Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
âTiwincKin y, npflBflfl Ä Tambovszkaja Pravda bármelyik számát veszi elő az ember, mindegyik tükrözi azt a nagy lelkesedést, tenniaka- rást, ami máskor is, de most a XXV. kongresszus előtt különösen jellemzi a szovjet embereket. Már a címek is jellemzőek: „Csak kitűnően.’* „Több “tejet a népgazdaságnak.” „Minden tartalékot feltárni.” „Munkával válaszolnak a párt felhívására.” „Garantáljuk a minőséget” A Szovjetunióban, így Tambov megyében is mindenkit megmozgató munkaverseny bontakozott ki a XXV. kongresszus tiszteletére. A munka- verseny-mozgalom jelszava: „Jobban, többet.” Üzemek, brigádok vállalják, ' hogy túlteljesítik a tervet, növelik a munka termelékenységét, többet és jobbat termelnek. Hogy ki mit akar tenni a több és jobb érdekében? Kimerítő választ érre csak akkor lehetne adni, ha a lap felét idéznénk. Hogy milyen mérvű ez a munkaverseny és mit vállalnak a dolgozók, azt jól szemlélteti egy képaláírás is. A képen egy mosolygó nő, Valentyina Ivanovna Jurina látható. A képaláírás pedig így kezdődik: „Az ötéves tervet három év alatt teljesítjük! E jelszót tette magáévá a morsanszki textilkombinát sok-sok munkása, köztük Valentyina Ivanovna Jurina is. Három év alatt teljesíti azt a feladatot, amit a terv öt évre ír elő. s emellett első. osztályú termék kerül le a gépéről.” Bunönttilt napló Szigetváron, ahol 62 Celsius fokos meleg víz jön a földből termálvizes zöldségkertészetet hoznak létre. Ez a korszerű kertészet az úgynevezett fáradt vizet is felhasználja majd. A 60 millió forintos költséggel létrehozandó kertészet nagy-: mértékben segíti majd Baranya zöldségellátásának javítását. A szigetvári termálkertészet gazdája a BÁRÁNY AMÉK társulás lesz. A beruházás ötven százalékát az állam biztosítja, a másik ötven százalékot a megye szövetkezetei, a BARANYAMÉK társulás, az állami gazdaságok és a konzervipar összefogásából teremtik elő. Az új kertészet létesítésével nemcsak azt érik el, hogy az ötödik ötéves tervben a jelenlegi 75—80 kilóról 100 kilóra nő az egy lakosra jutó zöldségfogyasztás éves átlagban, hanem azt is, hogy innen igen olcsón — a kalkulációk szerint kilenc fillérért darabonként — kapják á kertészkedő termelők a palántát. Ugyancsak ez a kertészet biztosítja majd a primőr zöldség, paradicsom és paprika zömét is. „Kalocsán pompázatos virágokba öltik-festik, Kiskunhalason gyönyörűséges csipkékbe varrják, itt meg Tiszaalpáron kecses-takaros kosarakba fonják legszebb álmaikat, vágyaikat, mindennapi örömüket- bánatukat a háziinar mesterei” — írja a Petőfi Népe riportere. — A tiszaalpári Házi- ioari Kosárfonó Szövetkezet életéről szólva megtudjuk a riportból: az idén 14 millió forint értékű árut kívánnak előállítani a szövetkezetben. Hogy ez mennyi, úgynevezett angol bevásárlókosarat jelent? Hozzávetőleg 140 ezret Az idei első két vagont meg- ' töltő szállítmány — 4500 kosár a napokban indul útnak Franciaországba. A tiszaalpári kosarak 99 százalékát ugyanis nyugati exportra készítik: olasz, dán, belga, NSZK-beU afgrfÉ megrendelésire. 5 Rogy híres termékük előállításában fennakadás a jövőben se legyen, a meglévő kétszáz mellé újabb 100 holdat telepítenek be fűzzel. Somogqi Néplap „Szakosított telepek rekonstrukciója — Somogybán 130 millió forint értékű munka” — mondja a cím. A tudósításból kiderül: Somogy megye közös gazdaságaiban 1968 és 1973 között 13 szakosított sertéstelep és 18 szakosított szarvasmarha- telep épült, ezenkívül a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben húsz. — különböző kapacitású és eltérő rendeltetésű telep épül. (Ez utóbbiak 1977-ben fejeződnek be és négy felel meg közülük a szakosítás kritériumainak.) |974-ben kezdődött a megye termelőszövetkezeteiben a korábban épített szakosított telepek rekonstrukciója. A somogyi tsz-ekben a befejeződött, a most folyó és az ezután kezdődő rekonstrukciós munkák értéke a szakosított állattartó telepeken mintegy 130 millió értékű. FEJÉR MEGYEI MIR LAR „Hosszú évek jól átgondolt, következetesen végrehajtott szociálpolitikai intézkedéseinek köszönhető, hogy a Fejér megyei Bauxitbányák és a székes- fehérvári Könnyűfémmű dolgozói úgy tarthatják számon munkahelyüket: itt az átlagosnál többet törődnek a munkásokkal” — írja a Fejér megyei Hírlap. A tudósításból kiderül: a legnagyobb, életre meghatározó juttatás a lakás. A bauxitbányászoknak az utóbbi öt évben 271 lakást juttatott a vállalat, s ha ehhez az előző öt esztendő lakásátadásait is hozzávesszük, összesen 451 vállalati dolgozó költözött új lakásba. A KÖFÉM-ben — a nagyberuházásokra kapott összeg egy részét lakásépítésre fordították — 1968-tól napjainkig 623 lakást kaptak a éàtpryrÆ. ^ddsSfkm lakótelep épült a Könnyűfémmű mellett. ,A lakásvásárlást és a lakásépítést kamatmentes kölcsönökkel, kedvezményes fuvarral, esetenként bontási anyaggal is támogatják az üzemek. A KÖFÉM-ben a lakásfejlesztési alapból több mint negyvenmillió forinttal támogatták a dolgozók lakásvásárlását, a részesedési alapból pedig 1,2 milliót adtak erre a célra. A lakás mellett egyéb szociális juttatásokra is nagy gondot fordítanak Kincsesbányán és a KÖFÉM-ben. Az utóbbi üzemben öt év alatt négyszeresére nőtt az óvodák befogadóképessége, a szakszervezet üdültetési lehetőségein túl a vállalat két saját üdülővel is bővítette a nyári pihenés lehetőségeit» la Renaissante du Val d'Oise Er A La Renaissance hozzánk eljutott legutóbbi számában Edouard Krierlik számol be szekszárdi tapasztalatairól: „Hála a bezonsi testvérvárosi bizottságnak és a zeneiskolának, eljuthattam Magyar- országra, Szekszárdra. Sok tapasztalatot gyűjthettem magyar barátaink pompás fogadtatása során. A látogatások érdekesek és tanulságosak voltak. Meglátogattuk Budapestet, Decset és az itteni művelődési házat, a zeneiskolát, a kórházat, múzeumokat és a szekszárdi művelődési központot. Egy különbséget állapíthattam meg városaink között: — azt, hogy magyar barátaink nagyobb figyelmet szentelnek a közművelődésnek. Köszönetét mondok a zeneiskolának, az itteni és a szekszárdi testvér- városi bizottságnak, hogy lehetőséget nyújtottak számomra ehhez a pompás tartózkodáshoz.” Egy másik tudósítás a CGT bezonsi székházának „éjszakai látogatóiról” számol be. „Vandálok törtek be a CGT République téri székházába. Vad dühükben szétvertek öt irodai ajtót, elraboltak egy 250 kiló súlyú lemezszekrényt, benne 3000 frank készpénzzel és tettük teljesebbé tételére egy Írógépet is. A nyomozás folyik.” Két fogorvos — egy „szélen“ Az a szituáció elég közi»s mert, aminek végkifejletén a buzgón nyüzsgölődő két szék között a földre ül. Az