Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám
/ Termelési tanácskozás Célok és érdekek *1 a tejipari vállalatnál Javult az ellátás színvonala — 1980-ra 23 millió literrel több tej Tegnap délelőtt Szekszár. Üon, a városi tanács dísztermében tartotta meg a termelési tanácskozását a Tolna megyei Tejipari Vállalat. Megjelent dr. Gyugyi János, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, dr. Simka István, a Tejipari Tröszt vezérigazgatója, dr. Kálmán Gyula Tolna megye Tanácsé, nak elnökhelyettese. Ott voltak a mezőgazdasági nagyüzemek és a kereskedelem képviselői, a tejüzem vezetői, szocialista brigádjainak vezetői. Szigeti János, a Tolna megyei Tejipari Vállalat igazgatója beszámolójában elmondta, hogy az elmúlt öt év során 15 százalékkal nőtt a felvá. sárolt tej mennyisége, összesen 366 millió liter tej került a mezőgazdaságból a vállalat üzemeibe. Ezzel a mennyiségi növekedéssel azonban nem va- lósitották meg a tervidőszak célkitűzéseit. A IV. ötéves tervben jelentős mértékben javult azonban az ellátás színvonala. Ekkor vezették be a polipack csomagolású tejet, a poharas tejfölt, s ma már a megye településeinek 95 százaléka központi tej- és tejtermékellátásban részesül. Nyolcvannégymillió forintot fordítottak a tervidő. szak során beruházásra. Eb. bői az összegből valósult meg a dombóvári rekonstrukció, jelentősen növekedett az üze- mek műszaki színvonala, lényegesen javult a szociális ellátottság. Az elkövetkező öt év során a jelenleginél nagyobb segítséget kell adni a mezőgazda- sági üzemeknek a tejtermelés fokozása érdekében. A válla, latnak ugyanis az V. ötéves terv utolsó évében a tavalyinál 23 millió literrel, 33 szá- zaléklcal több tejet kell felvásárolnia. mint 1975-ben. Minden településen be kell vezetni a központi ellátást, nö. vélni a választékot, s ennek érdekében szorosabbá kell tenni a vállalat, a termelők és értékesítők közötti kapcsolatot. Meg kell kezdeni Szék. szárdon a tejüzem bővítése alapfeltételeinek megteremté. sét. Szigeti János beszámolója után a vállalat dolgozóinak hozzászólásai következtek. Elmondták. hogy egyetértenek a feladatok fontosságával, és minden erejükkel arra törekszenek, hogy eleget tegyenek a velük szemben támasztott követelményeknek. Hozzászólásában az alapanyaghelyzet javításáról beszélt dr. Simka István, a Tejipari Tröszt vezérigazgatója. Lényeges, hogy a tej fel vásár, lás fokozásával megteremtsék a kereslet és kínálat egyensúlyát. Szólt a fejlesztési tervekről is és elmondta, hogy ezek megvalósítása érdekében igen lényeges a beruházások körültekintő előkészítése. Dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára szintén a megnövekedett igények meny- nyiségi és minőségi kielégítésének jelentőségéről szólt, majd beszélt a hatékonyság fokozásának, a vezetés színvonala emelésének fontosságáról. — sz 1 — Erőteljesen fejlődtek a takarékszövetkezetek Ülésezett a MÉSZÖV elnöksége Ülést tartott tegnap délelőtt a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége. Horváth János titkár előterjesztése alapján értékelte a melegkonyhás vendéglátóipari egységek tavalyi munkáját. Ezek az üzemek 1975-ben — 1974-hez képest — tizennégy százalékos forgalomnövekedést értek el. A fejlődés főként az étlap szerint választható (á la carte) ételeknél volt jelentős. Az AFÉSZ-ek cukrászati üzemeiből tavaly tizenhétmillió forint értékű termék került ki; csaknem tíz százalékkal több, nrint egy esztendővel korábban. A fejlődés irányából következtetett az elnökség a közeli évek feladataira. Álláspontja szerint szükséges, hogy az üzemek a jelenleginél nagyobb választékban kínálják étlapjaikon az ételeket, s hogy azokhoz biológiailag értékesebb nyersanyagokat használjanak fel. Mind a fogyasztóknak, mind a szövetkezeteknek érdeke, hogy továbbfejlesszék az étel-önkiszolgálást. A termelőeszközök, a gépek korszerűsítésével párhuzamosan kell gondoskodni a dolgozók, főként a szakácsok továbbképzéséről. Ebben az évben már nyolc szövetkezeti szakács gyarapíthatja szakismereteit elismert fővárosi konyhákon. A cukrászati termékek növekvő kereslete és a nőknek a házimunka alól történő tehermentesítése indokolja, új cukrászüzem létesítését, — esetleg a szekszárdi és a bonyhádi ÁFÉSZ összefogásából. 1976. március 13. ÖT TAKARÉKOS ESZTENDŐ A IV. ötéves tervidőszak, — állapította meg a MÉSZÖV elnöksége —, fellendülést hozott a takarékszövetkezetek társadalmi, szövetkezetpolitikai és gazdasági életében. E szövetkezetek állóeszköz-állománya a legutóbbi-tervidőszakban megközelítően tízmillió forinttal gyarapodott; ebben a ciklusban nyolc központi és hat kirendeltségi üzletház létesült. Tíz takarékszövetkezet már korszerű könyvelőgépekkel rendelkezik^ A betétállomány az 1970. évi 226 millió forintról 1975 végére 510 millió forintra nőtt. A különféle takarékossági formák közül a kamatozó betét bizonyult a legnépszerűbbnek, de nem jelentéktelen a gépkocsi- nyeremény-betétek számának növekedése sem. Két év — 1974 és 1975 tükrében is jól látható, hogy erősödött a termelőszövetkezetek és a takarékszövetkezetek kapcsolata. Az utóbbiak a tsz-ek megbízása alapján 1974-ben 84 millió forintot, tavaly már 114 millió forintot fizettek ki. A kifizetések java-hányada a felvásárolt áruk ellenértékéből adódott. Ugyanekkor az állatforgalmi vállalat megbízásából — tizenegy takarékszövet-* kezet útján — 65 millió, illetve 92 millió forint került kifizetésre. Megyénk takarékszövetkezetei legfontosabb feladataik egyikének tartják, hogy kölcsönökkel segítsék a háztáji árutermelést. A negyedik ötéves terv idején 90 millió forintot juttattak erre a célra. A termelési kölcsön javarészét a sertés- és nyúltenyésztők, aránylag kis hányadát a szarvasmarha-tenyésztők vették igénybe. A takarékszövetkezetek — további intézkedésig — ötéves tervet nem, csalt éves gazdálkodási tervet készítenek. E szerint ebben az évben het- venmülió forinttal növelik betétállományukat. ÜJ FEJLESZTÉS IRÁNYELV A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa az ötödik ötéves tervre új irányelvet adott ki a szövetkezeti közös fejlesztési alap képzésére, kezelésére és felhasználására. Az elnökség megvitatta, majd elfogadta az irányelvet. Ennek megfelelően a szövetkezetek a saját tiszta vagyonukkal arányos eszközlekötési járulék- hányadot a megyei szövetséghez fizetik be. Ennek hatvan százalékából megyei, negyven százalékából országos alap képződik. A közös fejlesztési alap legfontosabb rendeltetése, hogy a szövetkezetek fejlődése szervese» illeszkedjék hazánknak az ötödik ötéves tervben előirányzott fejlődésébe. Az alap felhasználásakor törekedni kell — többek között — a meglévő hálózati termelési kapacitások jobb kihasználását elősegítő rekonstrukciókra, a gépesítésre. Lényeges követelmény, hogy az ÁFÉSZ- ek az eddiginél is nagyobb mértékben járuljanak « munkásosztály ellátási színvonalának emeléséhez. Ennek érdekében kívánatos fejleszteniük az áruházakat, kialakítanak a kiskertgazdaságokat anyaggal és eszközzel ellátó központokat, a kor követelményeinek megfelelően kiformálniok a TÜZÉP-telepek hálózatát. Az j pari-szolgáltató tevékenység fejlesztése és rekonstrukciója érdekében elsősorban a helyi árualapokat helyes bővíteni a fejlesztési alapbóL A MÉSZÖV elnöksége a továbbiakban megvitatta, majd elfogadta az e hó 25-én esedékes küldöttközgyűlési előterjesztéseket. HATALMAS SUMMÁT, összesen 870 milliárd forinté fordíthatunk a szocialista szektorban beruházásokra az ötödik ötéves tervben. A népgazdaság törvényerőre emelt közép, távú programja ugyanakkor azt is kimondja, hogy a beruházási eszközöket a gazdaságpolitikai célok megvalósítása szem, pontjából fontos fejlesztésekre kell fordítani, azaz korántsem mindegy, ml, hol, hogyan lesz forintmilliókból, -milliár- dokból. Mindenütt igaz ez. de különösen érvényes a termelő, ágazatokban, elsőként is az iparban, ahol a haladást szolgáló forintok sorsát döntően befolyásolja a foglalkoztatottak számának változatlansága, sőt, enyhe csökkenése. A fejlesztés pénzét tehát úgy kellene — s kell is! — kiadni, hogy ne növekedjék a munkaerőhiány, illetve, hogy a -jelenleginél kitapinthatóbb legyen az élőmunka hatékony kamatoztatása. öt esztendő alatt a szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma mindössze tizenhatezer fővel növekedett. Az adat magyarázattal szolgál arra, miért lobognak reménytelenül a gyárkapuk előtt a felvételt hirdető plakátok, de kérdés, az üzemen belül valóban súlyának megfelelően érzékelik-e a munkaerő-utánpótlás elapadását? S az sem minősíthető indokolatlan kétkedésnek, vajon valóban szükség lenne-e a jelentkezőkre jó néhány termelőhelyen? Mert írjuk le rögtön: van, ahol nagyon kellenének az emberek, ahol a munka társadalmi hatékonyságát javítanák, mivel korszerű körülmények között, termelékenyen dolgoznának. Miért nem jutnak el ide? Csupán néhány okot kiragadj va: azért, mert leköti őket a gazdaságtalan termelés inda. rengetege; mert az anyagmozgatás gépesítése vontatott; mert ugyan megkapják bérüket, de gyáron, vállalaton belüli munkanélküliek, látszat-tevékenységet végzők; mert számukra kedvezőbb bütykölgetni egy manufaktúrának iS alig nevezhető üzemegységben, műhelyben, mint a folyamatos üzemű vegyigyárban, ahol munkájuk társadalmi haszna a mostaninak tíz- vagy hússzorosa lenne. Megismételjük: ez csupán, hivatkozásnyi példasor, távolról sem az okok és okozatok: teljessége. MA UGYANANNYIAN DOLGOZNAK a közlekedési eszközök gyártásában, mint 1970-ben. Holott a termelés ezekben az esztendőkben itt átlagosan hét-tíz százalékkal növekedett. Említhetjük a vegyipart is. ahol a foglalkozta, tottak évi egyszázalékos átlagos bővülésével szemben a termelés tízszázalékos gyarapodása áll, azaz, a gyakorlat tanúsítja, hogy a fejlesztési, beruházási forintok jól kamatoznak. A mezőgazdaság korszerűsítése továbbra is lehetővé teszi e népgazdasági területről munkaerő kibocsátását. Itt azonban aligha lehet megállni, mert az így felszabaduló férfiakat és nőket ezerfelé hívják a különböző, tágan értelmezett szolgáltatások — a