Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
—T*«y!f - -rpvtfi.-K» Äz îkaruson A BUSZON az ablak mellett, a kerék fölött szeretek ülni; ellenőrzőm az útépítők munkáját, az autó rugózását, meg a veseköveimet A busz panorámás, ki lehetne belőle látni körkörösen, ha a sok utas nem zárná él a kilátást. De elzárják. Sokan vagyunk a kocsiban, még egyszer annyian legalább, mint ameny- nyien lehetnek, mint amennyi a vezetőfülkében a sofőr szeme közelében lévő táblán engedélyezve van. Mindenki haza, célhoz akar érni. Éppen ezért a jegykezelő szigorún oktatja a / népet, hogy húzódjanak beljebb, mert még többen fel akarnak férni. A tömeg a két szék közötti folyosón némán áll, tapodtat Sem mozdul, lent pedig nagy a kiabálás: mi is fel akarunk férni! A buszkalauz újabb jóindulatú- figyelmeztetése, hiába, mert előttem áll egy asszonyság, szuszog, s fújja rám a különféle sprék szagát — s ettől úgy érzem magam, mintha rám dőlt volna a drogériaszekrény. Persze a kocsinak lejárt már a várakozási ideje, a megállóból ki kellene húzni — azonban amíg az ajtó nyitva van, nem indít a „vezér”. Hiába sziszegted a zárószelepet, a nép csak bámul befelé, a másik ember hátába, belefúrják egymás hajába az orrukat az emberek, az újabb könyörgésre előttem az asszonyság szabaddá teszi az utat és úgv megyek a tömeggel egyre beljebb, hogy kabátom gombja csattanva hull a gumiszőnyegre. No, megállapodhatunk. A kocsi indul, a rántódás miatt összepréselődünk. A jegyvizsgáló tör utat magának, szedi a pénzt, ad- já a kis cédulát, gondosan fürkészi a bérleteket. Menetközben történik mindez, s tíz perc múltán újból előretör, a vezetőülés felé és kitölti a nyilatkozatot — én annak tartom —, hogy hány személy ül, áll, szorong, s támaszkodik a kocsiban. A gondosan megírt jelentést alapozza a kiadott jegyek száma, milyensége, a bérletesek „darabszáma”. Ez a jelentés mindén nagyobb megállónál újból íródik, tehát az adott útszakasz zsúfoltságát a Volán, hitelesen igazolja — saját magának. Az Ikarus kőiben gurul célja felé, s van olyan érzésem, hogy azért Csinálják ezeket a panorámabuszokat ilyen nagy, és erős motorokkal, nagy karosszériával hogy sokan beleférjünk, és ne kelljen tartani a túlterheléstől. Mert ez a masszív jármű az öt- Ven helyett elvihet nyugodtan száz személyt is. A rubrikákba bele is íródik a kocsi „terheltsége” ,.. S amíg ezt így kigondolom magamban, rám izzad gatya, ing, — mert a fűtés is jó —, mozgoni sem tudunk, szerencsére itt a végállomás. VAJON A JELENTÉS arról, hogy ilyen zsúfolt ez a járat — a tolnai —, eljut-e az adatfeldolgozó számítógéphez, egyáltalán oda, ahol döntenek annak érdekében, hogy sűrítsék a járatokat, Utazhatóvá tegyék —> nem feltétlenül kényelmessé — a buszokat? Tudom, s valamennyien tudjuk, hogy kevés a busz, egyre több az utas. Tudjuk viszont azt is, hogy a buszállomások környékén, üzemek mellett a reggeli,, a l^.étórái, és. a délutáni csúcsforgalom idején mennyi busz áll, utasra, munkára várva. Egyszer ezeket a buszokat is lajstromozni kellene, nemcsak az utasokat, akik nyolcvanan préselődnek az Ikwusba, Szekszárd és Tolna között, nap mint nap. — Pj — Hegy#l könyvtár Új szolgáltatás A nagyobb könyvtárak egyik legfontosabb feladata a tájékoztatás. Azok a könyvtárak, amelyekben ezt a munkát jól végzik, valóságos információs központjai környezetüknek. A Tolna megyei könyvtár is törekszik tájékoztató szolgálatának kibővítésére. legújabb