Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-11 / 35. szám
Húszezer hektoliter ászokhordikbae » », gyenge szőlőtermés után — jó bnrok KispaSackban a paksi szemelt rizling Eleiünk és a minőség A termelő és a feldolgozó közötti barátság persze sohasem megy a puszilkodásig, de a nézeteket lehet egyeztetni, a vitás kérdések körét szűkíteni. Természetesen borról van szó, húszezer hektoliter jó. fajta paksi borról. A Kishegy alatt húzódó pincerendszerben érik a bor. Az ősszel, szil. rét idején, amikor ott jártunk, nem dicsekedtek a termelők, gondokkal voltak tele a pincészet emberei is. A termés negyen-ötven százaléka volt rohadt. Lehet-e majd ebből jó bort készíteni? A válaszért a hét közepén utaztunk Paksra. Ács József, a Mecsekvidéki Pincegazdaság paksi üzemének vezetője be. mutatta a borokat, s ha nem is dicsekedésre méltók az italok, ízük. zamatuk olyan, mint amilyent a fogyasztó megszokott. Persze, a sztár a paksi siller, a zöldszilvánl, meg az ezerjó. E háromféle borból húszezer hektolitert őriznek-érlelnek ászokhor- d ókban, s néhány betontartályban. Ha borügyben tárgyalunk, nem elégséges summázni azzal, hogy jó a bor. A bornak ezer lelke van, mindegyik meghatározó, ha hiányzik va. lami a nedűből, ha több van benne, mint ami szükséges, máris nem beszélhetünk jó borról. S nemcsak az egyéni termelök panaszkodnak, hogy tudniillik nehezen tisztulnak a borok, meg hogy lusták a fehér borok, a vörös meg még mindig, amelyik egyáltalán vörösnek mondható, o pálos. Ezért aztán gyakori, hogy a termelők összevissza zagyvái- iák az italt. Érhető azonban az is. hogy megpróbálkoznak mindennel, hiszen a szakemberek körében is dúl a vita: egyesek esküdnek a nyílt fejtésre, mások azt mondják, hogy ekkor ecetesedik meg a bor. Tény: néhány gazdának a borát vissza kellett már küldeni, nem vették át, mert Stiches volt, és kimutathatón sok volt benne a víz — nyilván a magas szeszfokot akarták gyöngíteni —, és a cukor is erősen érződött. A színezésről nem is beszélünk, hiszen a legrafináltabbnak tűnő színezést is azonnal ki tudják mutatni a pincegazdaság laboratóriumában. Persze van vita is, hiszen a termelő a saját borát tartja a legjobbnak. A tavalyi gyenge szőlőtermés után például, ha valaki tizenkét Maligán foknál erősebb bort visz a pincébe, elküldik az Országos Borminő. sítő Intézethez. Itt aztán ki- vallatják: hogyan lett olyan magas szeszfoka az Igen alacsony cukorfokú mustból a bemutatott bornak... Szóval J ezernyi fortélya van a bor hamisításának, legalább ennyi a hamisítás kiderítésének. A termelő és a feldolgozó közötti barátság persze sohasem megy a puszilkodásig, de a nézeteket lehet egyeztetni, a vitás kérdések körét szűkíteni. Ebből következik a hazai pincegazdaságok gazdaságpolitikája: lehetőleg szőlőben átvenni a bort. Azaz, a ter. melók szállítsák le az iparnak a termést, s az egy vidékről származó szőlőből tudnak egy' séges bort készíteni, a fo gyasztót ellátni állandóan, egyforma minőségű Itallal. A múlt év végén jelent meg éppen ezért a rendelet, amely megszigorítja a borátvételt. A tavalyi borokat már megtalálja a fogyasztó a boltok polcain, s meggyőződhet^ róla, hogy Pakson a rossz szőlőből is tudtak jó bort készíteni. Rendelkeznek olyan technikai eszközökkel, tudományos ismeretekkel, hogy a természet okozta kár ellenére is megfelelő derítéssel, szűréssel, kezeléssel, a fogyasztó azt hiszi, hogy a legjobb évjárat volt a tavalyi... Mondani sem kell. hogy az ízletes borokból a kínálat nem olyan, mint volt egy évvel korábban. örvendetes viszont, hogy a pincegazdaság három és fél decis üvegekben is forgalomba hoz bort. A kispalac- kos ital különösen egyedül élők, klscsaládok igényét elégíti ki, nem kell literes, hét- decis üveggel megvásárolni. Egyelőre zöldszilváni és szemelt rizling borokat hoznak forgalomba, az egész megye területén, 0,8.5-ös palackokban. Természetesen szóba került, hogy miért nem lehet Tolna megyében elég jó minőségű szekszárdi kadarka, illetve bikavér borokat vásárolni. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy miért. írjuk le azonban: kevés a jófajta szekszárdi bor, amelyikre rá lehet ütni a forgalmi engedélyt, a címkét... Persze ez sovány vigasz. A fogyasztó, aki az ünnepi asztalra szekszárdi kadarkát akar tenni, nem elégszik meg vigasztalónak szánt soraimmal. És akkor kiváltképpen elborul ábrázata „és savanyú lesz a szőlő”, ha azt mondom, hogy az ellátás a későbbiekben sem javul, azaz előfordul majd, hogy egyikmásik bor hiányzik a boltok pultjairól. Ugyan Pakson húszezer hek. toliter bor vár fogyasztásra. De gondoljuk meg emberbarátaim: a megye lakosainak ebből mennyi jut, hiszen kétszázötvenezren vagyunk. PALKOVACS JENŐ Fotó: Gottvald Károly Huzeális értékű borokkal is nevezhetnek Országos borverseny Szekszárdon Elkészült a XV. országos borverseny részvételi és bírálati szabályzata. A XV. országos borversenyt 1976. július 7—12. között rendezik Szekszárdon. Az idei borverseny célja: felmérni a borgazdaságok fejlődését. E versenyen fény derül arra is, milyen eredmények születtek az elmúlt borverseny óta, a bírálatok során összehasonlíthatják a szakemberek, hogyan változott a fogyasztók számára forgalomba hozott borok minősége. A borversenyen forgalmi borok, termelői borok és kísérleti borok bírálatára kerül sor. A forgalmi borok közül azokkal lehet nevezni, amelyeket az OBI 100 hl-t meghaladó mennyiségben forgalomba hozatalra megfelelőnek minősített. A termelői borok közül azokat lehet nevezni a versenyre, amelyek o megyei borversenyen aranyérmet nyertek. Fel tétel még hogy ebből a borból az egyéni termelők 5, a termelőszövetkezetek, intézetek 50, állami gazdaságok és borfeldolgozó vállalatok pedig 100 hektoliterrel rendelkezzenek. E kategó. riába benevezhetők muzeális értékű borok is. Itt nincs semmiféle mennyiségi megkötés. A kísérleti borok kategóriájában indulnak azok, amelyek új termelési, új bor- kezelési eljárással készültek, valamint azok, amelyek fajta- kísérlet alatt álló új szőlőfaj. tágból készültek. H a elgondolkodunk az utóbbi tíz-tizenöt év társadalmi fejlődésének alakulásán, s felmérjük azokat a változásokat, amelyek ez idő alatt végbementek, akkor azt tapasztaljuk, hogy eredményeink nyomán, a felvetődő új feladatokban mindig felmerül ugyanaz a követelmény. Ezt a követelményt a legáltalánosabb formájában a minőség fogalmával nevezhetjük meg, A minőség igénye talán a legszembetűnőbb a gazdaság területén. Ha nincs minőség, mit sem ér a mennyiség. A silány áru, különösen nemzetközi összefüggésben, egyre inkább értékesithetetlenné válik. S amennyiben a termékről van szó, akkor a minőség követelménye egyúttal meghatározza a gazdasági tevékenység egészét is, hiszen a termelés szervezettségének, a szakmai felkészültségnek vezetőre ég beosztottra egyaránt érvényes követelményén túl a gazdasági és termékstruktúra átformálásáig minden területre kiterjed. Ha nem tudunk megfelelni a kihívásnak, akkor kialakult társadalmi szükségleteink kielégíthetősége, az életszínvonal növelésének vagy óopen szinten tartásának« lehetősége kerül veszélybe. Bármennyire elsődleges is a gazdaság minőségi színvonalának biztosítása, mindez csak kiindulópont életünk emberi kapcsolatrendszerének tartalmasabbá tételéhez, „minőségi* jegyeinek kibontakoztatásához. Ha eddig a „technikai” oldalról volt szó, (a minőség azű- kebb, közgazdasági meghatározottságáról), akkor most az emberre, az emberi kibontakozásra, a személyiség gazdagodására tevődik át a hangsúly. | E z a hangsúlyáttevődés — a gazdasági feladatok és nehézségek szorítása ellenére —- egyre nagyobb méreteket ölt. Nemcsak a mi társadalmunkon belül. Nemzetközileg is. Az „életminőség”, az életmód kérdése ma olyan kérdés, amely a tőkés országok ideológiájában, sőt társadalmi programjában is megjelenik. A bizonyítás kérdésévé válik a polgári társadalmak és a szocialista országok vetélkedésében. Nemcsak azt kell bizonyítanunk, hogy gazdaságilag versenyképesek vagyunk, hanem azt Is, hogy a mi társadalmunk képes az élet minőségi oldalának — a személyiség sokoldalú kibontakoztatásának és önmegvalósításának — gyakorlati realizálására. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk emberi kapcsolataink olyan alakítására, amelyben az egyéni törekvések és életcélok nem a „fogyasztói társadalom” szürke vegetációján alapulnak, vagyis nem olyan életmódon, amelyben az egyén passzív élvezőjévé válik egy — különben is ésszerűtlenül elosztott — gazdaságnak, amely maga is sok vonatkozásban e pasz- szív magatartás fennmaradásán áll vagy bukik. Életünk és a minőség összekapcsolódásának ez utóbbi követelménye azonban mindenekelőtt belülről vetődik fel. Az anyagi javak viszonylagos bőségével a vele való értelmes élni tudás igénye is együtt jár. Vajon közösségi kapcsolataink társadalmi aktivizálódásunk és kulturális önművelésünk javára szolgál-e ez a megnövekedett társadalmi gazdagság, vagy pedig az egyéni szerzés, a tárgyi fétisek, a státus- szimbólumok” nyárs polgáriindividualista ösztöneinek mind nagyobb fokú kielégítésére? Lebecsülnénk feladataink nagyságát, ha a problémában pusztán szónoki kérdést látnánk. Társadalmi folyamataink még túlságosan ellentmondásosak ahhoz, hogy- sem egyszer s mindenkorra el- intézettnek vehetnénk a benne felvetett alternatíva-lehetőségeket. Hányszor találkozunk ma még azzal, hogy egy-egy területen olyan magatartás veti meg magát, és olyan összefonódások alakulnak ki, amelyek saját önző céljainak szolgálatába állítanak másokat, anyagi előnyökre tesznek szert, s mindent elkövetnek a társadalmi nyilvánosság elfojtására, ha kell, még megengedhetetlen eszközöktől sem riadva vissza. N agyon Is fontos tehát, hogy a társadalmi gazdagsággal, mint lehetőséggel való élés, a felette való rendelkezés még inkább össztársadalmi kérdéssé, a nyilvánosság elé tartozó üggyé váljon. És nemcsak a fentiek miatt. Az életminőség, az életmód problémája feltételezi, hogy a szocialista értékek, a szocialista erkölcs és magatartás alulról, a társadalmi egyének felől vetődik fel. Ezért sokkal kevésbé lehet megtervezni, „felülről" kialakítani. A valóban emberi közösségek ön- formálódásának társadalmi folyamatát kell szemmel tartanunk, segítve, ösztönözve és biztatva ezt a kibontakozást A fejlett szocialista társadalom elképzelhetetlen e minőségi kérdésekben való előrelépés nélkül. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha a szocializmus építésének egy korábbi szakaszában a szocialista tulajdonformákon nyugvó társadalmi termelés megteremtése volt a fő feladat, akkor ma ezeknek a tulajdonviszonyoknak az erősítése, tartalmasabbá tétele elsősorban az emberi kapcsolatok minőségi oldalának a fejlesztését feltételezi. Ezért állíthatjuk, hogy nincs olyan termelési és technikai feladat, amit ma ne kétszer kellene átgondolni. Egyszer a termelési és technikai oldalról, egyszer pedig az emberi magatartás és tudatosság alakításának a követelménye szerint T ársadalmi gyakorlatunk bármely területéhez közelítünk is tehát, valóban azt tapasztaljuk, hogy közvetlen feladatként áll előttünk a minőségi követelmények érvényesítése. Cselekedeteink megítélésének kritériumai között ma minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap ez a kérdés. A legszélesebb társadalmi rétegek érdeke tehát, hogy a köztudat tárgyává tegyük ezeket a kritériumokat. Annál is inkább, mert a minőségi feladatok pozitív megoldásához a köztudat minősége is szükséges... HCLVELY ISTVÁN
