Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Segítség a fizikai dolgozók tanuló gyermekeinek A z MSZMP XI. kongrasz- szusa. ismét megerősí­tette azon feladatunkat, hogy a „fizikai dolgozók gyer­mekei a tanulás minden szint­jén sokoldalú és külön támo­gatásban részesüljenek.” Sok minden történt az el­múlt öt évben a tanulási esé­lyek egyenlősítése és a társa­dalmi mobilitás biztosítása ér­dekében. Országosan szabá­lyozták az egyetemekre és kö­zépiskolai tanulmányokra elő­készítő tanfolyamok és a kö­zépiskolások társadalmi ösztön- díjrendszerét is. Szűkebb ha­zánkban is sok intézkedés szü­letett. Kezdjük az áttekintést az iskolák , körzetesítésével. Általános iskolás tanulóink­nak 98,2 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban és a felső tagozatban az órák 77,9 százalékát a szaktárgyakban képesített tanárók látják el. Jelentősen javult a körzeti is­kolák taneszközellátása, meg­történt például az alapvető taneszközök (rádió, tv, magnó, lemezjátszó, diafiímsorozatok, hangszalagok, térképek, kémiai és biológiai egységcsomagok) pótlása. Megkezdődött az isko­lák további korszerűsítése... és információhordozókkal való el­látása. Az alapvető taneszkö­zök pótlására, a készlet fej­lesztésére kapott központi tá­mogatást (2 600 CWOO Ft) minden évben kiegészítette a megyei tanács. így, ami ellátottságun­kat illeti; országosán a'z'éíisők között vagyunk. Jelenleg 649 általános isko­lai tanuló diákotthoni elhelye­zését tudjuk biztosítani. Az 1973/74-es tanév óta 28 hellyel bővült a diákotthoni hálózat. A következő tanévtől Gyönkön 18, Iregszemcsén 30, Dombó- várott 20 további férőhely biz­tosítására van lehetőség. Áz V. ötéves terv során Pakson 80 személyes diákotthon építésére nyílik mód. Gazdagodtak te­hát azok az alapok, feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a fizikai dolgozók gyerekei eljussanak az őket tehetségük, képességük szerint megillető helyre. A segítségadás kiemelt politikai, pedagógiai feladattá vált és eredményei arra ösztö­nöznek, hogy még hatékonyab­bá tegyük a fizikai dolgozók gyerekeinek adható segítség minden kipróbált és új formá­ját. Az 1974-es országos adatok szerint hazánkban az összes keresők 73 százaléka fizikai dolgozó. Gyerekeik továbbta­nulási aránya a felsőoktatási intézményekben viszont csak 36,6 százalék, míg a közép­iskolákban 56,5. A megyei eredmények ennél kedvezőb­bek. Az 1974-ben érettségizett 1150 tanuló közül főiskolára, egyetemre felvételizett 528, fel­vételt nvert 231 tanuló. A fel­vettek közül a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 64,8 szá­zalék. Uiabb adat nem áll ren­delkezésünkre, de okkal hisz- szük, hogy az 1975. évi felvé­telek csak javítottak ezen az arányon. M ostanában egyébként sokszor esik arról szó, hogy a tanulás egyenlő esélyeinek megteremtését már az óvodában meg kell kezdeni. A megye óvodás korú népes­ségének 83 százaléka jár óvo­dába és részesül iskolára való felkészítésben. Ahol óvoda nincs, ott előkészítő foglalko­zások vannak a hátrányok le­küzdésére. Az általános isko­lákra vonatkozó számos intéz­kedés (osztályozási reformok, házi feladatok korlátozása, pótló foglalkozások) és több kísérlet (automatikus tovább­haladás, új matematikai ■ tan­terv, munkafüzetek alkalma­zása,' stb.) azt a célt szolgálja, hogy a családból hozott hát­rányok, különbségek gyorsab­ban és eredményesebben le­gyenek felszámolhatóak. A hatékonyabb tanítási és szakköri tevékenység mellett jelentős helyet foglalnak el a fizikai dolgozók gyerekeinek segítésében a középiskolai ta­nulmányokra előkészítő tan­folyamok, melyek haszna jól látható