Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-11 / 35. szám

• •

r i

099 KERDEZ Levélcímünk : 7101 Szekszórd, Postafiók 71.

Adózásra nincs korkedvezmény

Szabados Gézáné (Nagy- szokoly, Vas Gereben utca 416.) olvasónk anyósa érdekében tudakozódott a Népújságnál. Amint írta, az idős asszony semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik. Kérdezte, tarthat-e számot ilyen címen a házadó mérséklésére, az állam részéről segélyezésre.

Dr. Deák Kan rád osztályvezető ügyész válaszolt: „Ház- adó-kedvezményre, házadó csökkentésére nincs lehetőség olyan címen, hogy a ház tulajdonosa jövedelemmel nem rendelkezik. A rendszeres szociális segélyről szóló 2/1969. Eü. M. számú rendelet szerint ilyen segélyben lehet részesíteni azt, „akinek eltartásáról tartásra köteles és képes hózastársa, rokona nem gondoskodik.” Családjogi törvényünk pedig kimondja, hogy tartásra jogosult az a rokon, aki arra rászorult, és akinek tartásra kötelezhető házastársa nincs. Tartásra pedig a rokonok közül elsősorban a leszármazó köteles. A tanácskérő levél szerint Szabados Gézóné férjével együtt, anyósa házában, vele eqyütt él. A férj köteles idős és jövedelemmel nem rendelkező édesanyját eltartani. Az előadottakból ítélve nem látszik indokoltnak, hogy a tartás az államot terhelje."

Különélő szülő láthatási joga

Szabó Jánosné (Dunnszent- györgy, Selyem utca 9.) olvasónk megírta lapunknak, hány há-assáqkötése révén a férj előző házasságából hozott két gyermekkel gyarapodott a család. Az édesanya nem fizeti a bíróság által megállapított tartóságat, láthatási jogához viszont ragaszkodik.

Szabó iánosné azt szeretné tudni, korlátozza-e a mulasztás a láthatási jogot.

Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész felelt: „A különélő szülőnek úgynevezett láthatási joga van: meglátogathatja gyermekét, találkozhat vele. Ha közte és a gyermeket nevelő szülő között a láthatásról vita tárnod, ebben o gyámhatóság dönt. A gyámhatóság a gyermek érdekében az érintkezés jogát korlátozhatja, sőt meg is vonhatja. Ha a különélő szülő magatartása a gyermekre káros, például: ha a gyermeket italozni viszi, ha ő maga erkölcstelen életmódot folytat, a láthatás megvonására kerülhet sor. Egészen más kérdés a tartási kötelesség tejesítése. A különélő szülőknek is megmarad az a kötelezettségük, hogy anyagilag hozzájáruljanak a másik szülő nondozósában lévő gyermekük eltartásához. A nyer- mektartós összegét a bíróság határozza men. A tartásra kötelezett szülő, ha kötelességének nem tesz eledet, végső soron akár büntető úton is felelősségre vonható. Ebből következik, hány az a szülő, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte, a gyámhatóság által szabó hozott láthatási jonot nem korlátozhatta önkényesen, cs"*'án aTért, mivel a m^slk fél nem fÍTeti a tartásdüat. Mindaddig, amin n nw^mhatóság a nyertnek érdekében nem korlátozta. vony nem von^n men a f‘y~‘çI innot, O lő^-ntáe* a más'k s’ülő réczé-e biztosítani kell. A fn-tá«; k !ez~»‘-ág Wes'tését bírái úton célszerű szorgalmazni."

Lakáshf**n'í,ati

srerzőc^s

érvényesítése

Kállai f»á| fHátosrék, Párián u*cn 9r-* olvnránk lakáshasználatra vonatkozó szerződést kötött —, irta lapunknak levelében —, de partnere a szerződésben foglaltaknak nem tett eleget. Olvasónk azt tudakolta, helyesen jártak-e el a tanácsi és rendőri szervek, amikor megkeresésére azt válaszolták, Hogy jogerős bírói ítélet hiányában a szerződés érvényesítéséhez nem adhatnak segítséget

Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszolt: „Valamely szerződés teljesítése, illetve nem teljesítése tárgyában a felek között felmerült vita elbírálása a polgári bíróság útján történhet: a szerződésből eredő követelés bírósági úton érvényesíthető. Amennyiben tehát Kálloi Pál a szerződésben írtak teljesítésével kapcsolatbon a másik szerződő féllel megegyezni nem tud — javaslom —, forduljon igényével a Szekszárdi Járásbírósághoz. A járásbíróság minden hét szerdáján tort panasznaoot.

Igazolás nyugdíjhoz

Vaszkó György (Szekszórd, Ezerjó utca 7 ) olvasónk azt irta meg a Népújságnak, hogy a felszabadulás előtt húsz évet dolgozott, de ezt okmányokkal igazolni nem tudja. Kérdezte, mi a teendő.

Bán János, a Szekszárdi Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője válaszolt: „Szolgálati időt nyugdíjjogosultság szempontjából elsősorban a társadalombiztosítási nyilvántartásból vesz- szük figyelembe. A szolgálati időt egykorú keletű ok.mány- nyol, szolgálati bizonyítványnyal, régi munkokönyvvel lehet igazolni. A mezőgazdasági munkaviszonyt 1929. január elseje és 1947. december 31 -e között hatósági bizonyítványnyal is lehet igazolni.”

m

Tele'onszámunk : 129-01, 123-61.' Ml VÁLASZOLUNK

Jogszabályokról

— röviden

A másodállás, mellékfoglal, kozás és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásról szól a munkaügyi miniszter 1/1976. (I. 31.) MüM. számú

január 31-én már hatályba lépett rendelete. A jogszabály részletes ismertetésére nincs lehetőségünk, felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a rendelet szerint: „A vállalatok kötelesek 1976. március 1-ig felülvizsgálni a másodállásban. mellékfoglalkozásban, valamint munkavégzésre

irányuló egyéb jogviszonyban történő — őket érintő — foglalkoztatásokat”. Természetesen előírja a rendelet, hogy e felülvizsgálat során a vállalatoknak mit kell tenniök, így — többek között — vissza kell vonni a kiadott engedélyeket, ha az engedélyezésnek az e rendeletben meghatározott fel. tételei nem állnak fenn, azokat a jogviszonyokat, amelyekre vonatkozó engedélyeket visszavonták, illetőleg nem adták meg, vagy amely jogviszonyoknak fenntartása egyéb, ként nem szükséges, meg kell szüntetni, stb. A felülvizsgálat eredményéről 1976. április 30-ig a felügyeleti szervük részére értékelő jelentést kell adniuk.

Kihangsúlyozzuk a rendelet bevezetőjében írtakat: „A népgazdaságunk előtt álló fő feladat a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése. Ennek érdekében biztosítani kell a dolgozók hatékony foglalkoztatásának fel. tételeit, törekedve a társadalmi munkaidőalap jobb kihasználására. Ez szükségessé teszt, hogy a vállalatok feladataikat elsősorban a saját dolgozóikkal lássák el és a dolgozók munkaerejüket a fő- állásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák."

A jogszabály a Magyar Közlöny f. évj 7. számában jelent meg.

A pénzügyminiszter 2/1976. (I. 31.) PM. számú rendelete a mezőgazdasági szövetkezetek nem mezőgazdasági tevékenységének többlet termelési adójáról rendelkezik, kimondja, hogy a mezőgazdasági szövetkezet mérlegének adatai alapján köteles meghatározni a mezőgazdasági és az ipari te. vékenységből származó árbevételét, az ipari tevékenységből eredő árbevétel aránya szerint minősül a szövetkezet mezőgazdasági, mezőgazdasági-ipari vagy ipari-mezőgazdasági szövetkezetnek, s e mi- nősít ísnek megfelelően köteles a szövetkezet — a jogszabályban meghatározott tevékenységet terhelő termelési adót emelt, vagy éppen kiemelt mértékű többlet termelési adóként befizetni.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő f. évi 1. számában megjelent közlemények közül kiemelten utalunk arra, amelyik a munka- védelmi szakmérnök hallgatók kénzésével foglalkozik. A közlemény szerint a MÉM felügyelete alá tartozó több nagyüzem, tröszt, országos vállalat, gazdaság, intézet, intézmény nem tett eleget annak az utasításnak (37/1968. MÉM. sz. utasítás), amely meghatározott munkakörökben munkavédelmi előadó, illetve biztonságtechnikai

megbízott (biztonságtechnikai mérnök) kijelölését írja elő. Az utasítás végrehajtása érdekében szakmérnökhallgatók képzésére kerül sor.

