Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-18 / 41. szám
Ai olvasó hangja Sok g icîs fanfoîyam Miért nem végzik e! az általános iskolát? A felnőttoktatás megyei helyzetéről Példaképek lehetnek Az újságíró sok helyütt megfordul, sok emberrel beszélget, sokféle véleményt megismer. A felnőttoktatás szinte mindig szóba kerül. Van, aki azt mondja, óriási a fejlődés, gondoljuk csak végig, hogy a felszabadulást követően felszámoltuk az analfabétizmust és a hat elemi helyett általánossá vált — a tömeges esti iskolai képzés segítésével — a nyolcosztályos végzettség! Máskor tragikusnak tartják a helyzetet, mondván, hogy egyre többen nem végzik ei általános iskolai tanulmányaikat. Sok faluban I működik I I évről évre az osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyam. Az újság gyakran ad hírt egy-egy csoport eredményes vizsgájáról. Ezzel szemben csakugyan tény, hogy Tengelicen pl. hétszáz, Bogyiszlón pedig kilenc- száz ember nem fejezte be az általános iskolát. A kérdésnek — hogy miért nem végzik el sokan alapfokú tanulmányaikat — a megválaszolását a beiratkozásokkal kell kezdeni. Az elmúlt tanévben az iskolaköteles korú gyerekek 99,4 százalékát Íratták be. A beiratási arány örvendetes emelkedése viszont természetszerűen hozza magával a végzettségi statisztika romlását Magától értetődő ugyanis, hogy a társadalom perifériáján önhibájukból élők csak mostanában jutottak el gyerekeik iskolába íratásáig. De hogy a gyerekek el is végezzék az általános iskolát, ahhoz a családi életük feltételei még most sem mindig adottak. Külön kell beszélni a cigány tanulók nehéz helyzetéről. Az alsó tagozatban sokan nem értenek, beszélnek tökéletesen magyarul. Az első és az ötödik osztály kibuktató jellege megszűnt ugyan, mégis az a helyzet, hogy cigány tanulók jelentős százaléka nem jut el a felső tagozatba. Egész napos iskolai neveléssel és a hétközi diákotthonok létrehozásával javult, tovább javulhat azonban a helyzet. Az is igazság, hogy az iskolaigazgatók túlságosan liberálisan fogták fel a tizenhat éves tankötelezettségi korhatárt. Rendszerint szociális indokkal, de leginkább a túlkorosoknak a többi tanulóra gyakorolt negatív hatása miatt engedélyezik tizenhat éves kor előtt az általános iskola abbahagyását. A községi tanácsoknak sokkal szigorúbban kellene ellenőrizniük a korhatár betartását A cigány tanulók / rülményeit figyelemmel kísérve, aktív, ha kell anyagi segítéssel — a szülők munkába állításával — elérhető, hogy a jelenleginél több cigánygyerek végezhesse el az általános iskolát. Szeptemberben Dunaszentgyörgyön beindul a cigány tanulók hétközi diákotthona, később Pakson is lesz ilyen intézmény. Az ötvenes évek végéhez képest jelentősen csökkent az esti iskolába járó felnőttek száma. Tolna megyében „találták fel” és Bárd Flórián nevéhez fűződik a felnőttoktatás új formájának, az osztályozó vizsgákra előkészítő tanfolyamoknak a térhódítása. A tanfolyamokat már nem az iskolák szervezik; a művelődési házak indítják a munkáltatók kérésére. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy míg korábban az iskola ment a dolgozók után, most a munkahelyek ösztönzésére a dolgozók keresik az iskolát 1970-ben kétszázharminc- kilencen végezték el a tanfolyamot és tettek sikeres vizsgát. 1974-ben ez a szám kilenc- százharmincnyolcra _ emelkedett Az esti iskolákban 1970- ben kétszáztizennyolcan, 1974- ben pedig száztizenhárman szereztek általános iskolai végbizonyítványt A számok jól mutatják az arányok eltolódását a tanfolyamok javára. A megyei tanács szervezésében megtörtént a pedagógusok felkészítése is a felnőttoktatás speciális feladataira. A hatvanas években megkezdődött és napjainkig megtörtént a munkaerő-átrétege- ződés, nevezetesen a vándorlás a mezőgazdaságból az iparba. A követelmények megnőttek és feszítőén szükségessé tették és teszik legalább az általános iskola befejezését, mert a szakmaszerzésnek ez az alap- feltétele. Ugyanakkor á mező- gazdaságnak is egyre több szakmunkásra van szüksége. Különösen a fiatalok számára fontos, hogy fejezzék be alapfokú tanulmányaikat, mert ez nemcsak a szakmai, de emberi továbbfejlődésüknek is az alapja. A megyében pillanatnyilag túlságosan sok a kis tanfolyam. A községi tanácsok egy része már az elmúlt évben felmérette a lakosság körében azoknak a számát, akik nem fejezték be az általános iskolát. A többi községnek is el kell készítenie ezt a felmérést, mert talán ennek birtokában nem lesz annyi ismétlődő tanfolyam. Időben is gyorsabban bonyolódik le a képzés, ha nem 10—12 fős tanfolyamok lesznek évente. Ahol szükség van rá, legyen 2—3, ha kell 20—20 embert vizsgára felkészítő tanfolyam községenként. Ez kétségkívül további megterhelést jelent a pedagógusoknak, de jó helyi szervezéssel, az eddigieknél több pedagógus — esetleg nyugdíjás — bevonásával megoldható. Kérni kell a . kommunista pedagógusok se- ' gítségét A paksi I Pedagógus pártr _____J alapszervezet, feln őttoktatási felmérése segítség lehet azon községek számára, melyek hasonló gondokkal küzdenek. A tanács is magáévá tette az alapszervezet javaslatait és ennek alapján határozta el a paksi felnőttoktatás javítását Ihárosi Ibolya „TRAKTOR-EMLÉKMŰ” címmel cikk jelent meg a lapban (Sz) aláírással. Én is olvastam és akaratlanul reagálnom kell erre a cikkre, hiszen én is éllovasa voltam ennek a hangos vasparipánák. 1948 őszén már a szedresi gépállomás trakto. rosa voltam, majd 1950-ben alapító tagja a teveli gépállomásnak. Mi páran oktattuk, tanítottuk azokat, akik még soha nem ültek traktoron. Nem függetlenített brigádvezető voltam, én is úgy szántottam, vetettem, mint a többiek. Bizony, egy 24 órában 23-at kellett a gépnek termelni, 1 óra karbantartási idő volt csak. Négyen voltunk egy Hofferon, 1—1 felelős vezető, és 1—1 segédvezető. Tizenegy és fél órát ültünk a gépen, ketten a segédvezetővel. Ez éjszaka is így volt, sőt mindig munkával ünnepeltünk. Szívesen dolgoztunk, jó pénzt kerestünk, de tudtuk azt is, hogy más világot építünk. Mi nemcsak szán tó-vető embe. rek voltunk, a gépállomás politikai bázis volt falun, és rajtunk, traktorosokon múlott, hogy meg tudjuk-e kedveltetni a gépi munkát az újgazdákkal, vagy nem. Bizony primitív géppel, ekével a gyapot alá szántásnak Alsóhídvégen mintaszerűnek kellett lenni és 30—32 centiméteres mélyszántást végeztünk két ekefejjel. Ilyenkor nem pufogott a jó öreg Hoffer, hanem csattogott, majd szétesett az ember feje és semmi védőeszköze nem volt a traktorosnak. A gépen csak ülés volt, ami kegyetlenül