Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-10 / 34. szám
Megújulva növekedni Lassan közhellyé koptatjuk — mert annyit emlegetjük — a nagyon is lényeges igazságot: a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszába léptünk. Az egyszerű több — bármilyen termékről legyen szó — ma már nem is lehet kizárólagos cél. Társulnia kell hozzá a hogyan, a mennyiért, a mivel fogalmainak, mindannak, amit a hatékonyság felölel. A termelői szervezetek — a megszokástól, a könnyebb út keresésétől vezettetve — szintén ösztönösen hajlanak arra, hogy csupán a mennyiségi többletben lássák fejlődésük bizonyítékát. j TÜL. A TONNÁKON A kőolajfeldolgozó ipar bruttó termelése ma több .mint két és félszerese a tíz évvel ezelőttinek. Gyors iramú növekedésről tanúskodik ez a tény, ám arra nem ad választ, vajon megújulva jutottak-e túl a szóban forgó évtizeden. Ha azonban folytatjuk a vizsgálódást, s leírjuk, hogy — a sok lehetséges példa közül kiragadva — ugyanez idő alatt a foglalkoztatottak száma csupán másfélszeresére bővült, a feldolgozott kőolajból az értékesebb termékek, az ún. fehéráruk aránya tizenöt százalékkal növekedett, kétszáznál is több új árucikket hoztak forgalomba, akkor ezzel azt is kimondtuk, hogy javuló hatékonysággal működött ez az ip árterület. Most a fonákja. Az egyik faipari nagyberuházásnak már két esztendeje készen kellene állnia. Ami azonban tető alá került, az az eredetileg tervezett félkészáru-tömeg 65 százalékát képes csupán kibocsátani. Jelentős költségek és további időveszteség fejében végül is sikerül majd a termelési kapacitást a számítottnak 75 százalékára növelni, de hol van ez még mindig a kezdetben remélt mennyiségtől!? KI állíthatná akár egy percig is, hogy hatékony .ez a beruházás? A FORINT FÄTYLA Maradjunk a beruházásoknál. Az évről évre duzzadó forintösszegek, amit beruházásokra fordítanak a szocialista szektorokban, ugyan tanúságát adja a népgazdaság erejének, ám semmiféle útbaigazítással nem szolgál arra vonatkozóan, hogy jól vagy rosszal fektették-e be a forintokat. A pénz fátyla mögött elrejtőzhet a borsos áron vásárolt, de csak félig kihasznált technológia és technika, avagy az, hogy nagy összeget adtak ki idejét múltra, legyen, az berendezés vagy eljárás. Nem véletlen — nem a központi irányítás „szeszélye”, hanem a társadalmi szükségszerűség felismerése, hogy a januártól érvényes szabályozó rendszer döntő fontosságot tulajdonít a fejlesztési kiadások megtérülésének, hogy lezárta az állami adományok forrását, s hitelt nyújt csupán, megszabott fizetési feltételekkel. Ezek szerint mint legfőbb ítélőszék, úgy működik — kellene, hogy működjék — a hatékonyság? Nem egészen. Hiszen akkor — például — bezárhatnánk az ország összes kenyérgyárát és sütőüzemét, mert működtetésükre ráfizet a népgazdaság. Csakhogy első helyen a társadalmi szükségletek állanak, s ezek nem a bezárást, hanem az adott feltételek közötti javuló munkát követelik meg. Azt, hogy megfelelő legyen a kenyér tápértéke. több készüliön a keresett, finom fehérárukból — ti. a péksüteményekből —, mérséklődjék a gyártási veszteség, az áru egy tonnájára jutó energiafelhasználás, s így további FfILRETETT SZEMÜVEG Úgy tűnhet, pusztán az orrunkra biggyesztett okulárén múlna, mit ítélhetünk jónák s gyengének, hasznosnak, fölöslegesnek. Jobb, ha sutba kerül valamennyi pápaszem, s olyannak látjuk a valóságot, amilyen. E valóság arra figyelmeztet, hogy nem lehet mindenben és mindenkor kizárólag a hatékonyságot mérceként alkalmazni, de ott, ahol indokolják a társadalmi érdekek, ne féljünk megtenni ezt. Következetesebb és szigorúbb elszámoltatásra van tehát szükség, kik hogyan sáfárkodtak közös javainkkal, fölismerték-e a változó követelmények diktálta teendőket. Erről csak beszélni könnyű. Jóval nehezebb megejteni a számadást helyben, a vállalat kapuin belül, az iparágban. Nem azért, mert a módszerek hiányoznak hozzá, hanem a régi beidegződések miatt. Ez utóbbiak ugyanis azt sugallják, hogy mivel növekedett a termelés, a tavalyinál több a nyereség, jutott fejlesztésre és részesedésre is, a vállalat „kiegyensúlyozottan, hatékonyan dolgozott.” Sűrűn, halljuk, s ezért az Idézőjel, mert nem ritkán alaptalanul, a vállalati önismeret hiányának bizonyít tékaként