Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

• • f ON KERDEZ Levélcímünk : 7101 Szekszárd, Postafiók 71. Óraja vitás bosszúsággal Tarján József (7030 Paks, Lenin utca 13.) olvasónk pa­naszolta lapunkhoz írott le­velében, hogy a Paksi ÁFÉSZ útján a Tolnai GÉM Szövet­kezethez eljuttatott óráját nem javították meg. Biber László, a Gép- és Műszeripari Szövetkezet elnö­ke válaszolt: „Tarján József Pobjeda karóráját szövetke­zetünk túrajárata hozta be javításra. A munkába vétel al­kalmával megállapítottuk, hogy az órának tengelye tö­rött el; azt garanciálisán meg­javítani nem tudjuk. Tekintet­tel arra, hogy a Paksi ÂFÉSZ- nál lévő begyűjtőhelyünkről beszállított órákat soha nem kérik fizetőként megjavítani, az órát 1976. január 9-én visszaszállítottuk. Január 16- án garanciális megrendelő kíséretében paksi megbízot­tunk ismét visszaküldte az órát Tolnára. Mi ismét vissza- küldtük Paksra, mert — amint említettem —, hibáját garan­ciában nincs jogunk megja­vítani. Megítélésem szerint sem túrajáratunk vezetője, nem a paksi begyűjtőhely megbízottja nem járt el kellő gondossággal, a helyzetről nem tájékoztatta a panaszost Jelen levelünkkel egy időben megírjuk e tényeket a pana­szosnak is, és amennyiben fizetőként kéri az óra meg­javítását, azt soron kívül el­végezzük." Pardon!... Nagy József (Szekszárd, Pollack Mihály utca 22.) ol­vasónk nevére megcímzett, a városi tanács vb. igazgatási osztálya által feladott, de csak egy üres papírlapot tar­talmazó borítékot hozott be szerkesztőségünkbe. Mit kí­vánhatott az osztály olvasónk­tól í Dr. Nedók Pál tanácselnök válaszolt: „A városi tanács vb. igazgatási osztálya ta­nácstagi beszámolóra szóló meghívást kívánt küldeni. A stencilgép meghibásodása folytán a nyomtatott példá­nyok közé üres iapok is ke­rültek. A nagy mennyiségű postázás miatt véletlenül ke­rült a borítékba az üres lap. Nagy Józsefnek utólag el­küldjük a meghívót és téve­désünkért szíves elnézését kérjük." Elveszett családi pótlék Piszker Kálmán (Szekszárd, Ózsák-puszta) elvasánk szer­kesztőségünkben elpanaszol­ta, hogy a szekszárdi Garay Tsz-ben tavaly decemberre nem kapott családi pótlékot. Elmondása szerint egyes na­pokon azért maradt távol a munkából, mivel önkéntesen KRESZ-tanfolyamon vett részt, másik két napon anyósának segített a sertésvágásban, agy decemberi napon pedig nem számolták el részére azt az időt, amit a tsz-ben a szállító­járműre várakozással töltött Horváth Lajos tsz-elnök vá­laszok levelünkre: „A jog­szabály szerint a családi pát­iék arra a naptári hónapra jár, amelyben a biztosított huszonegy napot biztosítás­ban tölt. Pisrker Kálmán 1975 decemberi biztosítási ideje ti­zenhárom munkanap volt. Sem o KRESZ-tanfolyam, sem a várakozás idejét nem tekin­tettük igazolatlan hiányzás­nak. Piszker Kálmán saját hi­bájából igazolatlanul hiány­zott. A tsz minden napra tu­dott volna részére munkát biztosítani." Változatlanok az adagok Pap Ferencné (Szekszárd, Szőlőhegy 12.) harmadmagá­val írott levelében érdeklődött lapunktól, miért kisebbek a megnyitás óta az új szekszár­di önkiszolgáló étterepi adag­jai. Paoné megfigyelése sze­rint többen már nem a me­nüt választják, hanem az úgy­nevezett választásos ételek valamelyikét. Olvasóink sze­retnék tudni, létezik-e előírás az adagok nagyságára vo­natkozóan, s ha igen, ellen­őrzi-e valaki annak megtar­tását? Halász István, a Tolna me­gyei