Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
Színházi estik Caligula Camus drámája Czóbel Béla A közelmúltban elhunyt Czőbel Béla, a huszadik századi magyar festészet kimagasló képviselője volt. Hét évtizedes alkotó munkája érzelemgazdag művek sokaságával gazdagította képzőművészetünket. Képünkön: Fekvő lány. piros fürdőruhában című festm 'nve. Albert Camus neve egybeforrt az egzisztencializmussal, s amikor első regénye, a világ- » sikert jelentő Közöny megjelent, rögtön utána megírta Szi- szüphosz mítoszát, mintegy a regény filozófiai magyarázataként. .,Boldognak kell képzelnünk Sziszüphoszt” — mondja Camus, hisz az abszurd világban megtalálja önmagát, s fölismeri a létének értelmet adó metafizikai szorongást, amiről Heidegger beszél. S természetesen boldog Caligula is, mert „választ", s az inautentikus banális világ helyett — hogv tovább is Heideggert idézzük — a számárg autentikus világot választja, tehát az egzisztenciával azonos szabadságot Camus nontnsan követi ókori forrását, Suetoniust. még egves anekdotikus elemeket Is átvesz, a Ca'igula mécsem történelmi dráma, ennél jóval töbv a választás, az égvén; gza- hódság örvénylő tragédiája, S ezzel általános érvényt kap, Drusilla, Caligula húga és nagy sz^^ime halálakor a császár .Svr^eWinn bána’’b an eny éjjel hirtelen, eltűnt Rómá- béi. — friq Suetoni"s — he'ár'a Camvaniit, és Syramsa* ba innoke-’ott. D" onnan is nyomban vlszafnrAu't és s-o'cá’ia- san, hosszú hatjai érk^ze’t haza." Itt kezdődik Camus drámába : a fájdalomból porbo sújtott császár ma°ábq mskadva ül gyászában. „A művészet a lehetetlen formába öntésének igénye” — írja egyik tanulmányában Camus, s ennek igazolására nem választhatott volna jobb hőst Caligulánál, aki maga is a lehetetlenre vállalkozik. A Caligulának — s ebben Is különbözik a klasszikus történelmi drámáktól — minden iszonyata ellenére sincs cselekménye, hőse nem a hagyományos tragikumelmélet szerint fejlődik: a Caligula egy szituáció tragédiája. A zsarnokságnak persze egyébként sincs lélektana, minden zsarnok hasonlít egymásra, s Camust nem is ez érdekli. A Caligula történelmileg is hiteles alak la csak arra jó, hogy vég’goróbál- ja a szabadság lehetőségét és önkényét, ami végül — szükségszerűen — önmaga ellen fordul. Amikor a darab végőn Caesonia sóvárogva arról beszél, hogy milyen jó lehet, amikor valaki tiszta szívvel él és szeret, Caligula azt fe’eli, hogy a tisztaságot mindenki úgy éri el ahogy tudja, „én úgy, hogy a lényegre török". De mi a lényeg a szabadságnak ebben a végy^tec önkívületében? „Egyedül érzem magam, ha nem gyilkolok” — mondja Caligula, s tudjuk, hogy ez-’el a könyörtelen tárevilagossöegal bezárul ál-szabadságának köre, s már nem is a jogos bűnhő- dést váriuk, hanem esztelen szabadsága összeomlását, inautentikus világa önmaga ellen forduló „választását", Camus drámáit 1940-ben mutatták be, maevar szlnnad- ra —- bár fordítása már régen elkészült — csak a pécsiek jóvoltából került Semmi kétség: remekmű, egzisztencializmusa ellenére is, s a Pécsi Nemzeti Színház a remekműhöz méltó előadásban mutatta be. Talán nem tú’zunk. ha úgy véljük, hogy a pécsi Caligula az elmúlt évek egyik legjobb magyar színházi produkciója: Paál István rendezése nemcsak megértette Camus szándékát, hanem érvényét általánossá is tette, mert nem egy őrült római császárt. támasztott föl, hanem a mindennapok apró zsarnokait pé’dázta. ak:knek becsület, erkölcs, közvélemény, nemzet, nem jelent semmit, $ akik csak mások rovására tudnak szabadok lenni. Ezt az áua'áons érvényt szn- katiari kü's'cág ;s érz^V^'teti: amikor belépünk a n^ôtérre, a