abban, hogy 1970-től 66.1 százalékra emelkedett a középiskolákba felvett fizikai dolgozó gyerekek aránya. A kis iskolákban tanulók részére — mivel ezeknek az alacsony ta­nulólétszám miatt helyben nem szervezhető előkészítő tanfolyam — nyári bentlaká­sos előkészítőket szervezünk. Sajnálatosként jegyzendő meg, hogy az említett tanfolyamo­kon nem mindig azok a tanu­lók vesznek részt, akiknek er­re a legnagyobb szükségük lenne. Olyanok is kimaradnak, akik a tanfolyamokon szerez­hető több tudás birtokában válnának esélyessé a tovább­tanulásra. A kimaradás mögött legtöbbször a szülői akarat húzódik meg. Ezért kellene to­vább tágítani a tehetséges gye­rekek szüleivel való kapcsola­tokat, meggyőzve a szülőket gyerekeik továbbtanulásának társadalmi, egyéni hasznáról, kívánatosságáról. Az általános iskolát végzet­teknek 91,5 százaléka tanul to­vább megyénk középfokú ok­tatási intézményeiben. Az eredményesebb iskoláztatás következménye, hogy a jelen tanévben az első osztályosok 74.2 százaléka fizikai dolgozó szülők gyermeke. Az arányok alakulásával elégedettek lehe­tünk, külön gondot kell azon­ban fordítani arra, hogy a gim­náziumok szakosított tantervű osztályaiban is emelkedjék a munkás- és parasztfiatalok száma. I smeretes, hogy a közép­iskolákban új formák keretében folytatódik a fizikai dolgozók gyermekeinek a segítése, a velük való törő­dés. A szakkörök, egyetemi előkészítők, kollégiumi felvé­teli előnyök, kollégiumi és menzatérítési kedvezmények, útiköltségtérítés, egyéni fog­lalkozások, mind-mind köny- nyítik a fiatalok tanulmányi munkáját, boldogulását. Az el­múlt 3 évben nőtt a • tovább­tanulást segítő iskolai tanfo­lyamok, felvételi előkészítők száma a megyében és azokon 200-zal többen tanultak,- mint korábban. Csökkent ugyanak­kor az igény a bentlakásos, tanítási szünetekben szervezett évközi felkészítők, táborok iránt. Kivétel a táborok közül a dombori orosz nyelvi tábor, mely nyaranta hetvennél is több tanulót foglalkoztat. Az elmúlt évek alatt az egyetemi, főiskolai előkészítő- tanfolyamok sikere érdekében jó munkakapcsolat alakult ki az SZMT, a KISZ megyei bi­zottsága és a megyei tanács művelődésügyi osztálya között Az együttműködés tárgyát, a széles körű segítő munka ered­ményeit mérlegelve mégsem lehetünk minden tekintetben elégedettek. Nem minden eset­ben realizálódik ugyanis a be-- fektetett szellemi és anyagi erő, például a lemorzsolódások csökkentésében vagy a több egyetemi, főiskolai felvételben. Kimondhatjuk azt is, hogy a gyorsabb előrehaladás akadá­lyai — a nem elég hatékony pedagógiai módszerek mellett — a tanulók és a szülők köny- nyű lemondásában is keresen­dők. E zért van szükség a jö­vőben az iskolák és kol- légiurmok tartalmi mun­kájának javítására, továbbá arra is, hogy több idő, energia jusson a munkás- és paraszt­szülők meggyőzésére: ne mondjanak le olyan könnyen tehetséges lányaik és fiaik egyetemi, főiskolai taníttatásá­ról. Ne mondjanak le már csak azért sem, mert gyermekeik a tanulás minden szintjén egyre- sokoldalúbb támogatást élvez­hetnek! ■ . A íiéttüű pária A decsi Pusztai Tóth János- nét, Sára nénit, kézügyessége* hagyományszeretete és -to­vábbadása, no meg mesélő-- kedve tette híressé. Három­lábú babáit főleg a külföldiek' keresik, „tomyösbársonyt” helybeli megrendelésekre ké­szít. Amikor a „héttülkű pár­táról” kérdem, történetével a. török hódoltság idejébe vezet*.- A nép az ősi szabad hazára ) gondolva állított emléket hét-- ; tülkű párta formájában, a: honfoglalóknak és a hét vezér- . nek. Századunk elején mái* • nem találkozunk a héttülkű ; pártával. 1890 körül egy újább,, három sávból álló leányfejék,. a tomyosbársony - jött—divat-«’ ba. A most készülő pártáknál' a : sárköziek kedvelt színét, a, pi < rosat használja Sára néni ala­pul. A párta abroncsa karton­ból készül, piros vászonnal be­vonva. Ezen, aranyos paszo- ; máayok és flitterek, a hét kú-, pocskával, tülökkel. A tülkö»- kön csúcsként egy-egy gyöngy. ■ szem. Höhnet a szírt és forma-' ismerete, ha a század elején, amikor Sára néni született,! már nem ismerték, nem vi-: selték a héttülkű pártát? Sára néni meséli: 1936-ban; dr. Pilisi Elemér néprajzku­tató társaságában a temetőt járva egy sírkőre bukkantak. Egy 1797-ben. életének 16, évében elhunyt leányka sírja volt. Feltevésük szerint ő még viselhette a héttülkű pártát, A holttestet kihantoltatták és igy egy szinte épnek mond­ható, héttülkű pártát adhatták; át a szekszárdi múzeumnak­Ennek mintájára készülnek Sára néni héttülkű pártáig KISS JÁNOS • ■ Dec*­Bölcsődei, óvodai ellátás Bonyhádon Bonyhádon 1975-ben 295 gyermek született. Megyénk­nek ebben a községében a ter­mészetes népszaporulat évek óta 21 ezrelék. Nem kis gon­dot jelent tehát a bölcsődei és óvodai ellátás. A község két bölcsődéjében öszesen 70 kicsinek van hely. A községi bölcsődében meg­felelő körülmények között, szakképzett gondozónők na­ponta 50 gyermekkel törőd­nek. A másik üzemi bölcsőde, a LAMPART ZIM bonyhádi gyára építette a kisgyermekes dolgozó nők- segítésére. A IV. ötéves tervben Bonyhádon bölcsődefejlesztés nem tör­tént. Az óvodai ellátással vi­szont jobban állnak.- 1971—75 között 210-zel nőtt az óvodai férőhelyek száma. 1'50-hel'több gyermek kapott helyét a! köz­ségi óvodában és 60-nal több jár a cipőgyári óvodába. 1974- ben 400 gyerek járt óvodába Bonyhádon, jelenlég 647 *' az óvodások, száma. .Az-óvödás korúak összlétszáma pedig 770. .. ---------------------­A IV. ötéves tervben, 1973- han épült a Bolyár utcái új óvoda 100 gyerek részére. Ta­valy újították fel a Dózsa György úti óvódat. Megkezd­ték a Perczel utcai óvoda kor­szerűsítését is. A felújítás há­rommillió forintba kerül, a munkákat ebben az évb*g be- fejezUb Ki mint vet... Szétszórt életek ' LEVÉLTÖREDÉKEK. Siófok, 1971. április 25. „Jólesett, persze, hogy jólesett, amit írtál rólam, hogy én vagyok az iro­dában, akit mindenre lehet használni, de úgy is mondhatnám, hogy kihasználnak. Csípőficammal születtem, gyerekkorom legmozgalmasabb éyeit ülve töltöttem. és irigyeltem azokat, akik szaladgálnak. Arról ábrándoztam, hogy majd én megmutatom, vagyis ba- lettáncosnő leszek. Nem lettem persze, és most hiába az új­ságcikk, meg minden, mégis úgy érzem, nem lettem semmi és most már nem is leszek.” Siófok, 1971. október 25. „Most valami őrülten foglalkoztat, tudod, amit már írtam, a keramikussággal kapcsolatban talán lesz valami, de még nem merem elkiabálni, nehogy ez se sikerüljön... Anyámék nem hagynak élni! Miért nem mentem még férjhez, persze nem akárkihez, illetve felőlük lehetne akárki is, csak diplo­mája legyen. Té jó' isten, mi lenne abból, ha tudnának Z-ről meg a két gyerekéről. De azért most kimondhatatlanul bol­dog vagyok, talán a terveim is sikerülnek!” * Beát gyerekkora óta ismerem. Hol feltűnik egy rövid levél . vagy }ap erejéig, hol csak a véletlen szeszélyéből találkozunk. Az élete kész regény. Édesapja üzemi párttitkár. Bea tizen­négy éves kora óta heves harcban áll az apjával. A gimná­ziumból eltanácsolták, mert egy galerigyanús fiú vele akarta - Bizonyítani •• a rendőrségen; megváltozott, komoly gimnazista menyasszonya-van, ót; is meghallgatták és Bea ártatlan kék szemekkel mesél­te -ínéhánv-;. már nem annyira ártatlan