Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Kényes kérdcsek? Erkölcs, tiszfakezüség, vezetői magatartás Beszélgetés Jándi József teveli tsz-elnökkel — Erkölcs, tisztakezüség, | vezet5i íás. Véleményed szerint kényes magatar­kérdések? — Mi akar ebből kisülni? Hogyhogy éppen rám esett a választásod? — Megmondom. Régóta ismerjük egymást, Ón tudom,, hogy nem beszélsz mellé, te tudod, hogy kérdéseimben nincs hátsó szándék. Eny- nyi az egész. Ebben a témakörben mozog­nánk. Vállalod, Jándi elvtárs? — Miért ne? — Gondolom, nincs értelme a fontoskodás-» -­nak, az interjúban se önözzük egymást, hi-* szén régóta tegeződünk. • j, •— Hát persze. (Nevet). 5 'o , ' '-.sà , •— Mióta vagy a teveli szövetkezet elnöke? ■ — Év, nap, hónap, minden a fejemben .van,’ . ^ Életem emlékezetes dátuma; 1960. február 11. , Barátom; tizenöt esztendeje. Ennyi. Alig aka*.,, rom elhinni. : 1 — Ki vagy távé kísértésnek? \ 3lya&­* I mire gondolok: tehetem, mert elnök vagyok, meg* engedhetem magamnak, mert nagyobbak a lehetőségeim, szóval, az a bizonyos- húsos-»- íazék? — Húsosfazék? Végeredményben provokált feli akarsz? , — Dehogy, dehogy.' } *" [ *- Az emberek általában mint vezetők..; ; — Kérlek, ne az emberekről szólj, és na általában. Én Jándi József tsz-elnöknek tet­tem fel a kérdést, olyképpen, hogy Jándi Jó­zsef tsz-elnök ki van-e téve a kísértésnek? (Őszintén. — Hát, ha tudni akarod, ki van téve a kí­sértésnek. De még mennyire. Beülök a tsz gépkocsijába. A tagok nem kérdezik meg, ho­va megy az elnök. Intézi a közösség ügyeit. Ötszázötven ember nem tudja, hol, s merre járok. A lehetőségem megvan ahhoz, hogy ihondjuk hivatalos út ürügyén elvigyem a családot kirándulni, a szövetkezet autójával eljárjak vadászni, és így tovább, és így to­vább. Ki vagyok téve a kísértésnek, csakhogy legyőzöm magamban a kísértést. Érted te ezt? (Novet). Legyőzöm? Rég legyőztem ezt a kísértést magamban. Ilyen itt nincs. Tudod, amikor belekóstol valaltí, utána nehéz, nehéz visszaállni. Először a kicsi, utána a nagy. Nem egy ember ment 1« a lejtőn emiatt. — Előfordul veled, hogy benned a vezető Ütközésbe kerül a magánemberrel? — Vigyen el az ördög, de kutya nehezeket kérdezel. Előfordul. Itt vannak ezek a pré­miumügyelt. De mondok mást. Olykor először » saját magamat kell meggyőznöm, hogy mér­téket tartsunk az osztásban. Utána a vezető­séget, majd a tagokat. Kutya nehéz dolgok ezek. A forint, tudod, a forint. Birkózom sa­ját magammal, sőt, ölre is megyünk. Külön­ben, a vezető is ember. Normális keretek kö­zött mindent megengedhet magának, de cslak úgy, ahogy elfogadható. De hogy rázzam a rongyot; hű, én, barátom tehetem, mert hat-' ezsr-nyolcszáz forint a keresetem. Igaz, eny- nyi, de a rongvrázást elítélem, maximálisan elítélem. Figyeld meg, rendszerint a menő fe­jek buknak mog. Én azt tartom, annyi va­gyok, mirt a sertésgondozó, a traktoros, a nővén v‘- -»esztő. Nem vagyok különb, csak a felelő" ' nagyobb. Én, mint vezető, végig­menj'''- r. főutcán széles mellel? Milyen jo­gon, r"' -n alapon? Az ilyesmi, véleményem szerint, eleve nagy hiba. — Mindig az eszedre hallgatsz? Tf! mindig | az eszedre hallgatsz? Ne­héz ügy. Visszakanyaro­dok az osztáshoz. Hányszor és hányszor jöt­tek azzal az elvtársaim: fizessünk elnök elv­társ többet, hiszen megtehetjük. Én is tudok számolni... Mégis arra az álláspontra helyez­kedtem: 'ne fizessünk többet, mert megtehet­jük. Az egyesülés előtt, a reszortok elosztása­kor elég nagy viták folytak. Tudod te, mivel jár ilyenkor az embernek nem a szívére, ha­nem az eszére hallgatni? Töprengések, álmat­lan éjszakák, hiába, no... Nem a barátságot, ez alkalmasságot, a rátermettséget kell néz­nem. Elmondok egy konkrét esetet: apósom révén sógorságban voltam a vincellérünkkel. Gyakran a pohár fenekére nézett, leváltottuk az öreget és mást tettünk a helyére. Jött hoz­zám: Jóska, hát hogyan? Se sógorság, se ro­konság? Napokig problémáztam, s