. sítmények és utak fenntartási alapjának képzését, elszámolását és felhasználását szabályozza a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10/1976. (III. 7.) MÉM, számú rendelete. . E jogszabály rendelkezéseit már az 1976. első negyedévi elszámolásnál alkalmazni kell. Megjegyzendő, hogy a mezőgazdasági nagyüzem a rendeletben meghatározott feltételek fennforgása i esetén új amortizáció» normák megállapítását kérheti a Mezőgazdasági és Élelmezés, ügyi Minisztériumtól. A jogszabály a Magyar Közlöny 18, számában jelent meg. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazott intézkedések végrehajtásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja az igazságügy-miniszter 1/1976. (III. 7.) IM számú rendelete. amelyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Ha a bíróság javítóintézeti nevelést rendel el — « határozat jogerőre emelkedésére tekintet nélkül — hala. déktalanul intézkedik, hogy a fiatalkorú a rendelet mellékletében megjelölt intézetben megjelenjék.” Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a SZŐ VOSZ Tájékoztató 9. számában megjelent arra a közleményre, amely a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fej« lesztésére kötött együttműkö. dési megállapodást tartalmazza. A közlemény szerint az AFÉSZ-eknek mintegy egymiL- lió tagja tevékenykedik ház. körüli vagv háztáji gazdaságban a mezőeazdaságl termelés valamely ágában, az ÁFÉSZ- ek és tagjaik érdekeltek abban, hogy e termelés növekedjék, magasabb színvonalú le. gyen. Ehhez javítani kell a kistermelők anyag- és eszköz, ellátását, a termelés korszerűsödését segítő szolgáltatásokat. E célok megvalósítására kötöttek együttműködési megállapodást à SZŐ VOSZ és a* állami gazdaságok képviselői. A megállapodást 1980-ig érvényes keretnek tekintik. és megállapítják: „A SZÖVOSZ és az ÁG-ok terület} szerveire. a MESZÖV-ökre és a terű- letj főosztályokra fontos feladat hárul a megállapodás megvalósításában.” A Könnyűipari Értesítő 6. számában olvasható az Országos Közművelődési Tanács elnökségének 1/1976. (II. 28.) OKTE számú határozata a vállalati és szövetkezeti kulturális alapok célszerű fel- használásáról, A határozás melléklete külön-külön fejezetben foglalkozik a kulturális rendeltetésű pénzeszközök fel- használásával, az intézmények együttműködésével, közös fenntartásával, működtetésével. a szervezés, gazdálkodás,! takarékosság kérdésével. Végül utalunk ® Könnyűipari Értesítő 5. számában megjelent közleményre, amely az árképzési rendelkezések megsértéséért történi felelősségre vonásokról ad tanulságos tájékoztatást. Dr. Deák Komád osztályvezető ügyész Gerencsér M'kfóss Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) Zrínyi Ilona ellenezte férje kíván, ságát. Ö az ősi magyar jogra hivatkozva, magának követelte a gyám felelősségét. Gyermekeit semmi áron ki nem engedte, anyai oltalmából. Hosszas, idegtépő alkudozások után engedett az udvar. Bécs úgy egyezett meg Zrínyi Ilonával, hogy a tényleges gyám az anya marad, míg a főgyám jogait magának tartja meg a császár. Az anya voltaképpen fia életéért harcolt, mert nem kétséges, igen sokan kívánták a kisded halálát. Szinte semmiség volt elkövetni ab- bap az időben akár a legsötétebb bűnöket. Ha valamiképp elteszik láb alól a Rákóczi-ház egyetlen fiú örökösét, magva szakad a családnak és törvény szerint a kincstárra száll a vagyon háromnegyed része. Jellemző a veszély komolyságára, hogy a magyar ügy pártolói, akik nyilvánosan a császár hűségén működtek. de titkon féltették az ország sorsát, figyelmeztették Zrínyi Ilonát, hogy senki idegent