Végül utalunk a Könnyűipari Értesítő 2. számában megjelent miniszteri határozatra, amely az 1976. évi ellenőrzési tervről és az ellenőrzések során érvényesítendő irányelvekről rendelkezik. A rendkívül átfogó irányelveknek itt csupán egyetlen rendelkezését idézzük: „Értékelni kell, hogy az üzemi demokrácia szervezeti és működési rendjét a vállalati szervezet és a belső irányítási rendszer miként biztosítja. El kell bí-. rálni, hogy a dolgozók véleményét, észrevételeit megfelelően figyelembe veszik-e, és azt miként hasznosítják.”

Dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész

Emberek, országok, történetek

Macskajaj

A dombóváriak kezdték és akkor, amikor a második emeleti étterem búcsúestre — Józsi bácsi szerint grófi módon — terített asztalai mellett nagy élvezettel igyekeztünk eltüntetni az ünnepien dús vacsorát.

„Mához egy hétre már nem leszek itt... ” zöngette hangját a jókedvcsinálásban egy húron pendülő társaság, miközben az itt vendégeskedő jugoszláv tamburazenekar pihenőt tartott. Utolsó esténk sok jót ígért. Már a ránk megterítve várakozó asztalok elégedett és csodálkozó felkiáltásokra késztették az evés- Ivás örömeit nagyra becsülőket. (Megjegyzem az aggá- lyoskodókat is, akik á sörök, borok, vodkák és pezsgők láttán abbéli meggyőződésüknek adtak hangot, hogy fölöslegesen 60k az egyes asztal- társaságoknak szánt ital és a fele föltétlenül megmarad akkor is, ha a nőneműekre eső rész javát hősiesen átvállalják az ivásban járatosabb férfiak.)

A harsány nótázásnak sokáig volt aláfestő zenéje az evőeszközök diszkrét neszezése. Aztán elhangzott mindvégig nagyon szíves vendéglátóink legtekintélyesebb képviselőjének pohírköszőntője. Az a középtermetű, középkorú férfi beszélt először, aki a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnökségének tagjaként fogadott bennünket Moszkvába érkezésünkkor.

Ha valaki druzsbát mond, azaz a barátságra .köszönti a poharat, a pohár tartalmát az utolsó csöppig ki kell inni, hacsak nem akar a rossz emlékű barátok közé soroltatni, megsértve az ősi orosz szokást.

— Druzsba ! — válaszoltuk hát háromszázhúsz torokkal egy emberként, lelkesen. Jött aztán a második, harmadik, nyolcadik druzsba. Én eddig számoltam. Mint később kiderült, eleve kilátástalannak ítélvén a számolást, sokan el sem kezdték. Elkezdtek ellenben valami mást. A tálalókocsikkal fel-alá sétáló pincérektől megvásárolták az első üveg plusz pezsgőt. Díszlövés: pukk! Majd folytatólagosan : pukk,

pukk, pukk! A dombóváriak népdalkórusa vezérkórussá lépett elő. Egy druzsba, egy dalolás, aztán ment a gőzös Kanizsára akkor már tambura- kísérettel, & elkezdődött a tánc.

Mire föleszméltem, a barátságvonat utasai — csaknem teljes létszámban — ott igyekeztek teret hódítani táncolhatnékjuknak, a szűk tánc- placcon.

„A köszönöm, nem táncolok” sündisznóállása mögé bújva szemléltem a kivétel nélkül 20 valahány évesekké visszafiatalodott nőket és férfiakat. Volt is mit bámulni ámuldozva, hiszen fölsza- badultan láttam végre nevetni azt a közismert vezetőt, akiről otthon számosán hisszük, hogy a padlásra jár mosolyogni, de oda is csak az éji sötétség leple alatt.

— Oda nézzen, hogy szökdécsel ott az az ember!

Nézem. „Az az ember” is régi ismerősöm, s ráadásul nemcsak hosszanti irányban daliás, hanem pocakban is. Van vagy 110 kiló. Hiszem,

nem hiszem amit a szemem lát: a 110 kiló libeg, lejt, sőt. a zene diktandójára szökdécsel is. :

— Hát ez nem igaz! — Könnyem kicsordul a nevetéstől, de mire feleszmélek, teveii útitársam szelíd erőszakkal kiráncigál a táncplaccra libegni, lejteni, szökellni.

Úgy tervezték 11-kor ér véget a búcsúest, hogy a holnap délelőtti program kezdetéig mindenki ki tudja pihenni magát. De senki sem gondol a holnapra. A zenekar többször elbúcsúzik. Nagyon megtúl- óráztattuk a tamburásokat, akik izig-vérig zenészek. A menyezetet érő, falakat feszegető jókedvet — amit jócskán szítottak ők is — nincs lelkűk otthagyni. Elmúlik éjfél, mire

szétszóródik a társaság, hogy fönt még koccintson egyet — ki-ki azokkal, akikkel jobban összebarátkozott két hét alatt.

Pista — hörpölve egyet a grúz konyakból — elérzéke- nyedik és kövér könnycseppeket hullat. Nincs mód a vigasztalására, mert ő maga sem tudja miféle bánat jegyezte el. Szobájába tessékeljük. Jancsi feldúltan rohan missziónk közben a folyosó vége felől. Forog a szeme, mint akit hótt- ra ijesztettek. Egyik útitársnőnket keresvén benyitott egy szobába, ahol villanyt gyújtva, szemben találta magát egy haját újságpapírcsíkokra csavart fejű idősebb kartársnővel, ki egyes-egyedül tartotta távol magát a búcsúest vigalmától. Nagy nehezen lelket verünk bele és Moszkva környékén már mocorognak hajnalt kukorékolni a kakasok, amikor ki-ki álomra hajtja a fejét.

Reggel olyanok vagyunk, mint a vert hadak és vakmerő remények. Csupa jaj és szívtépő sóhajiozás reggélinél az étterem. Orvosunk — aki valószínűen volt már, pirospozsgásabb is. mint ezen a reggelen — hallatlan energiával kioszt néhány injekciót a különféle hajaikról megfeledkezett druzsbázók között. Csigalassúsággal hozzuk le bőröndjeinket a hallba, mivel ebéd után nyomban megyünk a pályaudvarra. Különvonatunk a belgrádi gyors nyomában indul. Délelőtt még megnézzük a népgazdasági kiállítást. Macskaiajukaf intenzíven

ápoló útitársaink híján alig vagyunk egy maroknyian. Bennünk is csak a virtus tartja a lelket és vasvillaszem- mel meredünk arra, aki azt , meri mondani, hogy „bor, sör, vodka, pezsgő”. Fogadalmak. „Isten bizony nem iszom legalább egy évig!” Fogadalmak gyors megszegése. „Kutyaharapást szőrivel” alapon sört isznak néhányan. A nézők orcája kékül és zöldül. „A látványtól is rosszul vagyok”, nyögdécSelik és mindenki a neki legdrágább felét ajánlja

— mint a mesebeli királyok

— azért, hogy gyomrából eltávozzanak az ott roppant tisztességtelenül viselkedő macskák. Mikor délután meglódul velünk a csupa hálókocsiból álló szerelvény, kissé tépázot- tan állunk az ablakoknál. „Viszontlátásra Moszkva! A viszontlátásra!” Búcsúzásunkban azonban van valami rös- telkedésféle is, ha úgy tetszik önkritika. Az éjjel nagyobb legények voltunk. Most, amint elhagyjuk Moszkva utolsó házait, kiürül a folyosó és átveszi a hatalmat felettünk az álom, hogy a vacsorához már frissen ébredve megkezdjük

hazáig tartó ugratásainkat.

Közben azért boldogok vagyunk, mert akárhogyan is megjajgattattuk a macskákat, gyönyörű volt a két hét a Szovjetunió három nagyvárosában és felejthetetlen a búcsúest is a moszkvaiak nevében bennünket útra bocsátó barátokkal.

I.ASZLÖ IBOLYA