Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

V Születtek 1962-ben A demográfiai hullám­völgy gyerekei. Ismerős a kifejezés, halljuk, ol­vassuk. Szerepelt az Oktatási Minisztérium tájékoztatójá­ban is, legutóbbi pedig a Pe­dagógusok Szakszervezetének központi vezetőségi ülésén esett szó róla: az utóbbi húsz esztendő legalacsonyabb szü­letési ' számú diákkórósztálya hagyja el az idén az általános iskolák nyolcadik osztályát. 115 ezer gyerek. Némi, ösz- szehasonlításul: tavaly 180 ezer gyermek született, tavaly­előtt is csak néhány ezerrel kevesebb. Az idén, várhatóan, ■ megint 180 ezer körül lesz a születési szám. Ezekről a „nagy” korosztályokról is sók • szó esik manapság. Maradjunk most mégis — a „hiány-korosztálynál.” Azok- ról a fiúkról, leányokról sze­retnék eltöprengeni néhány gondolat erejéig, akik 1962-ben születtek, s akik ezekben a he­tekben, hónapokban döntik el: hol, s hogyan tanuljanak to­vább. Sok jel, figyelemkeltő társadalmi akció mutatja, hogy a középiskolák, a szak­munkásképzők, a szülők — de az üzemek is érzékelik már: ennek a generációnak minden tagja megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel. Semmikép­pen sem közömbös ugyanis/ vajon a felsőoktatásra képző gimnáziumokba jelentkezik-e elegendő a legjobbak közül; vajon a szakmai alapokat -is adó szakközépiskolák osztályai megtelnek-e; s ami talán a legfontosabb, lesz-e elegendő jelentkező a szakmunkás­utánpótlást elsősorban meg­alapozó iparitanuló-intéze- tékbe? 1 A választás, a döntés — S ' ezt feltétlenül hangsúlyoznunk kell — elsődlegesen a gyere- - kék és a szülők magánügye, elvitathatatlan joga. Szülő, gyerek és nevelő együttes ta­nácskozásából, képességekből, hajlamból és tervekből adódik a választás, azoknak a jelent- : kezési lapoknak a kitöltése, amelyek mostanában kerülnek ■ el a középfokú oktatási intéz- . mények igazgatóihoz. Sok esz* ■ tendő megfigyelései, tapaszta- ' latai jelz'ik, hogy > kisebb-na- gyobb aránytalanságok kísére­tében ugyan, de nyár elejéig jobbára megnyugtatóan lebo­nyolódik a ' beiskolázás. Ami - viszont később derül ki:"min­dén esztendőben kialakul olyan —t kisebb hadsereget ki­tevő — gyeréktábor is, amely sehova sem jéléntkezik! Elsősorban lányokból ver- búválódik ez a tízezres tábor. Lányokból, akik falusi, esetleg tanyakörzeti kisiskolában vé­geztek. A szülők, egy kicsit régi beidegződések bilincsei­ben, egy kicsit tájéko- zátlanság okán is, beletörőd­nek abba, hogy a leány ma­radjon otthon, segítgessen a házimunkában, vagy minden szakképzettség nélkül végez­zen valami kisebb munkát kö. zeli kisüzemben, termelőszö­vetkezetben. Elhangzik az is gyakran, hogy „úgyis férjhez megy”. A végeredmény azo­nos: nem érdemes tovább ta­nulnia. Aztán, tíz év, tizenöt év múlva, de sokszor előbb is ki­derül: nem volt jó a számítás. A leánynak hiányzik a szak­ma, nehezebben boldogul az iparban is, a mezőgazdaság­ban is, ahol ugyancsak .egyre nélkülözhetetlenebb a szakmai tudás. Most, erről a 115 ezer gye­rekről töprengve, különösen soknak tűnik a tízezer. Azok­nak a kislányoknak a serege, akik — s erre megint csak ér­keznek jelzések — mindeddig sehova sem jelentkeztek. Mö­göttük felsejlik az alföldi me­gye kollégiumi igazgatója, aki elpanaszolta, hogy lassan felé­re zsugorodik a létszám a sok milliós befektetéssel létreho­zott diákkollégiumában. Azok­nak a szakmunkásképzőkben áldozatosan dolgozó igazgatók­nak, nevelőtanároknak, az ar­ca, akik keservesen töprenge­nek, hogyan tölthetnék fel legalább egyetlen elsős év­folyammá a jelentkezők gyér számát. Azoknak a gyáraknak az üzemcsarnokai, amelyek­ből három év múlva pontosan ez a tízezer gyerek fog na- gyon-nagyon hiányozni. Felelősség a sorsukért: nem szólam ez, hanem égető pa­rancs. S nem is elsősorban a szülőknek, vagv a gyerekek­nek kell ezt címezni. Hanem: a pályairányító szakemberek­nek, a pályaválasztási tanács­adóknak. A nevelőknek is, akik — milyen roppant fontos lenne ez — nem szabad, hogy megbékéljenek a nyolcadikos gyerek tétovázásával, bizony­talankodásával, vagy éopen a közönyével. Meevei, járási és községi művelődési szervek, szakemberek fáradhatatlan kutató munkája kellene most, hogy ne késlekediék a pálya- választással, a jelentkezéssel egyetlen gyerek sem abban a körben, ameivre tevékenysé­gük kiterjedhet. V n még idő. Pót jelent­kezésre, elképzelések módosítására, hiszen igen sok szakmunkáskéoző in­tézet egészen augusztusig el­fogad — és szívesen fogzd! — jelentkezéséket. Ne kallódion el tízezer gverek! Ne válasz­szák a bizonytalant a biztos szaktudás helyett. Ne írjuk le Őket, csak azért, mert eddig nemet mondtak! ___ m m, «............ nmmtim. N ehez tanácstagnak fenni? À tanácstag ! Választott képviselő. Ter- ________ a I mészetesen • újra választ­ható és bármikor visszahívható. Előbbi Csi­szár Lajos mérnökkel, a szekszárdi 21. szá­mú választókerület tanácstagjával már meg­történt. Utóbbi nem. A tanácstagi munkára vonatkozó kérdésekkel zaklattuk. * — Mióta tanácstag? I — 1971 óta. — Mire lehet megmozgatni a körzetében la­kokat? — A 21-es számú körzetbe a Damjanich és Pollack utca egy szakasza, valamint, a Soós Sándor és Liszt Ferenc utca tartozik. Kö­rülbelül 70 család, mintegy 250 lakos. A kör­zetem tipikus periféria, de természetesen'más jellegű, mint valamelyik a dombok közt vagy a város déli peremén. A lakók a rendezettség, a tisztaság, az árkok és vízlevezető csatornák karbantartására mindig mozgósíthatók. — Hogyan? —■ A lakók ismerősök, nem érzem kellemet­lennek egy-egy feladat, vagy pV-obléma meg­beszélését. Többen kimondottan segítőkészek, ami nagyon jelentős dolog. •— Mérhető-e a társadalmi munka? — Mérhető. Elsősorban az utcák arcula-- tán, a rendezett, virágos előkerteken, a tiszta járdákon és árkokon. Egy konkrétabb példa: a Soós Sándor és Liszt Ferenc utcában 1400 folyóméter, 50—60 centiméter mély árok készült el az' útépítések időszakában. — Érdemes-e, nehéz-e tanácstagnak lenni? — Nem gondolkozom azon, hogy érdemes-e tanácstagnak lenni. A jelölés és megválasz­tás — úgy érzem — megtiszteltetés. A munka nem mindig könnyű, de talán van, aki örö­met lel abban, ha a szomszédjának, vagy a környezetének sikerül néhány ügyes-bajos dolgát, jogos kívánságát elintézni. Ugyanak­kor fontos, hogy a tanács elképzeléseit, in­tézkedéseit a lakosok megismerjék és meg­értéssel fogadják. — > Találkozott-e már gyakorlatában a köz­érdek és magánérdek ütközésével ? — Igen! A közérdek és magánérdek olykor ütközik. A már említett árokásásért például nem mindenki lelkesedett. Ilyenkor követke­zik a meggyőző szó. A tanács keretösszeggel gazdálkodik, hosszú távon senkinek nem le­het közömbös, hogy ebből a mi körzetünkre szánható pénzt most kapjuk-e meg, vagy 10— .15 év múlva. *— Mi a „városatya” pillanatnyi rangja? j— A tanácstagság nem rang, hanem meg­bízatás. Azt jóleső érzés olykor hallani, hogy „Maga' legalább eljön, amikor tud, megkér­dezni az emberek gondját-baját!” — Munkahelye, beosztása gátolja-e jó ta­nácstagi tevékenységét? — A Mechanikai Mérőműszerek Gyára be­ruházási és üzemfenntartási osztályának ve­zetője vagyok. 115 ember munkájáért felelek. Amit tanácstagként végzek, az természetesen elvon bizonyos időt az ottani munkámból. Ezt behozom. Hogyan? Rádolgozok. Tanácstagi működésemben a gyár vezetői sosem gátol­tak, semmilyen akadályt nem gördítettek elém, csak segítettek. — A tanácsüléseken ritka, de súlyos s?avú felszólaló. Felszólalásairól esetenként hírt ad­tunk lapunkban. Eredményesek voltak ezek? ' Tanácsülés! (felszólalásaimnak több. Invire volt foganatja, a végrehajtó bizottság és a tanács dolgozói segítették a munkámat. Ezzel nem. azt aka­rom elhitetni, hogy én mondtam okosat, ha­nem azt bizonyítani, hogy a végrehajtó bi­zottság támogatott. A 21-es körzet a városnak csak néhány utcányi, kis része, de minden­hogyan része. Hinnem kell, hogy ez a segít­ség, támogatás kölcsönös. — Hogyan lehet jó tanácstagi munkát vé­gezni? — Szívósan! / Szociális I SZEKSZÁRD — amennyiben a fölmérés megfelel a valóság­nak és a szociális gondozásra szorulók felderítésében nin­csenek fehér foltok — szeren­csés helyzetben van. Az e cél­ra fordítható összeg elegendő az igények kielégítésére. A költségvetési összeget meghatározott célokra lehet, illetve kell felhasználni. A rendszeres segélyekre szánt összeg például másra nem használható föl. Ha pénzma­radvány van, az a szociális gondozás számára elveszett. Ezért nem lenne szabad elő­fordulnia annak, hogy pénz megmaradjon. Szekszárdon, az olyan öregek számára, akinek nincs hozzátartozójuk, vagy ha van, eltartásra képtelen —, az utóbbi öt évben harminc és negyven között volt Az idén azok jövedelmét egészíti ki a városi tanács, akiknek havi juttatása nem haladja meg a hétszázhatvan forintot Az összes rendelkezésre álló összeg az előző ötéves terv­ben kétszázezer és kétszáz­ötvenezer forint között moz­gott 1971-ben mind kiosztot­ták a rendelkezésre álló pénzt, a következő évben hatezer, 1973-ban háromezer, 74-ben négyezer forint maradt meg. Mem nagyok ezek az összegek, ie biztos lettek volna a vá­rosban olyanok, akiknek jól jött volna az összegnek az a része, ami egy személynek ki-’ italható. Tanácselnöki enge­gondozás déllyel az állandó segélyezet^ tek rendkívüli segélyt is kap­hatnak az állandó segélyalap összegéből. Kapnak is rendsze­resen: ősszel tüzelőre, télen pedig karácsony előtt. A házi szociális gondozás az elmúlt öt évben alakult ki, szerveződött meg. Hetvenegy­ben még csak egy főfoglalko­zású szociális gondozónő látta el a rászorulókat. Hetvenegytől fejlődött ki az aktívahálózat. Hetvenkettőtől maximálisan havi ötszáz forint tiszteletdí­jat tud fizetni a tanács azok­nak, akik házi szociális gondo­zásra vállalkoznak. Legtöbb gondozónő már nyugdíjas, de akadnak aktív keresők is a gondozók között. Körülbelül tíz-tizenöten vannak. Kívülük évek óta végzik különböző kollektívák ugyanezt a mun­kát térítés nélkül, szeretet bök Van köztük iskola és szocia­lista brigád is. Az elmúlt év­ben harmincegy gondozó/hu­szonöt embert látott el. Le­het, hogy ha szigorúan a jogi feltételeket nézzük, megoldott­nak látszik a házi szociális gondozás, de a valóságban még biztosan vannak olyan öregek a városban, akinek jólesne, ha időnként rájuk nyitnák az, ajtót, még akkor is, ha a ház­tartási teendőket még képesek ellátni. ESTÉRT VOLT SZÜKSÉG to­vábbi társadalmi gondozókra. A városi tanács várja a kol­lektívák jelentkezését. Boldogító igen, magnószalagon A külföldi kishírek között olvastam, hogy Katowi­cében hamarosan bevezetik a házasságkötő termekben az új szolgáltatást: magnóra veszik a boldogító igene­ket ... A hírecske írója azon elmélkedik, hogy ez a ta­lálmány vajon befolyásolja-e majd a válások számá­nak alakulását a lengyel városban. Ha ez a kérdés igazán - érdekli a katowiceieket, ajánlom, jöjjenek ta­nulmányútra hozzánk. Magyarországon már jó néhány éve bevezették ezt a házasságkötési szolgáltatást. A fiatal pár a családi ünnepeket rendező irodában megrendelheti a magnófelvételt, méghozzá a kívánt minőségű szalagon és játszási sebességgel. A szertartás után megkapják a csinos kis dobozkát, és a mézeshe­tek alatt kedvükre idézgethetik a magasztos pillanatot. A katowiceiek azt is megtudhatnák — akár Szekszár­don is — hogy a különleges magnófelvétel az idő múl­tával általában egyre kevesebbet kerül lejátszásra, és szintén az idő röptével újabb és újabb hullámait kel­ti az érzelmeknek^ A könnyes emlékezést, meghatott­ságot egy idő után az elemezgetés váltja fel: „te hogy mondtad én hogy mondtam, nem is a sírástól csuklott . el a hangod, hanem a visszafojtott nevetéstől, én vi­szont nem azért mondtam olyan halkan, mert össze­szorult a szívem az örömtől, hanem mert az jutott eszembe, hogy megfogom, én: még bánni...” És így to­vább. . . Amikor az elemzés már veszekedésbe hajlik, akkor az ártatlan magnószalag a fiók mélyére kerül, és aki csak meglátja, mind hátrább tolja. Rosszabb esetben oda kerül a kacatok közé, ami a válás után már senkinek sem kell. Jobb esetben felfe­dezik a gyerekek, és indiántáncot lejtve pörgetik le új­ra és újra. Aztán az arany lakodalom — ha a magnó­szalag addig „húzza” — ismét megfelelő szerephez jut, ismét könnyeket csikar és emlékeket kelt. Minderre a katowiceiek is bizonyosan számíthat­nak. Hogy a válások száma csökken-e? Talán ha a válóperes tárgyalásokon is magnófelvételeket készíte­nének, és — mások oktatására — ezeket a szalagokat ? játszanák le a „boldogító igen” helyett, a lehető legko­rábban, még a mézeshetek idején...-KM ORDAS IVAN

Next

/
Thumbnails
Contents