ne engedjen fia közelébe, jól válogassák meg, kit fogadnak bizalmukba, „mert most nincs kinek hinni országunkban”. Szigorúan tartózkodva mindenfajta nemzet) elfogultságtól, hiba és gyengeség lenne olyannak látni ezt a kort, mintha egyik oldalon álltak volna a sátáni császáriak, a másikon pedig a szegény, üldözött magyarok. Hiszen úgy igaz, a magyarok valóban szegények és üldözöttek voltak. de igen gyakran önnön sorsukat súlyosították meghasonlásukkal. Nem először, nem is utoljára fordult elő, amikor magyar a magyart mészárolta. Rákóczi gyermekévei abban különböznek többek között történelmünk más tragikus esztendőitől, hogy ez időben jutottunk leg- közelébb a végső nemzeti pusztulás, hoz. Elsősorban Európa általános hatalmi földrengései miatt, de igen nagy részt a belviszályok következtében. Nem véletlen, hogy közvéleményünk tudatában ez az egyik leghomályosabb korszak. Ezen a helyen nem vállalkozhatunk az összefüggések akár vázlatos áttekintésére sem. de Rákóczi életének, jelentőségének megértéséhez feltétlenül szükséges utalni néhány korabeli mozzanatra. Az egymást követő válságos időszakok egyik legsúlyosabbika esik a Wesselényi-féle szövetkezés és Buda visszafoglalása, tehát 1670 és 1686 közé. A kuruc—labanc háborúskodások bár kezdeti, de heves, elkeseredett és kaotikus világa ez. Tovább ritkítja saját sorait a három részre szakított ország maradék magyarsága, a jobbágyok éppúgy, mint a nemesek és főnemesek. Politikai szempontból az okozza a legnagyobb zavart, hogy nehéz eldönteni, melyik nagyhatalomra bízzák magukat: a hanyatló törökre, avpgy az erősödő osztrákra. Mindkettő megcsalta őket, igy azok pártja sem csekély, akik az önerőbe szeretnék vetni bizodalmu- kat. A hódoltság másfél évszázada teljesen különbözővé tette egyrészt Dunántúl és Felső-Magyarország, másrészt Erdély jellegét. Az amúgy is súlyos fölös számú ellentétet még tragikusabbá tette a felekezeti gyűlölködés, a reformáció-ellenreformáció szenvedélyei. Csak természetes, hogy Bécs tudatos hódító politikája messzemenő hasznot iparkodott húzni ebből a zűrzavarból. Ekkor keletkezett a kuruc mondás: „Két pogány közt egy hazáért”. És ekkor vált a latin szállóige az „Oszd meg és uralkodj”, a dinasztia fennállásáig gyakorolt divide et impera politikai alapelvvé. Ebből a szinte már fokozhatatlan káoszból bontakozik ki Thököly mozgalma. Míg a kis Rákóczit három nevelő is őrzi, hol Nagysároson, hol Regécen, hol Munkácson, hol meg Sárospatakon, addig a környező táj erdőrengetegeiben, bujdosnak azok az üldözöttek, akiket a Wesselényi- mozgalom miatt kerestek halálra. Meg azok a volt végvári katonák, akiket egyszerűen szélnek eresztettek a császáriak, mivel céljaikkal nem fért össze a haza érdekeiért küzdő magyar fegyveresek tartása. Ezek a bújdosók Sáros, Zemplén, Ung, Szatmár, Máramaros, Szilágy megye területén dacoltak a császáriakkal. Erdély rendjei hiába tűrték fogcsikorgatva Ausztria új keletű fennhatóságát, nem merték beengedni Thököly kurucait, ezek pedig nem akartak fegyverrel szerezni maguknak menedéket Erdély belsejében, így szorultak a Felső-Magyarország, a Nagyalföld és az Erdély közötti területre. Mozgásterük nagyrészt a Rákóczi-birtokokra esett, a kezükön lévő várak is a Rákócziak tulajdonát képezték. Zrínyi Ilona kifelé semlegesnek mutatkozott irántuk, de hallgatólagosan helyeselte jelenlétüket. Erre vall, hogy ritkán került velük összeütközésbe, pedig neki is voltak szépszámmal zsoldosai, fegyveres jobbágyai. Soha nem panaszkodott rájuk Bécsben, pedig nagyrészt az ő javaiból tartották fenn ' magukat. (Folytatjuk)
