Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

Ai olvasó hangja Sok g icîs fanfoîyam Miért nem végzik e! az általános iskolát? A felnőttoktatás megyei helyzetéről Példaképek lehetnek Az újságíró sok helyütt meg­fordul, sok emberrel beszél­get, sokféle véleményt megis­mer. A felnőttoktatás szinte mindig szóba kerül. Van, aki azt mondja, óriási a fejlődés, gondoljuk csak végig, hogy a felszabadulást követően felszá­moltuk az analfabétizmust és a hat elemi helyett általános­sá vált — a tömeges esti isko­lai képzés segítésével — a nyolcosztályos végzettség! Máskor tragikusnak tartják a helyzetet, mondván, hogy egy­re többen nem végzik ei álta­lános iskolai tanulmányaikat. Sok faluban I működik I I évről évre az osztályozó vizsgára előké­szítő tanfolyam. Az újság gyakran ad hírt egy-egy cso­port eredményes vizsgájáról. Ezzel szemben csakugyan tény, hogy Tengelicen pl. hét­száz, Bogyiszlón pedig kilenc- száz ember nem fejezte be az általános iskolát. A kérdésnek — hogy miért nem végzik el sokan alapfokú tanulmányaikat — a megvála­szolását a beiratkozásokkal kell kezdeni. Az elmúlt tanév­ben az iskolaköteles korú gye­rekek 99,4 százalékát Íratták be. A beiratási arány örvende­tes emelkedése viszont termé­szetszerűen hozza magával a végzettségi statisztika romlá­sát Magától értetődő ugyanis, hogy a társadalom perifériá­ján önhibájukból élők csak mostanában jutottak el gyere­keik iskolába íratásáig. De hogy a gyerekek el is végezzék az általános iskolát, ahhoz a családi életük feltételei még most sem mindig adottak. Külön kell beszélni a ci­gány tanulók nehéz helyzetéről. Az alsó tagozatban sokan nem értenek, beszélnek tökéletesen magyarul. Az első és az ötödik osztály kibuktató jellege meg­szűnt ugyan, mégis az a hely­zet, hogy cigány tanulók jelen­tős százaléka nem jut el a fel­ső tagozatba. Egész napos isko­lai neveléssel és a hétközi diákotthonok létrehozásával javult, tovább javulhat azon­ban a helyzet. Az is igazság, hogy az is­kolaigazgatók túlságosan li­berálisan fogták fel a tizenhat éves tankötelezettségi korha­tárt. Rendszerint szociális in­dokkal, de leginkább a túlko­rosoknak a többi tanulóra gya­korolt negatív hatása miatt engedélyezik tizenhat éves kor előtt az általános iskola abbahagyását. A községi ta­nácsoknak sokkal szigorúbban kellene ellenőrizniük a korha­tár betartását A cigány tanulók / rülményeit figyelemmel kísér­ve, aktív, ha kell anya­gi segítéssel — a szü­lők munkába állításával — elérhető, hogy a jelenleginél több cigánygyerek végezhesse el az általános iskolát. Szep­temberben Dunaszentgyörgyön beindul a cigány tanulók hét­közi diákotthona, később Pak­son is lesz ilyen intézmény. Az ötvenes évek végéhez képest jelentősen csökkent az esti iskolába járó felnőttek száma. Tolna megyében „ta­lálták fel” és Bárd Flórián ne­véhez fűződik a felnőttoktatás új formájának, az osztályozó vizsgákra előkészítő tanfolya­moknak a térhódítása. A tan­folyamokat már nem az isko­lák szervezik; a művelődési házak indítják a munkáltatók kérésére. Úgy is lehetne fogal­mazni, hogy míg korábban az iskola ment a dolgozók után, most a munkahelyek ösztönzé­sére a dolgozók keresik az is­kolát 1970-ben kétszázharminc- kilencen végezték el a tanfo­lyamot és tettek sikeres vizs­gát. 1974-ben ez a szám