Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-14 / 63. szám
Az esztétikum keresése Uj kötetet vehet kézbe az irodalom kérdései iránt érdeklődő olvasó: a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg a 15 év munkásságáról képet adó tanulmánykötet, mely Az esztétikum keresése címet viseli, szerzője pedig Kiss Lajos, a szegedi egyetem docense. Széles területet ölelnek fel az itt közölt tanulmányok és kritikák: mai irodalmunk kérdéseitől, az elvek és vitákon át a műalkotásig és kritikáig terjed ez a birodalom. Harmincnégy hosszabb-rövidebb írás kalauzol bennünket marxista kritikánk egyik alkotóműhelyébe. Szenvedély és tudatosság — így jellemezhetjük talán legtömörebben ezeket a nem k!s műgonddal elkészített munkákat — hiszen alkotójuk tudatosságára mi sem jellemzőbb, hogy saját hibáit is felismeri és elismeri, ha tudia, hogy az gondolat- és tettre késztető. így például egy Beckett-dráma bemutatóján tűnődve ezeket írja: „Nem a drámán gondolkoztam legtöbbet. Hanem, hogy minek tapsolt Kiss Lajos könyve oly viharosan az ifjúság? Az átlagos filozófiai ötletnek? Ha ez igaz, akkor gondolatéhsége van. S mi, akik nagy gondolatok propagandistái lehetnénk, nem állunk hivatásunk magaslatán.” E kötet alapján is kimondhatjuk, rá is igaz az, amit a kritikusi hivatásról mond: „A jó kritikus nemcsak a problémák, az ellentmondások feltárásában kemény és őszinte. Az új felismerése és segítése-ápolása legalább any- nyira jellemző rá. À mű keletkezésekor k'mondani azt, amit az idő úira és úira megfogalmaz maid és szentesít: igazi kritikusi tett” Aki az elmúlt másfél évtized iroda-mi é'etével, vitáival akar meg;smerkedni, annak ez a kötet m'ntegy Ariadne-fona- lul szolgál: nemcsak oda, hanem vissza is fog találni az akkori kulcskérdésektől a maiakhoz. A témák, melyek az aktualitásból és a tudományos kérdésekből egyaránt merülnek fel, a realizmus, a művészet és technika köréből, roppant emberivé lesznek azáltal, hogy magukban hordozzák a polémia magvát, azt — amit a kötetben Plehanovval kapcsolatban mond ki —, hogy egy író „fogyatékosságainak és korlátainak feltárása nem érték- és tekintélyrombolás.” Nagy segítséget nyújt viták és irányzatok értékelésében az ilyen, Kiss Lajosra is jellemző marx’sta sajátosság: „Az elmélet vitájában a gyakorlaté a végső szó. Nem az elméletellenes prax’sé. A valóságos életfeladatokat megértő és meg is vó'aszoló művészi gyakorlaté. Az alkotásoké." Végezetül szólnunk kell a kötet stílusáról, amely méltán érdemei figyelmet. Esztétikánk haladó hagyományát — mely úgy érezzük sokaknál méltatlanul szorul háttérbe — folytatja az érzékletes, közérthető, és mégis tudományos stílusával. Ezzel, úgy véljük, a szé’esebb irodalomkedvelő közönség figyelmét is fel tudja kelteni. IFJ. TÖTTÖS GÁDOR Múzeumi évkönyvek A hazai múzeumok évkönyvei rendszerint kis példányszámban jelennek meg, s ily módon csak a szakemberek szűk köréhez jutnak el. Pedig igen gyakran olyan jelentős közlemények olvashatók bennük, amelyek megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot... A közelmúltban látott napvilágot — dr. Ikvai Nándornak, a Pest megyei múzeumi igazgatóság vezetőjének szerkesztésében — a „Studia Co- mitatensia — Tanulmányok Pest megye múzeumaiból” című kiadványsorozat 3. kötete (példányszáma: mindössze 900...). Az ötszázlapos gyűjtemény írásai közül kiemelkedik Horváth Bétának, a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum tudományos munkatársának Kernstok Károly „Hazafelé” című — 1899-ben festett — étetkéoéről szóló értekezése. Horváth Bé’a a későbbi avant- garde mesternek e korai, még tradicionálisabb formanyelvü kompozícióját elmélyülten elemzi, belehelyezve a fáradtmegtört parasztházaspárt ábrázoló művet a kor európai és hazai festészetének folyamatába. G. Sin Edit múzeológus elaborátuma az egykor igen népszerű század eleji lírikus: Gyóni Géza életének 1906. és 1910. közötti szakaszát világítja meg. Szabó Sándor szentendrei kutató két — 1917-ből való — publikálatlan Móricz Zsigmond-leve’et ad közre, M. Várhelyi Vanda pedig a nagy francia regényíró: Romain Rolland és Ferenczy Valér festőművész szívélyes kapcsolatát ismerteti. Igen tartalmasak a régészeti cikkek is (Zolnay László: Római kori erőd maradványai Zebegényben) és a történeti dolgozatok is (Alfö’di Vi’ma: Vác munkásmozgalma 1907-től 1918-ig). A másik magas színvonalú múzeumi évkönyv Szegeden jelent meg. a Móra Ferenc múzeum szerkesztésében, Trog- mayer Ottó múzeumigazgató szerkesztésében. E bőségesen illusztrált kiadványnak — a Pest megyei évkönyvvel ellentétben — egyetlen szerzője van: Szelesi Zoltán műtörténész, aki Szeged művészeiről és művészettörténeti emlékeiről közreadott sok korábbi írásából formált — „Szeged művészettörténete” címmel — egy alapos monográfiát. Szelësi Zoltán munkájának legérdekesebb passzusai azok, amelyek a századfordulón élt tolsztojánus festővel: Károlyi Jánossal, a Szegeden is működött Moholy- Nagy Lászlóval, a szegedi születésű Csáky József kubista szobrásszal és Radnóti Miklós jóbarátjával, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egykori megalapítóiával: Bu- day György grafikusművészszel foglalkoznak. A Móra Ferenc múzeum Évkönyvének is k'csiny a példányszáma: 1000... E példányszám nyilvánvalóan nincsen „szinkronban” a kötet tartalmi gazdagságával... Egy második kiadással — ame'ynek példányai eüutnának a könyvkereskedésekbe is — helyre lehetne ütni a csorbát. DÉVÉNYI IVÁN Film jegyzet Elszakadás A FILM 1971-ben készült, és még ugyanabban az évben elnyerte a cannes-i fesztivál zsűrijének külűndíját. Rendezője a cseh Milos Forman, akit szatirikus hangvételű társadalomábrázoló filmjei tettek nevessé. Korai alkotásai előszeretettel foglalkoztak a fiatalokkal, ezek közül az Egy szöszi szerelmét nálunk is játszották. Amikor meghívták Amerikába filmet készíteni, Forman ismét a fiatalok iránt kezdett el érdeklődni. Életmódjukat, kapcsolataikat, életszemléletüket, szokásaikat tanulmányozta, élt köztük az East Village-on. Mondandóját három amerikai író segítette formába önteni, aztán megérkezett az operatőr, akivel hazai filmjeit készítette — Miroslav Ondricek — és elkezdődött az Elszakadás forgatása. Az elkészült film azt tanúsítja, hogy Forman érdeklődése a fiatalok iránt gyümölcsözött. Megőrizte ugyan a kívülről jövő objektivitását, mégis inkább az ő oldalukra állt. Felcserélte a nézőpontot: nem a felnőttek viszolygó tekintetével szemlélte a rakoncátlan új nemzedéket, hanem az ifjak mindent észrevevő, megfigyelő és bíráló tekintetét vette kölcsön. Volt mit észreyennie, megfigyelnie és bírálnia: s bár a történet és a szatirikus hangvétel nem olyan, amilyen lehetne, a film így is igazolja később kelt hírnevét. A TÖRTÉNET fókuszában egy tipikus amerikai házaspár áll, kissé ízléstelen, de gazdagon felszerelt lakással, házi pszichológussal és telefon-doktorral, fecsegő barát-házaspárral és részeg hétvégével. E példás házaspár őszinte hite szerint tizenöt éves leányuk is méltó része az egész jól berendezett kom. fortnak: azaz problémamentes, jól nevelt gyermek. Így aztán kitör a pánik, amikor a kislány egy este nem megy haza. A papa, mama és a baráti házaspár nekilátnak a gyerek felkutatásának. öt ugyan nem találják meg, viszont a két férj alaposan leissza magát. A néző közben már tudja, hogy a kislány nem tett semmi rosszat, csak eSy énekes-meghallgatásra jelentkezett, s ott ráfelejtkezett a számára ismeretlen hippi, világra. Amikor éjszaka hazalopódzik, spicces, szexuális életük viharos élményeiről csevegő anya—barátnő kettes fogadja, majd megérkezik a részeg atya is, aki nyomban lekever egy tántorgó pofont. A leányzó erre tényleg elszökik. A továbbiakban a jó szülők folytatják a gyerekkeresést, s elkerülnek a Szökött Gyerekeit Szüleinek Társaságába (mert Amerikában ilyen is van), ahol aztán módjuk nyílik marihuana-szívásra is. Ezt otthon — egy rokonsorsú házaspárral — sztriptízzel koro. názzák. Ennek szemtanúja a kislány, aki mégsem lett „Szökött Gyerek” — csak csalódott. A film végén minden ismét a legnagyobb rendben megy: a család éli példás életét, a kislány — ahogy .Ilik — meghívja a meghallgatáson megismert „udvarlót”, s a jó gyerekek illedelmesen hallgatják a derék szülők rögtönzött hangversenyét. A szü’ők világa változatlan, de a lányé biztosan nem. Hogy mi kavarog tizenöt éves fejében, azt Forman csak sejteti, mert ahogy már mondtam, a felnőttekkel foglalkozik. Az bizonyos, ho^y létrejött ez a bizonyos ..szakadás”, am; gyereket a szülőtől, s képletesen a két generációt egymástól választ, ja eL FORMAN filmje ötödik éve járja a világot, klubviták, beszélgetések felkeltője. Pedig a benne rejlő lehetőség igazából nincs kiaknázva: a figurák nem elég életszerűek, a történet néhol vontatott, s túl soit a funkciótlan zenei betét. De a téma — az nemcsak Amerikában aktuális. Mt» — vir᧠~ Bátorság Nemrégiben vidám Írásom jelent meg, melynek negatív hőse egy Br any Iga nevű maradi, gyáva, részeges fickó volt. Ezenfelül még dadogott is. Azért választottam ezt a nevet, mert ágy-véltem, ha létezik is egy Branyiga nevű ember, Bra- n y iga Előd biztosan nincs. De volt.,, A cikk megjelenése után ugyanis látogatóm érkezett és így mutatkozott be: — Branyiga Előd vagyok.il — Lehetetlen —- csodálkoztam. — Tessék, itt a személyazonossági igazolványom. — Foglaljon helyet. Ha óhajtja. megírom, hogy nem azo. nos az általam elképzelt Branyigával. — Kérem, az kevés! En elégtételt akarok. En nem vagyok gyáva, részeges. maradi és nem is dadogok. — De mondom, hogy.,1 — Ne igyekezzék meggyőzni. A maga Branyigája is szaru- keretes pápaszemet viselt. — Tudja mit, új írásom főszereplőjévé teszem és hősnek ábrázolom. Azt is megírom, hogy nem maradi, hiszen a mai fiatalok divatja szerint völlig érő hajat visel. Az új Branyiga csak vizet fog inni és lendületesen beszél, mint egy szónok. Hősi mivoltának jellemzéséül megemlítem, hogy 1944-ben po- 'on ütött egy SS-tisztet. — De kérfm, én 1944-ben még csecsemő voltam... — Persze, persze. Van bejárónőjük? P* Van. r — Na, akkor megírom, hogy lehordta a bejárónőt, mert porosán hagyta az íróasztalát. — Hogyne, hogy a bejárónő faképnél hagyjon bennünket? 4 feleségem inkább elviselné, ha én hagynám el őt. — Akkor megment egy fiatal lányt két huligán támadásától. — Kérem, én csak ötvennégy kiló vagyok. — Kiment egy csecsemőt az égő házból. — Ez jó. de kevés. — Két csecsemőt ment ki. — Jó, de ott van a többi negatív vonás. — Józan lesz! Messzire elkerüli az italboltokat. — Nem bánom, de talán mégis jó lenne még valamit a hősiességemről. — Alaposan megmondja a véleményét az igazgatónak. •— Elgondolni is gyönyörű. Hogy én jól a diri szemébe! Hiszen még a csoportvezetőm is remeg tőle. — Akkor megegyeztünk. Mindjárt lediktálom a karcóla. főt... És ha egy órán belül eszébe jut valami jó hősiesség, akkor telefonáljon. — Egy órán belül? Lehetetlen! Most vissza kell mennem az irodába és a csoportvezetőnk is a mi szobánkban dolgozik. — Na és? — Nem merek kikezdeni vele. Mindig nagyon murizik, ha valaki magánügyben telefonál. PALÁSTI LÁSZLÓ KÚT 1 HORVÁTH GYÖRGY VERSEI: Saját terhére t a fájdalom mit másoknak szerez lassan már saját terhére lesz nem tűr meg egyetlen barátot sem oly önző nem tudja ha a világot kirekeszti bekeríti önmagát Este nézd kedves az eget átölelte az este s földíszítette csillagokkal ölelj át Te is engem s díszíts föl szerelmeddel
