Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

Eddig huszonöt falugyűlés Két és fél ezer résztvevő MegyeszeHe folynak a falu­gyűlések, amelynek keretében a községi népfrontbizottság be­számol elmúlt négyévi tevé­kenységéről, a tanács képvi­selője tájékoztatást ad a köz- igazgatási, főként községfej­lesztési munkákról és a továb­bi tervekről. Ugyanitt megvá­lasztják az új népfrontbizott­ságot, annak tisztségviselőit az elkövetkező öt évre. A két hét tapasztalatairól Csajbók Kálmánnal, a megyei népfrontbizottság titkárával folytatott beszélgetésünk alap­ján tájékoztatjuk olvasóinkat. A közélet1 iránti érdeklődést mutatja az, hogy az eddigi huszonöt falugyűlésen több mint kétezer-ötszázán vettek részt. Különösen örvendetes, hogy a jelenvoltak húsz száza­léka fiatal — harminc év alat­ti —, s mintegy negyvenöt szá­zalék nő volt. Az új bizottsá­gokban is nőtt a fiatalok és a nők aránya. A bisottsági tagok sorában eddig harminc száza­lékos a cserélődés. Általában nem azért került sor cserékre, mert a régiek nem feleltek meg, hanem az elhalálozás, el­költözés mellett a fiatalítás a a fő ok, valamint az, hogy né­hány amúgy is túlterhelt ember vállaláról levegyenek egy funkciót. Különben is kívána­tos, hogy egy-egy település lakosai közül minél többen vegyenek részt a közéletben. Az eddigiek során hatvan­ötén szólaltak fel a vitában. Nyílt, őszinte véleménynyilvá­nítás a jellemző. Nemcsak ar­ról van szó, hogy elismeréssel, vagy bírálva foglalkoztak az elmúlt négy évvel, hanem ar­ról is — és ennek örülni kell —, hogy munkát, segítséget ajánlottak valamennyien. Ér­zik az emberek azt a szerepet, amelyet a népfrontbizottság a település politikai életének alakításában, formálásában be­tölt. Akár a községfeilesztésben kifejtett tevékenységet, akár béke és barátsági estek szer­vezésével a testvéri népek meg­ismertetése, megszerettetése érdekében való tudatformá­lást, vagy a lakosság jó köz­érzetének kialakítására ’ való törekvést nézzük, népfront­bizottságaink hasznos munkát végeztek. A községfejlesztési szándé­kokat illetően a felszólalók hangoztatták, tudják, hogy az anyagi lehetőségek korlátozot­tak, de a társadalmi segítség növelésével a korlátozott lehe­tőségek mellett is tudnak szép eredményeket elérni. Szinte mindenütt szóba került az ed­digiekben az óvoda- és iskola- bővítés, játszótérépítés, köz­ségrendezés, a vízellátás javí­tása, a kulturáltabb közleke­dés megszervezése, hogy csak néhány példát ragadjunk kj a sorból. A javaslatok, a felajánlások most már szerepelnek a közsé­gek 1976. évi terveiben. Az új fiépfrontbizottságok feladata tehát adott: szervezni a mun­kát az elhatározott Célok meg­valósítására. A falugyűlések kiválóan al­kalmasak arra, hogy még szo­rosabb kapcsolatot teremtse­nek a tanácsok és a népfront­bizottságok, illetve az egész la­kosság között. Az itteni cselek­vő részvétel, majd a további­akban a tervek valóra váltása érdekében kifejtett munka a közéletiség jó iskolája. A falugyűlések eddigi mér­lege jó, az új népfrontbizott­ságok hasznos útravalót kap­tak. L. Gy. Szekszárdi termelőszövetkezetek Csapadékos esztendő után, közepes évet zártak Ä három szekszárdi terme­lőszövetkezet — a Béri Balogh Ádám, a Garay János és a Jóreménység — az elmúlt év­ben összesen 5016 hektáron gazdálkodott. A szövetkezetek a mezőgazdasági termesztés szempontjából kiváló adottsá­gokkal rendelkeznek; különö­sen jók a feltételei a ' szőlő- és gyümölcstermesztésnek, szé­pen díszük a kenyér- és ta­karmánygabona, és