Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

1 Környezetvédelmi őrjárat Fásítsunk! De hogyan is miirt? a Hazafias Népfront “r; zetvédelmi munkaközössége egy Pécsett megrendezett táj­jellegű értekezleten képvisel­tette magát, ahol Tolna me­gye részéről korreferátum és felszólalás hangzott el. A kor- referátumban ismertettem a „környezetvédelmi minta­község” előírásainak elveit. Az országos vezetőség, vala­mint a résztvevők követésre alkalmasnak találták a sza­bályzatot. A leendő minta, községnek egyik feladatául vállalni kell egy tervszerűen Végrehajtott fásítást. A hang­súly itt a tervszerűségen van, mert az eddigi fásításokat nagy lelkesedéssel végezték ugyan, de a csemetékkel már senki sem törődött, kitördel­ték, elnyomta a gaz. Az érte­kezlet egyik felszólalója szel­lemesen és egyben szomorúan megállapította, hogy ha az a sok fa, amit elültettünk, mind megnőhetett volna, ma nem látnánk a fáktól az erdőt. A fásítás eredményessége ott dől el, hogy a fásítás előtt mennyi szakértelemmel tör­tént a tervezés és a fásítás után milyen kitartó ápolással gondozták a csemetéket. Mert először tervezni kell: milyen a talaj, az éghajlat. milyen fák tájhonosak. Mek­kora legyen a terület és mi­lyen minőségű és mennyiségű társadalmi munkát vállal a település. Vannak-e gépek, mit vállalnak gépi és kézi munkában. Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy az ered­ményes fásítás nem egy, ha­nem legalább három- vagy négyévi munkát kíván. Fon­tos, hogy valamelyik társadal­mi szerv gondnokságot vál­laljon a végzendő munkáért. Mindent egybevetve sítás komoly munkaerő-gazdálko­dási és erkölcsi feladat. Az erkölcsi mag ott rejtőzik, hogy ha egy kampányszerű fásítás az ebek harmincadjára ke­rül. akkor a társadalmi mun­kába vetett hit és isénv helyett a jövőben — érthetően — egykedvűséggel, sőt ellenál­lással fogunk találkozni. El­jártunk a bajai erdőigazgató­nál, szakemberekkel konzul, táltunk és a következő ígére­tet kaptuk: az erdőigazgatóság vállalja néhány község fásítá­sának tervezését és ad hozzá csemetét vagy husángot. Előzetes tervezésben szere­pelhet utca, park, parkerdő, vagy roncsolt területek fásítá­sa. Roncsolt területek alatt olyan senki földjét értjük, amely főleg települések vé­gein található, rontja a város, község képét, de szinte vonz­za a szemétíerakodást. Nem ritka kép, hogy egy községből először az illegálisan létesült szeméttelep fogadja az érke­zőt és ha elhagyjuk a közsé­get, akkor a település utolsó nyoma ismét egy szeméttelep. A Hazafias Népfront vállal­ja a közvetítést a község és erdőigazgatóság között, de az a kérésünk, hogy jól megfon­tolt, felelősséget vállaló kez­deményezéssel jelentkezzenek a községek. Nem árt, ha egy pár sort szentelünk a fásítás értelmének. Az ember bioló­giai közösségben él a termé­szettel: talajjal, vízzel, leve­gővel. növényekkel, fákkal, ál­latokkal, madarakkal, még a bogarakkal is. Valamennyi szerves lény kölcsönhatást gyakorol egymásra, a hatások kiegyenlítődnek és így jön lét­re a biológiai egyensúly. Ha felborul az egyensúly, mert valamelyik tényező károsodik, vagy hiányzik, akkor annak hatása következményekkel jár a többire, a többi is károso­dik. Az embernek még min­dig legdrágább kincse az egészség, a felborult biológiai egyensúlyban az ember káro­sodva él, ennek következmé­hyei lesznek, melyek a népes­ség egészségében felmérhetően jelentkeznek. A fáknak a bio­lógiai szerepe nagypn sokrétű, de nézzük ezt most csak az ember pldaláról. Tudni kell, &,.