kezdeményezésük, hogy az Országgyűlési Könyvtár Információs és Dokumentációs .Szolgálatától megrendelik a világ legfontosabb folyóirataiból válogatott társadalom- tudományokkal kapcsolatos fordításokat. A már összegyűjtött cikk- fordítások bibliográfiáját jegyzékben adták közre, és eljuttatták azokhoz a megyében élő szakemberekhez, akik haszonnal forgathatják. A fordítások természetesen minden könyvtári tag rendelkezésére állnak, de mindenki számára kizárólag belső használatra, igazgatói engedéllyel adják át, a könyvtári olvasóban lehef a cikkfordításokat tanulmányozni. ízelítőül néhány lapcím, melyből a fordítások készülnek : Revue Tiers Monde, Európa Archly, Kursbuch, Aussenpolitik, Nowe Drogi, Szovremeny- nyij Mir, The American Political, Politico. Ë kertészetben mir levesz vas A primőr palántákból lesz a korai hegyes, erős paprika. A mözsi t!j Élet Tsz-ben közel félmillió primőr palántát nevelnek, amiből az erős paprika 83 ezer darab A paradicsompalántáknak készül a megfelelő talaj I Fotó: ka Hét szűk esztendő Amikor Szekszárd falu akart lenni T avaly Szép csöndesen át-; siklottunk egy jubileum felett. Igaz, a 70-es Számmal jelzett évforduló hem a megszokott ünnepi dátum, de azért emlékeztessünk legalább most, utólag, hogy 1975-ben volt Szekszárd legújabb kori városi rangra emelésének hetvenedik évfordulója. Ezzel akkoriban „régi óhaj" teljesült, amit annyira-ameny- hyire még el is lehet hinni a korabeli jegyzőkönyveknek, hiszen valóban szokatlan dolog volt egy községi rangú megyeszékhely. Később azonban alaposan megbánták a dicsőséget és mint az alábbiakból is kiderül, Szekszárd szinte párját ritkító módon törekedett arra, hogy városból mihamarébb minősítsék visz- sza községi rangra. ÍGY KEZDŐDÖTT A 60 személyt számláló községi képviselő testület 1905. április 25-i jegyzőkönyében a 43. pont alatt olvasható, hogy a magyar királyi belügyminiszter 28235 sZ- rendeletével próbaköltségvetést kért Szekszárdiéi, azt tudakolandó, hogy bírják-e. majd a várossá válás terhelt. A próbákőltség- vetést elkészítették' és az 64 ezer korona bevétellel szemben 117 ezer korona kiadást mutatott, tehát alapos hiányt. Akkor azonban úgy vélték, hogy ez a hiány a községi pótadó emelésével eltűntethető lesz. Néhány hónappal később, július 4-én: „57. Olvastatott a m. kir. belvgyminiszter úrnak j, évi 45317 sz. Tolnavármegye közönségéhez intézett rendelete, melyben Szekszárdinak rendezett tanácsú várossá való átalakulását megengedi. A képviselőtestület a belügyminiszter ezen engedélyét, mint régi óhajának teljesülését örvendetes tudomásul veszi.” VÁLASZTÓK ÉS VIRILISTÁK Ettől kezdve sűrűsödtek az Ülések. Szekszárdnak akkoriban 13 903 lakosa volt és elvben minden szái lakost egy képviselő testületi tag „képviselt". Ez azonban így túl szépen hangzik. A valóság az volt, hogy Szekszárd öt kerületében a választópolgárok száma a 2600-at Sem érte el. Először à korábbi 60 helyett 120 képviselőtestületi tagra gondoltak, de Július 14-re ezt a számot már feltornázták 136-ra. A 136 tag fele azonban a „választás alá nem esők”, vagyis a vagyoni cenzus alapján kijelölt virilisták közé tartozott. A július 17-1 gyűlésen kijelöltek közt volt a Pir- nitzer cég tulajdonosa, Boda Vilmos lapszerkesztő, dr. Leopold Kornél bankár és nyom- dátülajdófios és egy érdemes név is, Wosinsky Mór epát- plébáaes^,, >■* 1905. AUGUSZTUS 29. DÉLELŐTT 9 ÓRA Dőry Pál alispán elnökletével ekkor alakult