kedvező feltételek mellett jó eredmé­nyeket hoz az állattartás is. A szövetkezetek az 1975-ös évet rœszabb körülmények között kezdték, mint az előző éveket. Az őszi mélyszántás­ból közel 400 hektár felszántá­sa az őszi esőzések miatt a té- U és a kora tavaszi időszakra húzódott át. Ennek ellenére a tavaszi munkák megfelelő ütemben haladtak. A tavaly júniusi csapadékos időjárás miatt a napraforgó, a szója és az őszi búza termés­átlaga alacsonyabb lett a ter­vezettnél. Őszi búzából még így is 40 mázsa fölött, kukori­cából pedig 50 mázsa fölött alakult az átlagtermés. A zá­porok következtében a három termelőszövetkezetben közel '350 hektár állt hetekig néhol egész tenyészidőben a víz alatt. Ennek tulajdonítható, hogy a korábban nagyobb termést ho­zó növénytermesztésben a há­rom termelőszövetkezetben 4 millió 900 ezer forint kiesés volt, a kieséseket más ágaza­tokból pótolták. Csökkent a számosállat­létszám: 1974-ben 100 hektár­ra 24, tavaly pedig már csak 16 számos állat jutott. A csök­kenés abból adódik, hogy a Garay János szövetkezet fel­számolta sertésállományát. A meglévő sertéstelepek korsze­rűtlenek voltak, nem tudták biztosítani a gazdaságos ter­melést. A termelőszövetkezetek a Közgazdaságtudományi Egyetem tanulmányterve alap­ján az állattenyésztés fejlesz­tésére intézkedési tervet dol­goztak - ki. A szőlőrekonstruk­ció 1978 végéig leköti a szö­vetkezet fejlesztési lehetőségét, s csak ezután kerülhet sor az állattenyésztés korszerűsítésé­re. A borvidék rekonstrukciója együtt történik a város védel­mét szolgáló víz- és iszapelön­tés élleni védelemmel. A ter­melőszövetkezetek nagyüzemi szőlőtelepítése — anyagi ere­jükhöz mérten — lassan halad. Jelenleg 240 hektáron hagyo­mányos, 124 hektáron pedig kordonos művelésű a szőlő. A csapadékos időjárás következ­tében fellépő peronoszpóra- és lisztharmatfertőzés, valamint az alacsony cukorfok miatt a szövetkezetekben nem sikerült teljesíteni a szőlő bevételi ter­vét. Korszerűség — nagyobb haszon íUár több mint egy hónapja új, korszerű istállóval gyarapodó tt a györkönyi tsz. A 118 fé­rőhelyes, korszerű tehenészeti istállót még a teljes műszaki átadás előtt betelepítették, mert a régi helyen nem volt megoldott az álhatók fejése. Az új istálló — amely kétmillió forintba került — várhatóka hasznos beruházásnak ígérkezik és a tejhozain növelése ré- ' ■ !.. jen jneg is térül» Párímegbízatások A TAGKÖNYVCSERÉT megelőző beszélgetésekre készülve a pártalapszervezetek vezetőségei most minde­nütt áttekintik a pártmegbízatások rendszerét. Számba veszik, vajón a legfontosabb feladatok megoldására irá­nyulnak-e, kellően összhangban állnak-e a párttagok képességeivel, érdeklődési körével. Számos párttag esetében nincs szükség semmiféle fejtörésre. Hiszen igen sokan töltenek be különféle vá­lasztott tisztségeket a pártszervekben és az alapszerve­zetekben. a különféle társadalmi mozgalmakban, tö­megszervezetekben. Számukra az elsődleges megbíza­tás e tisztség jó ellátása. Örvendetes, hogy ma már csak nagyon elvétve fordul elő a tömegszervezeti mun­ka lebecsülése: jóformán minden pártvezetőség meg­felelően értékeli, ha a pártszervezet valamelyik tagja, mondjuk szakszervezeti bizalmi, a KISZ-szervezet propagandistája vagy az ifjúsági klub vezetője, népi ellenőr, az MSZBT-tagcsoportot, avagy a műszakiakat összefogó társadalmi szervezet tevékenységét szervezi. Gondot inkább a munkahelyen kívül folytatott társa­dalmi tevékenység értékelése okoz. Tagjainak a lakó- területi közéletben