Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-13 / 37. szám

V

Madocsaiak Madocsáért

'"Értékelték a településfejlesztést versenyt. A községek közötti versenyben Madocsa megelőzte a korábban kétszer első helyezett Alsónánát.'*

A tanácsháza titkári szobájában ketten vannak. A művelődési ház vezetője, Krisztián Istvánná —, aki főállásban pedagógus — és Gerzsei Jánosné, a községi tanács fiatal titkára.

Gerzsei Jánosné

,— Hosszú és céltudatos munka eredménye az, hogy sikerült tavaly az első helyezést elérnünk — kezdi a beszélgetést Krisztián Istvánná. — Talán jó öt évet kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy a siker nyitját feltárjuk. Akkor kezdődött a tanácsi és nem tanácsi szervek vezetőinek összefogása egy-egy — főleg fejlesztési — feladat végrehajtásáért. Az, hogy a községfejlesztésben ilyen eredményeket értünk el, elsősorban tudati változás eredménye. Több kis csoportot hoztunk létre a művelődési házban. A lányok- asszonyok klubját 1972-ben alakítottuk. Első alkalommal 80 nő jött össze. Azóta 100 körüli a létszám. Igazi közösséggé alakult a klub és nemcsak az összejöveteleken, hanem máskor is együtt vagyunk. Segítünk a falugyűlések és más társadalmi rendezvények megszervezésében is. A tavalyi eredményekhez vezető úton az első lépés az volt, hogy a népfront községi elnöke eljött egy klubösszejövetelre és elmondta, hogy a tanács szeretné rendbe tenni a temetőt, de

erre a költségvetésnek ..kevés pénze van. A nők, az édesanyák megígérték a segítséget és valljuk be az ő szavuk dönt általában a családokban. Két hét alatt rendbe tettük a temetőt. Volt ott gaztalanítás, útépítés, fásítás — egyszóval mindenféle munka.

— Tavaly februárban jöttem ide dolgozni — veszi át a szót a titkárnő. — Bevallom, engem meglepett az, ahogy itt a különböző szervek — a tanács, a népfront, a művelődési ház, a Vöröskereszt, a KISZ, a tsz — Így összefognak egy- egy feladat megvalósításában. Csak az adatokat sorolnám: a lakosság társadalmi munkák és önkéntes befizetések együttes összege: 966 945 forint volt 1975-ben; (a község lakóinak száma 2280). A Kossuth utcai

Tolnai István

útépítés 595 ezer forintba került, abból a lakosságot 197 ezer forint terhelte. A sportpálya-építéshez a tsz 80 ezer forintot adott, az óvoda átépítése, egy teremmel való bővítése teljes egészében a lakosság összefogásának, társadalmi munkájának eredménye. Befizettek akkor 58 ezer forintot is és az óvónő 6zólt a tanácstagoknak, hogy mikor milyen szakemberre és hány segédmunkásra van szükség. A kért időpontra a szakember és segédmunkás mindig ott volt. Az utcák salakozásához a tanács vette meg a salakot és a homokot. A többi munkát a tanácstagok irányításával a környékbeli lakók végeztékéi. De épp itt jön az egyik tanácstagunk, vele is beszélhetnek.

Tolnai István az udvaron falnak támasztja kerékpárját, gumicsizmájáról leveri a havat, majd otthonosan, mint aki sokat jár ide — belép az irodába.

— Az ittlakók megtanulták, hogy a tanács nemcsak köz- igazgatási szerv, hanem azért van, hogy összefogva a lakosságot, a község lakóiért dolgozzon — mondja.

— Társadalmi funkciói?

— Tanácstag, vb-tag és tanácselnök-helyettes, emellett a Hazafias Népfront községi elnöke vagyok.

— Nehéz feladat tanácstagként dolgozni?

— Azelőtt nem voltak problémáink. Most egyre nagyobbak az igények. Mióta van autójuk az embereknek, azóta Igénylik a szilárd utat az utcájukban. Szerencsére hajlandók is ezért tenni valamit. Ebben a községben nincsenek ingázók. Mindenki itt dolgozik, itt él, itt fog össze. A mi feladatunk csak annyi, hogy az egyéni érdekeket a közösségiekkel egyesítve mozgósítsunk, és ez, ha ésszerű, sokakat érintő munkáról van szó, nem nehéz. 4

Nem nehéz? Csak akkor nem nehéz már, amikor egy közösség rádöbbent alkotóerejének nagyságára.

Madocsán ez a jóízű rádöb- benés bekövetkezett. Várjuk, hogy folytassák, amibe belefogtak.

TAMÁSI JÁNOS Foto: Komáromi Zoltán

Múlt — aktákba fűzve

Vallomásaikban az emberek

túl személyesek. Sok minden befolyásolja őket, érzelmek, indulatok, emlékek. Ha például engem kérdeznek, hogy mire emlékszem az ötvenes évek elejéről?