néhányszor erősen afelé hajlottam: üsse a fene, húzzunk rá leplet. Mi történhet, istenem, mi történ­het? Aztán csak leváltottuk. —» Szükség van arra a bizonyos három lé­pés távolságra? — Olykor feltétlenül szükség van rá. Nem mindig, de például akár fizetéskor, akár kocs­mában kénytelen vagyok felvenni a vissza­utasítás pózát. Nincs más választás. Nem en­gedhetem meg magamnak, hogy erősen ittas eíhberek társaságában magam is lerészeged- jek. Ez a legnehezebb. A „három légkör” ve­, szedelmes dolog. »Mi az, elrtök elvtárs, lenézel bennünket? Mi az, nem fogadod el a meg- híváS’inkát? Nem. A feleségemmel mi is el­megyünk a I bálba, szórakozóhelyekre, de, ahogy mondani szokás, disztingváltan. Azért ;itt”megeímlítem neked, ilyen szempontból ren­geteget változott- a tagok magatartása, ritkán fordul eÍőr hogy valaki tökrészegre leigya magát. . ...J / r— Jándi, elvtárs, mivel magyarázod, hogy egyes-vezetők visszaélnek beosztásukkal? • y . • '' t — ■ Nem tudom, sajnos, önhittség? Szerin­tem az ember mindig tudja, hogy törvényes-e, ' avagy törvénytelen, amit művel. Én maximá­lisan elítélem a magukról megfeledkezett ve­zetőket. Anyagiasság? » — Te mindig képes vagy érzékelni, hogy mi a. jogos és mi’a jogtalan? iilifoni. 1 ehhez nem kell jogi diplo­______________ itta. Na©mn bántana, ha én vinném 3; vagy mi, vezetők vinnénk el^ a ' szövetkezet javát, fölét, lesülne a képemről à bőr, és szégyenkezve lépnék ki az utcára, ha mindenben én állnék a sor elejére. Elhiszed? (Nevet). Folyik a tűzifa-kitermelés. Restell­ném, ha nem jutna tüzelő a Vera néninek, a Józsi bácsinak, mert az elnöknek rakták teli az udvarát. Olyan nincs, hogy az én házam előtt álljon meg legelőször a gépkocsi. Hát persze, mindenki kap... Várhatok, majd sorra kerülök én is. Legyen bármilyen osztás, nem én vagyok az első. Kényszervágás... Apósom is szépen sort áll, ha jut, jut, ha nem, nem. Na, figyelj ide. Olyan előfordul, hogy az iro­dán dolgozók összeírják a kilót, a másfél kilót és egy tételben hozzuk el. De olyan nincs, hogy én elviszek húsz kiló darált húst a többiek előtt. — Jándi elvtárs, hogy álltok a „kenéssel”, fez ajándékozással? Szükség van erre? — Nincs. (Nevet). Látod, most nem mond­tam igazat. Egyik-másik „cég” embere elvár­ja, sóit kéri. Hogy nem adunk, az más kér­dés. Ha nem adunk, hetekig isszuk a levét. Nézd, nincs értelme mellébeszélni: kell kenni. . Karácsony előtt hozták a demizsonokat. ide öt litert, oda tíz litert. Nagyon kellemetlen dolgok az ilyenek. Van tíz hektoliter bor reprezentációra. «— Szóval ez a kenőolaj? •1 - ' , kellemét* amikor kérik, - direkt szólnak. Az anyagbeszerzés vonalán : pláne. Egy az egyben igy van. ‘ — Sokak szerint a vezetői beosztás nem hyugdíjas állás. Aláírod? — Nem írom alá. Attól függ, ki, hogyan tudja megkülönböztetni az enyémet a miénk­től. Mindig borsózik a hátam, amikor tsz- elmök szájából hallom: ennyi traktorom van, én ennyit vetettem.« — Milyen érzés értesülni olyan ember bu­kásáról, akivel évekig együtt jártatok tanács­kozásokra, szóval, barátok voltatok szinte? fájdalmas dolog, de én azt mondom, mindenki feleljen tetteiért. Igenis, feleljen mindenki a tetteiért. De egy pohár borral megkínálhatlak benneteket? — Emberiig — Egy pohárkával. SZEKUUTÏ PÉTER 11 tagkönyvcsere — politikai munka A z MSZMP XI. kong­resszusának dönté­se alapján elkezdő­dött a pártalápszervezetek- ben a párttagsági könyvek cseréjének széles körű, po­litikai, szervezeti elökészí- , tése. A most folyó évi be­számoló taggyűléseknek — ahol önálló napirendi pontként ismertetik a Köz­ponti Bizottságnak a tag- könyvcserével kapcsolatos levelét, s a végrehajtásra vonatkozó alapszervezeti intézkedési terveket — fontos szerepük vart a po­litikai előkészítésben. Tu­lajdonképpen ezzel veszi kezdetét a tagkönyvcsere. A taggyűlés e napirendi pontjának megtárgyalását valójában akkor tekinthet­jük eredményesnek, ha mindenki számára világos­sá válik, hogy a párttagsá­gi könyvek cseréje nem ad­minisztratív, hanem politi­kai feladat. Olyan akció, amelynek célja egyfelől, . hogy fokozzuk a párttagok általános társadalmi akti­vitását, másfelől pedig, hogy növeljük a párttag­sággal járó személyes kö­vetelményeket. Ennek megfelelően a tagsági köny­vek cseréje, bár természe­tesen adminisztratív tevé­kenységgel is párosul, el­sődlegesen politikai tártál-. mú eseménye a párt életé­nek. A XI. pártkongresszus határozatai mind a »párt­tagságban, ’, mírid'á''pártón i, kívüli dolgozó tömegek ko- . - rébea .kedvező fogadtatásra találtak. Egyértelműen el­mondhatjuk, hogy a párt politikáját a közvélemény jónak ítéli. A párt elhatá­rozásai egyeznek népünk érdekeivel és törekvései­vel. Ezért kap általános támogatást a gyakorlat ál­tal igazolt és a kongresz- szuson megerősített politi­kai fő vonal, amelynek si­keres folytatása további nagy feladatot, munkát je­lent. Az emberek a politikát naponta minősítik a gya­korlati végrehajtás alap­ján. E ppérl azért, hogy to­vábbra • is jó »minő­sítést, .megfelelő tá­mogatást . kapjon, elenged­hetetlen, hogy a megvalósí. _ tásban a párttagok példa- ' mutatóan .élen járjanak; az egész párttagság ;mind ma- •" gasabb fokon aktivizálód­jon. A íagkönyycsere jó politikai előkészítése és le­bonyolítása azt jelenti, hogy a párt minden tagjá­nak mind tudatosabban személyes ügyévé válik a politika végrehajtásában való felelős, tevékeny rész­vétel. Ezért már a mosta­ni taggyűléseken arra kell a fő figyelmet fordítani, hogy a tagkönyvcserét eb­ben a szellemben készítsék elő és folytassák le. A taggyűléseket követő­en az a'apszervezetekben megalakulnak a vezetőség tagjaiból a beszélgető bi­zottságok, s márciustól fo­lyamatosan hozzálátnak a párttagokkal való egyéni beszélgetéshez. A beszélgetések a közös feladatról folyjanak, arról, hogyan teljesítsük kötele­zettségeinket, milyen mó­don éljünk jogainkkal, s mit kell tennünk azért, hogy munkánk színvonala­sabbá váljék, hiányosságai megszűnjenek. Ennek fel­tétele természetesen, hogy e beszélgetések nyílt, elv­társi légkörben történje­nek. Hiszen céljuk nem valamiféle tagfelülvizsgá­lat, nem is elsősorban a hi­bák keresése, kutatgatása és figyelmeztetések oszto­gatása, hanem a párt előtt álló feladatok jobb végre­hajtására, az időszerű te­endők jó megoldására való mozgósítás. Az egyes párttagokkal szemben kialakított köve­telményrendszerben első helyen a párt politikájá­nak ismerete, vállalása és terjesztése, védelme és megvalósítása áll. E z az alapvető, ezzel kell összhangban lennie a munkában tanúsított magatartásnak, és a magánéletnek is. Na­gyon körültekintően és differenciáltan kell számon kérni a követelményeket, óvakodva a szélsőségtől, ügyelve, hogy semmilyen túlzás ne kaphasson helyet a párttagok megítélésében. Nem szabad sajnálni az időt, az energiát a beszél­getésektől, hiszen akkor lesznek igazán eredménye­sek, ha körültekintően, egyénekre szabva tervezik meg azokat. Akik a beszél­getéseket vezetik, felelős­ségteljes munkát végeznek, de nem tarthatják magu­kat különb párttagnak an­nál, akivel beszélgetnek. Minden esetben egyenjogú párttagok között folyik a véleménycsere. Csak így várhatjuk el, hogy a párt­tagok érdemben elmond­ják, hogyan ítélik meg sa­ját maguk és alapszerve­zetük munkáját. Mindebből következik, hogy a beszélgetésekre minden párttagnak készül­nie kell, de nem kevésbé készülnie szükséges a ve­zetőségnek is. Ä tagkönyvcsere te­hát nem öncél, ha­nem politikai eszköz a pártalapszervezetek szá­mára a XI. kongresszus által megjelölt feladatok működési területükön való sikeres megvalósításához. Eredményes lebonyolítása minden bizonnyal újabb lendületet visz a pártszer­vezetek munkájába, s en­nek alapján a párt egésze is még sikeresebben felel meg a fejlett szocialista társadalom építése során támadt követelményeknek. DR. SZABÓ IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents