Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Csák Gyula:

Úri és hölgy fodrászat

Közvetlenül a háború után Pestre jöttem a falumból, hogy szerencsét próbáljak. Éppen befejeztem a négy polgárit és az lett volna a szerencse, ha Pesten tovább tanulhatok, mivel otthon erre nem volt lehetőség, azaz; pénz.

Tervem azonban nem sikerült és jó ideig alkalmi mun. kákát végeztem, hogv ha már a iövőmet nem is tudtam, legalább a jelenemet biztosítsam.

Hánvatt?V>saim során többféle inari szakmával is próbálkoztam. magvarán inaskodtam, mert ehhez kosztat, kvártéivt is kantám. Egyebek között úri és bölgvfodrászatot is tanultam néhánv hónanig, s az elmúlt na nőkben kedvem támadt, ho°v felkeressem azt a külvárosi üzletet, s elmerengjek a múltakon.

Az üzlet azonban s»bol sínes m“rt az egész kömvéket Szanálták. Csak azt t^ettem, ho«v kénzeletben égettem mos a ré«i„ rozzant, föi»«zi.n- tos b^alvSrat. benne az üzlet, s wei« ewQtt akkori életem egy darabját.

e

A fi’taMonnsog

et <.1,.,. atqniáp ieiovnfVo*T.

Irrm "h évf ol rvi f,Qy»yr> n,f ■Tf

nfoVofú £

•t rtcv'n rf/-wQ,-nt>V fnntn'fVntpiq^ mact-'iroff.

^ flr*rf rvtnrtelf^o TTrfV (C'f’ûiwaf.

"'’•n kvé-rt hu jól együttmÖÍCtC*T\ fesf^ryof^; rír«_ fi 7 ?t* +Q4^7of;^

tr.oTf 3 fnQfr"ic^er/*tq fc<£T«rÍQ7;er,ófof^ j;

mmVran felkacagott szavaimon.

— Józsi úr majd bevezeti magát — mondta befejezésül.

— Előbb a férfirészlegben érjen el némi haladást, aztán nróbálkozhat a hölgyfodrászatban is. — A segédhez fordult:

— Magvarázza el, Józsi úr, amit kell. igen? — Ezután kezet nyúitott, s azt mondta: — Viszontlátásra, Gyula úri

Józsi úr nem szólt közbe. Egy karosszéknek támaszkodva állt, egvik lábát keresztbe tette a másik előtt és a fogát piszkálta. Ötven év körülinek látszott, s rendkívül hosszúkás, kétoldalt összenyomott feje volt. Arra gondoltam: úgy néz ki. mint egy disznósajt, amikor kiveszik a prés alól.

Amint a tulajdonosnő távozott, azonnal megélénkült Józsi úr. Ellökte magát a széktől, s járkálni kezdett, akár egy töprengő professzor.

— Jó dolga lesz itt magának, meglátja — magyarázta. — Télen melegben, nyáron hűvösben és mindig tisztán. — Megrázta magán a fehér köpenyt. •—■ Nem cserélném el egy főorvoséval!... Magának csak az a dolga, hogy amikor jön a vendég, beteríti, szappanozza, aztán átkopog itt a falon. így—

— Anélkül, hogy a falhoz ért volna, mutatta a kopogás mikéntjét. Aztán felemelte nagyon fehér, hosszú mutatóujját: — Csak a naccságával vigyázzon!

Nem mondta meg: miért kell vigyáznom, ellenben igen trágár módon szidalmazni kezdte a főnökasszonyt. Látszott, hogy nagyon gyűlöli.

— A naccságának nem megmondani, hogy odaát vagyok!

— emelte fel ismét komikus

mutatóujját. «•

ügy zajlott minden, ahogy Józsi úr előírta. Mikor jött a vendég, udvariasan köszöntem

— Józsi úr megmutatta, hogyan kell meghajolnom és „Van szerencsém, jónapot kívánok” — aztán beterítettem a vendéget, majd szappanozni kezdtem. Mikor éreztem, hogy most már fokhagymaszagú, akkor — átkopogtam. Józsi úr jött frissen, derűsen, s már fente a kést, sercegtette a szakállat.