már ritkább, amikor egy szék van, s ketten kell,, hogy megüljék. Nagy dörög azok közé a szerencsés nagyközségek közé tartozik, melyek elmondhatják; hogy teljesítették az egészség- ügyi ellátás IV. ötéves tervben elhatározott fejlesztését Nagy- dorogon teljes az orvosi lét-: szám, van elegendő körzeti orvosuk, kaptak gyermekszakor-; vost és míg másutt egy fogorvos sincs, itt megvan mind a kettő. Node azt kénytelenek feszegetni a nagydorogiak, hogy minek? Tudniillik a két fogorvos közül csak az egyiknek a rendelője tekinthető teljesen fölszereltnek. így, hol az egyik dolgozik és a másik asszisztál, hol a másik és az egyik asszisztál. Az a helyzet, hogy az egyik fogorvosnak nincs fúrógépe. (Lehetősége sem a megtartó fogászat művelésére.} Ezért kellett hát a leírt „megoldást” választaniuk, ott, ahol a székhely és társközségek lé-* lekszámának megfelelően szer-* vezett két fogási munkájára lenne szükség. Hogy két fogorvos dolgozik egy „széken” nem tettük volna szóvá, ha nem tudjuk, hogy van a megyében nem is egy fogászati rendelő, mely csak várja eljövendő fogszakorvosát. Ezek között akad olyan ia^ mely sokadszorra szünetel oda telepíthető fogász híján. Kö-i vétkezésképpen kihasználatlanul állnak a drága fogászati berendezések. Kérdésünk épp erra a kihasználatlanságra épül: nem lenne célszerű odaköltöztetni a megkívánható munkafeltételeket biztosító berendezéseket, ahol adott a fog- szakorvos ? Megítélésünk szerint ez lenne célszerű, mert szerfölött drága megoldás asz- szisztensi munkára kényszeríteni — még átmenetileg is —* egy fogorvost, akit diplomája fogorvoslásra képesít és nem a fog orvoslásának kiszolgálásán rai ! • -UEmberek, országok, történetek REMI A több; mint másfél száz szekszárdi közül, akik már jártak testvérvárosunkban. Be- zonsban, bizonyára majdnem mindenki ismeri Remyt. Valószínűleg mindenki másként ismeri, mert Remy a már alkatilag se fakó franciák között is meglepően színes egyéniség. Megismerkedésünk enyhén szólva formabontó körülmények közt történt, de Remy Raymond hajlamos megbánta, ni minden fprmát. Az újonnan jöttek elfogódottságával telepedtünk le első franciaországi ebédünk asztalához, amikor be- viharzott a polgármesteri hivatal étkezdéjébe egy alacsony termetű, mindemellett meghatározhatatlan korú férfi. Harsány volt, ami egyébként _ a temperamentumos gallok közt vem ritkaság. Harsány volt az obligit „bon jour!”-ja és az is, hogy megdöbbent fiataljainknak sorra beletúrt a fürtjébe. Aztán meglehetős biztonsággal, méghozzá magyarul közölte az illető nemét. Csak az ékeset* két spórolta meg, így ez Oyez- formán hangzott: — Fiú! Lányt Bizonyítva, hogy a hosszú haj unisex jellegétől Francia- országban egyelőre nem kell tartani. O volt Remy Raymond, akivel rövidesen megtelt az ét. kezde. Itt vicceket mesélt, amott egy rendőr hepciáskodá- sát reprodukálta pantomimben, végül váratlanul kézenállást mutatott be egy széken. Ez nemcsak azért volt meglepő, mert nálunk tanácsi főelőadók (Remy nagyjából ilyen funkcióba» van), ritkán szerepelnek efféle produkcióval, hanem mert némi gondolkodás után hatvanévesnek véltük. Tíz nappal később a lánya azt mondta, hogy a hetvenen <e tál — Je suis le clown de Béions/ — közölte. Vagyis: — fia vagyok Betone bohócai Ugyanígy azt fe mondhatta volna, hogy 6 a párizsi érsek. Ez sem volt igaz. Remy a kitüntetett tanító, az ellenállási mozgalom veteránja, a régi párttag ragyogó pszichológus volt és csoportkisérö. Nap-nap után együtt voltunk, így tapasztalhattuk, mennyire tudja, hogy idegenben a legpróbáltabb turista is kissé anyátlannak érzi magát és rászorul a gyámolításra. Vicceivel mindig akkor jelentkezett, humorát akkor csillogtatta, amikor valamelyest erőt vett rajtunk a fáradtság. Nekem, a tolmács, nak, rövidesen arra is rá kellett jönnöm, hogy a gyárlátogatások. szakszervezeti találkozók során Remy mennyire tudatosan politizál és miként igyekszik megértetni a magya. rokkal a franciaországi viszonyok társadalmi gyökereit. Ugyanezt tette egy éjjel fél kettőig nyúló beszélgetés során, amikor De Gaulle tábornok szerepét ecsetelte — kommunista szemszögből. Csak önmagáról nem beszélt soha. Az egyik pályaudvar mellett ugyan kicsúszott a tzá. fán, hogy: — Itt megtámadtunk egy német katoTiavonatotl A további kérdezősködést azonban mosolygós „Passons/” (Hagyjuk! Menjünk tovább!) szóval elhárította. Másoktól tudtuk meg, hogy komoly szerepe volt az ellenállásban, csoportot. vezetett, sőt a párizsi felkelést irányító Rotte Tanguy ezredes oldalán részt vett azon a tárgyaláson is, melynek eredményeként Leclerc tábornok páncélosai elsőkként gördülhettek be abba a fővárosba, melyet a nép már felszabadított. Megmutatta az ellenállási moz. galomban való részvételét hitelesítő igazolványt, aminek... — Ma is van némi haszna, — váltott komolyra a hangja. A háború befejezése óta Re- my Raymondot több tucatszor vette őrizetbe a rendőrség, mert részt vett különböző tűn-• tetősekben, az F KP szervezte megmozdulásokban. Ilyenkor, hála az igazolvány respektusá- nak, a veterán harcost mindig viszonylag hamar elengedték. Legfájóbb sértésként Remy a következő emléket őrzi: — Igaz, hogy négyszemközt, de tudod, hogy mit mondott nekem egyszer valamelyik fia. tál rendőrtiszt, amikor az őr- szobán kihallgatott1 — MitT — Azt, hogy az én igazolványom értéke „werde”/ Ezt a szót Cambronne tábornok tette halhatatlanná a Waterlooi csatában, amikor a körülzárt gárda maradványait megadásra felszólító angoloknak odakiáltotta. Nem fordítható irodalmi nyelvrSk —.Mit feleltén — Azt, hogy „Vraml Ha mi annyi ezren nem szerzünk jogot ilyen igazolványokra, akkor most maga nem lenne ittl" Az örökvidám Remyt csak egyszer láttuk idegesnek, nyugtalannak. Azon az éjszakán « fia, Yves, veszélyes akciót ve. zetett. Egyetemisták rohamcsapata megszállta az egyik pályaudvart, feltartóztatta a madridi expresszi és a vasúti kocsikat telefestette „Franco gr y i l- k o s!" feliratokkal. Több órába telt, amíg a vasutasok 'le. vakarták az olajfestéket és az expressz éjfél helyett reggel elindulhatott a fasiszta diktátor országába. A franciáknak van egy, sok más mellett számomra nagyon rokonszenves tulajdonsága. Ritkán hívnak vendéget a lakásukba. A szekszárdi fiatalokat ottlétünk utolsó vasárnapján az a megtiszteltetés érte, hogy testületileg vendégek lehettek Remy Raymond otthonában. Politizálással kezdődött, kitűnő italokkal folytatódott és tánccal ért véget. Néhány an észrevettük, hogy a falhosszú könyvespolcon ott sorakoznak Marx, Engels és Lenin művei. Ezen nevelkedett az apa, de a fia és lánya is. Û Bogik alma se esett messze áfájától. ■* ORDAS IVAN