kilenc- százharmincnyolcra _ emelke­dett Az esti iskolákban 1970- ben kétszáztizennyolcan, 1974- ben pedig száztizenhárman szereztek általános iskolai vég­bizonyítványt A számok jól mutatják az arányok eltolódá­sát a tanfolyamok javára. A megyei tanács szervezésé­ben megtörtént a pedagógusok felkészítése is a felnőttoktatás speciális feladataira. A hatvanas években meg­kezdődött és napjainkig meg­történt a munkaerő-átrétege- ződés, nevezetesen a vándorlás a mezőgazdaságból az iparba. A követelmények megnőttek és feszítőén szükségessé tették és teszik legalább az általános iskola befejezését, mert a szakmaszerzésnek ez az alap- feltétele. Ugyanakkor á mező- gazdaságnak is egyre több szakmunkásra van szüksége. Különösen a fiatalok számára fontos, hogy fejezzék be alap­fokú tanulmányaikat, mert ez nemcsak a szakmai, de emberi továbbfejlődésüknek is az alapja. A megyében pillanat­nyilag túlságosan sok a kis tanfolyam. A községi tanácsok egy része már az elmúlt év­ben felmérette a lakosság kö­rében azoknak a számát, akik nem fejezték be az általános iskolát. A többi községnek is el kell készítenie ezt a felmérést, mert talán ennek birtokában nem lesz annyi ismétlődő tan­folyam. Időben is gyorsabban bonyolódik le a képzés, ha nem 10—12 fős tanfolyamok lesznek évente. Ahol szükség van rá, legyen 2—3, ha kell 20—20 em­bert vizsgára felkészítő tanfo­lyam községenként. Ez kétség­kívül további megterhelést je­lent a pedagógusoknak, de jó helyi szervezéssel, az eddi­gieknél több pedagógus — esetleg nyugdíjás — bevonásá­val megoldható. Kérni kell a . kommunista pedagógusok se- ' gítségét A paksi I Pedagógus párt­r _____J alapszervezet, fel­n őttoktatási felmérése segítség lehet azon községek számára, melyek hasonló gondokkal küzdenek. A tanács is magáé­vá tette az alapszervezet ja­vaslatait és ennek alapján ha­tározta el a paksi felnőttokta­tás javítását Ihárosi Ibolya „TRAKTOR-EMLÉKMŰ” címmel cikk jelent meg a lap­ban (Sz) aláírással. Én is olvastam és akaratlanul reagálnom kell erre a cikkre, hiszen én is éllovasa voltam ennek a hangos vasparipánák. 1948 őszén már a szedresi gépállomás trakto. rosa voltam, majd 1950-ben alapító tagja a teveli gépállo­másnak. Mi páran oktattuk, tanítottuk azokat, akik még soha nem ültek traktoron. Nem függetlenített brigádvezető voltam, én is úgy szántottam, vetettem, mint a többiek. Bi­zony, egy 24 órában 23-at kellett a gépnek termelni, 1 óra karbantartási idő volt csak. Négyen voltunk egy Hofferon, 1—1 felelős vezető, és 1—1 segédvezető. Tizenegy és fél órát ültünk a gépen, ketten a segédvezetővel. Ez éjszaka is így volt, sőt mindig munkával ünnepeltünk. Szívesen dolgoztunk, jó pénzt kerestünk, de tudtuk azt is, hogy más világot építünk. Mi nemcsak szán tó-vető embe. rek voltunk, a gépállomás politikai bázis volt falun, és raj­tunk, traktorosokon múlott, hogy meg tudjuk-e kedveltetni a gépi munkát az újgazdákkal, vagy nem. Bizony primitív géppel, ekével a gyapot alá szántásnak Alsóhídvégen minta­szerűnek kellett lenni és 30—32 centiméteres mélyszántást végeztünk két ekefejjel. Ilyenkor nem pufogott a jó öreg Hoffer, hanem csattogott, majd szétesett az ember feje és semmi védőeszköze nem volt a traktorosnak. A gépen csak ülés volt, ami kegyetlenül rázott, áztunk-fáztunk. Pufajka és esőköpeny volt rajtunk, bírtuk, mert fiatalok voltunk, és tudtuk azt, hogy most új országot építünk. És az öreg Hoffer velünk együtt állta a sarat, persze nélkülünk, embe. rek nélkül, csak hideg vas lett volna az új Rába-Steiger elődje. Állítom, hogy a Hoffer nélkül a Rába-Steiger nem születhetett volna meg. Akkor a Hoffer, Csepel, Fordson volt a sláger, mert ezekkel a gépekkel kellett bizonyítani, politi­kailag és gazdaságilag egyaránt. ÉS BIZONYÍTOTTUNK. Vezetőink is munkásemberek voltak. Neveket tudok felsorolni, akik mint vezetők, jóban, rosszban velünk éreztek. Hiszen a munkásosztály küldöttei voltak, a mi nyelvünkön beszéltek. Bizony volt vasárnap, nem is egy, hogy elmentünk tarlót szántani, megbeszéltük a traktorossal, hogy elvisszük a traktort a cséplőgéptől. Ott volt az eke is, és vasárnap mi szántottunk, sokszor hétfő hajnalig. Akkor vittük vissza a gépet, amikor a cséplő­géphez kellett. No, de úgy sem lehet ezt pár sorban le­írni, csak emlékezik az ember, hogy nekünk is de sokat kellett kibírni. Ismétlem; szívből cselekedtünk. Volt a gépállomásnak egy megyei igazgatósága, amely, ha jól tudom. 10—12 főből állt. Egy megyei igazgató, egy főágronómus, egy főkönyvelő, egy gépíró és pár körzeti mechanikus. Ezek az emberek igen jól ismerték beosztot­taikat, és sokgn ^közülük ma is becsülettel dolgoznak. Hor­váth elvtárs. Szűcs Lajos, Arany és Kovács elvtársak, de még dr. Papp Lajos elvtárs is ott volt közöttünk. Igen sok aranykezű ember , dolgozott akkor S jó öreg Hofferral, amely most Varsádon emlékmű. Nem kellett volna úgy ,,kiirtani” őket, hogy most már gond az összeállítása egy öreg Koffernak. Egyszerű, olcsó gép volt, olcsó üzemanyag­gal. És az emberek is hamar elsajátították a kezelését. SOKAT TETT EZ A GÉP a magyar mezőgazdaságért! De azok az emberek, akik a gépen dolgoztak, még többet tettek. Ezeket az embereket nem lehet talapzatra állítani, de példaképének igen. ök voltak azok, akik a kapitalizmus­ból kihasították a szocializmus barázdáit. És olyan magot vetettek, amely egyre többet terem a nép és az egész társa­dalom javára Melegen üdvözlöm volt sorstársaimat, akár vezetők, akár traktorosok voltak. Tisztelettel: Stier István nyugdíjas 7054, Tengelic, Petőfi u. 113. Tanácstagi beszámolón « szekszárdi Garay Giro-; náziura 106-os tanter­mében gyülekeznek a három választókörzet — a 38- as, a 39-es, és a 40-es — la­kói, hogy meghallgassák a ta­nácstag beszámolóját az ed­dig végzett munkáról, a követ­kező évi tervekről. Hol vannak már a régi is­kolapadok? A modern asztal­kákat csodálkozva nézegetik a lassan, egyenként, vagy ket­tes-hármas csoportokban ér­kező választók. Akik többen jönnek együtt, általában egy utcából, azonos lakóházból ér­keznek. — Mi képviseljük az Ady utcát —■ telepedik le há­rom újonnan érkezett nő az ablak melletti asztalsor köze­pe táján. Húzom a strigulákat a no­teszomba. A beszámoló kezde­tekor 24-en vagyunk. Késői}}) még hárman érkeznek. A je­lenlévők átlagéletkora valahol 50 és 60 év között mozoghat. Huszonéves rajtam kívül ket­tő van, egyikük tanácstag. Ä három választókerületben közel 700 ember lakik. Közü­lük huszonhét jött el, mert ér­dekli a környezete és a váro­sának jövője. Elgondolkodtató viszont, hogy miért idősebb emberek azok, akik itt van­nak? Hallgatjuk k beszámolót, mely közel