Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-12 / 36. szám

Hol kezdődik az igazi takarékosság? Bármennyire j ^^tónak tartjuk is, hogy a vegyipari Vállalatok az anyag, és ener­gia-takarékosság jegyében ho­zott - intézkedéseikkel tavaly 450 millió forintot tettek be­le a népgazdaság pénztárába, meggyőződésünk: a cégek egy részénél csupán az egyensúlyt állították helyre, azaz, véget vetettek a pazarlásnak. A ta­karékosság és a pocsékolás megakadályozása ugyanis, bár összetartozó, de kétféle teendő. Ott, ahol nem engedik sárba gyúrni a cementet, az épületszerelvényeket, ahol in­kább bemennek a raktár mé­lyére, mintsem hogy kiadják a kéznél lévő, de a szükséges méretet jóval meghaladó rúd­acélt, csupán azt teszik, ami természetes. Ami természetes kellene, hogy legyen; útját állják a fölös felhasználásnak. Mindenütt meglelhetjük ezt? Sajnos, szó sincs erről. Ezért fogadjuk fenntartással azok büszkélkedését. akik nagy buzgalommal részletezik, mi mindent tettek a takarékos­ságért, ám némi faggatódzás Után kiderül, pusztán néhány lyukat tömtek be, ahol eddig a semmibe hullott anyag és energia. Be kell látnunk: hosszú éveken át a termelők — de a nem termelő terüle­tek szintén — csekély jelentő­séget tulajdonítottak annak, mihez mennyit, s mit használ­nak fel. Eléggé általános gya­korlat visszaszorítása tehát a cél. azaz, nem érhető el köfiy- nyen. Elengedhetetlensége vi­szont vitathatatlan, mivel a termelés növekedése automa­tikusan gyarapítja az anyag­éi energiaszükségletet. Ha ezt' tetézi a fölös felhasználás, ak­kor megoldhatatlan feladat elé kerülünk. Tavaly tizenhárommilliárd forint értékű műtrágyát jut­tatott a földbe a mezőgazda­ság. Álljunk csak meg! Való­ban maradéktalanul a földbe került e nagy summa ellenér­téke? Ott és úgy, ahogyan a legcélszerűbb? A szakembe­rek számítása szerint a táro­lási és egyéb veszteségek leg­kevesebb 10—15 százalékkal vámolják meg az évről évre növekvő műtrágyamennyisé­get. Ehhez lméS adjuk hozzá ________la szakszerűtlen fel­h asználás, a fölös földbetevés becsült adatait, s akkor igazán meghökkenhetünk: az áru ne­gyedét, forintban 3,2 milliár- dot megtakaríthatnának! Ami­hez először a szállítási, tárolá­si veszteségek fölszámolása szükséges, ám másodszor, iga­zi takarékosságként az, hogy átgondolt, az agrokémia leg. úiabb ismereit és módszereit alkalmazó legyen a hasznosí­tás. Az elsőhöz elég az ellen­őrzés szigorítása, s némely technikai feltétel megváltoz­tatása. A másodikként emlí­tett teendőkhöz viszont új mó. don gondolkozó szakemberek serege kelL Példatárunk — s ez koránt­sem őröm — rendkívül gaz­dag. Bárhová tekintünk ugyanis, föllelhetjük a réseket, nyílásokat, melyeken át ve­szendőbe megy az. ami mind­annyiunk javát szolgálhatná. Jó dolog, hogy tervezők és gyártók napirendre tűzték a szerszámgépek előállításának anyag, és energiaigényét, il­letve ezek mérséklését. Igen, akad itt is megtakarítanivaló. Még több azonban ott, ahol a termékösszetétel életkorát rögzítik a gyártási dokumen­tumok. Ezekből lígyebek mel­I lett kideríthet­jük, hogy a hazánkban ma készített ún. egyetemes szer­számgépek termelésén belül ötvennyolc százalékos arányt képviselnek azok a konstruk­ciók, amelyek életkora — a prototípus elfogadásától szá­mítva — tizenegy és húsz év között van! Vajon a munka társadalmi hatékonyságát te­kintve, nem itt lehet keresni az igazi megtakarítások fórrá- sait? Hiszen a szerszámgépek nemzetközi árszínvonala a legutóbbi esztendőkben átlago­san évenként nyolc-tíz szá­zalékkal emelkedett. A ma­gyar termékek exportárai ugyanakkor ezen a területen csak öt-hét százalékos növeke­dést értek el, ami fényt vet a termékszerkezetnek a nem­zetközi követelményekhez mért elmaradottságára. Ké­zenfekvő: a vas- vagy acél­öntvénynek mindegy, korsze­rű. vagy elavult áru készül-e belőle. Nekünk azonban, az eszközöket felhasználó ember­nek miért közömbös ez?! Ne becsüljük 1® mindazt, ami a legutóbbi két esztendő­ben a takarékosság, a meglé­vő források ésszerűbb haszno­sítása érdekében történt. Fon- tosak ezek a eredmények. Ám elismerő értékelésük nem ok arra, hogy bárhol is elégedet­tek legyenek. Eljutottak egy­ről kettőre, de háromra még nem. Esetlegesek, bátortalanok azok a kezdeményezések, amelyek az igazi takarékos­sághoz, s ezzel a dolgok ne. hezebb részéhez kapcsolódnak. Mert könnyebb áttekinthetővé tenni az anyagelszámoltatási rendszert — s ez sem csekély lépés —, mint egy új, az anyagot, az energiát, az élő­munkát: fajlagosan jobban hasznosító termékkel előruk­kolni. Csakhogy a legtökéle­tesebb anyagelszámo! látási rendszer is keveset ér, ha a műhelyből, az üzemből olyan áru kerül ki. amilyet a talpra­esett kereskedők kínnal-ke. sérvvel tudnak eladni. Ahol időben I fölfedezik, _________________1 miként k apcsolódik az egyszerűbb út a bonyolultabbhoz, mi módon követi a pazarlás megakadá­lyozását a tényleges takaré­kosság, ott már azt sem lesz nehéz meglelni, ami a szű- kebb és nagyobb közösségnek hasznos, mert célszerű. MÉSZÁROS OTTÓ Zárszámadás előtt Pálfán A KORSZERŰ GAZDÁL­KODÁS feltételeinek bővítése érdekében több mint 45 mil­lió forintot ruházott be a ne­gyedik ötéves terv folyamán a kiváló címmel kitüntetett pálfai Egyetértés Mg. Terme­lőszövetkezet. Figyelemre méltó a beruházás említett összegének a megoszlása: 22 milliót fordítottak építésre és 23 400 000N forintot gépek vá­sárlására. A kérdés, hogy megérte-e —* a saját erőből, hitelből és. ál­lami támogatásból — ennyit fordítani a hatékonyabb ter­melés feltételeinek bővítésére, jelen esetben csak szónoki le­het. Tudniilik a csekély közgaz­daság; ismeretekkel rendelke­zők is igent felelhetnek a kér­désre, ha figyelmesen olvas, sák az itt következő adatokat. 1970-ben a pálfai Egyetértés Tsz. gazdái 37 539 000 halmo- zatlan termelési értéket hoz­tak létre. Ebből a növény- termesztésé volt 12 820 000. az állattenyésztésé 18 610 000, egyéb — főként építési — te­vékenységé 6 109 000 forint. 1975 végén, amikor a közös gazdaság már haszonélvezője is az iparszerű mezőgazdálko. dás megalapozásának, a hal- mozatlan termelési érték 60 millió forint felett volt. Eb­ből a növénytermelés részét 23 406 000, az állattenyésztését 30 840 000 forint, az egyéb te­vékenység részét 5 691 000 fo­rint képviselte. De lépjünk tovább, mert egyéb is dokumentálja pár­tunknak és kormányunknak a mezőgazdaság fejlesztését cél. zó határozatait, intézkedéseit. A korszerű gazdálkodás erő­1976. február 12. södését jelzi, hogy a tervidő­szak elején az Egyetértés Mg. Tsz. tagjainak a száma 703 volt, közöttük a dolgozó ta­goké 522. A negyedik ötéves terv záró évének végén az Egyetértés Pálfán 583 tagot számlált, a dolgozó tagok szá­ma 387 volt. A termelőszövet­kezet 3191 hektáros földterü­lete a tagoké, vagy kívülálló­ké volt a tervidőszak elején. Ma, a földterület 65 százaléka a termelőszövetkezet tagjai­nak közös tulajdona, 44 szá­zaléka pedig a tagoké. A föld- vagyon megváltására közel kétmilliót fordítottak a pálfai- ak, akik e hét végén tartják zárszámadásukat. AZ EMBERREL VALÓ TÖ­RŐDÉS számadatai is impo­nálóak, hiszen a termelőszö­vetkezet szociális és kulturá­lis alapját alkotó pénzössze. gek nem függetlenül növe­kedtek a gazdálkodás eredmé­nyeitől. 1975-ben a szövetke­zet 747 989,90 forintot fordít­hatott szociális célokra. így betegségi és szülési segélyek kifizetésére, a járadékos tsz- tagok terménnyel való ellátá. sara, névadók, házasságok, vagy bevonulás alkalmából történő segélyezésre, továbbá a nemzetközi nőnap itt min­dig kiemelten kezelt meg­ünneplésére. A 72 406,40 fo­rintos kulturális alapból a gazdaság legtöbbet a szakem­ber-utánpótlásra hivatott ősz. töndíjasalra fordította. Több, mint harmincezer forint ju­tott így is országjáró kirándu­lások költségére, a sportkör támogatására, színházi és mo­zielőadások megvásárlására, a könyvtár gyarapítására. A FENTIEKBŐL nem ne­héz arra következtetni, hogy a pénteken sorra kerülő zár­számadás hétköznapisága el­lenére is ünnepi alkalma lesz Pálfán a közösen végzett mun­ka áttekintésének. ■ ■■ rr a m m rr r __■ J ovonk jelzőszámai Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből I8-20V. A lakosság fogyasztása “He Egy főre jutó fogyasztás 93-95 kg 98-100 Lesz-s agrokémiai társulás Dombóváron? M inden korábbinál gyor­sabb ütemű volt a me­zőgazdaság fejlődése az elmúlt négy évben, azonban probléma, hogy évek óta nincs előrelépés az üzemek közti tár­sulásos együttműködés terüle­tén. Enélkül pedig ma már nem lehet előre haladni. — egy évvel ezelőtt állapította ezt meg a dombóvári városi pártértekezlet beszámolója és természetesen állást foglalt a pártértekezlet a társulások lét­rehozása mellett. A városi pártbizottság leg­utóbbi ülésén szintén szóba került a mezőgazdasági üze­mek közti együttműködés, mégpedig konkrétabb formá­ban: Létre lehetne, sőt kelle­ne hozni az agrokémiai társu­lást, tavaly már volt ezzel kap­csolatban tanácskozás az ér­dekeltek közt, ám az ügy egyelőre „alszik”. Nem történt megegyezés, miközben a MÁV készülődik a volt téglagyárhoz vezető, használaton kívüli iparvágány felszedésére, ez­által ez a 10 hektáros terület, ami — egyik varációként — kiválóan alkalmas lenne a tár­sulás központi telepének, ér­téktelenné válik. Ma már — a mezőgazdaság szocialista átszervezése után másfél évtizeddel — felesle­gesnek tűnik bizonyítani a nagyüzem fölényét a kisüzem felett. Csaknem mindenütt ki­alakult az optimális üzem­méret, a tsz-ek, állami gazda­ságok területe megfelel ennek. Ám az optimális méret más, 6okkal nagyobb, ha a mező- gazdaság kemizálásának kö­vetelményeit vesszük figye­lembe. *• :• V:­N agyfokú pazarlás folyik « a műtrágyával — a tá­rolási veszteség néhol meghaladja a 20 százalékot, kár származik abból, hogy gyakori a talaj tápanyag- tartalmához és a növény igé­nyéhez képest a túladagolás. Célszerű és gazdaságos a műtrágyát ömlesztve szállíta­ni, raktárban tárolni, központi­lag összeállítani a talajvizsgá­lat után a szükséges ható­anyagokból álló keveréket és speciális, nagy teljesítményű gépekkel kiszórni akkor, ami­kor annak itt az ideje. Ha a növényvédő szereket helikop­terről szórják-permete2ik, nem tapossa traktor a talajt, nincs késedelem. Ha több gazdaság­nak egy helyen fogadják az érkező műtrágyát, nem kell mindenütt készenlétben állni. Minderre még egy állami gazdaság — amelynek/terüle­te többszöröse egy-egy tsz-ének — is nehezen képes, de megoldhatja saját erőből. Egy szövetkezet semmiképpen. Ezért lenne célszerű, ha a Dal- mandi Állami Gazdaság és a környékbeli tizenegy termelő- szövetkezet összefogna, figye­lembe véve a kölcsönös elő­nyöket, érdekeket, de legfő­képp a népgazdaság érdekét. Jó példáért nem kell mesz- szire menni, hiszen a szom­szédban működik eredménye­sen évek óta a hőgyészi ag­rokémiai társulás. T avaly nem született megállapodás, noha az érdekeltek elvileg egyetértettek, a részletkérdé­sekben nem jutottak dűlőre. Ám az ügy nem kerülhet le a napirendről. (J)

Next

/
Thumbnails
Contents