házibuli történetét. Magániítph érettségizett. Utána rögtön Budapestre ment szö­vőnőnek, kerek három hónapig ki is tartott, aztán irány visz- sza-apapához. Hamarosan megszökött egy akkor még kisko­rú fiatalemberrel. Két gyerekük született, albérletekben. Leg- . utóbb a Vonatban házassága viharos történetével szórakoz­tató tt 'és közölte, most már aztán igazán válnak. Nem az a i baj fosával} hogy vele mindig történik valami és állandó harc- ' báni áll-környezetével, hogy kibogozza végre életének saját ibiíia-kuszálta fonalát, hanem az, hogy vele mindig csak , megtörténnek a dolgok.-, - • "Éva húszonkétévesen már az ötödik munkahelyét nyüvi és nyűgnek érzi a munkát. Mindenk nek joga van a he’yét ke­resni az életben, s aki több nvmkahe’yet kipróbá't már, az még nem feltétlen vándormadár, de Érának semmi sem jó. Nem volt jó Pécs, pedig lakhatoU volna a szüleinél, akik be­csületes munkásemberek. Főiskolára ‘ is fölvették, de egy „végzetes” szerelem miatt abbahagyta. Aztán .tanított képe­sítés nélkül. A faluról és kollégáiról lesújtó és sommás vé­leményt alkotva újból városba, most már Szekszárdra- „me­nekült”. Itt meg az irodában kispolgárok a kolléganői, des- poták a főnökei, lent a műhelyben pedig csupa „bunkó” dol­gozik. Nem értik meg őt sehogy sem, ami nem meglepő, mert a világgal való szembenállásra és értetlenségre csak elutasí­tás lehet a válasz. Éva azt mondja — szabad ideje legna­gyobb részében csakis saját magán gondolkozik — „keresek valamit, de nem tudom, mi az”. Ezek után senki nem csodálkozik rajta, hogy nem találja önmagát sem. • Levéltöredékek. Siófok helyett Torinó, 1973. augusztus 7. . „A helyemben egy olyan lány, aki csak férjhez akar menni és kész — nagyon boldog lehetne. Amikor veszekedünk, To- nió mindig értetlenül áll, s azt kérdi, mit akarsz? Nem dol­gozol, enni kapsz, ruhát vehetsz magadnak, mi hiányzik ne­ked? Hát mi is?... Nekem mindig minden drágább, <mert hallják a beszédemen, hogy idegen vagyok, alkudni meg nem tudok, mert nem tanultam, én itt mindig „az a magyar” ma­radok. A barátság is csak az üzlet megkötéséig tart. A tekin­télyed annyi, amennyi a pénzed, amennyi a pozíciód. Nekem még nincs gyerekem, lehetett volna, de nem akartam.” Torinó, 1973. december 21. 4 . „Mindenkinek megvan a helye az életben, hát persze, de ebből nekem csak az a tanulság, hogy nem érek többet, mint ami vagyok, mert nem vittem többre, nem harcoltam ki töb­bet magamnak. De ezért csak én vagyok a hibás, á nevelé­sem nem? A mi családunkban mindig egy álrózsaszín kis­polgári légkör uralkodott. Soha senki nem politizált, ha az iskolából vittük haza a témát, leintettek bennünket, hogy ez csak a nagyok dolga. Mi mindig kicsik maradtunk, amikor huszonhét évésen néha előjött az én akaratom, a mama sírt, apuka pedig nem fogadta a köszönésem és magázott. Közeleg a karácsony,'esik az eső, de még így is didergek a lakásban, mert a központi fűtés is olajjal működik, ami itt nincs.” Képeslap. Meztelen fenekű bébi kapaszkodik az aranyozott babakocsiba. „Szeretettel értesítünk, hogy 1976. január huszonharmadi- kán kislányunk született” * A szekszárdi rendelőintézet folyosóján elképesztően ren­detlen külsejű fiatal nő rohant végig. Az éppen' kllép-j asz- szisztensnővel legalább tizenöt beteg füle hallatára közli, hogy már nyolc abortusza volt, majd csak megcs nálják a ki­lencediket is, de ő most nem ér rá, visszajön máskor. VAJON HOVA SIETHETETT és hova fog megérkezni? És hova érk"—’• m->g a többiek, akik milliomosként herdálják el egyetlen életüket? (Folytatjuk) UIÁROSI IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents