Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

ísz-gazdálkodas és fovedelem Indokolt és indokolatlan különbségek M inden megyében vannak példák arra, hogy egyes termelőszövetkezetek ki­magasló, mások pedig az átla­gosnál is gyengébb eredménye­ket érnek el. A termelés, a gaz­dálkodás színvonalában mu­tatkozó különbségek természe­tesen hatnak a jövedelemre, a nagyüzem fejlesztési lehetősé­geire és a tagoknak jutó része­sedésre. Kétségtelen, hogy a mező- gazdaságban a természeti kö­rülmények és a közgazdasági adottságok nem mindenütt egy­formák, sőt igen nagy eltéré­seket mutatnak. A kedvezőtlen helyzetű termelőszövetkezetek nagyobb ráfordítással is ki­sebb hozamok elérésére képe­sek, mint azok, amelyek jó föl­dön és előnyös közgazdasági viszonyok közepette gazdálkod­nak. S ig,az az is, hogy a rossz termőhelyi adottságok csak rendkívül hagy befektetések­kel és csak kis mértékben vál­toztathatók meg. A közgazda- sági adottságok — például a termelés szerkezete — részben módosíthatók ugyan, de az. alapvető gondot, a differen­ciáltságot ezzel setn lehet meg­szűnte trn. Lehet viszont gon­doskodni olyan gazdálkodási feltételekről, amelyek módot adnak'az indokolatlan jövedel­mi különbségek felszámolásá- ra. J Téved azonban, aki azt gon-/ dolja, hogy csak a kedvezőt­len adottságok miatt mutatnak lényeges eltéréseket a tsz-elt eredményei. Tapasztalhatók egymással szomszédos és Ugyanolyan körülmények kö­zött működő gazdaságok eseté­ben is. Nem szorul magyará­zatra, hogy a jó vagy leg­alábbis megfelelő adottságok ellenére gyenge eredményű szövetkezetek miért esnék más elbírálás alá, mint a hátrányos helyzetűek. S mindezek isme­retében könnyen megérthető az is, hogy miért nem lehet füg­getlenné tenni a tagok jöve­delmét a szövetkezet gazdálko­dásától. Agrárpolitikánk nagy gondot fordít arra, hogy a lehetőség szerint, fokozatosan csökkenjen a különbség a jó és a rossz adottságú tsz-ekben elérhető személyes jövedelem között. A legutóbbi ß—8 év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy — külön­féle intézkedések hatására — jóval nagyobb ütemben nőtt a tagok jövedelme a kedvezőtlen körülmények miatt sok nehéz­séggel küszködő szövetkezetek­ben, mint az erősekben. Most és ezután is tart ez a folyamat, mart társadalompolitikai okok szükségessé teszik. Arra azon­ban nincs mód, hogy ugyan­annyi részesedés jusson min-' den tsz-ben. A különbségek teljes ki- egyenlítésére való törekvés nem Vezetne célra, mert ér­dektelenséget szülne azokban a Szövetkezetekben, ahol az anyagi ráfordítások, a szakér­telem és a szorgalom a legjob­ban kamatoznak. Ami a nép­gazdaság szűkös erőforrásaiból a tsz-ek minél eredményesebb működésének Segítésére jut, azt oda ésszerű fordítani, ahol a legrövidebb Idő alatt megté­rül. S hogy saját eszközeit és á2 állam nyújtotta hozzájáru­lást a lehető legeredményeseb­ben hasznosítsa a szövetkezet, ahhoz egyebek között a szemé­lyes jövedelemben rejlő ösztön­zés is szükséges. Ennek a gaz­dasági és a már említett tár­sadalompolitikai elvnek az együttes érvényesítése az egyet­len helyes megoldás, gyakorlat. E z à felfogás érvényesül az V. ötéves tervben a mezőgazdaságra vonat­kozó közgazdasági szabályozó rendszerben is. A cél a terme­lés hatékonyságának az eddi­ginél erőteljesebb növelése. Az erre való ösztönzés azonban egyidejűleg arra is irányul, hogy tovább mérséklődjék az üzemi és a személyes jövede­lemben meglévő, indokolatlan különbség. A földadó módosítása követ­keztében a tsz-ek 63 százalé­kában csökken, 5 százalékában változatlan marad, 32 százalé­kában pedig növekszik az adó összege. A kedvezőtlen termő­helyen gazdálkodó szövetkeze­tek" továbbra Sem fizetnek föld­adót. A csökkenés az átlagos­nál gyengébb, a növekedés pe­dig az átlagosnál jobb föídű gazdaságokat érinti. A jövedelemadó összege az egy főre jutó bruttó jövedelem szerint alakul. Az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű tsz-ek csaknem félmilliárd forinttal kevesebb, a magasabb jövedel­műek viszont ennyivel több adót fizetnek. Azok a szövet­kezetek, amelyekben az egy főre jutó évi jövedelem nem éri el a 26 ezer forintot, jöve­delemadót nem fizetnek. Ezen a jövedelemhatáron felül foko­zatosan nagyobb adókulcsot alkalmaznak. Államunk ezentúl is nyújt a tsz-eknek különféle támogatá­sokat. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek külön támoga­tást is kaphatnak az adottsá­gaiknak megfelelő, a mostani­nál kedvezőbb termelési szer­kezet kialakításához. Ezeknek a gazdaságoknak a körét bőví­teni nem lehet. A fejlesztési és az árkiegészítő támogatás to­vábbra is megilleti őket, de jövedelemkiegészítő támoga­tást csak meghatározott felté­telekkel vehetnek igénybe. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek a nem mezőgazdasági tevékeny­ség után fizetendő termelési adóból törleszthető támogatást kaphatnak, elemi kár esetén. V annak tsz-ek, amelyek netn kedvezőtlen adott- ságúak ugyan, de el­maradtak à fejlődésben. Ezek az idén és jövőre jövede­lemkiegészítést és fejlesz­tési hozzálárulást kaphat­nak, 1978-tól kezdve azonban csak fejlesztés! hozzájárulást. Van intézkedés arra is, hogy az éves támogatási keret tíz százalékát elkülönítetteh kell kezelni. Ebből az összegből azok a mezőgazdasági nagyüze­mek és erdőgazdaságok ré­szesülhetnek, amelyeknek az adottságai hem kedvezőtlenek, de eszközellátottságuk ala­csony, illetőleg korszerűtlen» Mindezek az intézkedések számottevően hozzá j áruinait ahhoz, hogy csökkenjen a kü­lönbség a tsz-ek üzemi, illető­leg személyi jövedelme között. Emellett azonban a mostoha körülmények között gazdálko­dó szövetkezetekben is hélkü- lözhetetíen a vezetés, az üzem- és munkaszervezés tökéletesí­tése, a hozamok lehetséges nö­velése és a termelési költségek megvalósítható csökkentése. Ott pedig, ahol a jó vagy kö- zeoes adottságok ellenére gaz­dálkodnak az átlagosnál gyen­gébben, mindenekelőtt a más­hol bevált módszerek alkalma­zásával növelhető az ered­mény, a jövedelem. S ok függ a közgazdasági szabályozó rendszertől, de npm minden. Ma­guk a gazdaságok is ren­geteget tehetnek azért, hogy működésük jövedelmezőbb le- T gyen, s minél előbb megszűn­jenek az indokolatlan különb­ségek mind az üzemi, mind a személyes jövedelemben, GULYÁS PÁL Háztáji gazdaság Hol tilos állatot tartani? A háztáji gazdálkodásból jelentős mennyi, ségű hús, tejtermék, baromfi kerül à fogyasz­tókhoz. Nem elég hangsúlyozni, hogy ezekre a kisgazdaságokra még szükség van. őrülni kell annak, ha egy gazda nem szünteti meg a ház. táji szarvasmarha-állományát, s köszönettel kell fogadni a felvásárlónak minden hízót. A kisgazdaságokban folyó termelést azonban egyre-másra megzavarja valami. A közelmúlt, bán az adózások miatt volt rossz a hangulat: néhány helyen a szakigazgatási szervek rosszul vetették ki az adót, emiatt a körzetben sokán felszámolták sertéstenyészetüket. Tavaly nyá­ron több méhész szüntette meg a „bogarászást” — mert a figyelmetlenül használt növényvédő szerek elpuszították az állomány jelentős ré­szét. Most olyan híreket hallani, hogy egyné. mely községben megtiltják a gazdáknak «z ál. lattartást. Paksról érkezett a hit, hogy az egyes számú körzetben tanácsi rendelettel megtiltották a gazdáknak az állattartást. A körlevelet kiküld­ték minden gazdához, s közölték, hogy^ rövid időn belül számolják fel a sertésállományt, a szarvasmarha-istállót, mert városrendezési ol-.ok miatt nem lehet állatot tartani. Ebben a körzetben tizenkét gazdát érintett a tanács ren. delete, köztük olyant is, akinek hat fejőstehene van. Valószínű úgy gondolták Pakson, hogy a község erőteljes fejlődése miatt nem lehet tár. tani a házak körül állatot, mert azok szennye. _ ____________________________________ z ik a levegőt, a takarmány és trágya szállítása szemeteléssel jár. Mindenesetre ezek az érvek nem elfogadhatók, hiszen városiasabb jellegű településeken is. Mohácson például, engedik az állattartást, semmi nem indokolja, hogy Pakson, a majd valamikori városban megtilt­sák az álattartást. Szerencsére a MÉM csoport- vezetője a körlevél-rendelet kiküldése után néhány nappal járt a helyszínen, és értesülve tt gazdák panaszáról, közölte tapasztalatát a megyei tanács illetékeseivel. A megyei szak- igazgatási szerv, természetesen, nem késieke. dett az intézkedéssel. A gazdák nyugodtan folytathatják az állattenyésztést az említett te­rületen. Amennyiben a paksi ügy lezárul, a községi, úgy tetszik „belterületi” állattenyésztési tilál- mák elrendelésével azonban változatlanul szá­molni kelt. Most jött a „félhivatalos hír", hogy Tamásiban és Bátászéken is hasonló tartási korlátozást akarnak előírni — úgy hisszük azonban, hogy alaposabb, körültekintőbb ren. deletkiadással meg lehet előzni azt, hogy a gazdáknak elvegyék a kedvét az állattartástól. Mert arra még nem volt példá, hogy aki fel­hagyott az állattartással, később ismét tenyész­tett szarvasmarhát vagy sertést. Akinek ked. ve van. nem kell elvenni az állattartástól — ami egyáltalán nem zárja ki azt, hogy meg­fontolt módon, ne fejlesszék a községeit várn. siasodó központját.-Pj­Korszerű takarmőnyoiás Késik a paksi kevereüzem átadása Két alkalommal ádtuhk hírt egy fontos mezőgazdasági be­ruházásról, á ézúttal harmad­szor írunk róla, abban a re­ményben, hogy legközelebb már akkor, ha a Paksi Állami Gazdaság keverőüzeme műkö­dik. A gazdaságban az állat- tenyésztési ágazat jövedelme­ző, a pusztákon, majorságok­ban tartott állatok, a korszerű körülmények között jól gyara­podnak, kedvező a takarmány­értékesítés, jól híznak, s a te­henészet az olyan üzemek kö­zé tartozik, amely nyereséges — ezt pedig kevés gazdaságról lehet elmondani. A keverőüzem építését azért határozták el; hogy a gazda­ság üzemeit saját keverésű- termelésű takarmánnyal lássák el. A beruházás megvalósításá­hoz kedvező hitelt is adtak, így valószínűnek látszott a kez­deti gyors munka után az üzem határidő előtti elkészíté­se. Itt például olyan rejtett tartalékokat is felhasználtak, amelyre mindig ösztönzik párt- és kormányhatározatok az üze­meket. Ugyanis a képen lát­ható silócsoport vasbeton-mun­káit az erőműépítésben részt vevő 26-os állami építőipar ak­kor végezte el, amikor még nem volt nagy elfoglaltsága, de kapacitása igen, az atomerőmű építésénél Ismeretes, hogy hazánkban némely anyagféleségek, gének rendelésére sokszor három-hat hónap szükséges. A gépek, anyagok szakszeri forgalma­zása, a készletek normán belü­li tartása érdeke mindenkinek, így aztáh előfordul, a legjobb szándék mellett is, a beruhá­zás nem valósulhat meg, ob­jektív okok miatt, a tervezett időre. így van ez a paksi gaz­daság új, korszerű üzemével is. Hiába dolgoztak jól a gaz­daság építőrészlegének dolgo­zói, működtek együtt hatáso­san az alvállalkozókkal — a berendezések kései rendelése, ebből kifolyólag kései szállítá­sa a határidők miatt, késlelte­ti a beruházás üzembe állítá­sát, végleges elkészítését. Úgy tervezték, hogy már á télen próbaüzemeltetik a kor­szerű takarmánykeverőt. Saj­nos erre nem kerülhet sor, hi­szen a silókat kiszolgáló elevá- torrendszert a gyár, kapacitás hiánya miatt, nem tudta idő­ben — a gazdaság által terve­zett időben —- elkészíteni, s le­gyártani. Az viszont teljesen érthető, hogy nagy értékű és egyedi darabokat egyetlen üzem sem tart raktáron. Úgy tervezik, hogy amint a gépek megérkeznek az üzemhez, ak­kor a tavasz végén, esetleg még előbb, üzemeltetni kezdik a takarmánykeverőt. Es egy­séges saját táppal tudják ellát­ni a sertéstenyésztő és szarvasmarha-tenyésztő telepe­ket. A paksi üzemből néhány környékbeli termelőszövetke­zet állattenyésztési telepét is elláthatják majd abrakkal. így ez a fontos beruházás nemcsak a gazdaságnak válik hasznára, hanem néhány környékbeli termelőszövetkezetnek is. B társadalmi tálaidon védelme Űcsényben Lapunkon kívül több újság megírta, hogy a baromfit bazalt- kővel „helyettesítő” csalók dics­telen pályafutása az őcsényi Kos­suth Tsz-ben ért végét. Kéré- sünre Werner Adóm tsz-elnök mondta el, hogyan is történt az eset: — Mivel pecsenyecsirkénket 120 dekás átlagsúlyban szoktuk értékesíteni, igen meglepődtem, hogy tavasszal ez egyik szállít­mány 99 dekás átlagsúllyal indult Budapestre. Átcikázott rajtam, hogy talán a tartás, á nevelés körül lehet hiba. Szálkán Murá­nyi György britjádveiétove! tana­kodtunk erről. Beszélgetésünket figyelemmel hallgatta Fdrkds Já­nos gépkocsivezető. Megjegyzem, Murányi elvtárs muhkátor, Farkas elvtárs önkéntes rendőr... Nos, ők kutatták végig a baromfitelepről a mázsáig vezető utat, ők talál­ták, meg az emlékezetes köveket. A legközelebbi szállításra rajtunk kívül már a rendőrség Is fel­készült... A szövetkezet új vezetőségének több esztendő mulasztásait kel­lett pótolnia, és sári kerítenie a ffél« elemi intézkedésekre is. hogy zárják a kapukat, őrizzék a sofompót. Megvizsgálták, mi oko­zott 1974-ben csaknem 50 száza­lékos elhullást a sertéstelepen. Ezen a veszteségen túl 1975-ben 164 sertés „eltűnése” is károsí­totta d szövetkezetét. Ez a sajná­latos ügy már a büntetőbíróság előtt van. A kisebb kárt okozó, terményt vagy műtrágyát tolvaj- kodó személyek felelősségrevoná- sát elintézték házon belül. An­nak azonban, akinek a boros­pince leltározásának irányítása volt a feladata, és mégis bort lo­pott, fegyelmi büntetésként tá­voznia kellett a szövetkezetből. Bekapcsolódott a szövetkezeti vagyonvédelembe a háztáji bi­zottság is. Az idén a tsz már csak olyan juh és szarvasmarha legel­tetését, vállalja, amelynek gazdá­ja biztosítást kötött. A jó ötletet egy balszerencsés véletlen sugall­ta. A háztájiba tartozó tehenek egyike tavaly néhány, percre őri­zetlenül maradt, s belakmározott karbidműtrágyából, elpusztult. A kárt a szövetkezetnek kellett meg­térítenie. B. t

Next

/
Thumbnails
Contents