Vendéq látói oari Válla­lat igazgatója felelt: „A pa­naszt megvizsgáltam, de úgy találtam, hogy az nem meg­alapozott. Az egységben a nyitás óta változatlan meny» nyiséaű nyersanyag felhasz­nálásával naoonta kétféle menüt és nyolcféle á la carte ételt főznek. A menüket is, az á Ja carte ételeket is kalku­lációban kidolgozott nyers- anyag-mennviséq felhasználá­sával készítik. Ebből követke­zik. hoay az adónak nagysá­gára megyan az előírás. Meg­tartását _ a külső, ellenőr­zésre ioqosult szerveken kívül — válla latunk ellenőrzési cso­portja is ellenőrzi. Az l-es és a ll-e* menüt előre adagol­ják; a vendég maaa választ­hat, így szó sem lehet sze­mélyi kivételről. Tény, hogy egyes ó Ja carte adagok na­gyobbak, mint a menüada­gok, de az előbbiek nem rög­zített nyersanyag-felhaszná­lással készülnek és árban is eltérnek o menütől. Meqjeay- zem, a megnyitás óta az ét­terem forgalma emelkedett." Telefonszámunk: 129>01f 123*01. Ml VÁLASZOLUNK Jogszabályokról — röviden „A Magyar Népköztársaság különös megbecsülésben és el­ismerésben részesíti a szocia­lista állam és társadalom épí­tésében, a haza szolgálatában, a közrend biztosításában, a béke és a társadalmi haladás előmozdításában kifejtett ki­magasló tevékenységet” — mondja ki az 1976. évi 3. tör­vényerejű rendelet, amely az állami kitüntetésekről szól. A kitüntetések viseléséről, az azokkal járó egyes kedvezmé­nyekről, a kitüntetettek pénz­jutalomban történő részesíté­séről, e iuta'om összegéről az Elnöki Tanács 211976. számú határozata rendelkezik, a 2/ 1976. (II. 1.) MT számú ren­delet pedig az ezyes kitünte­tések után járó kivételes nyűge1'átást szabályozza. A fenti jogszabályok a Maevar Közlöny f. évi 8. számában jelentek meg. Az ipari tevékenység kere­tében fogla’koztatott termelő­szövetkezeti tagok munkadí ja­zásának szabályozásáról szól a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 2b 976. (II. 7.) MÉM számú rende'ete, amely hangsúlyozza, hogy „a külön jogszabályban meghatározott ipari tevékenység keretében fog'adóztatott tagok monka- d'tazását és munkaidőiét a váz«***ó« csak a termelőszö­vetkezetek alkalmazottainak monkabérénőt. eevéb hóníp'ie- pü ás munka'de­féről szóló togszabá'v keretei között állapíthatja meg.” A nehéz’nari miniszter 1 f 19t6. (II. 71 NTM számú ren.- de’ete a hánwa!nar( techniku­sok (aknászoki kénzósót sza- báivo*za, kövti a technikumba történő fe’vót»! feltételeit (ezek között elsőként szerepel az általános iskola VIII. osz­tályának elvégzése), rendel­kezik az ösztöndíjak, a ta­nulók térítés nélküli diák­otthoni szolgáltatása tekinte­tében és rendelkezéseket tar­talmaz természetesen a tanul­mányi szerződéses tanulókra vonatkozóan is, akiknek a munkaviszonya a tanulmá­nyok megkezdésétől azok be­fejezéséig szünetel, de a mun­kaviszonyban töltött idő szá­mításánál ennek a szünetelés­nek az időtartamát is figye­lembe kell venni. A jogsza­bály a Magyar Közlöny f. évi 9. számában jelent meg. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet a vállalatok, egyéb gazdálkodó egységek és tanácsok számára adott, a Munkaügyi Közlöny f. évi 1. számában megjelent arra az iránymutatásra, amely a gyermekgondozási szabadsá­gon levő, segélyben részesülő anyák fokozottabb segítésére irányul. Az ' iránymutatásból megtudjuk, hogy jelenleg 260 ezer anya van gyermekgondo­zási segélyen, akik az eddigi­nél több segítséget kell kapja­nak ahhoz, hogy ez idő alatt képezhessék magukat, szak- képzettséget szerezzenek, szak­mai ismereteik gyarapodjanak, erkölcsi és szükség esetén anyagi támogatásban részesül­jenek. „Lényeges feladat, hogy a kisgyermeküket otthon gon­dozó anvák bérezés tekinteté­ben a távollétük ideje alatt uevanolyan elbírálásban része­sül ienek. mint a termelőmun­kában részt vevő társaik, és távollétük ideie alatt a többi dolgozónak adott béremelést a gyermekgondozási szabadsá­gon levők is megkapják. Fon­tos feladat a gyermekgondo­zási segélyen levő anyával a kapcsolattartás erősítése.. stb. — mondia ki az iránymu­tatás, és számos olyan — a jogszabályban biztosított — le­hetőségre mutat rá, amellyel az eddigieknél fokozottabban kell élni. Dr. Deák Konrád fiz SZKP XXV. Kongresszusa előtt Gyapotföldek üzenete 3. A IX. ötéves terv utolsó évének vége felé, amikor el­érkezett az „elszámolások” ideje, a sok öröm közé üröm is vegyült, mert bizonyossá vált, hogy a mezőgazdaság a terve­zettnél alacsonyabb szemes- termény-hozamok miatt nem tudja maradéktalanul teljesí­teni ötéves előirányzatait. Mentség erre akad több, mint elegendő. A meteorológusok szerint például még soha az ország történetében nem for­dult elő. hogy öt, egymást kö­vető esztendő közül háromban olyan súlyos fagyok és aszá­lyok sújtották volna a földe­ket, mint 1971 és 1975 között És éppen az utolsó évben, ami­kor még mindent helyre lehe­tett volna hozni egy jó ter­méssel, olyan tikkasztó szá­razság volt a Volga-vidéken, amilyenre nem volt példa em­beremlékezet óta. A gabonatermelés nem jel­lemzi teljes mértékben egy ország mezőgazdaságának álla­potát — mondják a szakembe­rek, noha jelentőségét nem szabad lebecsülni, hiszen köz­vetlenül hat az állattenyész­tésre, a könnyűipari nyer- anyagbázisra, az élelmiszer- ipar alapanyag-ellátására. A mezőgazdaság helyzetét csak sok egyéb tényező ismereté­ben lehet körvonalazni. A IX. ötéves tervben a szovjet me­zőgazdasági össztermék 13 szá­zalékkal volt magasabb, mint a nyolcadikban. Ezen belül a gabonatermés átlaga csak 7 százalékkal emelkedett. És ha ez a növekedés csalódást oko­zott, ez is részben az új idők és új követelmények jele. ÉLTETŐ VIZ Más mezőgazdasági ágakban ugyanis bebizonyosodott, hogy a gépesítés, a talajkezelés meg­felelő színvonala mellett a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok hatása a mostaninál sok­kal nagyobb mértékben kor­látozható. Ezért — a tanulsá­gok miatt — a múlt év végén szovjet hivatalos fórumokon és értékelésekben a leggyak­rabban az ötmillió tonnás re­kordot döntő üzbegisztáni gya­pottermést emlegették. Ez részben azzal magyarázható, hogy miközben a nyugati saj­tó alakoskodó sajnálkozással ír a szovjet gabonagondokról, bizonyos — nem is lényegte­len — eredményeket egyálta­lán nem vesz tudomásul. Te- dig annak, aki sopánkodik azon, hogy a Szovjetuniónak az utóbbi években nemegyszer kellett nagyobb mennyisig"» gabonát importálnia, nem ár­tana tudni, hogy a gyapot ton­nája a világpiacon körülbelül tízszer annyit ér, mint a bú­záé. A közép-ázsiai gyapotler- mesztők példáját másfelől azért tekintik irányadónak, mert ebben a mezőgazdasági ágazatban nagyjából már be­járták azt az utat, melynek más ágazatok még csak jvöze- pénél-kétharmadánál tartanak. A termőföldek nagy részét ön­tözik. A gyapottermesztő szov- hozokat telítették a legkorsze­rűbb technikai eszközökkel, így