kereskedelemtől az egészségügyön át a lakáskarbantartásig —, azaz.i az iparnak elsősorban a maga., portáján kell kutatnia új munkaerő után. Ez az „új” munkaerő ott áll a nullára leírt, az indokoltnál háromszorta több élőmunkát követelő termelőberendezések mellett, az éppen, hogy elsózható gyártmányok szerelőszalagjánál, a sebtében tető alá hozott, s a törzsgyárban kiselejtezett gépekkel fel. szerelt telephelyen, az anyag- és alkatrészládák halmánál; az irodákban ott ül, fölös papírokat láttamozva és pecsételve, képességei töredékét igénylő feladatokat ellátva... azaz et munkaerő-tartalék ott van a termelőhelyeken. BERUHÁZNI és a munkaerővel gazdálkodni; ez az, ami napjainkban elválaszthatatlan, ami egyszerre kötelesség és gazgasági kényszerűség, ügy fejleszteni, hogy munkaerő szabaduljon fel, illetve, hogy az élőmunka hatékonyabbá legyen — ez az egyik nagy feladatcsoport. A másik, s tagadhatat. lanul fájdalmasabb az. hogy ahol nem érdemes, ahol azt a társadalmi érdekek nem indokolják, ott ne fejlesszenek, hanem csoportosítsák át a munkaerőt oda, ahol égető a hiány, s ahol az össztársadalmi szükségletek kielégítése szempont- jábói valóban nagyon hiányzik a dolgos kéz, az értő fő. A beruházásra fordítható milliárdokat közösen teremtjük elő. Közös tehát abban is az érdekeltségünk, hogy e milliárdok mielőbb, s minél kedvezőbben kamatozzanak. Amit csak célok és érdekek egyeztetésével, rangsorolásával érhetünk el. MÉSZÁROS OTTÓ Pályaválasztás társadalmi összefogással Égetően fontos problémáról van szó, mely kihat az egész népgazdaságra. Nem mindegy, hogy tudjuk gondosan előkészített terveinket teljesíteni, s milyen színvonalon. A népgazdaság egyes ágazataiban a munkaerő elöregszik, másrészt a felgyorsult technikai fejlődés magasan kvalifikált szakmunkásokat igényel. Különösen áll ez a mezőgazdaságra. Termelőszövetkezeteink túlnyomó többségének munkaerő- utánpótlásra van szüksége. De hogyan lehet ezt köny- nyen, hatékonyan megoldani? Úgy, ahogy azt Cl kőn tették! Pályaválasztási vetélkedőre invitált bennünket a cikóiak meghívója. Izgalommal készültünk, mit fogunk tapasztalni. Hisz a megyében elsőként vállalkoztak a termelőszövetkezettel, tanáccsal mezőgazdasági vetélkedő megrendezésére. A látottak hamar meggyőztek, hogy csak így lehet, s így kell fiainkat, leányainkat felkészíteni eljövendő pályájuk kiválasztására. Mindezt tudatosan, felelősséggel, előrelátásEbben a tudatosságban és felelősségvállalásban talált szerencsésen egymásra az iskola és a termelőszövetkezet. Szocialista szerződést kötöttek, melyben rögzítették mit ad a tsz, s mit vár cserébe. Ezért volt jó látni azt a csaknem háromórás vetélkedőt — melynek díjait a szövetkezet fiatal vezetősége ajánlotta fel —, ahol együtt izgult pedagógus és gazdasági vezető. Nemcsak a pályaválasztás előtt álló fiatalokat vonták be, hanem már az 5. osztályosokat is, megismertetve velük a modern szövetkezeti gazdálkodást, a gondokat, az eredményeket. Meggyőződésem, hogy néhány tanulót a látottak, s a vetélkedő szelleme is elkötelezett a mezőgazdaság mellett. Ha nem is oly formában, hogy rögtön ebbe a termelőágazatba fog beállni, de olyan motívum volt a gyermekek számára, amely megkönnyíti a döntést. S ez nemcsak Cikónak, hanem az egész országnak is hasznára van. Kretz István, / a Tolna megyei PTI i. ^ főelőadója ^ '4,.,