való .részvételét némelyik párt- szervezet még mindig valamiféle „hobbi”-ként kezeli, a szabad idő magánügyként felfogható eltöltéseként. S nem úgy, ahogyan kellene: megbecsülendő párt­munkaként, amelynek jó ellátását az illető kommu­nista alapszervezetének is figyelemmel kell kísérnie, értékelnie és szükség esetén segítenie. A beszélgetések jó alkalmat jelentenek arra, hogy ezt a szemléletet végképp száműzzék, s a fontos pártmegbízatások kö­zött vegyék számba, ha valaki tanácstag, népfront­testület tagja, lakóbizottságot irányit, avagy a fiatalok­kal foglalkozik a lakóterületen: az ifjúsági szervezet­ben, a szülői munkaközösségben, sportegyesületben, vagy művészeti csoportban. MINT A PÉLDÁK is tanúsítják, a párttagok szá­mottevő része valamilyen rendszeres elfoglaltsággal járó, állandó közéleti-mozgalmi feladatot lát el. (S a kör szélesebb az említettnél, hiszen ide kell sorolnunk a párt- és tömegszervezeti oktatás propagandistáit, a munkásőröket, az irányító mozgalmi testületek állandó aktivistáit, munkabizottságaik tagjait és így tovább.) Hasznos és célszerű, ha minden rendszeres elfog­laltsággal járó közéleti feladatot állandó pártmegbíza­tásként is rögzítenek, megerősítenek. Ám bármilyen sok is az ilyen feladat, minden párttagnak mégsem jut belőle. S nem is kell, hogy jusson, hiszen a közvetlen munkahelyi feladatok ellátásával kapcsolatban is na­gyon sok olyan teeendő adódik, amely a kommunisták felelősségteljes részvételét igényli. A párthatározatokat mindenekelőtt a munkahelyeken kell a gyakorlatban megvalósítani — legyen szó akár a gazdálkodásra, a termelésre vonatkozó határozatokról, akár a közokta­tás, a közművelődés, a tudományok fejlesztését célzó állásfoglalásokról, illetve a közgondolkodás formálásá­ról. A pártszervezetek időről időre áttekintik ezzel kapcsolatos munkájukat, s megszabják a további teen­dőket. Ahol a feladatok meghatározása konkrét és kézzelfogható — s arra kell törekednünk, hogy ez mindenütt így legyen —, ott számos párttag részére kí­nálkozik tennivaló. Ezeket helyes pártmegbízatássá formálni, s azután ily módon számon kérni, értékelni teljesítésüket. NEMCSAK AZÉRT SZÜKSÉGES ez, hogy tovább növekedjék a pártmegbízatással rendelkezők száma, s ezáltal fokozódjék a párttagság aktivitása. Még fon­tosabb indok, hogy maga az élet állít elénk ilyen fel­adatokat. Ma az üzemekben, szövetkezetekben, hiva­talokban a korábbinál nehezebb feltételek mellett kell eleget tenni a színvonalasabb, hatékonyabb gazdálko­dás követelményeinek, s ez szükségszerűen érinti a pártmegbízatások rendszerét is. Pártmegbízatásként kaphatják kommunista munkások, hogy felvilágosító szóval, személyes példamutatással, a gyakorlatlanab­bak segítésével mozdítsák elő műhelyük, üzemrészük áttérését valamilyen új, gazdaságosabb gyártmány elő­állítására, megtakarítást hozó, korszerűbb technológiai eljárás alkalmazására. Pártmegbízatásként lehet politi­kai munkával elősegíteni a munkaerő bizonyos átcsopor­tosítását a gazdálkodás szükségletei szerint. Pártmeg­bízatásul adható kommunista termelésirányítóknak a munkaszervezés fejlesztésével kapcsolatos többletter­hek vállalása, a munkások szakmai képzésének segí­tése, netán az ügyvitel öntevékeny ésszerűsítése. SZÉLES TEHÁT a pártmegbízatások skálája. De a legfontosabb az, hogy közülük egy se legyen formá­lis, hogy mindegyik valamilyen valóságos probléma megoldását, tényleges feladat ellátását szolgálja. GYENES LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents