Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-20 / 43. szám
Páta, november 7. "sí Gondoskodás, művelődés I R-ott palánkon, falon még látható a megfakult jelmondat: „A tsz biztos jövő.” A betűk elhalványultak, az állítás igazsága azonban egyre fénylőbb. Napról napra érezheti ezt az a háromszáznál több ember is, aki nyugdíjasként, járadékosként élvezi a bátai November 7. Tsz gondoskodását. Ötfős válasz- tott testület, a szociális bizottság törődik velük. — A bizottság határozatai javaslatként kerülnek, alapszabályunknak megfelelően, a vezetőség elé, — mondotta elöljáróban B. Tóth Mihály, a szociális bizottság elnöke. — Munkánk megbecsülésének jelét látom abban, hogy a vezetőség eddig valamennyi javaslatunkat elfogadta. — Milyen körülmények között élnek a bátai tsz-nyugdí- jasok? — Csaknem valamennyien családban; vagy saját, vagy olcsó bérű házban. Havonta ézerkétszáz forintnál több készpénzhez jutnak; ennek nagyobb hányada a, nyugdíjból, kisebb része a háztáji hozamából vagy megváltásából adódik, Augusztus 20-án és karácsonykor — ezen felül — pénzt kapnak ajándékba. Tüzelőre nincs gondjuk. Az, akinek elfogy a fája, kér és kap. A közelmúltban a szokásos járandóságon felül tizenkilenc nyugdíjasnak juttatott a szövetkezet két-két űrméter fát. Persze, felvágva, hazaszállítva... Kapásból meg nem mondom, hány nyugdíjasunk étkezik a tsz konyhájáról, de azt tudom, hogy huszonhármán térítés nélkül kapnak olyan bőséges ebédet, hogy megvan belőle a vacsorájuk is. Még többen kedvezményes áron kapják a kosztot. — Honnan tudja a bizottság, hogy a háromszáznál több nyugdíjas közül kinek mire van szüksége? — Elsősorban a kérelmekből, s megközelítően ilyen számban a beszélgetésekből. A szociális bizottság öt tagja közül kettő nyugdíjas; nem túlzás azt á’lítanom, hogy nv'n- den nyugdíjas társukat, körülményeiket ismerik. Olyannyira ismerik, hogy az ajándék színházjegyek szétosztásánál sem ér senkit csalódás... A szövetkezet ugyanis minden, a faluban sorra kerülő színházi előadásra bőséggel biztosít ajándék jegyet az öregek részére. Nem titok a bizottság előtt, hogy melyik nyugdíjasunk milyen m'fajt kedvel; még azt is számításba vesszük, ki kerekedik fel akár kemény hidegben egy színi- előadásért, ki marad olyankor szívesebben otthon... N ’ha az egyéni gondoskodás mindenkinek jóleső, fontos, a szociális bizottság főként olyan eredmények elérésére törekszik, amelyeknek valamennyi nyugdíjas, járadékos örülhet. Egyet ezek közül: az idén — az oktatási-kulturális bizottsággal együttműködve — megnyitjuk az öregek klubját. Molnár Gyula, az oktatásikulturális b'zottság elnöke szintén a közösség aspektusából vizsgálta a bizottság munkáját. — Szövetkezetünk anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy ne csupán a tsz-tagság, hanem egész Báta művelődését elősegítsük, —* szögezte le Molnár Gyula. — Az Ady Endre művelődési ház létesítése, zavartalan működésének biztosítása is szoros összefüggésben állt, s áll azzal. Pénzbe került, persze, az a panorámaautóbusz is, amellyel tavaly gazdagodtunk. A buszt a bizottság úgy igyekszik kihasználni, hogy a kirándulások egyaránt legyenek szórakoz- tatóak és tanulságosak. Ezért gondoskodtunk mind az északmagyarországi, mind a Dunakanyarban szervezett túrára idegenvezetőről. Az isko'ások számára rendezett üzemlátogatások a gyermekek ismereteit is gyarapították, pályaválasztásukat is megkönnyítették. Még szélesebb körben szolgálja majd Báta közművelődését az idén egymillió forintot meghaladó költséggel létesülő könyvtár. A bátai szövetkezet oktatási-kulturális bizottsága nem csupán a határozatok előkészítésén, de lelki'smere+es végrehajtásán is munkálkodik. Az ez idő szerint legfontosabb feladatról így szólt Molnár Gyula. — Megállapítottuk, hogy a gazdák közül, többségben férfiaknak, harmincnégvnek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. A b'zottság tagjai egyénként, otthonukban keresték fel őket, s igyekeztek meggyőzni az alan- műveltség megszerzésének nélkülözhetetlen voltáról. Ki-ki arra a portára ment, ahol a leginkább számíthatott személyes tekintélyére, érvelésének eredményességére. Szépítés nélkül mondom ki: nem elégedhetünk meg azzal, hogy az érdeke’tek közül eddig csak körülbelül minden második vállalkozott