rázott, áztunk-fáztunk. Pufajka és esőköpeny volt rajtunk, bírtuk, mert fiatalok voltunk, és tudtuk azt, hogy most új országot építünk. És az öreg Hoffer velünk együtt állta a sarat, persze nélkülünk, embe. rek nélkül, csak hideg vas lett volna az új Rába-Steiger elődje. Állítom, hogy a Hoffer nélkül a Rába-Steiger nem születhetett volna meg. Akkor a Hoffer, Csepel, Fordson volt a sláger, mert ezekkel a gépekkel kellett bizonyítani, politikailag és gazdaságilag egyaránt. ÉS BIZONYÍTOTTUNK. Vezetőink is munkásemberek voltak. Neveket tudok felsorolni, akik mint vezetők, jóban, rosszban velünk éreztek. Hiszen a munkásosztály küldöttei voltak, a mi nyelvünkön beszéltek. Bizony volt vasárnap, nem is egy, hogy elmentünk tarlót szántani, megbeszéltük a traktorossal, hogy elvisszük a traktort a cséplőgéptől. Ott volt az eke is, és vasárnap mi szántottunk, sokszor hétfő hajnalig. Akkor vittük vissza a gépet, amikor a cséplőgéphez kellett. No, de úgy sem lehet ezt pár sorban leírni, csak emlékezik az ember, hogy nekünk is de sokat kellett kibírni. Ismétlem; szívből cselekedtünk. Volt a gépállomásnak egy megyei igazgatósága, amely, ha jól tudom. 10—12 főből állt. Egy megyei igazgató, egy főágronómus, egy főkönyvelő, egy gépíró és pár körzeti mechanikus. Ezek az emberek igen jól ismerték beosztottaikat, és sokgn ^közülük ma is becsülettel dolgoznak. Horváth elvtárs. Szűcs Lajos, Arany és Kovács elvtársak, de még dr. Papp Lajos elvtárs is ott volt közöttünk. Igen sok aranykezű ember , dolgozott akkor S jó öreg Hofferral, amely most Varsádon emlékmű. Nem kellett volna úgy ,,kiirtani” őket, hogy most már gond az összeállítása egy öreg Koffernak. Egyszerű, olcsó gép volt, olcsó üzemanyaggal. És az emberek is hamar elsajátították a kezelését. SOKAT TETT EZ A GÉP a magyar mezőgazdaságért! De azok az emberek, akik a gépen dolgoztak, még többet tettek. Ezeket az embereket nem lehet talapzatra állítani, de példaképének igen. ök voltak azok, akik a kapitalizmusból kihasították a szocializmus barázdáit. És olyan magot vetettek, amely egyre többet terem a nép és az egész társadalom javára Melegen üdvözlöm volt sorstársaimat, akár vezetők, akár traktorosok voltak. Tisztelettel: Stier István nyugdíjas 7054, Tengelic, Petőfi u. 113. Tanácstagi beszámolón « szekszárdi Garay Giro-; náziura 106-os tantermében gyülekeznek a három választókörzet — a 38- as, a 39-es, és a 40-es — lakói, hogy meghallgassák a tanácstag beszámolóját az eddig végzett munkáról, a következő évi tervekről. Hol vannak már a régi iskolapadok? A modern asztalkákat csodálkozva nézegetik a lassan, egyenként, vagy kettes-hármas csoportokban érkező választók. Akik többen jönnek együtt, általában egy utcából, azonos lakóházból érkeznek. — Mi képviseljük az Ady utcát —■ telepedik le három újonnan érkezett nő az ablak melletti asztalsor közepe táján. Húzom a strigulákat a noteszomba. A beszámoló kezdetekor 24-en vagyunk. Késői}}) még hárman érkeznek. A jelenlévők átlagéletkora valahol 50 és 60 év között mozoghat. Huszonéves rajtam kívül kettő van, egyikük tanácstag. Ä három választókerületben közel 700 ember lakik. Közülük huszonhét jött el, mert érdekli a környezete és a városának jövője. Elgondolkodtató viszont, hogy miért idősebb emberek azok, akik itt vannak? Hallgatjuk k beszámolót, mely közel egyórás, mindennel foglalkozik, a várost érintő minden jelentősebb kérdésben tájékoztatást ad. Talán ezért van, hogy elhangzása után már csak az egyéni problémákkal, az egy- egy szőkébb közösséget érintő dolgokkal kell foglalkozni. Az Ady Endre utca képviselői nyitják meg kérdésükkel a sort. Az utca végén épülő — városszerte hajóház néven ismert — új lakóházról beszélnek. Mióta azt építik, lényegesen megnőtt az utca gépjárműforgalma. Azelőtt csak az utcabeliek tulajdonában lévő mintegy 20—25 gépkocsi járt arra. Ezt a forgalmat a keskeny út elbírta. Mióta a nehéz gépjárművek is arra közlekednek, a házak előtti bejárók leszakadtak, az utca déli vége járhatatlan sártengerre változott. Az a kérésünk, h)gy tiltsák ki a gépjárműveket és csak az utcabeliek járhassanak be — kissé meggondolatlan. De a városi tanács képviselője feljegyzi a problémát, noha érdemben később foglalkoznak vele. Legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik — mondja a tanács képviselője —, ha egyirányúsítjuk az utcát. így a keskenyebb úton is biztonságosabban, kisebb balesetveszéllyel közlekedhetnek a gépjárművek. Nemcsak az ott lakókat érinti, hogy mi lesz a Csokonai és Corvin utca sarkán október óta nyitott szennyvízvezeték sorsa. A vezeték megsüllyedt, hullámossá, használhatatlanná vált Egyelőre szivattyú emeli át a szennyvizet a kritikus szakaszon. A felújításhoz akkora pénzösszegre lenne szükség, hogy most még végleges választ a munka megkezdéséről, illetve befejezéséről nem tudtak adni. — A mi ügyünkhöz nincsen szükség milliókra, csak egy kis jóakaratra — állt fel a mellettem ülő férfi, aki a Széchenyi utca 55—57-es számú ház lakói nevében beszél. — Az udvarunk egész nap tele van gépkocsikkal, sőt az utóbbi időben már éjszaka is parkolnak ott autók. A gyerekeknek nincs játszóterük ezen a központi részen. Sajnos most már az udvaron is életveszélyes tartózkodniuk. Kint van ugya.i egy behajtani tilos tábla, de senki nem törődik vele. Ha lenne mód az autók kitiltására, vagy új játszótér építésére, mi társadalmi munkában is szívesen besegítenénk. A tanács képviselője válaszában elmondja, hogy most készülnek a tervek, a Kisp pa udvara mögötti részen — ahol jelenleg kertek vannak — a terület kisajátítása után teraszosan kiképzett játszó Leret építenek. Többen helyeslik a tervet Lehet is, mert a város központjában — elzárva a ior- galomtó — új játszótér lesz. A következő felszólaló elmondja, hogy a parkoló gépkocsikból az udvaron kialakított virágágyásokba lépnek ki a szolgáltatóházba érkező vagy csak parkolni beálló gépkocsitulajdonosok. ...és állnak fel egymás után az emberek. Elmondják problémáikat, meghallgatják a választ Ha olyan jellegű a kérdés, hogy nem lehet azonnal válaszolni, a városi tanács képviselője felírja a kérdező nevét és címét, ök harminc napon ' belül írásban kapnak választ. Fogynak a kérdések és az emberek is, mert többen vannak, akik miután meghallgatták a választ problémájukra, hazamennek. Nem várják meg a többieket H áromnegyed nyolc van, amikor kifogyunk a aerdésekből. A tanács en.-^re vaskos jegyzetfüzettel — beleírva megannyi probléma, a körzet lakóinak véleménye —, a lakók pedig kielégített kíváncsisággal indulnak haza. — Tamási —