—- Na, Gyula úr — szólt, miután a maradék szőrt lekaparta — lemosni, kölnit, púdert a vendégúrnak, s mehet az esküvőre. Alászolgálja, vi- saonlátás—

Ismét elvonult a szomszédba, ahol egy piszkos kis italmérés állt. Nem mondhatom, hogy iszákos volt Józsi úr, azt hiszem, csak szeretett odaát lenni. Színesebb volt az élet, nagyobb volt a mozgás és persze el-elkortyolt naponta öthat hosszúlépést is.

— Nekem ez a fenővíz — magyarázta egyszer. — Jobban fog tőle a borotva.

Estefelé rendszerint kivörösödött a képe és vizenyőssé lett a tekintete. Szétdobálta magáról a köpenyt, a kitaposott cipőket, s ezeket nekem össze kellett Szedni és egy mentő- ládíkóba hajtogatni. Utcai holmikba öltözött Józsi úr, és távozás előtt csokornyakkendőt kötött. Kilépvén, szivart is dugott a szájába és égre fújta a füstöt.

— Le a rolóval! — mondta, aztán az égről a cipőjére fordította tekintetét. Én nem mertem odanézni, mert mindig rö- höghetnékem támadt, valahányszor Józsi úr túlzottan kifelé álló lábfejére esett pillantásom. — Kísérjen el, ha ráér — ajánlotta —, nem árt, ha üsmerkedik kicsit az élettel.

Megszerettem Józsi urat, mert nem élt vissza a hatalmával. Noszogatás helyett inkább a lassú munkára ösztökélt. „A munka mindig megvárja az embert. Nem medve, hogy elszaladjon. Mit ugrál? Nem ismeri a közmondást, hogy a munka nem esik jól?... Azt hiszi megvan ez magának fizetve? Csak a naccságát gyarapítja! A jogaira ügyeljen inkább és ne hagyja magát kizsákmányolni. Hallom, fát vágott tegnap a naccságánál. Látszik magán, hogy paraszt volt. Olyan süketen él, mint tetű a matrac alatt. Nyílhatna már egy kicsit a csipája. Sose lesz magából rendes ember, ha így ugrál a tulajok előtt”

Néhány hét múltával, egyik reggelen, szokása szerint átlépkedett Józsi úr az italmérésbe. Alig tűnt el, a tulajdonosnő libbent be, még ágyi rendetlenségben. Saját házában volt az üzlet, s pongyolában csont elő a hátsó bejáraton. A fejéről lebontott kendő alól óriási, fekete kóctömeg tűnt elő. A tükör elé állt és hosszasan nézegette magát.

— Józsi úr? —- kérdezte a tükörből.

— Beteg — rebegtem ijedten és imádkoztam, hogy csak most ne jöjjön férfivendég. — Elment a patikába,«

— Szegény — mondta az asszony, de éreztem, hogy máson jár az esze. — Maga hogy halad?

összébb húzta a pongyolája övét, miáltal előrefeszültek és majdnem felrobbantak óriási keblei.

— Kipróbáljuk, mennyit haladt, jó? Lesz szives a fejemet megmosni, igen?

Rákvörös voltam és nem mertem ránézni. Úgy ugrottam, mint akit farba rúgtak, hogy előkészítsem az edényeket. A fejmosó kagylóhoz igazította tarkóját és legyező alakban szétterítette a haját.

— Ne féljen tőle, dörzsölje csak jól.«

Hátranyúlt a feje fölé, megfogta a csuklómat és mutatta, hogy milyen erővel dörzsöljem. Közben folyton kacará- szott.

— Erősen csavarja ki belőle a vizet, legyen szíves...

Gyakran láttam otthon, hogy miképpen csavarja kezére a haját anyám fejmosás után és hasonlóképpen cselekedtem. Csakhogy nekem kérges, széles, erős markom volt, s amint tekertem egyet a kezemre hurkolt hajfonaton, menten, el- visíantotta magát az asszony. A kezemhez kapott és félájul- tan ejtette fejét a kagyló gumiperemére.-r Hagyja — intett bágyadtan — majd én. Úgy látom, nem megy ez még magának. Pédig azt gondoltam, hogy ha maga betanult, Józsi urat kirúgom...