Hatan laktunk egy szoba- konyhás lakásban. Az előszó, ba az udvar volt. Ezért már ott kellett kezdeni a cipők le- vetését, hogy a konyha féltve őrzött padlójának tisztasága megmaradhasson. Akad persze még néhány ilyen emlék, például a krumpli ezernyi változata vacsorára, a vattával díszített karácsonyfa...

Gondolom, sok más harminc félé kacsingató korosztályomból} hord magával ilyen szakadozott. lyukas emléktarisznyát ezekről az évekről. Tudunk azért mást is. Az idősebbek sokszor elmondott emlékeit, vallomásait, a „honnét indultünk" büszkeségét, mai szemmel nézve, romantikáját. De ezek éppúgy magukban hordják az egyéni élmények ballasztját, mint a saját színes-homályos gyerekkori er-., lék foszlányait. Pedig érdemes lenne megvallatni a közelmúltat, érzelemmentesen, objektiven.

Tenni ezt annak ellenére, hogy korosztályunknak gyakran szemére vetik, hogy túlontúl objektívek vagyunk, hiány, zik belőlünk a romantika, a lelkesedés. Ez persze talán jó, talán rossz. Mindenesetre egy nagy előnye van az objektivitásnak: az, hogy igaz.

A Megyei Levéltár egyik szobájában próbálok a múlt- ból tárgyilagos tanúkat megidézni : előttem az asztalon hatalmas kartondobozokban a Szekszárd Városi Tanács irattárának 52-es, 53-as aktái. A gondosan lefűzött, diszkréten poros aktákat szeretném szóra bírni. Csak úgy, minden rendbe sorolás nélkül, ahogy találomra a kezembe akadnak. Hát lássuk:

"Városi Tanács kereskedelmi osztálya. *

Az osztályomhoz küldött Igénylés alapján a Belvárosi Napközi Otthon részére kiutalok napi 8, azaz nyolc kilo. gramm fehérkenyeret. A kérést megvizsgálva a fenti kiutalást méltányosnak tartom. Sz-'rzárd, 1952. április 2. Aláírás.”

„Azon kéréssel fordulunk a kereskedelmi osztályhoz, hogy a DÉLDÁV ipari tanulói részére a reggelire megállapított fejadagot (2 deciliter feketekávé) emelni szíveskedjenek, mert ez tanulóink részére, akik egyúttal komoly termelői munkát is végeznek, nem elégséges. Kérésünket megismételve köszönettel: Aláírás, Szekszárd, 1952. május 7.” „Kommunális csoport vezetőjének. .. kérem az elvtársakat, hogy engedélyezzék az öcsényhegyi tanyába való beköltözésemet, mert még ha földes is a padlója, megfelelőbb a jelenlegi körülményeknél. Tisztelettel H. F. Szekszárd, 1952. május 21.”

„... vizsgálják meg az elvtársak, hogy lehetséges az, hogy a szekszárdi kenyérhez kénest Bonyhádon valóságos kalácsot lehet kapni. Azt hiszem, az itteni pékek nem azt a kenyeret eszik, amit nekünk dolgozóknak sütnek. Aláírás, Szekszárd, 1952. július 11.”

Rá a válasz:

"A panaszt kivizsgáltuk, a fennálló minőségi különbség abból adódik, hogy Bonyhádon a kisebb kapacitás miatt nem lehet eleget tenni annak a ren^el"*n?k, mely tzer'-’t csak ?4 érés : ?■; • .

kerülhet a boltokba a kenyér.

Jói tájékszitl titkárok

A

z Állami Ifjúsági Bizottság titkársága négynapos értekezletre hívta a minisztériumok, országos határkörű szervek, fővárosi és megyei

tanácsok ifjúsági titkárait. A meghívón a felsorolás még hosszabb és bonyol ultabb, de e hosszadalmas és —- a pontosság kedvéért — nehézkesre sikeredett címzésnek örülnünk kell. A lényeg ugyanis az, hogy az ifjúságpolitikai teendőkkel ily sok helyen foglalkozik egy- egy hozzáértő. >

A párt ifjúságpolitikai határozatának és az ifjúsági törvénynek a megjelenése után gyakorta emlegetett óhaj volt ugyanis, hogy a jó programhoz, a társadalmi törődés gyakorlati megvalósításához, minden szinten legyen ember is! Ne vesszen el például a sokféle tanácsi ügy között az ifjúságé, fogja össze valaki az azonos minisztériumhoz tartozó vállalatok fiataljainak gondját-baját, szorgalmazza a megoldást. Az ifjúsági titkári beosztás meghonosodott A tisztség betöltőinek hasznos munkájáról legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, ha egy-egy minisztérium, vagy megye éppen időszerű tennivalói után tudakozódunk. A titkárok rendszerint pontos adatokkal szolgálnak, ismerik a rö- videbb-hosszabb távú terveket Valóban gazdáivá váltak az ifjúságtémának.

