Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
Paks Az autósok, akik a 6-os úton Budapest felé haladnak. Csámpát elhagyva gyakran tekintgetnek a Duna felé: az egyelőre még lomb nélküli barackfák, akácok, bokrok között átnézve, egy-egy pillanatra felvillan előttük az épülő paksi atomerőmű — acélban, betonban testet ültő milliár- dok. Maga a nagyközség, amely a vállalkozáshoz a nevét adta, néhány kilométerrel arrébb vonja magára az utas figyelmét. Természetesen először a domboldalon épülő lakótelepet vesszük észre, az „atomvárost". Pedig ez csak a jelen, még inkább: a jövő. A múltba tekintéshez hívjuk segítségül Andrásfalvy Bertalan nemrég megjelent tanulmányát, amely a „Tanulmányok Tolna megye történetéből” sorozat hetedik köteteként látott napvilágot. A múlt Először 1332-ben említik, mint gazdag plébániás helyet. A XV. század elején már mezőváros és vására is van. Magyar népének nagy része a felszabadító háborúk során, vagy azt követően 1706-ban, a Bottyán-sáncban pusztult el. Az 1728. évi összeírás mindössze két őslakost említ. Ekkor 174 család lakja. 1823-ban 6666, 1857-ben 8294 a lakosok száma. A város egy része a domboldalra húzódik fel, keletről a Duna, délről árteres és homokos terület határolja. Itt volt a megye legnagyobb zsidó hitközsége, ennek tulajdonítható, hogy nemcsak a paraszti szükségletre gyártó kisipar, hanem a megye kereskedelmének is egyik legfontosabb központjává lett. A XIX. században különösen fontos és nevezetes volt malomipara. A jó dunai rév és kikötő erre vezette a kereskedelmi utakat. Ez és az ipar, no meg a híres paksi bor igen sok fuvaralkalmat és napszámlehetőséget biztosított a város szegényebbjeinek, A jelen —• Gond, gond és gond. ilEzt Oláh Mihály, a nagyközségi közös tanács elnöke mondja — mosolyogva. — Mert ezek kellemes gondok, a fejlődés velejárói. A milliárdra rúgó milliók és tízmilliók csak úgy röpködnek az iroda csendjében. Álalános- és középiskola, diák- ■ itthon, napközi, óvoda, böl- cs'de, kisáruház, nagyáruház, szálloda, munkás művelődési ház, vasútállomás, buszpályaudvar, útépítés, szanálás, postaépület, telefonközpont, új városközpont — a felsorolás korántsem teljes. — 1980-ra meg kell teremtenünk a várossá nyilvánítás feltételeit. A jövő A jelenben és a múltban gyökerezik. Tulajdonképpen az előbbi felsorolás is idetartozik. Határvonalat nem le hét húzni. A lakosság száma 1980-ra a jelenlegi 14—15 ezer ről várhatóan 18 000-re emel kedik. Sokan akarnak Paks költözni azok közül is, ak: most az erőmű, illetve a lak telep építésén dolgoznak, de mások is. — A több szintes, sok lakásos és a családi házakho- egyaránt tudunk telket biz» sítani. A rendelőintézet szor> szédságában kezd kialakuln a leendő városközpont is. Paksból nem lesz Dunapente- le. Itt egybeépül a régi és az új. — Az őslakók magúkénak érzik az „atomvárost”. Talán furcsa dolog, de ezt szilveszterkor lehetett igazán látni. Több száz paksi ott szórakozott az új vendéklátó-kombinát- ban. Paks 1871-ben veszítette el a mezővárosi rangot. A jelek szerint az igazi városi rang elnyerése csak idő kér dése, mégpedig nem is nagyon hosszú időé. Gy M. Komaromi Zoltán felvételei. Épül ai „álomváros ôierelik a darut A XIX. században a város egy része a domboldalra húzódon fel Kialakulóban a leendő városközpont