történhetett meg, hogy az üzbegisztáni „éhségsztyep­pén”, amelyet ugyanolyan re­ménytelen állapotban vettek művelés alá, mint Kazahsztán­ban a szűzföldeket, tavaly 650 ezer tonna gabona termett. És az igazi csoda: a közép-ázsiai gyapotrekordokat olyan időjá­rási körülmények között érték el, amelyek semmivel sem voltak kedvezőbbek a gabona- termesztők adottságainál. Üz­begisztánban például az egész ötéves tervidőszak aszályos volt: a szokásos csapadék­mennyiségnek csak egyharma- da esett le. De a gazdaságokat ezen a fejlettségi fokon már nem teríthette îe a szárazság. Az öntözőrendszerek elkészül­tek, s a kiszivárgás ellen be­tonteknővel védett csatornák­ból pótolni tudták a hiányzó esőt Öntözés, talajjavítás, komp­lex gépesítés — ez a gyapot­földek üzenete az egész szov­jet mezőgazdaságnak. A X. öt­éves terv előirányzatainak ta­núsága szerint a gazdaságter­vezők levonták a szükséges kö­vetkeztetéseket. A termelési eszközöket gyártó iparágak gyorsabb ütemben fejlődnek majd a fogyasztási cikkeket gyártó iparágaknál, s ezt a tényt könnyű félremagyarázni. Pedig sok egyéb mellett e fo­lyamat értékelésekor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mezőgazdaság igényei­nek megfelelően további mű­trágyagyárak tucatjait kell fel­építeni, mivel az adott ég­hajlati és talajviszonyok mel­lett a jelenleg termelt 90 mil­lió tonna műtrágya még min­dig messze van. az optimális szükséglettől. A műtrágyaipar ezért egyetlen ötéves terv alatt újabb 60 százalékkal nő. Az új gyárakhoz, gépekhez és be­rendezésekhez, az új trakto­rokhoz és kombájnokhoz pe­dig még több vas és acél, ce­ment és villamos energia kell. 170 MILLIARD rubel A szovjet gazdaságfejlődés jelenlegi szakaszában — mondják — a legfontosabb feladat az ipar intenzív fej­lesztésének szerves összehan­golása a mezőgazdaság sza­kadatlan fellendi .csévél. Azt már csak közgazdászok tud­ják meg'alelőkf o-)en értékelni, m'iyen elképesztő anyagi esz­közöket vet latua a Szovjet­unió a mezőgazdaság problé­máinak végleges megoldása érdekében. 1976—1980-ban a mezőgazdasági beruházások összege 170 milliárd rubel lesz. Ez egyenlő a VI. ötéves terv, 1961—1965 beruházásainak tel­jes összegével. A X. ötéves tervben két­millió traktort, majdnem más­fél millió teherautót, több mint félmillió kombájnt kap­nak a gazdaságok. Világos, hogy pillanatnyilag ezek a feladatok elsősorban a nehéz­ipart, az A-szektort terhelik. Mivel azonban a konkrét eredmények búzában, tejben, húsban, gyapotban, borban, cukorrépában, lenben, napra­forgóban stb. jelentkeznek, képtelenség tagadni a legszo­rosabb összefüggést az újabb ipari erőfeszítések és az élet­színvonal-program folytatása között. Mindenesetre elfogadhatat­lan a X. szovjet ötéves terv­nek olyan nyugati beállítása, hogy „a fogyasztói érdekeket ismét fel kellett áldozni a jö­vő oltárán”. Hogy ez a való helyzet félreértelmezése, , az nemcsak a tervszámokból de­rül ki, hanem ellene szólnak a köznapi élet legközérthetőbb tényei is — fizetési borítékok­tól kezdve az üzleti kirakato­kig. Ezek a köznapi tények és megfigyelések inkább arra en­gednek következtetni, hogy az önmegtartóztatás, a következő nemzedékek jólétéért vállalt nélkülözések, a fogyasztási ér­dekek másodlagosságának kor­szaka elmúlt, s nem is térhet vissza. Moszkva, 1976. február. BOKOR PA’ tj vetkezik; \z aszkéták nyugdíjba men­nek).

Next

/
Thumbnails
Contents