Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

V;djr Miklós Ss@i©S©iI§Í€ fiú szeme e'é ernyőzte tenyerét a délelőtti nap­ban, úgy nézett föl a domboldali kis nyaralóépiiiet- re. Nyitva az ablakok. Maga sem értette, mi izgatja ezen a v'tyillón, mért állt meg itt a földút közepén, va'ahányszor yisszafe'e iött a bo'tból a tei- iel, zsöm'évei, hogy egy pil­lantással fölmérje a látnivalón kihalt házak Nekivágott a sze’-'d lejtőnek, ft’ven léoé^el e’érte a to1 nk szóiét. Kerítése s<»m volt még, nébánv oövek te’e^ie cs^nán, egyszerűn besétált közöttük, a benézett az ablakon. A szoba közenén fiatal lény térde't a nyitott útHáska e’őtt, szedegette be’ő'e a női ruhá­kat, pulóvereket. Kariára ka­pott ppv kötegre va'őt, » ml- e’őtt e’indu’na a hétsó aitó fe­lé, a fiú közvetlenül beszólt: — Ne segítsek? A >énv meglepetten pillan­tott föl. Keskeny arcában két mrtv maodu’aszom. de vonásai h’zonvta'anul tétováztok még k«r-!iazte, pverekkor és nővé válás határán. — 'fessék? — Derék’g csak a fojt. rövid t'Mú !ng- ben. lókéoíi maPah!ztoss-,et'«n, amint a párkányra könyököl. Vök M/’t’ R7f héttőm kn^an marad. Egv hete várlak. flro-tp hnpv e’önti arcát a vér, dühös volt magára: — Azt sem tudtad, hogy a világon vagyok! — Mért, te tudtad, hogy vár­nak? Még mind’g a táska e'őtt ku- poreott. » most h’^fe’en föl- ez’-enesedve megtalálta a hang­ját: — Elképzeltem. Más doí»o- tek i'eysincs nyáron. Ezért jöt­tök le. A f:ú nevetett, kicsit tán erő'ipHe is; — Es ti mért fio-éok nt nut- ***** b*Srom tvVirvt7 E’tv- r”7' ruccal is csak egy nő utaz­hat! — Kettő — vágta rá. •— a horAzriőd-te’ iöt+ái? Re­mek! Szélek a srácoknak! — Tudod mit? Ne patronál!. — Értem. El vagytok látva. A fiúitok utánatok jönnek. A lány egy fél másodoercnyl késéssel vonta meg a vállát: — És ha igen, akkor se len­ne hozzá senkinek semmi kö­ze. — Ha lenne, akkor nincse­nek fiúk! Egy néma pillanatig farkas­szemet néztek. A távolból kiál­tás hallatszott: — Andrási András! Mi lesz már...? A fiú kicsit oldalt fordulva visszakiáltotta: — Jó, jó menjetek csak! Ebédnél tál "kozunk! — Aztán a lánynak mond’a: — A srá­cok, akikkel vagyok. Az, mintha megenyhülne: — András a neved? — Aha. És téged hogy hív­nak.? — Juditnak. — Leguggolt, a táska zárjával bajlódott fiú fölpattant a pár­kányra, s beugrott. A lány még föl sem ocsúd­hatott, már me'lékuporodott, s kivette kezéből a táskát, be- csattantotta a zárat, s körülné­zett: — Nem is rossz ez a bungaló belülről sem — mond­ta elismerően. — A tiétek? Judit kicsit arrébb húzódott: — A miénk. Mért? —- Van benne fantázia... — Ez még csak négy fal. — Maid belakjátok. — Nyúj­tózott k'csit, aztán megkérdez­te: — Te még nem érettségiz­tél, ugye? —> Nem. Miért? — Semmi, csak úgy.— za­vartan, épp, hogy mondion va­lamit. hozzátette: — És a ba­rátnőd? — ő már igen. ö aztán... le­érettségizett — És... és milyen? — A barátnőm? — Mmtha gondolkodna egy pillanatig. — Hát tudod... izgalmasabb ná­lam. Százszor, milliószor! András kedvtelve nézegette: — Akkor érdemes megvár­nom. — Elkésel a barátaidtól. — Épp az ő érdekükben ma­radok. — Maga alá húzott egy zsámolyt — Bár sok bizalmam n'ncs az ügyhöz. Azok a nők, akikért a barátnőik lelkesed­nek. .. — legyintett. — Tudod, mi az igazi? Akmek nincs ba­rátnőié, mert nündenki más csak 'ehervadhat mellette. Akit a többiek csak lőtávolon kívül lepráznak ! Juditot e’kaota a boldog lány-nevetés, áradón kacagott. A fiú csak bámulta értetle­nül, talán egy picit sértetten is. Zökkenve megnyílt az ajtó és belépett rajta egy nő. akitől beléállt a lélegzet. Sudár vil­lódzás a kitáruló bejáratban, nyúlánk, felszökkenő láng. Igen, igazi nő volt, felnőtt és magabiztos, aki megszokta már, hogy elhallgatnak, ha be’ép egÿ szobába. Sportszoknyát, ant'topzekét viselt, kezében mellékesen lógázott hálósza­tyorban paprika, parad'csom, konvér, gyümölcs. Csodálkozva fordu't a kacagó Jud thoz, lát­ta a vadidegen fiút. am'nt las­san fölemelkedik ültéből. — Mór azt hittem megbo­londultál, hogy magadban ne­vetgélsz! Jud'tnak végre sikerült meg­szólalnia: — Ez And-ás. az ablakból. Beugrott segíteni. Barátságosan kezet nyújtott a fiúnak. — Ha segíteni akar. Itt aztán válogathat! Valahogy egyszeriben a lány Is magabiztosabb lett. — Te összeütsz va'amit a konyhán, mi meg rendet ra­kunk idebenn Andrással, jó? — Persze, szívesen! — a fiú csupa készség volt. — Hát akkor essetek neki 1 — s szatyrával jókedvűen eltűnt a hátulsó ajtóban. Sú'yos, teli csöndet hagyott maga mögött. — No^ Megmondtam? —Ju­dit hangja csupa d'adal volt. A fm önkénytelenül félsut lógóra fogta: *— ö... ő a... barátnőd ? — ö. . , —■ Fura... inkább a nővéred lehetne. Judit fölcsillant: — Hasonlítunk? — Nem is az, csak... fene tudja... — Klassz, mi? — hunyorí­tott rá. — Olyan, akit a töb­biek csak távolból mernek lep- rázni ! András még egyre az ajtóra meredt, nem válaszolt. Arra kapta csak vissza a fejét, hogy Juditból megmt kitör az előb­bi hosszú, idegesítő kacagás. — Hagyd már abba! — top­pantott indulatosan. — Még mindig nem találod ki? Anna az anyám. Persze, érezte, csak nem mer­te kimondani. sszenéztek némán, va!la­tón. A fiúnak arra kel­lett gondolnia, hogy ha a másik nőt pillantja meg ide­benn félórával előbb, valószí­nűleg torkában dobogó szívvel továbbmegy.., Borsos Miklós rézkarca Filmjegyzst ISZONY A Németh László regényéből készült Hintsch György-film egykori bemutatója óta ismét felnőtt egy korosztály, amely elolvasta a könyvet, megismerkedett Kárász Nclli sorsával. Az ő kedvükért is megérte fel­újítani a filmet, amely önmagában véve jó alkotás, és a regényadaptációk között is a jól sikerültek közé tar­tozik. A film első vetítése előtti általános kételkedést újra átélik azok, akik most készülnek megnézni Hintsch mindmáig legjobb filmj't. Az Iszony monológ, Kárász Nelli hosszú monológja. Hogyan sikerül az ebből adó­dó sajátosságokat megőrizni, sőt a fBm formanyelvén újrateremteni ? Hintsch úgy készített jó filmet Kárász Nelli törté­netéből, hogy nem is próbá'kozott ennek az „én-köz­pontúságnak” az átvételével. Filmjében