Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
I „Kapádból is csinálj fegyvert, Lám, országod termett embert!" Magyarország számára a tő. rök megszállás alóli felszabadítás nem hozta meg az , önálló. független nemzeti állam létrejöttét. A török kiűzése az országból a Habsburgok vezetésével, idegen zsoldosokkal történt meg. II. Rákóczi Ferenc szavaival élve „magunk természet szerint való ellenségeink által.” A bécsi udvaréi, érkezettnek látta az időpontot, hogy Magyarországot teljes gazdasági, politikai és jogi függésbe vonja, az örökös tartományok szintjére süllyessze. Ez az abszolutisztikus elnyomó politika a magyar társadalom minden rétegét súlyosan érintette. A török ellen viselt háború költségeinek jó részét a Habsburgok Magyarországra akarták hárítani. Rendkívüli adókat vetettek ki, melyeket idegen. korrupt tisztviselők szed. tek be. A hadsereg élelmezésére fordított adó, porció 50— 70 százalékát az ország népe fizette. Ez hatalmas terhet rótt jobbágyra, nemesre egyaránt, és mérhetetlen szenvedéstokozott. A katonai megszállás kö- vetkeztében a zsoldosok pusztításai szinte lehetetlenné tet- nék a termelőmunkát. A legnehezebb teher a beszállásolás volt. Az idegen katona föl- prédálta a gazda készleteivel, szedte pénzét, elhajtotta jószágát, feldúlta családját. Egykorú leírás szerint a lakosok „előbb ökreiket, aztán földjeiket. s végül feleségük és gyermekeik testét kénytele. nek eladni barbár rabszolgaságba; — hogy magukat a német rabságból kiválthassák, gyermekeiket a töröknek adják el, s a német katona nem kérdi, honnan a pénz, mert hiszen a kegyetlen töröknél is kegyetlenebb.” Maga a nádor, Esterházy Pál is arról panaszkodott, hogy Magyarország népe száz év alatt sem fizetett annyit a töröknek, mint most két év alatt a császárnak. A Habsburg abszolutisztikus államberendezkedés nemcsak gazdaságilag fosztotta ki az országot, hanem teljesen fel akarta számolni a magyar nemzeti önállóságot. A Wesse- lényi-féle összeesküvés vérbe- fojtása után fogalmazódott meg a hírhedt jogeljátszási elv. mely szerint „a magyarok rebelláltak, s ezzel minden privilégiumokat elvesztették, mostantól kezdve tehát mint armis subjecti, fegyverrel alávetettek kezeltetnek.” A rendi alkotmányt felfüggesztették. A politikai-jogi alávetettség következtében teljesen kiszolgáltatott volt az ország mind. den rétege. 1687 tavaszán az eperjesi vértörvényszéken Ca- raffa tábornok Thököly-párti összeesküvés ürügyével kivégeztetett 24 felvidéki nemest és városi polgárt, vagyonukat pedig elkobozta. A bécsi udvar és a jezsuita papok az ellenreformáció szellemében elérkezettnek látták az időt a protestantizmus felszámolására is. A nemzeti kul. túra továbbvivőit, a függetlenségi eszmék terjesztőit, a pro. testáns prédikátorokat üldözték. A nemzeti, nyelvi, vallási ellentéteket a Habsburgok tudatosan szították, és ezzel a mindennapi békés életet tették lehetetlenné. Délkelet- Dunántúlon például a magyarok és rácok viszonya vált igen tragikussá. A gazdasági és politikai el. nyomás ellen a lakosság több módon próbált védekezni. A legegyszerűbb mód a bujdosás volt. Az emberek tömegesen vándoroltak el otthonukból, behúzódtak az erdőkbe, ártéri vidékekre. Tolna megyéből sokan szöktek át török területre. Lipót császár 1699-ben utasította a megye vezetőit, hogy akadályozzák meg a magyar lakosságnak a török uralom alá való visgzaszökését. Tolna megye tisztségviselői kijelentették. hogy a gyér lakos- ság miatt a szökéseket a legjobb akarat mellett sem tud. ják meggátolni. Igen