egyórás, minden­nel foglalkozik, a várost érin­tő minden jelentősebb kérdés­ben tájékoztatást ad. Talán ezért van, hogy el­hangzása után már csak az egyéni problémákkal, az egy- egy szőkébb közösséget érintő dolgokkal kell foglalkozni. Az Ady Endre utca képvi­selői nyitják meg kérdésük­kel a sort. Az utca végén épü­lő — városszerte hajóház né­ven ismert — új lakóházról beszélnek. Mióta azt építik, lé­nyegesen megnőtt az utca gép­járműforgalma. Azelőtt csak az utcabeliek tulajdonában lé­vő mintegy 20—25 gépkocsi járt arra. Ezt a forgalmat a keskeny út elbírta. Mióta a ne­héz gépjárművek is arra köz­lekednek, a házak előtti bejá­rók leszakadtak, az utca déli vége járhatatlan sártengerre változott. Az a kérésünk, h)gy tiltsák ki a gépjárműveket és csak az utcabeliek járhassa­nak be — kissé meggondolat­lan. De a városi tanács kép­viselője feljegyzi a problémát, noha érdemben később foglal­koznak vele. Legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik — mondja a tanács képviselője —, ha egyirányúsítjuk az ut­cát. így a keskenyebb úton is biztonságosabban, kisebb bal­esetveszéllyel közlekedhetnek a gépjárművek. Nemcsak az ott lakókat érin­ti, hogy mi lesz a Csokonai és Corvin utca sarkán október óta nyitott szennyvízvezeték sorsa. A vezeték megsüllyedt, hullámossá, használhatatlan­ná vált Egyelőre szivattyú emeli át a szennyvizet a kri­tikus szakaszon. A felújítás­hoz akkora pénzösszegre len­ne szükség, hogy most még végleges választ a munka meg­kezdéséről, illetve befejezésé­ről nem tudtak adni. — A mi ügyünkhöz nincsen szükség milliókra, csak egy kis jóakaratra — állt fel a mellet­tem ülő férfi, aki a Széchenyi utca 55—57-es számú ház la­kói nevében beszél. — Az ud­varunk egész nap tele van gépkocsikkal, sőt az utóbbi időben már éjszaka is parkol­nak ott autók. A gyerekeknek nincs játszóterük ezen a köz­ponti részen. Sajnos most már az udvaron is életveszélyes tartózkodniuk. Kint van ugya.i egy behajtani tilos tábla, de senki nem törődik vele. Ha lenne mód az autók kitiltá­sára, vagy új játszótér építé­sére, mi társadalmi munkában is szívesen besegítenénk. A tanács képviselője vála­szában elmondja, hogy most készülnek a tervek, a Kisp pa udvara mögötti részen — ahol jelenleg kertek vannak — a terület kisajátítása után tera­szosan kiképzett játszó Leret építenek. Többen helyeslik a tervet Lehet is, mert a város központjában — elzárva a ior- galomtó — új játszótér lesz. A következő felszólaló el­mondja, hogy a parkoló gép­kocsikból az udvaron kialakí­tott virágágyásokba lépnek ki a szolgáltatóházba érkező vagy csak parkolni beálló gépkocsitulajdonosok. ...és állnak fel egymás után az emberek. Elmondják problémáikat, meghallgatják a választ Ha olyan jellegű a kérdés, hogy nem lehet azon­nal válaszolni, a városi tanács képviselője felírja a kérdező nevét és címét, ök harminc napon ' belül írásban kapnak választ. Fogynak a kérdések és az emberek is, mert többen van­nak, akik miután meghall­gatták a választ problémájuk­ra, hazamennek. Nem várják meg a többieket H áromnegyed nyolc van, amikor kifogyunk a aerdésekből. A tanács en.-^re vaskos jegyzetfüzettel — beleírva megannyi problé­ma, a körzet lakóinak vélemé­nye —, a lakók pedig kielégí­tett kíváncsisággal indulnak haza. — Tamási —

Next

/
Thumbnails
Contents