Kárász Nelll a főszereplő, de a világot nem az ő szemével látjuk. Ettől a felfogástól mindjárt újabb változtatások is természetesnek tűnnek: a szükségszerű tömörítések, kihagyások jó része. De egy nem: s ez Nelli házassá­ga. A regényben jól éreztük a folyamatot, ami a Ká­rász-lányt, a Takaró Sanyival kötendő, eleve szeren- csát'en házasság felé sodorja. Akik csupán a filmet lánák, azoknak ez a házasságkötés nem eléggé indo­kolt, motivált, s éppen ezért — végső soron bűnös is. Mi mentheti fel Kárász Nellit, hogy felismerve ma- • gá'^n az iszonyt, mégis elfogadja Takaró Sanyit me- nekítőül, mi menti fel N-igvilkosság súlya alól? Igaz, a regényben sem a< ^ lindenre megoldást Nelli kényszerű házasságba indulása. Éppen ezért folyik a vita a mai napig is Németh László e — talán legismer­tebb — regénye és nőalakja felett. A film e vitában inkább azok mellé áll, akik Nellit nem makulátlan tragikus hősnek tekintik, csak tra- g'kus sorsú nőnek. Bár a regény szerint — a film ez- ze' az idővel már nem foglalkozik — saját magát nem tarja annak, a férjgyilk-sságot is csak alapnak, a rá- * épülő viszontagságmentes élethez. A rendező-forgatókönyvíró Hintsch okosan tette, houy a regénynek a befejezését nem vitte színre, csak ér: ‘keltette Ne'li további „lelki történéseit”. így volt kerek az Iszony, filmen. (virág) PARDI ANNA: Hj... Ha ölellek: sérülést, zúzódást, sebeket ölelek benned. Bár mindezt tagadod. Mintha el lehetne kerülni egyetlen kelepcét is: annyi szirénnel zúg, s oly kevés helyen hívnak tengerek. Csak annyit tudsz: harminc éves vagy. Vagy annyi se. Valaki elindult feléd: félarca árnyékban. Árnyékba húzódsz hát te is. De várod. Zonei krónika Bániív Jázsef zongoraestje Az Országos Filharmónia bérleti sorozatában Husek Rezső sajnálatos megbetegedése miatt koncertje el­maradt, s helyette, valóban az utolsó pillanatban, Bánky József lépett dobogóra. Bánky ismert, kitűnő zongorista, aki a közelmúltban Budapesten tartott kon­certje műsorát adta elő Szekszárdon. Némi elfogódott­ságot ennek ellenére Is éreztünk a műsort nyitó Beethoven-szonátánál. Annál jobban sikerült a kőt nagy romantikus. Liszt és Schumann előadása: Bánky József itt valóban elemében volt, hallatlan biztonság­gal, tökéletes technikai felkészültséggel szólaltatta meg a két népszerű művet (Mefisztó-keringő és Szimfonikus etűdök), melyek minden zongoristát igazi próba elé állítanak. Bánky József legfőbb erénye, technikai biztonsága, mely nem ismer lehetetlent, s a műsort záró monumen­tális Schumann-mű ezért jelentett Igazi élményt. Köz- ben, mintegy pihenésül, három rövidebb Chopin-mű hangzott fel, majd a második rész elején Debussy Imagesának három darabja. Bánky József igazi te­rülete azonban a romantika, koncertjének legemléke­zetesebb perceit a két nagy romantikus mester művei jelentették. A művelődési központ márványtermének közönsége kitűnő hangversenyt hallhatott, ettől függetlenül reméljük, hogy Husek Rezső elmaradt koncertjére is sor kerül majd..

Next

/
Thumbnails
Contents