tanulmányai befejezésére. B tanulási kedv serkentésére határozott úgy, javaslatunk alapján a vezetőség, hogy a hiányzó végzettséget megszerző felnőtteket tanulmányi eredményükhöz mért jutalomszabadságban részesíti. B. Z. Tv-napló Szabó Pál emléke EGY ÉVE HALT MEG, de vele kapcsolatban valójában nsm érezzük a halált. Mintha most is itt’ lenne közöttünk, szinte tudjuk jelenlétét, s várjuk, hogy egy- szercsak megjelenjék öregkorában is daliás alakja. S valóban itt van közöttünk, nem az emléke, hanem ő maga, gondolataival, szuggesztív egyéniségével, eszményeivel. egész szeretetreméltó lényével. Akik ismerték — s milyen sokan ismerték! —, ha kézbe veszik könyveit, ma is hallják tisztán csengő hangját, amely mindig az igaz ügyért emelt szót, s amit azok is kihallanak írásaiból, akik nem találkozhattak vele. Ezt az élő és mindig élő Szabó Pált idézte meg tudós magyarázója, Czine 'Mihály kitűnő filmjében, amikor megszólaltatta barátait, egykori harcostársait, biharugrai atyafiait, s éppen az tetszett filmjében, hogy hiányzott belőle a Szabó Páltól egyébként is idegen pátosz, s mindenki úgy beszélt róla, mintha a következő pillanatban ő maga is megjelennék. Etelka néni boldog házasságukról beszélt, megismerkedésükről, közös harcukról, a rokonok, barátok, küzdőtársak pedig azokról a nehéz évekről, amikor az ugrai szegénységből kiáltotta világgá fájdalmukat a fiatal író, akit már első regénye után Móricz Zsigmond köszöntött, mint méltó pályatársat. Különösen szép volt a még életében készített filmből vett utolsó jelenet, amint már betegen, arcán a közeli halál árnyékával, ballag kertjében, félrerúg egy kavicsot, de nem távolodik, a kamera, mintha csak az olvasói tekintet hűségét jelképezné, mindig a nyomában van, ő pedig megy, megy a halhatatlanságba. * A SZÁZADFORDULÓ KÖRÜLI ÉVTIZEDEKNEK van egy elfelejtett és nem olvasott nemzedéke, amelyről mintha megfeledkezett volna az irodalomtörténet. Iványi Ödön. Kabos Ede, Bársony István, Petelei István, Lövik Károly, Gozsdu Elek, de akár folytathat, nánk még a sort, méltatlanul került az irodalomtörténet perifériájára, akár csak Papp Dániel, akit most szerencsésen támasztott fel Horváth Z. Gergely tv- játéka. Még a negyvenedik évét sem érte meg, de hagyatéka igazán nem érdemli meg a feledést. 1 Ezt bizonyította a Rátótiak című munkájából készült tv- játék js, a századforduló kicsit érzelgős, de kitűnő jellemábrázolásról tanúskodó műve, melynek kritikai hangja ma is hat. Horváth Z. Gergely pontosan beletalált ebbe a világba, hamisítatlan századfordulót és századfordulói alakokat teremtett, s a Baját idéző kis. város egykorj urai a maguk félreérthetetlen bornirtsá. gában jelentek meg. A FILM néhány felejthetetlen jelenetet adott, mint a Beethoven-kórust bömbölő részeg urak elázott perceit, vagy a szoboravatás groteszk ábrázolását, a Wagner-zene viszont nem illett ide, még szatírának sem: a wagneriánusok nem a magyar kisvárosokban éltek, S bár nem ment a korhűség rovására, mégis megemlítjük: a Rátótiak 1898-ban jelent meg, az egyik egykorú fényképen viszont az Erzsébet-hidat láttuk, amit sem Papp Dániel, sem hőse, Purcz Endre nem láthatott, ugyanis csak 1903-ban készült el. ___________________ CSÄNYI L. fi z SZKP XXV. kongresszusa e’8H A scsokinói kísérlet 5. Az egészséges szocialista fogyasztói szemlélet kialakítása, amelynek jegyében a szovjet sajtó és persze a politika is harcot hirdet az emberek munkáját és pihenését zavaró apróbb-nagyobb bosszúságok okai és okozói ellen, szerves, de nem egyetlen és nem is a legfontosabb vonása annak a szemléleti átalakulásnak, amely a gazdasági alapok ki- szélesedésének, a nagyobb társadalmi érettségnek a szükség- szerű velejárója. E szemléletierkölcsi változás tükörképei meglepő gyorsasággal jelent- 'keznek a kortársi irodalomban és művészetben is, s ami már kevésbé meglepő, széles visszhangot keltenek a közvéleményben. A Prémium című szovjet film, amelyet a Szovjetunióban néhány hónappal ezelőtt mutattak be, aligha tartozik a szórakoztató látnivalók közé, hiszen formailag mindössze egv kétórás vitát regisztrál, mégis tömegeket vonz a filmszínházakba. Tartalma egy mondatban annyi, hogy egy építőipari brigád elutasítja a 1976. február 20. határidő előtti tervteljesítésért kiutalt prémium felvételét, mert tudja, hogy a formális eredmény kimutatása céljából csapnivalóan rossz munkát végzett. Hasonló közönségeikért aratott az Olvasztárok című színmű, amelynek hőse megtagadja, hogy szánt- szándékkal több ezer tonna rossz minőségű acélt készítsen, jóllehet csak ezzel biztosítható a terület termelési tervének teljesítése. Ráadásul további „önkényeskedésre” is ragadtatja magát, amikor a munkafegyelem javítása érdekében négy bulldózer segítségével egyszerűen eltörli a föld színéről a gyárkerítés közelében álló vodkaárusító bódét. ŰJ SZEMLÉLET Amit ez a két mű mondani akar, alighanem a legszorosabban összefügg a fejlett szocialista társadalomban végbemenő tudatváltozással, hiszen a termelés, a munka, a köztulajdon új. éretten szocialista szemléletéről van szó. A példák a művészet területéről valók, de a szovjet hétköznapok éppen elég bizonyítékot nyújtanak arra, hogy egy már megkezdődött társadalmi- gazdasági vonulat tükröződése áll előttünk. A IX. ötéves terv két, legtöbbet emlegetett gazdasági kezdeményezése a sokinói vegyikombinátból, iletve a Zlobin vezette építő- >rigádtól indult. A scsokinóiak >éldát adtak az egyéni és a ársadalmi érdek ésszerű ösz- izehangolására, s ezt a példát nár az üzemek százai vették it. „A scsokinói kísérlet” lé- ayege, hogy a termelés hatékonyságának növelésével, az ij technika beállításával pár- auzamosan csökkentik a munkaerő-létszámot és az így felszabaduló béralapot a megmaradt munkások között osztják fel. Nem problémamentes megoldás, hiszen a felszabaduló munkaerőt el kell helyezni, s néha arról is dönteni kell, hogy ki menjen és ki maradjon. De az ottmaradók közvetlenül értékelik munkájuk eredményét, a távozók következő munkahelyükön, esetleg ugyanazon gyár újonnan létesülő üzemében, talán jobban igyekeznek majd megfelelni a korszerű követelményeknek. A Zlobin-brigád „önállósította magát”, önelszámolási rendszerre tért át. Minden brigád- tag egyéni jövedelme közvetlenül attól függ, hogy átadják-e megfelelő időben és minőségben az objektumot, amelynek építését elvállalták. Ezt a módszert az utóbbi két évben több ezer építőbrigád vette át. bátor vezetők Az új gazdasági helyzet új követelmények elé állítja a munkást, a kolhozparasztot, de a minőségi munka országos feladatai, amelyeket a XXV. pártkongresszuson pontosan és szakszerűen körvonalaznak majd, a legnagyobb felelősséget a szakemberekre, a „vezető káderekre” róják. A tehetség, szakértelem, bátor kezdeményezés talán soha nem állt még olyan becsben, mint manapság. Újságcikkekből, párt- határozatokból, felelős vezetők kijelentéseiből határozottan kivehető a vezetés színvonalának emelése, stílusának korszerűsítése iránti erős igény. „Az ember, aki a helvén van” című darab, amely előbb a szovjet színházakat, majd a mozikat járta be, ennek az igénynek a hétköznapi jelentkezéséről adott bírt. A kolhoz vezetősége elnökválasztásra készül. Az agronómus, eev harminc év körüli fiatalember as utolsó pillanatban érkezik. Örökké robog, örökké elfoglalt, s örökké ötleteivel „bősz- szántja” feljebbvalóit. Ez alkalommal is megbotránkoztatja a vezetőségi tagokat. Az újjáválasztásra váró, s magát teljes biztonságban érző kolhozelnök jelenlétében kijelenti, hogy egyetlen embert tart alkalmasnak erre a tisztségre — saját magát. A darab további része arról az ádáz küzdelemről szól, amelyet ennek az energikus szakembernek és a hasonló gondolkodásúakmak kell megvívniuk a kolhozban a formalizmus, az avult munkamódszerek, a terméketlen önelégültség ellen. A darab— viliitekről lévén szó — szabi'vos happy enddel fejeződik be. A bősnek sikerül saját képére formálnia a gazdaságot. S Február 24-én az SZKP XXV. kongresszusának ötezer küldötte elfoglalja helvét^ a Kreml kongresszusi palotájának széksoraiban. A kongresz- szuson ismét grandiózus országos tervekről, a szovjet politika és a gazdaság stratégiai célkitűzéseiről lesz szó. Bizonyos azonban, hogy e felelősségteljes munka közben a szovjet társadalom legjobbjai- ból kiválasztott kongresszusi delegátusokat ugyanazok az indulatok és ugyanaz az akarat fűti majd történelmet formáló határozataik meghozatalánál, mint a hétköznapok névtelen bajnokait: a haladás indulata és akarata. Moszkva, 1970. február. BOKOR PAli ! (Vége) I
