Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

Szaltikov-Scsetói olvasása kőiben

S

iviftet utókort rútul megtréfálta: életművéből, legélesebb hangú társadalombírálatából mesés- könyvet csinált. Nemcsak a művek sorsa furcsa sokszor, hanem maguké az íróké is, s erre legjobb példa — hogy ne menjünk messzire — éppen Garay János, aki korában ünnepelt költő, manapság viszont, (értve ezen akár egész századunkat), még kiadása is igen gyér, a Magyar Irodalom Története pedig mindössze pár oldalt szentel neki. Pedig korának lépyegét találjuk költészetében, csakúgy, mint Szaltlkov. Scsedrin regényeiben, karcola- taiban. meséiben.

Sesedrint olvasni elengedhetetlenül szükséges annak, aki az 1361-es jobbágyreform előtti Oroszországot, «nnak társadalmi viszonyait akaria megérteni. Finnek a korszaknak adia ő szatirikus keresztmetszetét, igen éles szemmel, és igen égvén! módon.

Ki ez az ember, akiről Luna- csarszkij azt mondta. hnmr „egyike a ^iligirod^lrrm leg- nfcombb Íróinak. Bámulatos ái^slátása. és n körülötte zaj- ló es"'” ények értékelésének helyessége”

Mihail Jevgrafovics Szaltl- kov, írói nevén N. Scsedrin, akinek nemrég volt 150. szillé- *Asi évfordulója, bár nemesi -a’ád sarja, maga is tudatain törekedett egyfajta szürkeségre: ..életrajzom a műveimben található" — figyelmeztet bennünket, tömören. Különös év „z 1826-os: I. Miklóst, aki 1848-ban a „véroskezü" melléko^vet kanja, ekkor koronázzák. és ekkor végzik ki Roliaievet a költőt. Fesztéit, és a dekabristák többi vezetőjét Családig szinte kicsinyített mása a kor orosz társadalmának: anyja kereskedő származású. a esa’ád desnotáia. aki zavaros ögv’eteivel menti meg nemesi fériét a tönkremenés- től. s ezen az alanon szeretteinek minden mozdulatát szemmel tartja. Tízéves koráhan a

moszkvai nemesi fjak intézetébe, majd innen Carszkoje Szé- lobá került, Puskin egykori tanulóhelyére. Itt a szó szoros értelmében nem lehettek titkaik a növendékeknek; tilos volt bármit ládába zárni, rejte. getni; igaz, ez a tipikus lecsapódása az önkényuralomnak nagyban elősegítette, megvilágította előtte hivatását, és ki- fej’esztette olthgtatlan változ- tatásigényét, mely minden müvének alapeleme. Swifttel való rokonítása sem alaptalan, hiszen Turgenyev az angol közönségnek úgy mutatta be, mint „a valóságos orosz Swift”. S valóban, van valami, ami áthidalva egész Európát, összefűzi őket, mert a reneszánsztól, Swifttől Hasekig mutat fantasztikumában, s ugyanakkor racionalizmusában az általa művelt jellegzetes humor. Az említett időszakban kezdődik a kapitalizmus kibontakozásával az a folyamat, ame’yet M^rx a termelési-társadalmi viszonyok eldologiasodásának nevez. Többek között ezt az el- tárgyiasulási folyamatot ábrázolja ő nagy tehetséggel.

■

ml műveit külön értékké avatja számunkra, hogy egy más kor más emberének gondolkodásába épülhetünk bele, érthetjük meg azt, hiszen innen indul ki az első győztes proletárforradalom megértésének gyökere. Sajátosan dialektikus módszerrel, történelmi szemszögből ábrázolta korát. „Szaltikov kezdte tanítani az orosz társadalmat arra, hogy a feudális földesurak műveltségének sima és kifent kül- sfiségei mögött felismerje a mohó érdeket, hogy gyűlölje az efféle típusok képmutatását és szívtelenségét" írja Lenin, a Gejden gróf emlékezete című cikkében. S hogy ez a jellemzés mennyire találó, álljon itf ta- milságul a nálunk legutóbb megieient művének, a Kiskirályok és kiskirálynak címűnek egyik alakja, a legjámbo- rnhb kiskirály; „Sem n tudományokhoz, sem a művészetekhez nem értett: de ha a kezeügyébe került egy képeskönyv, akkor roppant örömmel nézegette. Különösen tetszett neki Robinson Crusoe kalandjainak története a lakatlan szigeten (szerencsére képes kiadás volt). — Ezt a könyvet -— fejtegette — jelenleg minden orosz embernek az asztalán kell tartania."

Történelmi látásmódját elősegíti az is, hogy első sikerétől kezdve (1855) haláláig eltelt harmadszázadban gyökeres változások mennek végbe az orosz társadalomban, gondolva Itt főleg az 1851-es jobbágyreform ra. Élete a Szovre- mennyik (Kortárs) szerkesztésének Csemyisevszkij letartóztatása utáni átvételétől kezdve szinte szüntelen harc a cenzúrával. A feudális-dcmotikus cári rendszert leleplezte, „azonban csúfot űzött a liberálisokból is, és mindörökre megbélyegezte őket ezzel a formulával” — írja róla ugyancsak Lenin.

A

lakjai, beszélő nevei (Zordon-Morcov, Glu- pov váró- — magyarul kb.: Ostobovszk), mulatságos és elgondolkoztató korrajzot adó mesterfigurái, ame'yben La Fontaine és Krilov hagyományait, folytatja (az idealista kárász, a szárított potyka, stb.l arra ösztönöznek bennünket, hogy általuk te’lésében ismerjünk meg egy világot, az akkori orosz társadalmi valóságot, amely, bár gok tekintetben hasonlított hazánkéhoz, mégis sajátosságai miatt má- utat eredményezett. ..Irodalmi tevékenységem állandó tárgya az önkény, a kétszínűség, hazugság, rabló kizsákmányolás, árulás és szájhősködés elleni tiltakozás volt mindig. Kutathat írásaim tömegében bárki, amennyit akar. kezeskedem- egyebet nem talál benne" — írta önmagáról nem sokkal halála előtt

íf). Töttős Gábor

Fi lm jegyzet

A Sakál napja

A fővárosi lapok arról értesítettek, hogy ez az angol—francia film az utóbbi idők legnagyobb sikere a budapesti mozikban, alig. vagy csak üzérektől lehet rá jegyet kapni. Egy filmekkel foglalkozó tájékoztatóban azt olvastam, hogy a film hatalmas siker külföldön. Mindezek után hosszú sorban állásra számítottam a pénztárnál. Nem kellett sorba állni. Ismerőseim is enyhe csodálkozással mesélték, hogy éppen csak fél ház volt a szekszárdi moziban.

Úgy látszik, érdeklődésünk nem egyezik az országos és európai átlaggal... Amj önmagában még nem_ jelentene semmit, ha A Sakál napja nem lenne műfaja kiemelkedő alkotása. Rendezője az Oscar-dijas Fred Zinnemann nem krimirendező, de mestere szakmajának, s kitűnő alapot választott új filmjéhez.

Ez az alap Frederick Forsyth regénye, ami viszont egy megtörtént esetet, egy politikai bűntényt dolgoz fel. De Gaulle elnök ellen 1963-ban, Algéria^ függetlenségének elismerését követően, az OAS nevű terrorszervezet több merényletet is szervezett. A terrorszervezet azokat a katonatiszteket tömörítette. akik korábban Algériában szolgáltak, az egykori afrikai francia bázis elvesztését nemzeti és személyes sérelemnek teliintették. Merényleteik sorra meghiúsultak; mint tudjuk. De Gaulle természetes halállal halt meg,

E legnagyobb ÖAS-vállalkozás eseményeit eleveníti fel A Sakál napja. A terroristák végső elhatározásukban — bankokból összerabolt pénzen — felfogadják az akkori idő legeredményesebb bérgyilkosát, akinek valódi nevét senki sem tudja: ő Sakál. Sakál harminc körüli szőke fiatalember, a gyilkolás mestere, aki fel tudja mérni vállalkozása méreteit. Él hez méltó előkészítő, szervező munkája. Mint ahogy őt magát nézhetnénk diplomatának, üzletfeleit, a titkos fegyvergyártókat és hrmispapír-készítőket tiszteletre méltó, pontos iparosoknak. Igaz, úgy tűnik, az alvilágban szigorúak az üzleti kapcsolatok törvényei: aki

vét ellenük, az hamar a másvilágon találhatja magát — legalább is, ha Sakál a partnere, ö ugyanis mindenkit félreállít az útból, aki akár egy hajszállal bár, de keresztezi. Az automata pontosságával és kegyetlenségével törtet célja felé, átgázolva mindenen és mindenkin. Közben persze a francia belügyminisztérium sem tétlen, elfogják az OAS vezetőinek összekötőjét, kinvallatják, majd az így kapott nyomokon hatalmas apparátus indul el. A nyomozást vezető tiszt és Sakál idegfeszíta munkáját — küzdelmét — látjuk a továbbiakban, A tetőpont: amikor találkoznak.

A találkozás Sakál pusztulását jelenti. A zseniális gyilkos ezt a feladatot nem tudta megoldani.

A rendező — és a film — érdeme, hogy szűkszavúan, pontosan fogalmaz. Nem ragadtatja el a téma, a könyörtelen bérgyilkost nem gyilkosságainak borzalmaival igyekszik ábrázolni, inkább azzal, hogy érzékelteti: mennyire nem számít ennek az embernek a haláL

(virág)

ldegborzoláan hörgött a telefon: egyszer, kétszer,

ötször, tízezer. Gorombán, erőszakosan, kegyelmet nem ismerő». Kend Almos csukott szemmel kinyúlt a dunyha alól, és a füléhez emelte a húsz deka szárazkolbászt, amely a vacsoráról maradt az éjjeliszekrényen,

— Halló Ki beszél?

A telefon továbbra is üvöltött. Almos lecsapta a szárazkolbászt. és vaktában tapogatózva, kinyúlt a telefonkagylóért:

— Tessék.

Kellemes, orgona búgású női hangot hallott a vonal

túlsó feléről:

— Itt a telefonébresztő-szolgálat. Jó reggelt kívánok!

— Felháborító tapintatlanság! — kiáltotta dühösen Aí. mos. Még egészen sötét van odakinn. Hogy lehet valakit reggel hatkor felébreszteni?

— De hiszen ön reggel hatra kérte az ébresztőt.

— Akkor is belátással lehetne. Későn feküdtem le. Alig aludtam valamit. A legjobb álmából verik fel az embert! — morogta mérgesen és lecsapta a kagylót. Továbbra is csukott szemekkel feküdt az ágyban: még öt percet lustálkodhatok — gondolta jólesően és élvezte a dunyha finom melegét. Az öt perc úgy elszállt, akár egy sóhaj. Hunyorogva nézett karórájára: hat óra múlt hat perccel. Hétre kell bent lennem. Még egy kis nyújtózkodás. Van időm. Tegnap este alaposan megfürödtem, ma csak kezet és arcot mosok. Ezzel is nyerek ' jalább hét percet. A borotválkozást nyugodtan elhagyhatom. Agnes úgyis azt mondta, hogy imádja a szakállas fiúkat. Ez is legalább öt perc nyereség. .4 fésülködés is elmaradhat. Szerencsére alig van hajam. Az élet kis örömei. A reggeli tejes kávéi már a lépcsőház- ban iszom meg. papírpohárból. Három perc. Ma kettesével veszem a lépcsőket is. Ez is legalább hatvan másodpere. Ma nem utazom a döcögő, vánszorgó autóbusszal, hanem gyalog megyek. Ezzel is megtakarítok vagy tíz percet. Cső. dálatos. fejedelmi ajándék! Még teljes huszonnyolc percen át durmolhatok — mormolta elégedetten. Boldoga- az oldalira fordult, s eközben egy pillanatra a naptárra tekintett: VASÁRNAP — olvasta az ordító piros betűket. Hiszen akkor ma nem ts kell bemennem! Tetszés szerint rendelkezem az időmmel. Ha akarok, akár délig is szundikálhatok! Ettől a gondolattól nagyon Jó kedve tett. Egészen felvilla- nyozódott. Frissen, ruganyosán ugrott ki om ágyból és derűsen fütyőrészve, öltözködni kezdett.,.

GALAMBOS SZILVESZTER

Álcázott kutatás — náci tilalommal

Günter Wallraff legújabb pere

A közelmúltban kollokviumot rendezett az NSZK-ban egy evangélikus művelődési otthon a leleplező riportkönyveiről nálunk is jó1 ismert Günter Wallroff munkásságáról. A felszólalók mindegyike nagyra értékelte, kiemelkedőn fontosnak minősítette az író tevékenységét. Egy gyáriparos is felszólalt. Persze, elítélően. Art állította, Wallraff nemcsak túloz, hanem ferdít és hamisít Is, s megengedhetetlen módszerekkel szerzi az információit. Nem csoda hát,, ha összeütközésbe került a törvényekkel és többször elítélték. j.

A gyáriparos e szavait hangos derültség fogadta. Hiszen köztudott, hogy Wcilnaff még sohasem vesztett pert.

A kollokvium után néhány héttel azonban újabb per indult az iró ellen, s bizonyára a gyáriparosok legnagyobb megelégedésére végződött: Wollraffot pénzbüntetésre ítélték. Van tehát mór hivatkozási alopjuk ellene.

A pór alapjául az szolgált, hogy Wallraff 1973 februárjában „Gles” néven adott be önéletrajzot a kölni Gerling konszernhez, küldönc! állásért folyamodva. S ugyanerre o névre szóló adóigazolási könyvecskét is leadott. így jutott be o céghez és irta meg legutóbbi nagy sikerű könyvét az ott tapasztaltokról „Ti ott fenn — mi itt lenn“ (Ihr da oben — wir do unten) címmel. A vádirat nemcsak „személyi okmányokkal való visszaélést" rótt az fró terhére, hanem azt is, hogy az igazi Gies tudta és beleegyezése nélkül használta o nevét.

A vád tanújaként beidézett Gies azonban W- hotlgotásakor azt vallotta, hogy barátja Wall- raffnak, nevének használatáról tudott, abba beleegyezett, sőt ezt az íróval alaposan megtanácskozta, minden felvilágosítást megadva néki, hogy , ne tudják esetleg leleplezni. Az fró védői ehhez hozzáfűzték: Wa-lltoff o saját neve alatt az NSZK ! egyetlen üzemében sem kapna munkát, mert a munkaadók szervezete feketelistára helyezte, s fényképes körözést adott ki ellene, amelyet minden munkaadónak megküldött. Ezért Wallraff

már tíz esztendeje arra kényszerül, hogy álneveken vállaljon munkát. Nem az író, a munkaadók követnek el alkotmánysértést, törvénysértést a • feketelistával.

A védelem tudományos szakértőt is megidézett, Kori F. Schumann professzor bieiefeldi jogszociológust. A szakértő kijelentette: o személyi álcázás eléggé általános szociológiai vizsgálati módszer, hiszen bizonyos társadalmi csoportok viselkedését, magatartását, spontán megnyilatkozásait csak a csoportban való színlelt részvétellel lehet pontosan regisztrálni, s ez nem lehet büntetendő, hiszen tudományos érdek. Azonkívül az állam is gyakorolja az álcázott behatolást: bizonyos politikai csoportok, társadalmi egyesületek ellenőrzésére, éppen alkotmányvedelmi érdekből. Ezenkívül a kutatóknak biztosítani kell az információszerzésnek ezt a módját azért is. mert mind az ipari, mind o hivatali hatalmasok olyan eszközök birtokában vannak, amelyek segítségével megakadályozhatják bizonyos információk kiszivárgását, vagy éppen manipulálva szivárogtathatják ki azokat. Wallraff is több rendbeli törvény- sértést. számtalan visszaélést leplezett le a Gerling konszernnél, ez indokolja, igazolja személyazonosságának eltitkolását.

Mindezek ellenére a bíróság Kölnben arra oz álláspontra nelyezkedett. hogy Wallraff eljárása kimerítette a „személyi papírokkal való visszaélés” tényét, s az erre vonatkozó büntetőparag- rafus alapján 560 márka pénzbüntetésre ítélte az írót. Wollraff és védői semmisségi panaszt jelentettek be.

Érdemes emlékeztetni ró, hogy a vonatkozó büntetőparografust a nácik hozták: a zsidók és más haladó emberek fasiszta üldözése idején életeket menthettek az idegen személyi papírok. Ezt akarták megakadályozni, ettől akartak elrettenteni ezzel o törvénnyel a nácik, Günter Wall- raff tehát a fasiszta terror, a büntetőtáborok elől menekülni akarók útjóbo állított egyik akadályon akadt fönn — napjainkban.

Homorúd! József