B

udapesti értekezletük február 3-án kezdődött

Tanácskozással, ülésezéssel amúgy is telített korunkban vajon kell-e s mit ér négy nap „szöveghallgatás”? Sokat ér — mondhatjuk tömören. A négy nap alatt ugyanis a titkárokat valóban felkészítették a következő hőnapok feladataira. Márpedig úgy, hogy mindenekelőtt megismertették őket az országos döntésekkel, elképzelésekkel. Egyebek között az állami szervek és intézmények tevékenységével, az 1976. évi ifjúsági parlamentek és a KISZ XX. kongresszusának előkészítésével.

A közvetlen és gyors információ fontosságát aligha szükséges bizonygatni. Nyilván akkor látják el jól mun. kakörüket az ifjúsági titkárok, ha a helyi ismereteik mellett képet kapnak a legfrissebb, országos tervekről is. A jó tájékozottsághoz, az Információk rendszerezettségéhez ilyen központi „eligazításra” is szükségük van. Bárki megjegyezheti ugyan, hogy az ismeret- anyagot adhatnák írásban is. De úgy elmaradnának a konzultációs kérdések. S a gyakorlati munka közben derülne ki az esetleges félreértés, kétely. Ami önmagában is baj lenne. Ám többről van szó. A négy napba olyan foglalkozások is „befértek”, amelyek a titkárokat gyakorlati módszerekkel gazdagítják. Tervezéshez, gazdálkodáshoz, munkastílushoz fűztek tapasztalatokon alapuló észrevételeket a csoportos beszélgetések vezetői, s mód nyílott a tapasztalatok cseréjére is.

L

ehet, hogy mindezt néhány év múlva rövidebb idő alatt elvégzik majd. Az az érzésem azonban, hogy a majdani tanácskozások jelentős rövidítésére nem nagyon számíthatunk, hiszen az ifjúságpolitikai kérdések maguk is szüntelenül változnak. S bár cserélődik a fiatal nemzedék, a feltételeket nem kell újból megteremteni. Azok hosszú távra adottak.

M. D.

Egyébként a szekszárdi kenyérüzem korszerű gözkemen- cékkel van felszerelve és így eleget is tud tenni a jogos igényeknek. A fentiek értelmében a panaszát indokolatlannak tartjuk. Aláírás. Szekszárd. 1952. július 9.”

.......ág Építőipari Vállalat

r

észére fenntartott egy darab állami lakást K. I. sztahanovista ács részére kiutalom... Aláírás. Szekszárd, 1952. szeptember 4.”

„Igen tisztelt elnök elvtárs! Szeretném megköszönni azt a gyors intézkedést, amit önök tettek azért, hogy három gyermekemmel együtt mihamarabb lakáshoz jussak. Egy hete költöztünk be Szekszárdon a Bálint-közi szoba-konyhás, kamrás-szuterin lakásunkba. Kérem, hogy a gyors intézke- dést nevünkben is köszönje meg a kommunális csoport dolgozóinak. P. K. mezőgazdasági munkás, Szekszárd. Bálint-köz. 1952. október 17."

•

Azt hiszem, a kiválogatott egy-két ügyirat nemcsak objektív — ahogy ez elején kívántam —, de kellőképpen

jellem :ő is. Alig tudtam megállni, hogy jegyzetelés közben egyéni véleményemmel ne rónáim le ezt a ..beporosodott” tárgyilagosságot.

Hogy mi célt szolgált ez a kis barangolás a szára7 akták „glédába” rakott világába? Tudom, hogy most ide valami tanulságszerű kívánkozna. Hát legyen! De hogy az elején említett tárgyilagossághoz hű maradjak, ezt a tanulságot mondja el helyettem egy másik akta. Ez még csak csecsemőkorban van. hisz az ügyiratok világában egy év nem nagy idő...

„... kérem a műszaki osztályt, hogy a mellékelt tervrajz és műszaki leírás alapján részemre az üdülő és présház kivitelezéséhez szükséges építési engedélyt megadni szíveskedjék.”

Részlet a műszaki leírásból:

„ ... tetőszerkezet: nyeregtető nyugati rész kontyolva... A ház második részén poha- rázó, natúr lakkozott deszka, mennyezettel... A pincerész fölé épített terasz simított PVC-burkolatú. A kétszintes üdülő és présház kivitelezésének várható költsége: 120—140 ezer forint."

Ez a fenti akta a Szekszárd városi Tanács műszaki osztályán található. Fedelén a dátum 1975. ,

Ennyi a tanulság.. ;

GYŐRI VARGA GYÖRGY