mondogatják ezt. KIRAJZOLÓDÓ HATÁRVONAL Idén az állami költségvetés R vállalatok és szövetkezetek támogatására együttesen 110 milliárd forintot irányzott elő. Sokatmondó számadat ez, mert hisz’ nemcsak a társadalmilag indokolt, hanem a kényszerű, a gazdálkodás gyengeségeire, alacsony hatékonyságára visszavezethető kiadásokat is summázza. Mégis, a megszorítások — így például az importtámogatások csökkentése — azzal biztatnak, hogy élesebben kirajzolódik a határvonal megszolgált és meg nem szolgált előny, segítség közt. A központi irányítás törekvései nem hagynak kétséget a célok felől. A vállalati munka azonban lassan tör át a menynyisági, tehát a végsőkig leegyszerűsített növekedés bűvös körén, nehezen ismeri fel, hogy napjainkban a több szorosan kötődik a jobbhoz, sűrűn a máshoz, a gyártásban, gyártmányban fejlettebbhez. E felismerést lehet siettetni a központi irányítás döntéseivel, a szabályozó rendszer elemeinek tökéletesítésével, de a határvonalat megrajzoló ceruzát senki nem foghatja kezébe mások helyett. A határvonalat a maga ügyeiben csak az húzhatja meg, akinek asztalán a ceruza ott pihen. MÉSZÁROS OTTÓ Tímártanulók Simonfomyán — „Mit mond az öreg tímár u fiainak? — A nagyapátok tímár volt, az apátok tímár, de ti már nem lesztek tímárok!” A szójáték ma is érvényes igazáról akartam meggyőződni Simontornyán, ahol a nagy múltú bőrgyár szakmunkásutánpótlásának helyzetéről be. szélgettünk Ható József személyzeti osztályvezetővel és Zójomi János oktatási előadóval, — A gyárnak saját iskolája van. Ez azt jelenti, hogy a szakmai és a közismereti tárgyakat egyaránt itt tanítjuk. Ez azért jó, mert így a gyerekek nem érzik, hogy több gazdájuk van és nem kell bejárniuk Ta. másiba, az 518-as szakmunkás, képzőbe sem. A gyár kollégiumában laknak, itt tanulnak, így a gyárhoz is jobban kötődnek. Az iskola elvégzése után sens hagyják itt az üzemet. — Az már előfordult, hogy más szakterületre, például gépkocsivezetőnek mentek át a fiataljaink — veszi át a szót Zójomi János —, de a gyárat ritkán hagyják itt. — Mit tesznek az utánpótlás folyamatosságának biztosításáért. --------------------------. j^Lmû^sÊasmÊÿisSÊisiseM-.-. — A környékbeli iskolákban ismertetjük a szakmát, elmond, juk, hogy milyen lehetőségeket tudunk biztosítani a tanulóknak és felszabadulásuk után milyen keresetre számíthatnak. Ha egy-egy iskolában Igénylik, gyárlátogatásokat is szervezünk. — Mi igazság van a tímárokról szóló fenti szójátékban? — Négy-öt évvel ezelőtt tényleg voltak utánpótlásgondjaink. Ez abból adódott, hogy főleg simontomyaiakat akartunk beiskolázni. Itt a községben pedig tényleg csökkent az érdeklődés a szakma iránt. Az utóbbi években a környékbeli kisebb falvak iskoláiból igyekeztünk tanulókat toborozni. Az az igazság, hogy ott eddig nem is ismerték a tímár szak. mát. Most, hogy néhány tanulónk már ezekből a falvakból is van és hazatérve beszélnek a bőrös szakmáról barátaiknak, már jelentkezők is vannak. Egy-egy iskolás látogatás után is mindig akad néhány jelentkező. — Tehát most már nincsenek gondjaink e térenf — Ilyen egyértelműen azért nem merném kimondani. Évente 20 tanulóra lenne szükségünk és átlagosan tizennyolcán végzik el az iskolát. Áltáléba* a gyengébb tanulmányi eredményű gyerekek jelentkeznek hozzánk, így van néhány, aki lemorzsolódik, de a munkában azért valamennyien megállják a helyüket. Van felnőtt szakmunkás tanfolyamunk is. Inkább a kiegészítő szakmákban van szakmunkáshiányunk. Kádárokból, lakatosokból kellene több szakmunkás. — Milyen kedvezményeket biztosítanak a tanulóknak? — Magasabb ösztöndíjat kapnak, mint a más szakmák tanulói, emellett kollégiumi elhelyezést tudunk biztosítani minden jelentkezőnek és ha egy környékről több tanuló van, akkor hét végén a ffyár busza haza- és visszaszállítja őket, a harmadévesek pedig tanulmányi eredményüktől függően rendes szakmunkás, bérezéssel dolgozhatnak. — összegezve, az előbb idézett mondás csak a simontor- nyai apákra vonatkozik, bár rájuk sem egyértelműen. Egyelőre derűlátóak vagyunk. Az idei előrejelzések szerint húsz- huszonkét jelentkezőre számíthatunk. Ügy érezzük, megtaláltuk a lehetőséget arra, hogy biztosítsuk a gyár szakmunkás- utánpótlásához szükséges tanulólétszámot, — fejezte be a beszélgetést Ható József. —tamási— Jövőnk jelzőszámai Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből VASKOHÁSZAT mm WÆ.I NyrrfScAenfcVtf VW tstüié l UtegtitUicilutmsUa í.l^l sulüá t 19*0 ALUMÍNIUMIPAR * •» » SS Ï If > a. 3 S? II II IM0 IWO nwu-its jogtanácsos a termelőszövetkezetben JOGSZABÁLYOKBAN gazdag ország vagyunk. Hazánkban körülbelül — ki tudná pontosan? — nyolcvanezer különféle szintű jogiszabály, (utasítás, rendelet, törvényerejű rendelet, törvény, stb.) hatályos. Mivel a jog életünk minden területére kiterjed, ismerete mellőzhetetlen. A termelőszövetkezeti mozgalom hajnalán még ritka előnynek, nem kevesek szemében úr- hatnámságnak számított a tsz- jogtanácsos. Foglalkoztatása ma már elengedhetetlen. (Más kérdés, hogy a jogászhiány vagy más ok miatt nem egy közös gazdaság még mindig kénytelen másodállású jogász- szál beérni.) A jogtanácsos a mezőgazdasági nagyüzem kulcsembereinek egyike. A bátaszéki Búzakalász Tsz jogtanácsosa fiatal ember: dr. Sólyom Sándor. Munkaköri kötelességei közé tartozik a szövetkezet belső szabályzatainak elkészítése, az új jogszabályok megjelenésének figyelemmel kísérése, (persze, a szövetkezet szempontjából fontos jogszabályok megtanulása is!), a közös gazdaság jogi képviselete hatóságok előtt, a különféle szerződések megkötése, végül, de nem utolsósorban morális kötelessége a gazdák jogi tájékoztatása. — A SZERZŐDÉSEK a partnerek közös akaratát rögzítik, — mondotta beszélgetésünk kezdetén dr. Sólyom Sándor. — Mi, szövetkezeti jogászok nem különösen kedveljük az úgynevezett blankettás szerződéseket. Jócskán akad ezek között olyan, amelynek egynéhány kitétele túlzott előnyt biztosit annak a szerződő félnek, amelyik a blankettát nyomatta. — Például? — Egy korábbi, hűtőházi szerződésünk szerint a borsót csak az instruktor által kijelölt területről kaszálhattuk; ugyanakkor a tsz felelt az áru minőségéért. Ilyen feltételek mellett takarítottunk be az egyik esztendőben 30 000 forint értékű borsót. A hűtő- ház nem vette át; a borsó silóba ment. Mi tagadás, igen cifra megjegyzéseket tettek azok, akik szabad szombatjukat áldozták a kaszálásra. Érthetően voltak bosszúsak ezek az emberek, hiszen jól tudták, ha a borsót nem kaszálják le időnek előtte, azt száraz borsaként sokkal jobban értékesíthettük volna. A normákarbantartás ismert fogalom; kevésbé ismert a belső szabályzatok karbantartásának fogalma. A bátaszéki szövetkezet ma már ott tart, hogy a brigádvezetőktől az elnökig pontosan, írásban rögzítették a kötelezettségeket, a hatáskört. A hatáskörök egyértelmű definiálása nem csupán a munkafegyelem, de a társadalmi tulajdon védelme miatt is fontos. — VALAMENNYI újonnan hatályba lépett jogszabályról, utasításról nem kell, nem is lehet tájékoztatni a tagságot, erre egyszerűen nincs idő, — folytatta dr. Sólyom Sándor. — ízelítőül: egyedül a pénzügyminiszter csaknem nyolcvan rendeletet adott ki tavaly. A tsz és az egyes tagok közötti jogviták nagy többsége döntőbizottsági eljárás nélkül rendeződik. A jogtanácsos gyakran konzultál a döntő- bizottság elnökével is. A határozatok megalapozottságának köszönhető, hogy nagy ritkaság, ha azok valamelyikét a tez-tag a bíróság előtt keresettel támadja. Az ügyek gyors Intézésének értéke pénzben nem mérhető. Jobban érzékelteti a jogtanácsos munkájának értékét a bíróság előtt elért siker. Az igazsághoz tartozik, hogy a bátaszéki Búzakalász Tsz-nek aránylag kevés peres ügye akad. —- Az értéket tekintve eddigi legnagyobb perünket egy konzervgyár ellen folytattuk, — emlékezett dr. Sólyom Sándor. — A bíróság első fokon a termelőszövetkezetet kötelezte 770 000 forint megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete a mi számunkra hozott kétmillió forintot. DR. SÓLYOM SÁNDOR munkáját nemcsak a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben végzi, hanem a területi tsz-szövetség- ben is. A jogtanácsos a közelmúltban két közérdekű vizsgálatban vett részt a szövetség szövetkezetpolitikai és önkormányzati bizottságának tagjaként. Az egyik tájékozódás a nőknek és a fiataltiknak a tsz- ekben kialakult helyzetére irányult, a másik több mezőgazdasági termelőszövetkezet "belső önkormányzati rendszerének előnyeit, hátrányait, tapasztalatait vizsgálta. B. SS.