sok helyen a lakosság fegyvert fogott az adót erősza. kosán behajtó császári katonák ellen, A Tolna, Somogy és Veszprém megyék határán fekvő Hídvég lakój 1696-ban fogtak fegyvert. A zendülést közvetlenül az váltotta ki, hogy miután Somogy megyének megfizették a porciót, ezt Tolna megye is követelte tő. lük. A német katonaság végrehajtás útján 2340 forintot akart beszedni, de a lakosok fegyverrel a kézben ellenáll, tak. Az ország különböző részein történt helyi megmozdulások mellett a legöntudato- sabb réteg, a régi végvári katonák, hajdúk, elszegényedett kisnemesek, szökött jobbágyok a Tlszaháton gyülekeztek. Vezetőik Thököly mellett harcolt kurucok voltak. Az 1697-ben Hegyalján megindított felkelést még leverték. Ekkor azonban a kurucok komoly tapasztalatot szereztek: nem jobbágyfelkelés színében, hanem a magyar nemzet függetlenségi harcaként kell fellépni olyan vezérrel az élen, akinek politikai tekintélye és koncepciója van. Ezért keres, ték fel t^ngyelországban Rákóczi Ferencet, Magyarország leggazdagabb főnemesét, aki maga is bujdosásra kénysze. rült felségárulás vádja miatt. Kérték, hogy álljon a függetlenségi harc élére. 1703. május 6 án Rákóczi Brezan várából kiáltványt intézett „minden igaz magyar, hazaszerető ét édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi nemes és nemtelen fegyvervise- lő és otthon lakos igaz ma. gyarok"-hoz. Felszólított mindenkit, hogy a „becsületünköt tapodó, sónkat, kenyerünket elvevő, életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert.” Elérke. zett az idő a felkelésre: „Nem lehet oly magyar, hogy az eddig Magyarországon törvénytelenül. Isten és igazság ellen hatalmaskodó, és minden rendet képtelenül sanyargató idegen nemzetnek kegyetlen, ségit, pordóztató, s képtelenül adóztató zaklatásait, szabados törvényünk szakadásit, nem. zetünk, szabadságunknak megvetését, és már mint láb alá vetetteknek csúfolásii elégségesen nem érezhette, s értette volna.” Rákóczi az őt felkereső ku- rucoknak kinyilvánította, hogy a felkelés élére áll. Megesküdött, hogy a felkelőket akkor sem fogja magára hagyni, ha a nemzeti küzdelem megindítása akadályokba ütközik. Má. jus 12-én zászlókat adott át. megígérte, hogy minden késedelem nélkül „elég segítő haddal" jön az országba, és a katonának álló jobbágyokat fe) fogja szabadítani. Május 27-t jelölte meg az újabb zászlók és kiadványok küldésére. A felkelőket saját hadi népének ismerte el. s vezetőikre bízta az ügyek intézését az országba való bejöveteléig. Az „Istennel a Hazáért és a Szabadságért” feliratú zászlók május 19-én érkeztek az országba. 21-én Tarpán és Váriban, 22-én Beregszászon hirdették ki az új kuruc sza- badságharcot. Váriban Keresztes András bíró jelentése szerint a következőképpen zajlott le a zászlóbontás. Tarpá- rói mintegy háromszáz ember vonult át két zászló alatt Váriba. A harmadik zászlót a bíró kapujába tűzték ki. és kifüggesztették Rákóczi kiált ványát, aki ezt ismertette a néppel s a következő biztatá. sokat és fenyegetéseket ol. vasta ki belőle: A fejedelem 15 000 emberrel áll a határon. Jaj annak, aki a parancsainak nem engedelmeskedik, vagy közömbös marad irántuk, A függetlenségi háború meghirdetésének híre futótűzként terjedt. Az egykorú jelentések szerint „a kurucok fényes nappal Rákóczi és Bercsényi pátensével járnak, azt falukon és városokon ól vastatják." Ebben az időben született a kuruc agitáció egyik legszebb költeménye, a „Serkentő ének” is: Nohát magyar, kapjad az fi dót, Mert mutatott isten immár főt, Szép hazádért. kedvesidért, De mért szánnál ontani vért? Ne sarcolj, csak harcolj. KISASSZONDY ËVA Táncoló lánykák Mikus Sándor szobra. BORSOS MARGIT VERSEI: megértés kezedre ráteszem kezem', de mégis szabadon hagylak arcodat megfogja szemem, de szivem feléd tárt ablak tér vagyok, átjárhatsz rajtami vagy házat építesz talán, csak lelked hangját halljam ahogy átlép csendünk falán magvetés szeretem az utakat, az úton egy nap halad minden utat szeretek, minden napot bevetek lelkesedés magokkal, szórom egész marokkal, hogy megnőjön: imtözömj akaratba öltözöm ^ szeretem az utakat az úton egy nap halad szeretettől lángolok, bennem él minden dolog, a fák nézik magukat, felém nyújtják karjukat, tőlem a madár se fél, testvér mindaz, ami él szeretem az utakat az úton egy nap halad„ .J az idő körében fut, fényben égő tűzkárát lluska János pere (Törvényszéki tudósítás) A cikk, amelynek írója kétségbe vonta, hogy lluska János, Zebra utcai lakos ükunokája lenne Petőfi Sándor János vitézének, nagy feltűnést keltett. A cikkíró bizonyítani igyekezett, hogy lluska Jánosnak nem is ez az igazi neve és csak kiadja magát János vitéz és lluska leszármazottjának, mégpedig haszonlesésből: a Petőfi-rajongók ajándékait lesi és kapja. A bizonyítékok sorában egy logikus érv is szerepelt. Az, hogy János vitéz tulajdonképpen nem is élt, csak Petőfi fantáziájában született. A megtámadott lluska Jànœ pert indított a cikkíró ellen. A tárgyaláson ellenbizonyítéko- kat terjesztett elő. Bemutatta azt a kardot, amelyet családja több generáción át megőrzött, és amellyel János vitéz e török basát megölte. Kérte a kardon lévő véres rozsda elemzését. Megállapítható — érvelt az ügyvéd —, hogy a vér azonos a török basa vércsoportjával. A török basa leszármazottjait diplomáciai úton kell megtalálni. lluska János kérte annak a községnek a felkutatását is, amelynek határában a kukoricás mellett patak van. — Ükapám a kukorica közt született — mondta —, dédanyám pedig a gonosz mostoha parancsára a patakban mosott. A községben lévő anyakönyvből biztosan megállapítható, hogy az egyik lakos a kukoricásban született. Az író ügyvédje ellenezte a bizonyítási eljárás megindítását, mondván, hogy aki nem élt, az még a kukorica között sem születhetett meg. Ezután lluska János bemutatta ükapja furulyáját, amely- lyel az a nyájat terelgette. Az író kérte annak megállapítását, hogy a furulyát 1939- ben egy hangszerboltban vették, ezért régebben azzal senki sem terelgethetett. A bizonyításnak helyt adtak, lluska János ügyvédje ezért semmisségi panaszt jelentett be, majd kérte az akkori francia király leszármazottjainak kihallgatását, hogy bebizonyíthassa: a francia király felajánlotta I. J. ükapjának királyságát, meg leánya kezét, mert János vitéz legyőzte a törököket. Az író emelkedett szólásra. Kérte dr. Glóbusz Manónak, a történelem kiváló tudósának kihallgatását, aki igazolni tudja, hogy sohasem volt török- francia háború. Bizonyítani kívánta még azt is, hogy amenynyiben lluska egyáltalán élt, az még János vitéz visszaérkezése előtt meghalt I. J. erre felugrott és kikérte magának, hogy az ő származását kétségbe vonják. Ö nem a halott, hanem az élő lluska ükunokája, mert János vitéz az élet vizében, Tündér- országban feltámasztotta Ilus- kát. Ezek után két szállítómunkással behozatott egy négy méter magas, kivágott tölgyfát, amely alul ki volt hegyezve. — Bizonyítani kívánom, hogy ükapám az óriások országában is , járt. Ezt a fogpiszkálót onnan hozta. A tárgyalás lapzártakor még tart Palásti László I