— Azt tetszett mondani, hogy..,

— Jó-jó. Nincsen semmi baj. Menjen át a kocsmába Józsi úrért, igen? És máskor ne hazudjon nekem, igen?

Olyan ügyefogyottan álldogáltam, annyira cseoegett rólam a kétségbesés, hogy megszánt az asszony.

— Különben maradion. Hozza ide a csipeszes dobozt.

Pattantam és úgy nyújtottam át a kért holmit, mintha a szívemet nyújtanám.

— Hát ez még nem megy magának — mondta később envhültebben. — Azt hiszem, nehéz a keze. Miért nem kré- mezi?

*

Józsi úr úgy röhögött, hogy majd kiesett a nadrágjából.

— Hallom, (ismerkedett a hölgyfodrászattal...

Bosszantott az öröme, ezért megjegyeztem:

— A naccságos asszony tudja, hogy Józsi úr a kocsmába jár.

— Persze, hogy tudja —bólintott a segéd, továbbra is vigyorogva. — Pedig látja, magát is idehozta, hogy engem kirúgjon. Pedig nekem nagy családom van. öt olyan gyerekem van, mint maga. Csakhogy engem nem tud nélkülözni. Nem olyan könnyű ebben a háborús időben jó szakembert kapni. Magát akarta, de maga lenyúzta a fejbőrét! Megtépte, mint a libát szokták a parasztok. Paraszt maga, hallja, hiába üsmerkedik itt a városi élettel.

Győzelemittasult volt és táncléptekkel lejtett végig az üzleten.

Hirtelen megsajnáltam. Nekem aztán nem kell az ő kenyere, gondoltam. Azért, hogy még jobb kedvet csináljak neki, én is elvogyorodtam és azt mondtam:

— Megtéptem a naccságát,

mint a libát.«

örültem, hogy örömet okozhattam a viháncoló Józsi úrnak. Később azonban félrevonultam és sirdogáini kezdtem, mert magamat is megsajnáltam, j

Filmjegyzet

Vörös rekviem

Egy valódi élet pereg a filmvásznon a szemünk előtt. Majdnem dokumentális hűséggel. A tárgyalóterem olyan, mintha helyszíni közvetítés folyna, a bíró felolvassa a halálos ítélet eredeti szövegét. Sallai Imrét és Fürst Sándort bűnösnek mondja ki, az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntettben. Ök vállalják a halált, a „bűntettet” elkövették, megdönteni igyekeztek — erőszakosan — a fennálló társadalmi rendet,

A kamera kegyetlen, könyörtelenül fényképezi az emberi arcot a kivégzés előtt. Vörös rekviem a film nemcsak Sallai Imréért, de a többi mártírért is, akik meghaltak, mert különbek voltak, mint a kor, amelyben éltek és hittek egy jobb, igazságosabb világban. Hitüket tettekkel fejezték ki. Még a kivégzés előtt is a tett a fontos. Van még tíz másodperc, ez alatt kimondható: „Éljen a proletár világforradalom, éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja, s a harmadik mondat-' ból már csak arra van idő: El fog jönni...” Eljött, és az utódok tisztelegnek a mártírok előtt,

Az első jó magyar munkásmozgalmi film a Vörös rekviem. Jó film, mert élő embert formál Sallai Imre alakjából. A rendező és Andorai Péter, a fiatal színinövendék elhiteti a nézővel; ilyen ember volt Sallai Imre. Csak ilyen lehetett. A teljes ember áll előttünk, aki tudja, mit akar, ha téved, ké- 1 pes helyesbíteni nézeteit, humanista, aki érti a tizenkilencben elfogott ellnforradalmi tisztek félelmét, tiszteli az ellenség elveit is, de azzal már nem érthet egyet, hogy megkegyelmeztek nekik. A Tanácsköztársaság bukása után képes egy- mondatban megfogalmazni, mit rontottak el és hogyan kell tovább folytatni. „Ha újra kezdhetném, földet osztanék a parasztoknak és felakasztanám az ellenséget.”

Alapvető esztétikai igazság, hogy az általánost, a tipikust

csak az egyedin, hiteles emberi portrén keresztül lehet bemutatni. A film Sallai-portréja hiteles, még akkor is, ha esetleg az igazi nem ilyen ember volt. A film elhiteti saját művészi igazságát. Éppen ezért több egy jellemnél, hiteles vallomás egy korról, arckép egy forradalmárról.

kiteles még akkor is, ha a formai megvalósítás nem hibátlan. A dokumentumfilmek stílusában indul, a gyerekkort idéző jelenetekben pedig elvont és parabolikus. És hiába egységesen szürke, tárgyilagos a fényképezés, ha a kis Imre nem valódi kisgyerek. Ebben az esetben annál kevesebb — csak a gyerekkor parabolája. Nem véletlen, hogy ezek a Jelenetek tartalmilag is homályosak, tisztázatlanok. Hiába mond a Bolond lány zavaros bölcsességeket, okos igazságokat a gyerek Sallai, a betétek nem mondanak többet a felnőttről, mintha valaki elmondaná; árva és szegény volt Az utolsó kockák pedig érthetetlenek. A kivégzési jelenet után szürke fal előtt megjelenik a tizenkét éves gyerek és elmondja a film tanulságait. Talán a gyengébbek kedvéért? Ebben a jelenetben nem is azonos önmagával, mert a kis Sallai nehezen tudhat saját húsz évvel későbbi haláláról. Az új magyar filmek jellegzetes hibája tért vissza az utolsó kockákon. A parabolisz- tikus ábrázolás elmegy az abszurdig és érthetetlen lesz.

A film forgatókönyvét Hernádi Gyula írta saját regényéből, az operatőr Ragályi Elemér volt. Rendezte Grunwalsky Ferenc, akinek ez első önálló játékfilmje. Jancsó Miklós asszisztenseként tanulta meg a szakmát, s ha a formai beállítások időnként emlékeztetnek is a Jancsó-filmek stílusára, önálló rendezőegyéniséget mutat már első filmje is.

IHAROS! IBOLYA

A vadon kiáltása

7,■'■■és akkor a farkas megette a nagymamát, befeküdt az ágyába és várta, hogy odaérjen Piroska, mert őt is meg akarta enni.”

A mese variációival szinte minden ország meseirodalmában találkozhatunk. Északon és délen, keleten és nyugaton egyaránt ezzel a mesével ringatják álomba kicsinyeiket az édesanyák.

A közvélemény veszedelmes állatnak tartja a farkainkat Bennem is ez a kép élt.

Ezek után jön egy ember és azt mondja — sőt kamerájával bizonyítja —, hogy a farkasok félénk állatok, elmenekülnek előlünk és csak a legvégső esetben témádnak

_Bill Mason A vadon kiáltása című kanadai film író-rendezője az északi táj szerelmese. Kamerájával három évig gyűjtötte a felvételeket a farkasok életéről. Kanada legkülönbözőbb tájain szállt le repülőgépével és a mínusz 30 fokos hidegben fegyvertelenül, hónapokig tanulmányozta az ordasok életét.

Megfigyelte, s kamerájával rögzítette, hogyan követik az északi erdei farkasok a karibii (kanadai rénszarvas) nyomát. A sarkkörön, mint az eszkimók, hóból épített kunyhót (ighu- mot) magának. Ablakából a fehér farkasok életét figyelte.

Sok érdekes dolgot tudunk meg filmjéből a farkasokról. A tudós hitelességre törekvő erejével, a semmitől vissza nem riadó sportember szívósságával, az erdei emberek kitartó türelmével „összevadászott” felvételek méltán nyerték el eddigi nézőik tetszését.

Szekszárdon a filmet telt ház előtt vetítették. Igaz, sokan a már megszokott, sokat látott farkasokról szóló játékfilm újabb varriációját várták, de alig voltak, akik csalódottan távoztak a film vetítétse után.

TAMÁSI JÁNOS