meg a városi képviselőtestület. Az akkori jegyzőkönyv 1. pontja szerint az alispán: „Szép és lelkes szavakban ad kifejezést azon óhajának, hogy a rendezett tanácsú várossá történt átlakulás folytán a képviselőtestületre háruló nagy feladatok megoldása mindig a város, s annak közönségének üdvére és előnyére történjék, működésükre az. Isten áldását kérve, a képviselőtestületet megalakult- nak kijelenti." Az alispáni óhaj nem vált valóra. NÉPGYOLÉS SZEKSZÁRD KÖZSÉGÉRT 1913. június 29-én nagy tömeget megmozgató népgyfilés volt Szekszárdon. Az újdonsült város polgárai községlakókká történő visszaminősítésüket követelték. 100-as bizottságot választottak és követelésüket két korabeli „40-as” — Szulimán György és Boda Vilmos — terjesztette a városi képviselőtestület elé. A-’ indoklás mai nyelvre lefordítva és tömören összegezve annyi volt, hogy a városi lét túl drága. Még ha a polgárok maguk szabhatnák meg, hogy mennyit fizetnek a tisztviselőknek, rendjén lenne. Ezt a jogot azonban az 1912. évi LVIII. te. elvette a városoktól és „a városok alkalmazottjai részére oly magas fizetést állapít meg, tekintet nélkül a város adófizető polgárainak vagyoni viszonyaira, hogy eZ azok teherviselési képességét messze túlhaladja, ami anyagi romlást idéz elő.” Szulimán G.vörgvék szókl- mondóan jellemezték a város viszonyait: „Nem hisszük, hogy hazánkban még egy oly r. t. város van, melynek adófizető polgáraira oly terhes volna az új adótörvényekkel járó ad- minisztraciondlis költség, mint városunknak, holott semmi jövedelmező vagyona nincsen, minden kiadás fedezése egyedül a pótadóra van utalva; vidékünk nincs, a piacaink gyengék és ami kis forg,almunk i'ott, azt is a Baja-Bá- taszékl áthidalás által elvesztettük; az ipar, a kereskedelem pang, városunk önmagára van utalva a rossz helyrajzi viszonyok miatt, a földműves osztály is csak sínylődik, mert földjeink nincsenek és egyedül a kopár hegyek művelésére vagyunk utalva, melyet csak szőlőtelepítésre használhatunk, mely pedig a terhes fentartási költségek miatt alig fentartható. Ne adja az Isten, de egy pár csapásos esztendő, aminek folyton ki vagyunk téve és teljesen tönkre- vagyunk téve, mert az 1913. évi költségvetésünk szerint az a.drni,• nistratió 1Ö9 000 korona.. A DERÉK RENDŐRKAPITÁNY Itt érdemes megállni egy szóra. A „békebeli” korona aranyra bármikor átváltható, Európa-szerte elismert, nagyon jó pénz volt, így a fenti, csillagászati összeg is. A tisztviselőktől valóban nem sajnálták a pénzt. Amikor a hivatalába hónapszám be nem járó, magát betegnek tettető Molnár Lajos városi rendőr- kapitányt — nem elzavarta, hanem végkielégítéssel elbocsátotta a képviselőtestület, a kétséges kvalitású rendőrtisztnek 9560 korona végkielégítést szavazott meg. De folytassuk Szulimánékkal... „.. .mióta r. t. város Vagyunk. .. sem szépészeti, sem kulturális, sem közegészségügyeink fejlesztésére nem fordíthatunk semmit, sőt még a gymnasium fentartására kötelezettséget vállalt 10 000 korona évi hozzájárulást sem rendeztük, daczára, hogy ez az évi költségvetésekbe mindig bent szerepelt és a tanács arra fedezetet is vett fel. A Város adóssága is e csekély hét év alatt mióta r. t. város vagyunk, több mint 600 000 koronával emelkedett. Kiszámíthatatlan mennyire fog ez emelkedni, ha tovább is r. t. város maradunk.. Valószínűleg az m. kir. belügyminiszter is tudott számolni — tisztviselői érdekében. A kérelmet elutasította. ORDAS IVÁN