• 1“ geznek, mint az ember és az állatok. Nekünk a levegő oxi. géntartalmára van szüksé­günk. amit elhasználva szén­sav formájában lélegezünk ki. A fáknak a szénsavra igen nagy szükségük van, mert eb­ből a levél laboratóriumában fontos anyagcseretermékeket gyárt, majd a felesleges oxi. gént „kilélegzi”. A fa a tele­pülés tüdeje. Kell-e külön hangsúlyozni, mennyire szűk. ségünk van a friss oxigénre és mennyire szükséges, hogy a települések szénsavval szeny. nyezett levegőjéből ismét oxi­gént nyerjünk? A fák megszűrik az utcai zajt, ' a zaj a fák között le­tompul. Egy 30 méter széles fasor már 25 százalékkal csök­kenti a zajt. Tűlevelű fák ese­tében ez a zajszűrés még erő­sebb. Kevéssé ismert tulajdonsága a fáknak, hogy megkötik a baktériumokat és így csíra­apasztó hatásuk van. Felmé­réssel igazolták, hogy az er. dőkben üdült dolgozók között kevesebb betegség fordult elő az év folyamán, mint a má­sik ellenőrzött csoport tagjai között, akik nem erdőkben töltötték a szabadságukat. Hogy a fák megfogják, lekö­tik á port, art nem Set! külön bizonyítani. Nézzük meg az ablak előtt álló fasort, hogy mennyi por rakódott rájuk, ez ' a por fák nélkül a szobákat szennyezné. Vízgazdálkodási szempont-- ból a fásítás előnyösebb a fü. vesítésnél. mert a pázsit víz­igénye nagyobb. '.*» Uóniil egy pár szót az ül« ■ Cylll tetett fák védelmé­ről. Sok vád éri a gyerekeket 1 Mit kell többek között tenni a fák érdekében? Neveljük rá a gyerekeket a fák szereteté. re. ismerjék meg a fák neveit, tulajdonságait, a fák kapcso­latait az emberrel, madarak­kal és így barátok lesznek. Olyan kirándulásokat kell szervezni, ahol szakember el­magyarázza a fák életét, ne­vét és mindent, ami a fákkal összefügg, elsősorban a mi ér­dekeinket. Fel kell kérni az illetékes erdészetet, adjon er­dészt, aki a gyerekeket elkísé­ri és őket a természetjárás so. rán oktatja. Az oktatás során ne feledkezzünk meg a par­kokról, ott vannai a legfél­tettebb fák és ott tesznek bennük legtöbbször kárt. Kérjük' a települések veze­tőit, fontolják meg, hogy kell-e fásítani, akamak-e fásítani és ha igen és ha vállalják a munkát, akkor keressenek meg bennünket. Dr. Szelényi Béla HNF környezetvédelmi munkaközösség elnöke Környezetünk A z állatokat a falvakban kurjongatással hajta­ni, hangosan fűrészelni és jeget törni nem szabad” — mondta ki a múlt század kö­zepén életbe lépett egészség- védelmi törvény. S nem ez volt az első intézkedés, mely az emberért, az ember érdeké­ben történt; hisz már ennél jóval előbb megtiltották, hogy a kenderáztatók vízét a fo­lyókba engedjék. Csordát haj­tó, fát hasogató elődeink bi­zonyára meglepődnének és za­vartan pislognának, ha csak néhány percet is a főútvona­lak szélén töltenének. A zajt, a motorzúgást mi szinte már észre se vesszük, annyira meg­szoktuk, kipufogógázzal teli. tett levegőt szívunk, ha kirán- • dulunk, konzervdobozokat, pa­pírhalmokat kerülgetünk, s arra se igen gondolunk, hogy milyen kárt okozhat a lefolyó­ba öntött vegyszeres mosóvíz. Környezetvédelmi bélyegző nélkül ugyan, de már eddig is jó néhány intézkedés szüle­tett, mely bennünket, embe­reket kívánt megóvni, a ká­ros környezeti hatásoktól. A Váci Cementgyárban az el­múlt évben például 4Q millió forintot fordítottak a lég. szennyezés megelőzésére, a Hejőcsabai Cementgyárban pedig speciális szűrőt alkal­maznak, s így a városban lé­vő nagy mennyiségű nyers­anyagot feldolgozó üzem nem ontja a finom port a környék­re. Uj üzemet nem lehet épí­teni szennyvíztisztító nélkül, s a gyárak kéménye sem lehet ma már kétszáz méternél ala­csonyabb. A kutatók a mező- gazdasági üzemekben keleífte- ző szennyvíz hasznosításának új módszerét dolgozzák ki, vizsgálják a vegyszeres nö­vényvédelemnél alkalmazott kémiai szerek hatásmechaniz­musát az emberen, s a csapa­dék. mennyiségén kívül elem­zik annak minőségét is. Az országgyűlés tavaszi ülés­szakán a képviselők jóvá­hagyták a legfontosabb tenni­valókat összefoglaló kömye. zetvédelmi törvényt. Szavaz­tak azok a képviselők is, akik maguk is valamelyik környe­zetvédelmi szempontból prob­lémás ipari üzem vezetői, s az új törvény nem kevés tenni­valót szab meg a számukra. De nekik is, mint valamennyi vállalati, üzemi vezetőnek, egyszer és mindenkorra be kell látniuk, hogy a termelés és a környezetvédelem érde­keit mielőbb egyeztetni kell. Mert igaz. hogy minden ipari, vagy mezőgazdaság,- üzemben előállított termék költségét nö­veli az az összeg, amit szenny, víztisztítóra, légszűrőre és egyéb berendezésekre fordíta­nak, de igaz az is. hogy min­den környezetvédelemmel kap­csolatos intézkedés a dolgozó ember érdekében történik. S itt semmi más nem lehet a mérce, mint az ember, aki szocialista politikánk közép­pontjában áll, s akinek a vé­delmében minden lehetséges eszközt meg kell ragadni, s kötelező mindent megtenni még akkor is, ha az súlyos milliókba, milliárdokba kerül. A környezetszennyezés nem ismer országhatárokat, s az el­lene való küzdelem rengeteg tennivalót ad határainkon be­lül és kívül is. r É ppen ezért van szükség arra a nemzetközi ősz. szefogásra, ami más or. szágok hasonló intézményei­vel együtt nálunk ezentúl a komoly felelősséggel bíró Környezetvédelmi Tanács ke­zében összpontosul. A tanács koordinálja a különböző tár­cák munkáját, javaslatokat dolgoz ki, fejlesztési terveket készít és intézkedéseket hoz a szennyvízgócok felszámolá­sára. Az elmúlt időszakban a tár­sadalom nagy érdeklődéssé] fordult a törvényjavaslat felé; különböző fórumokon számta­lan kiegészítő javaslat hang­zott el, melyet a törvény ké. szítői messzemenően figye­lembe vettek. Nem véletlen, hogy az előkészítő munkában olyan sokan részt vettek; gon­doljunk csak a kútmérgezések- re. a Dunán úszó pakuraszige­tekre, a bányagödrökbe borí­tott szemétre, és legfontosabb nyersanyagunkra az ivóvízre, amit sokszor kilométereken át kell a lelőhelyről a felhasz­nálókhoz vezetgetni, s tisztí­tására derítőket, drága bérén, dezéseket építenek. Ezekke] minden hazájáért, embertár­saiért aggódó állampolgár tisz­tában van, s kész is, nemcsak beszélni róla, hanem tenni is a tisztább környezet megte­remtése érdekében. Magyaror­szágon a környezetszennyezés nem ölt olyan aggasztó mére­teket, mint más, nálunk fej­lettebb ipari országokban. De még most, idejében kellett hat. hatos intézkedésekkel elejét venni a bajoknak, mert hol. nap, holnapután már késő, hisz a szénmonoxidot. a szeny- nyezett vizet, a porral telített vattafelhőket nem lehet meg­szokni. A környezetvédelmi tör­vény, s annak a válla­latokra, üzemekre vo­natkozó végrehajtási utasítá­sa mindenképpen hasznos, jó és időszerű, önmagában azon. ban kevés. Környezetünk vé. delmét népmozgalommá kell tenni, éreznie kell mindenki­nek saját felelősségét. Mert az ember nemcsak szenved a környezeti ártalmaktól, hanem szennyez is. Természetesen ez nagyságában nem mérhető a nagyüzemekéhez, de ha mind a tízmillióan meggondolatla­nul, felelőtlenül szórjuk szét az élet melléktermékeit, már jelentős mennyiségről beszél­hetünk. A házak homlokzátán gyakorta olvasni a kiírást: „Tiszta udvar, rendes ház.” Jó lenne, ha ez nemcsak ka­pun belül lenne érvényes, ha­nem azon kívül is: utcákon, tereken, falvakban, városok­ban, földjeinken, erdeinkben egyaránt. A kujbisevi kutatóközpont­ban elkezdődött a Volga—Urál terület vízkészletei védelmi és komplex felhasználási tervé­nek kidolgozása. Ez azért szükséges, mert több ezer ha­talmas ipari létesítmény mű­ködik és épül a Volga és Urál folyók mentén, többek között kohászati, vegyipari és olaj­ipari üzemek. Növekszik a te­lepülések száma. A három leg­nagyobb városban — Gorkij­ban, Kujbisevben és Szverd- lovszkban — a lakosok száma meghaladja az egymilliót, sok a százezren felüli lélekszámú város is. Mi a teendő, hogy e roha­mos urbanizáció ne okozzon kárt Európa legnagyobb folyó­jának és mellékágainak tiszta­ságában? A kujbisevi szakemberek terve — a népgazdaság fejlő­dési ütemét szem előtt tartva — javaslatokat tartalmaz a termelőerők racionális elosztá­sára, a mezőgazdaság és hal­A Volga védelme gazdaság fejlesztésére, az ivó­vízellátás javítására, valamint a víztároló medencék üdülési, turisztikai és sportlehetőségei­nek kihasználására. Ugyanakkor a terv a váró- ■ sok és üzemek számára sza­bályozza a folyók szennyezett­ségét csökkentő tisztítóberen­dezések építését is. Hogy mennyire időszerű ez a feladat, azt a következő adatok bizo­nyítják. Az elmúlt 7—8 év alatt a Volga, a Káma és az Urál folyók mentén, másfél- szeresére növekedett az ipari vízlevezető lefolyók száma. A folyók szennyezettsége mégis csökkent. Ezt úgy érték el, hogy a tisztítóberendezések számát a négyszeresére növel­ték. A kujbisevi tervezők mun­kája, valamint a Szovjetunió víztartalékainak komplex fel- . használás! és védelmi ' terve 2000-ig határozza meg a fej­lődés útját. Mindez még nem jelent vég­leges megoldást. Kiszámítot­ták ugyanis, hogy Szilézia fo­lyóinak közel 50 százaléka a megengedettnél ma is szennye- zettebb és évenként közel 550 000 tonna por szennyezi Szilézia levegőjét is. sát teszik lehetővé. A feltárt források vizét már most szé­leskörűen felhasználják. Hidro­technikai létesítmények épül­nek, s így az ivóvíz több száz állattenyésztő telepre eljut. Sziléziai természetvédelem Az utóbbi három évben Szi­léziában 93 ipari és kommu­nális víz- és levegőtisztító lé­tesítményt építettek. Ez lehe­tővé tette, hogy a szennyvizek­nek immár 35 százaléka meg­tisztítva kerül a folyókba (520 000 köbméter naponta), a levegőbe jutott pormennyiség pedig 30 százalékkal csökkent. vízforrások Föld alatti Kazahsztán hidrogeológusai újabb gazdag föld alatti víz­forrásokat fedeztek fel, melyek több mint ezer hektár aszályos föld öntözését és mintegy fél­millió hektár legelő vízellátá-

Next

/
Thumbnails
Contents