Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
V Születtek 1962-ben A demográfiai hullámvölgy gyerekei. Ismerős a kifejezés, halljuk, olvassuk. Szerepelt az Oktatási Minisztérium tájékoztatójában is, legutóbbi pedig a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetőségi ülésén esett szó róla: az utóbbi húsz esztendő legalacsonyabb születési ' számú diákkórósztálya hagyja el az idén az általános iskolák nyolcadik osztályát. 115 ezer gyerek. Némi, ösz- szehasonlításul: tavaly 180 ezer gyermek született, tavalyelőtt is csak néhány ezerrel kevesebb. Az idén, várhatóan, ■ megint 180 ezer körül lesz a születési szám. Ezekről a „nagy” korosztályokról is sók • szó esik manapság. Maradjunk most mégis — a „hiány-korosztálynál.” Azok- ról a fiúkról, leányokról szeretnék eltöprengeni néhány gondolat erejéig, akik 1962-ben születtek, s akik ezekben a hetekben, hónapokban döntik el: hol, s hogyan tanuljanak tovább. Sok jel, figyelemkeltő társadalmi akció mutatja, hogy a középiskolák, a szakmunkásképzők, a szülők — de az üzemek is érzékelik már: ennek a generációnak minden tagja megkülönböztetett figyelmet érdemel. Semmiképpen sem közömbös ugyanis/ vajon a felsőoktatásra képző gimnáziumokba jelentkezik-e elegendő a legjobbak közül; vajon a szakmai alapokat -is adó szakközépiskolák osztályai megtelnek-e; s ami talán a legfontosabb, lesz-e elegendő jelentkező a szakmunkásutánpótlást elsősorban megalapozó iparitanuló-intéze- tékbe? 1 A választás, a döntés — S ' ezt feltétlenül hangsúlyoznunk kell — elsődlegesen a gyere- - kék és a szülők magánügye, elvitathatatlan joga. Szülő, gyerek és nevelő együttes tanácskozásából, képességekből, hajlamból és tervekből adódik a választás, azoknak a jelent- : kezési lapoknak a kitöltése, amelyek mostanában kerülnek ■ el a középfokú oktatási intéz- . mények igazgatóihoz. Sok esz* ■ tendő megfigyelései, tapaszta- ' latai jelz'ik, hogy > kisebb-na- gyobb aránytalanságok kíséretében ugyan, de nyár elejéig jobbára megnyugtatóan lebonyolódik a ' beiskolázás. Ami - viszont később derül ki:"mindén esztendőben kialakul olyan —t kisebb hadsereget kitevő — gyeréktábor is, amely sehova sem jéléntkezik! Elsősorban lányokból ver- búválódik ez a tízezres tábor. Lányokból, akik falusi, esetleg tanyakörzeti kisiskolában végeztek. A szülők, egy kicsit régi beidegződések bilincseiben, egy kicsit tájéko- zátlanság okán is, beletörődnek abba, hogy a leány maradjon otthon, segítgessen a házimunkában, vagy minden szakképzettség nélkül végezzen valami kisebb munkát kö. zeli kisüzemben, termelőszövetkezetben. Elhangzik az is gyakran, hogy „úgyis férjhez megy”. A végeredmény azonos: nem érdemes tovább tanulnia. Aztán, tíz év, tizenöt év múlva, de sokszor előbb is kiderül: nem volt jó a számítás. A leánynak hiányzik a szakma, nehezebben boldogul az iparban is, a mezőgazdaságban is, ahol ugyancsak .egyre nélkülözhetetlenebb a szakmai tudás. Most, erről a 115 ezer gyerekről töprengve, különösen soknak tűnik a tízezer. Azoknak a kislányoknak a serege, akik — s erre megint csak érkeznek jelzések — mindeddig sehova sem jelentkeztek. Mögöttük felsejlik az alföldi megye kollégiumi igazgatója, aki elpanaszolta, hogy lassan felére zsugorodik a létszám a sok milliós befektetéssel létrehozott diákkollégiumában. Azoknak a szakmunkásképzőkben áldozatosan dolgozó igazgatóknak, nevelőtanároknak, az arca, akik keservesen töprengenek, hogyan tölthetnék fel legalább egyetlen elsős évfolyammá a jelentkezők gyér számát. Azoknak a gyáraknak az üzemcsarnokai, amelyekből három év múlva pontosan ez a tízezer gyerek fog na- gyon-nagyon hiányozni. Felelősség a sorsukért: nem szólam ez, hanem égető parancs. S nem is elsősorban a szülőknek, vagv a gyerekeknek kell ezt címezni. Hanem: a pályairányító szakembereknek, a pályaválasztási tanácsadóknak. A nevelőknek is, akik — milyen roppant fontos lenne ez — nem szabad, hogy megbékéljenek a nyolcadikos gyerek tétovázásával, bizonytalankodásával, vagy éopen a közönyével. Meevei, járási és községi művelődési szervek, szakemberek fáradhatatlan kutató munkája kellene most, hogy ne késlekediék a pálya- választással, a jelentkezéssel egyetlen gyerek sem abban a körben, ameivre tevékenységük kiterjedhet. V n még idő. Pót jelentkezésre, elképzelések módosítására, hiszen igen sok szakmunkáskéoző intézet egészen augusztusig elfogad — és szívesen fogzd! — jelentkezéséket. Ne kallódion el tízezer gverek! Ne válaszszák a bizonytalant a biztos szaktudás helyett. Ne írjuk le Őket, csak azért, mert eddig nemet mondtak! ___ m m, «............ nmmtim. N ehez tanácstagnak fenni? À tanácstag ! Választott képviselő. Ter- ________ a I mészetesen • újra választható és bármikor visszahívható. Előbbi Csiszár Lajos mérnökkel, a szekszárdi 21. számú választókerület tanácstagjával már megtörtént. Utóbbi nem. A tanácstagi munkára vonatkozó kérdésekkel zaklattuk. * — Mióta tanácstag? I — 1971 óta. — Mire lehet megmozgatni a körzetében lakokat? — A 21-es számú körzetbe a Damjanich és Pollack utca egy szakasza, valamint, a Soós Sándor és Liszt Ferenc utca tartozik. Körülbelül 70 család, mintegy 250 lakos. A körzetem tipikus periféria, de természetesen'más jellegű, mint valamelyik a dombok közt vagy a város déli peremén. A lakók a rendezettség, a tisztaság, az árkok és vízlevezető csatornák karbantartására mindig mozgósíthatók. — Hogyan? —■ A lakók ismerősök, nem érzem kellemetlennek egy-egy feladat, vagy pV-obléma megbeszélését. Többen kimondottan segítőkészek, ami nagyon jelentős dolog. •— Mérhető-e a társadalmi munka? — Mérhető. Elsősorban az utcák arcula-- tán, a rendezett, virágos előkerteken, a tiszta járdákon és árkokon. Egy konkrétabb példa: a Soós Sándor és Liszt Ferenc utcában 1400 folyóméter, 50—60 centiméter mély árok készült el az' útépítések időszakában. — Érdemes-e, nehéz-e tanácstagnak lenni? — Nem gondolkozom azon, hogy érdemes-e tanácstagnak lenni. A jelölés és megválasztás — úgy érzem — megtiszteltetés. A munka nem mindig könnyű, de talán van, aki örömet lel abban, ha a szomszédjának, vagy a környezetének sikerül néhány ügyes-bajos dolgát, jogos kívánságát elintézni. Ugyanakkor fontos, hogy a tanács elképzeléseit, intézkedéseit a lakosok megismerjék és megértéssel fogadják. — > Találkozott-e már gyakorlatában a közérdek és magánérdek ütközésével ? — Igen! A közérdek és magánérdek olykor ütközik. A már említett árokásásért például nem mindenki lelkesedett. Ilyenkor következik a meggyőző szó. A tanács keretösszeggel gazdálkodik, hosszú távon senkinek nem lehet közömbös, hogy ebből a mi körzetünkre szánható pénzt most kapjuk-e meg, vagy 10— .15 év múlva. *— Mi a „városatya” pillanatnyi rangja? j— A tanácstagság nem rang, hanem megbízatás. Azt jóleső érzés olykor hallani, hogy „Maga' legalább eljön, amikor tud, megkérdezni az emberek gondját-baját!” — Munkahelye, beosztása gátolja-e jó tanácstagi tevékenységét? — A Mechanikai Mérőműszerek Gyára beruházási és üzemfenntartási osztályának vezetője vagyok. 115 ember munkájáért felelek. Amit tanácstagként végzek, az természetesen elvon bizonyos időt az ottani munkámból. Ezt behozom. Hogyan? Rádolgozok. Tanácstagi működésemben a gyár vezetői sosem gátoltak, semmilyen akadályt nem gördítettek elém, csak segítettek. — A tanácsüléseken ritka, de súlyos s?avú felszólaló. Felszólalásairól esetenként hírt adtunk lapunkban. Eredményesek voltak ezek? ' Tanácsülés! (felszólalásaimnak több. Invire volt foganatja, a végrehajtó bizottság és a tanács dolgozói segítették a munkámat. Ezzel nem. azt akarom elhitetni, hogy én mondtam okosat, hanem azt bizonyítani, hogy a végrehajtó bizottság támogatott. A 21-es körzet a városnak csak néhány utcányi, kis része, de mindenhogyan része. Hinnem kell, hogy ez a segítség, támogatás kölcsönös. — Hogyan lehet jó tanácstagi munkát végezni? — Szívósan! / Szociális I SZEKSZÁRD — amennyiben a fölmérés megfelel a valóságnak és a szociális gondozásra szorulók felderítésében nincsenek fehér foltok — szerencsés helyzetben van. Az e célra fordítható összeg elegendő az igények kielégítésére. A költségvetési összeget meghatározott célokra lehet, illetve kell felhasználni. A rendszeres segélyekre szánt összeg például másra nem használható föl. Ha pénzmaradvány van, az a szociális gondozás számára elveszett. Ezért nem lenne szabad előfordulnia annak, hogy pénz megmaradjon. Szekszárdon, az olyan öregek számára, akinek nincs hozzátartozójuk, vagy ha van, eltartásra képtelen —, az utóbbi öt évben harminc és negyven között volt Az idén azok jövedelmét egészíti ki a városi tanács, akiknek havi juttatása nem haladja meg a hétszázhatvan forintot Az összes rendelkezésre álló összeg az előző ötéves tervben kétszázezer és kétszázötvenezer forint között mozgott 1971-ben mind kiosztották a rendelkezésre álló pénzt, a következő évben hatezer, 1973-ban háromezer, 74-ben négyezer forint maradt meg. Mem nagyok ezek az összegek, ie biztos lettek volna a városban olyanok, akiknek jól jött volna az összegnek az a része, ami egy személynek ki-’ italható. Tanácselnöki engegondozás déllyel az állandó segélyezet^ tek rendkívüli segélyt is kaphatnak az állandó segélyalap összegéből. Kapnak is rendszeresen: ősszel tüzelőre, télen pedig karácsony előtt. A házi szociális gondozás az elmúlt öt évben alakult ki, szerveződött meg. Hetvenegyben még csak egy főfoglalkozású szociális gondozónő látta el a rászorulókat. Hetvenegytől fejlődött ki az aktívahálózat. Hetvenkettőtől maximálisan havi ötszáz forint tiszteletdíjat tud fizetni a tanács azoknak, akik házi szociális gondozásra vállalkoznak. Legtöbb gondozónő már nyugdíjas, de akadnak aktív keresők is a gondozók között. Körülbelül tíz-tizenöten vannak. Kívülük évek óta végzik különböző kollektívák ugyanezt a munkát térítés nélkül, szeretet bök Van köztük iskola és szocialista brigád is. Az elmúlt évben harmincegy gondozó/huszonöt embert látott el. Lehet, hogy ha szigorúan a jogi feltételeket nézzük, megoldottnak látszik a házi szociális gondozás, de a valóságban még biztosan vannak olyan öregek a városban, akinek jólesne, ha időnként rájuk nyitnák az, ajtót, még akkor is, ha a háztartási teendőket még képesek ellátni. ESTÉRT VOLT SZÜKSÉG további társadalmi gondozókra. A városi tanács várja a kollektívák jelentkezését. Boldogító igen, magnószalagon A külföldi kishírek között olvastam, hogy Katowicében hamarosan bevezetik a házasságkötő termekben az új szolgáltatást: magnóra veszik a boldogító igeneket ... A hírecske írója azon elmélkedik, hogy ez a találmány vajon befolyásolja-e majd a válások számának alakulását a lengyel városban. Ha ez a kérdés igazán - érdekli a katowiceieket, ajánlom, jöjjenek tanulmányútra hozzánk. Magyarországon már jó néhány éve bevezették ezt a házasságkötési szolgáltatást. A fiatal pár a családi ünnepeket rendező irodában megrendelheti a magnófelvételt, méghozzá a kívánt minőségű szalagon és játszási sebességgel. A szertartás után megkapják a csinos kis dobozkát, és a mézeshetek alatt kedvükre idézgethetik a magasztos pillanatot. A katowiceiek azt is megtudhatnák — akár Szekszárdon is — hogy a különleges magnófelvétel az idő múltával általában egyre kevesebbet kerül lejátszásra, és szintén az idő röptével újabb és újabb hullámait kelti az érzelmeknek^ A könnyes emlékezést, meghatottságot egy idő után az elemezgetés váltja fel: „te hogy mondtad én hogy mondtam, nem is a sírástól csuklott . el a hangod, hanem a visszafojtott nevetéstől, én viszont nem azért mondtam olyan halkan, mert összeszorult a szívem az örömtől, hanem mert az jutott eszembe, hogy megfogom, én: még bánni...” És így tovább. . . Amikor az elemzés már veszekedésbe hajlik, akkor az ártatlan magnószalag a fiók mélyére kerül, és aki csak meglátja, mind hátrább tolja. Rosszabb esetben oda kerül a kacatok közé, ami a válás után már senkinek sem kell. Jobb esetben felfedezik a gyerekek, és indiántáncot lejtve pörgetik le újra és újra. Aztán az arany lakodalom — ha a magnószalag addig „húzza” — ismét megfelelő szerephez jut, ismét könnyeket csikar és emlékeket kelt. Minderre a katowiceiek is bizonyosan számíthatnak. Hogy a válások száma csökken-e? Talán ha a válóperes tárgyalásokon is magnófelvételeket készítenének, és — mások oktatására — ezeket a szalagokat ? játszanák le a „boldogító igen” helyett, a lehető legkorábban, még a mézeshetek idején...-KM ORDAS IVAN