gyászba süllvedt Cal*«ni1 a már ott, ül magába roska^va a színnadon. a az előadás v*gén az áldozatok ott marodnak a nvítt színen, amin eltávozunk, mintha e^zcU a pa^eMen Illúziói át is el akarná venni a rendező. AZ piőad^s !a*znaz— ahh ff-f. pósri teTiesön-^ava Holl Triván félelmetes Caligulája. am’hez fonható alakítást, rpns'n-á'nn innaín keveset láttunk. Ma’Vt*» tuiaidonk^nnou mi—donkin-k neh^z helvz',fe van hisz az önmamikban lő teljesfl—aS—tr-k ís e'haiványodnak. Csak R^kay Mária Caesoniáta mérh-tő hozzá, mfg a többieknek be kell érniük azzal, hogy derekasan szolgálják a jó ügyet. CSANYI LÁSZLÓ Sz. Kuliba] : Idő és irodalom Egy jellegtelen kis kávéházban összefut két író. Beszél. getnek. — Ide figyelj — mondja a regényíró és leszakít a novellista zakójáról egy lötyögő gombot: mi a fenének pocsékolod az idődet? Mit hókuszpókuszolsz te ezekkel a vacak kis novellacskákkal, elbeszélésfélékkel? Ha legalább valami felemelő, nagy lélegzetű tömény valamit alkotnál... — Megtehetném — rántja meg vállait sértődötten a novellista. — Megtehetném, de nincs időm. — Ni vicceljl Jusson eszedbe Tolsztoj. Hogy mennyit írt ez a gróf! És ugye eny nan akkor is 24 órából állt. — Tolsztojjal dobálódzol? Röhej. Az öreg ismerte az Idő értékét. Először is: nem volt gondja a borotválkozással. Ezzel szemben mit csinálunk mi? Minden istenáldotta nap lehúzzuk a sznkállunkat. Van fogalmad; mennyi időt rabol el ez a procedúra? Leülsz borotválkozni és egy fél órád odavan. — Hát ami igaz, az Inaz. Ha ag öreg fél órát borotválkozik. nem sokkal ír többet a mai íróknál. E kimerítő véleménycsere után áteveztek a számtan területére: kiszámították, mennyi időt pocsékoltak el eddig borotválkozásra. Pontosan kimutatták a havi, az évi, a tízévekre eső időveszteséget..,- — Tessék, itt van neked a 30 pere! — kiáltott fel 0 novellista akkora ujjongással. mintha egy új galaktikát fedezett volna fel. — Láthatod: eddigi borotválkozásaink során egy „Háború és béke", plusz egy „Hadzsi Murat” megírása úszott el. Szörnyű! No, de azért azt se feledjük: Tolsztojnak más dolga sem volt az íráson kívül. Nem járt gyűlésekre, értekezletekre. író-olvasó találkozókra. És akkor még tévé sem volt, se futball... Az öreg az íróasztaltól Jel se állt... — Na egy kicsit azért túlzol! — szólt közbe a regényíró. — Vadászni járt, szánkón hordta a kútról a vizet és m 'g szántott is. Mi több: harcolni is volt ideje. Azonkívül akkoriban méo ösztöndíjak sem voltak és mégis... E nyomós érvek súlya alatt a novellista magába roskadt, majd hosszas hallgatás után, hangjában mély szomorúsággal megszólalt: — Azt hiszem, ezt a határtalan idő^ocsékolást meg kell szüntetnünk. Esküszöm: holnaptól kezdve én nem borotválkozom. Kifizették számlájukat, felálltak az asztal mellől és mAltósá'’,clAes leniekkel megindultak a stadion irdnvában hogy a soros futballtalálkozón valahogy elüssék az időt BARATÊ REÁLIA ’ordítása A leíeriior f.bruári száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Dobai Péter, Gyurkovics Tibor, Pákolitz István, Ró. zsa Endre és Takíts Gyula költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában Bertha Bulcsú Ahol legtöbb á fény c. riportját, Kamarás István Lucia és Rodrigo c. elbeszélését, valamint Szűts Bernât drámájának második részét közli a folyóirat. A művészeti rovatban Futaky Hajna pécsi, Tax- ner Ernő pedig fővárosi színházi bemutatókról számol be. Két pécsi kiállításról. Horváth Olivér és E. Pászthy Magda műveiről szól Tóth Antal és Péter Márta írása. Hárs Éva Martyn Ferenc monográfiáját Szabó Júlia cikke ismerteti. Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek, kritikák közül figyelmet érdemei Csuka Zoltán új jugoszlá. viai beszámolója, Pomotyts Béla esszéje Vas István tanulmányairól, Vekerdi ; László írása Kenyeres Zol- ' tán „Gondolkodó irodalom” 1 c. kötetéről, valamint Csü- "s Miklós írása Tüskés Ti- >r , ”'"y .áros születik” c. -iőL I F Hm jegyzet Kenguru „Mii ér az é el két utazás közöli ?” A január 10—15. között Pécsett megrendezett VIII. magyar játékfilmszemlén mutatták be a Bertha Bulcsú azonos című kisregényéből készült, fiatalokról fiataloknak szóló filmet is: a Kengurut. A vidéki bemutatómozik már játsz- szák. február elején a szekszárdi Panoráma Filmszínház is műsorára tűzte a közönségsikernek szánt alkotást. Ki gondolná a kedves erszényesről, hogy egy magatartás- formát fog jelképezni? — Kányáét, becsületes nevén Varjú István 23 élés sofőrét, aki beton „U” elemeket szállít ZIL teherautójával a paksi atomerőmű építkezésére és amiatt változik kenguruvá, hogy egy stopos lányt nem visz el Dunafiildvárról Balatonboglarra, munkáját helyezvén elsődlegesnek. Kengurunk vállalja is kenguruságát a film további menetében is, bár az élet csábításainak ő is céltáblája, mint mindannyiunk. Melyek ezek a csábítások? A legnagyobb — a filmben Jocó példájával illusztrált kamionosság, az igazi, a nagy-nagy utazás a Volvóval. Hősünk izig-vérig sofőr, mindene az út, utazás, sebesség, kalandoktól nem mentesen, de a tisztesség határain belül. ZIL-es sofőrként nem akar soká dolgozni, csak addig, rrííg Jocó el nem intézi felvételét egy külföldi — nyugati — kamionjáratra. Addig természetesen munkáját becsületesen elvégzi, nem engedve semmilyen csábításnak: stopos lány, feketefuvar. Már a film első részében megfogalmazza a fenntartással kezelendő ars poétikáját: „Mit ér az élet, két utazás között? Semmit. Akkor kiderülnek a dolgok..(Szabadszá júan ki is fejti, hogy konkrétan mire gondol.) Igen. a dolgok kiderülnek, mi is látjuk, hogy Kányát megbízható haveri kör várja Pesten, a külváros; Makkhetesben, Zsozsóval az élen, aki szerelmes- realista vágyakozásával meghatározni igyekszik kettejük dolgát — titkon házasságra gondolva, szüleivel a „legciki- sebb” helyzetből is közös nevezőre jutva. Kánya egy kisebb incidens után őszintén vállalja a gyermeküket váró Zsozsót és a kéz leiben zord, majd megenyhülő családi házukra, házi pálinkájukra, kétkezi munkájukra büszke munkásszülei. Sejtjük, hogy már nem soká kényszerül igénybevenni nővére lakásának kiskonyháját, ahoi az utazások közti hétvégeken hajtja álomra kócos- csapzott fejét. S valóban, a kissé banális „nagy-futás Zsozsó. hoz” jelenet és a Jocótól pár percre kölcsön kapott Volvóval való száguldozás után befejeződik a cselekmény. Búcsúzóul természetesen még közli velünk, hogy nem mond le nagy tervéről. Eddig a filmbeli történet. A kisregénybeli valamivel ; bővebb, a filmből egy nagy konfliktus (a véle*’en baleset, jogosítvány-bevonás) és Kánya benősülése kimaradt. A film ennek ellenére mozgalmas, a nagy reklámmal beharangozott filmzene becsületes, a fiatalok érzelmi világát kifejező kísérőzene lett, jól illeszkedve a cselekményhez — bánatukra a beat-rajongóknak. A zene jó fogás volt. önálló lemezen is — mely már kapható — megáll.’a helyét, bár Kánya a kisregényben kimondottan a külföld; számok rajongója. I A rendezőként elsőfilmes Zsombolyai János színvonalas operatőri munkájával is hozzájárul a Kenguru sikeréhez. A főszereplő Gálffy László és a Zsozsót alakító Vándor Éva fh kezdettől fogva rokonszenvesek. A stopos lány — Tarján Györgyi — jelenete telitalálat. Dicséret illéti Koltai Róbertét és Pásztor Erzsit is. HERCZEG ISTVÁN
