Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

„A könyveim megmaradnak..." Révész Béla emléke Száz esztendővel ezelőtt: 18V6. február 17-én született Esztergomban Révész Béla író és publicista, Ady Endre hű uarátja és több — Ady életé­ről írott — könyv szerzője, akit Bölöni György „a magyar proletárirodalom első és pá­ratlan művészének", Szabolcsi Miklós pedig „o magyar szo­cialista irodalom egyik úttö­rőjének” nevezett. Révész Béla édesapja: Róth Mór. borkereskedő volt Esz­tergomban. Róth Benjámin (Révész Bélát eredetileg így hívták) itt járta ki — nem a legfényesebb eredménnyel — a középiskola alsó négy osztá­lyát. 1890 körül a nagy filoxé- rajárvány tönkretette Róth Mórt. a család vagyonát el­árverezték, s Róthék Eszter­gomból Budapestre költöztek. Az újpesti gimnáziumban letett érettségi után Révész Béla hosszabb időt töltött Pá­rizsban és Berlinben, majd hazatérve — 1906-ban — a Népszava irodalmi rovatveze. tője lett. Abban, hogy Ady leggy újtóbb hangú politikai versei a Népszavában jelen­tek meg, Révésznek döntő része volt. Révész Béla ás Bresztovszky Ernő voltak azok a szociáldemokrata pártlap főmunkatársai között, akik az „Ady-pártot” képviselték az epigon-költő Csizmadia Sán­dor híveivel szemben. A Nép­szava „Olvasótár” című va. sámapi irodalmi mellékleté­ben Révész gyakran közölte Ady, Bíró Lajos, ^ Bölöni György, Landler Jenő, Kosz­tolányi Dezső és más progresz- szív szellemű írók munkáit. A „Történelmi lecke fiúknak” és az „Anya és leánya” című Ady-költemények Révész fel­kérésére íródtak a Népszava gyermekmelléklete számára. Ady és Révész sokat voltak egymás társaságában a szá. zad első évtizedében Párizs­ban. „Az igazi Ady”-ban azt írja Bölöni, hogy Adynak „ak­kori legkedvesebb barátja Ré­vész volt”. De itthon is gya. korta voltak együtt, legtöbb­ször az Andrássy úti Három Hollóban, ebben a csendes kis­kocsmában, amely Ady ked­velt borozó-, pihenő- és vers­író helye volt. Ha — a Három Hollóban vagy másutt — Ady versen dolgozott. Révész mint testőr, a közelében ült, s a barátokat, ismerősöket, ivó­cimborákat könyörtelenül tá­vol tartotta a költőtől, bizto­sítva néki az alkotás óráihoz szükséges nyugalmat. Ady Révész iránt érzett sze- retetének bizonysága két kis alkalmi vers (mindkettőnek „Révész Bélának” a címe), to­vábbá néhány Ady-költe- mény meleg hangú ajánlása. Az egyik versdedikáció így hangzik: „Révész Bélának küldöm —, a régi Révésznek, a régi Ady”. Révész Béla kö­teteiről is többször írt Ady Endre: egyik recenziójában ezt olvassuk: „Révész Béla kü­lönös, bódult és hódító poéta, nagy poéta, aki fényesen, gyújtogatóan jár-kél az ezrek nyugtalan szívében”. Varga Józsefnek, Ady monografusá- nak megállapítása szerint Mó­ricz. Kaffka Margit és Krúdy mellett Révész Béla állt a legközelebb — a kortársi pró­zaírók közül — Adyhoz. Révész izgatott, burjánzó stílusú regényeiben, novellái­ban — amelyeknek hősei munkások, létbizonytalanság, ban élő városi kisemberek, ágyra járók, a falu szegényei — megszólalnak a századforduló, a ferencjózsefi korszak nyo­masztó szociális ellentétei. Egyik elbeszélésének főszerep­lője egy orosz munkás, aki az 1005-ös forradalom leverése után Magyarországra menekül, Május 23-a című írása az 1912-es nagy tömegtüntetés, a „vérvörös csütörtök” megörö­kítése. Regénye: a Vonagló falvak, a korabeli magyar pa. raszti élet újszerű, merész, a maga idejében nagy vihart kavaró, a konzervatív kritiku­sok goromba elmarasztalásait kiváltó rajza. Révész Béla írásait — a' Népszaván kívül — elsősorban a Nyugat, Hatvány Lajos Esztendő-je és a Renaissance című folyóirat közölte; ez utóbbinak egyébként Révész volt a társszerkesztője. 1918 decemberében, a polgári de- mokratikus forradalom idején — Ady elnökletével — meg­alakul a Vörösmarty Akadé­mia. amelvnek egyik tagla Révész Béla. Munkatársa az őszirózsás forradalmat kö­szöntő A diadalmas forrada­lom könyvének is. A Tanács- köztársaság idején folyóiratot szerkeszt, cikkeket, tárcákat ír. Az Újság 1919. március 25-i száma hírül adja. hogv „tegnap megalakult az írók szovjetje, amelynek tizenöt tagja van”. Az írói direktó­rium munkájában — Babits. Osvát Ernő, Karinthy Frigyes, Móricz Zsi^mond, Barta I a- jos és mások mellett — Ré­vész Béla is részt vesz. Az 1919-es kommün eszméivel maradéktalanul azonosul, a tanácsrendszert a ma°var néo története nagyszerű állomásá­nak tartja. 1919. május 1-én így ír: „A májusi ének — amit ann-'iszor énekeltem — ma másképp zendül... Prole­tár, tiéd a határ, a tavasz, az örök szabadsági” Az ellenforradalom győzel­me után Révész emigrál; eev idei« Béesben és Badenben él. Később hazatér, s egymás után adja kJ Advról szóló, anróbb tárgyi tévedésektől nem mentes, de mé«?is igen becses, a költő életéről, pályá­járól. alkotásairól sok fontos adalékot tartalmazó könyveit ( Ady-trilógia, Ady és Léda. És lehullunk az őszi avaron). 1934-b°n közreadia Esztergo­mi lélek című önéletírását: élete vé”én Max Nordau élet­rajzán dolgozott. Az 1944. március 19-i né. met megszállás után a buda­pesti rabbiszemináriumbar elhelyezett kisegítő tolonc- házba maid a kecskeméti de- por+álótáborba hnreoHák P” é’etének hatvankiieneedik évében lévő, betegeskedő, ko. ra ifjúkora óta pa>»votha’ié írót. Kecskeméten Farkas Ist­ván festőművész. Sós Endre újságíró, Gellért T-ajos szí­nész, s mások voltak fogoiw- társai. Innen vitték el Ré­vész Bálit Auschwitzba. Ho<ry útközben pus'rt'iit-e el vaov a hírhedt haláltáborban került gázkamrába — nem tud­juk. Az Ausehwlfz félő farfá marhavágón elindulása előtt nár órával Révész Béla ere. k°t mondotta rabtársainak: „Fovetlev lávm-vat és uno­kámat Szlovákiából hóméitól- el Lengyelországba... Tudom, hogy én is lenoyel földben al­szom mn-d. m’vt a láwom és a kisuvokim. Nem marad be­lőlem semmi, Pe a könyveim — megmarad-'«k., » DÊVÉNYI WAN T ZSIRAI LÁSZLÓ VERSEL Fehér galambok ülök a téren egy pádon és várok Majd megérkeznek a megbeszélt jelre Én etetem őket, zavarják mások. Tíz deka búzámon hízik a béke. Fiatalok Társaim mindennapos vándorlásban, ki g’.tirkísérettel, ki anélkül, hegyeket hord el. virágokat ültet, zaját arcát választja menedékük „Hozott anyagból" Kutyaélet Nemrégiben a New York-i kutyabarátok keserveiről ol­vastam : törvény írta elő, hogy a gazdi köteles fölszedegetni, ha a kedvenc négylábú vala­mit elhullat az utcán és a té­ren. Most arról olvastam hír­adást, hogy a figyelmes keres­kedők már segítettek ezen a gondon: ügyes kis zacskók kap­hatók, homokkal, s lapátkával, hogy megkönnyítsék a kutya­gumi eltakarítását. S a leg­újabb: világító lapátka is kap­ható, hogy az esti séta higié­nikus lebonyolítása is zavar­talan lehessen. A New York-i kutyaélet hírei közé tartozik még, hogy megnyílt egy elő­kelő új kutyaétterem, az Ani­mal Gourmet, ahol márvány­falak, süppedő szőnyegek közt, kellemes hangulatvilágításban, halk zeneszó mellett szolgál­ják fel az alacsony asztaloknál, míves edénykékben a gulyást, a májat, vagy a tatárbifézte- ket. A gazdi az étterem ön- kiszolgáló boltjában pompás konzerveket, mélyhűtött ínyencíalatokat is bevásárol­hat. Mindent lepipál azonban a Kennelworth, a most megnyílt New York-i luxusszálló — háziállatoknak. Macskák már napi hét dollárért elszállásol- hatók, kutyák 10—12 dollárért, 3 szoba árában napi egyszeri étkezés és háromszori sétálta- tás is benne foglaltatik. Szoba- foglaláskor a gazdi kérdőívet tölt ki, felsorolván a cica, a kutyus, a leopárd vagy más kedvenc egyéni szokásait, s a külön kérelmeket az étrend összeállításához, vagy a bánás­módhoz. A Queenie névre hall­gató pudli asszonykája pél­dául pontosan 9 és 13 órára kért meleg ételt, este hatra pedig süteményt, megjegyez­vén még: „Szereti, ha napjá­ban többször fölemeli és ma­gához szorítja az ember. Ké­rem, éjszaka takargassák be, mert mindig lerúgja magáról a takarót.” Olvasom, hogv a szállóban butik is van, divatholmikkal, ahol a legújabb fazonú kutya­kabát, cicamasli, s egyéb kap­ható, természetesen van fodrá­szat és kozmetika is, fürdővel, trimmeléssel, pedikűrrel. A lakosztályok elég tágasak, állatoszichológus tanácsára a szobák csigaformájú labirintu­sok, hogy élvezetesebb és vál­tozatosabb legyen a futkosás, fény- és ámyjátékokat vetíte­nek a falakra, fülbemászó ze­ne szól, s rengeteg a játék is, hogy a szobabérlő ne unatkoz­zék Persze,'éjjel-nappal kellő számú személyzet is rendelke­zésre áll, részint a séltáltatás- hoz, részint ahhoz, hogv időn­ként egv simogatással, füttyel, labdahajítással tegye elvisel­hetővé a vendégek számára a gazdi nélküli napokat. Hát ilyen a kiváltságos nagv- kutyák élete New York-ban. A szürke milliók kutyaéletéről nemigen írnak a zsumálok... (homoródi) Gclsci Pongrác: Segélykérő levél Tisztelt szerkesztő Űri S zíves elnézését kérem e pár soraim zavarása mi­att. De régi olvasója va­gyok a cikkeinek, történeteinek és egyéb folyóiratainak. Ebből úgy látom, Ön egy intelligens, önuralommal rendelkező, mű­kedvelő ember, aki szívesen vájkál a sebzett szívekben. Már réfjóta meg akartam írni ezt a levelet, de. a rossz tanács­adóim visszatartottak. Most már azonban nem bírom fé­kezni magam a toliammal. Ké­rem, segítsen rajtam, adjon ta- ■nácsot, mart a szocializmust és a békét építő rendszer törvé­nyei szerint akarok eljárni. Az öcsém elhamvasztásának a költségeiről van szó. Hatvannyolc éves, mások ál­tal csir.rs lány vagyok. Kis ge- rincférdülisem ellenére is von­zó kVsömet nem a véletlen a*- ta. Mind a mai nnv'g megerő. szalcoitam rnanam érte. Már hűs?!?v?<s akadt egy rendes k'^Cm. P” kosiam az Útját. T"'r‘ ~i hogy r. n.r '■ éT *et még a há­zasság előtt sajátítsuk el. Neki aztán nyoma veszett a háború vérzivatarában. Kacér tekinte­tem, és szép, gyöngyházfényű bőröm miatt később is sokan udvaroltak, többek közt egy tánc- és illemtanár is. Én azon­ban nem engedtem a férfivilág unszolásának, mert az ideális lelkem kergetett. Így marad­tam egyedül, s lettem áldozata a családnak. Van egy kis meg­takarított pénzem, szép búto­raim, az udvarban baromfi, disznó, kutya, galamb, minden, csak az igazi diszharmónia hi­ányzik. ' Jelenleg a súlyos beteg öcsémmel, és annak 24 és 21 éves, két ronda vénkisasszony lányával élek együtt, ök teszik kálváriává a% életem. A házat az öcsémmel ketten örököltük, így még az a szerencse, hogy a halála után csak az enyém lesz ez élvezet. Az öcsém egy összeférhetet­len. erkölcstelen és primitív ember. Amikor a felesége el­hunyt, áJt'r'dó k^sapongá^g1:- ra adta a fejét. Sokáig vad há­zasságot, illetve szerelmi epi­zódot tartott fenn a szomszéd­ban lakó, rossz hírű özvegy- asszonnyal. Én fél évig nyel­tem. De aztán az árvákra való tekintettel tetten értem őket. Attól féltem; ha így megy to­vább, az öcsémet előbb-utóbb nemi bajjal ruházzák fel. Meg­próbáltam a nőt először szép szóval jó útra téríteni, majd amikor nem ment, szénen meg­próbáltam csúnyán. Ezért az öcsém ellenszenvessé vált elle­nem. Az a rossz emlékű asz- szony később elköltözött a szomszédból, valaki mással állt össze, egy újházasságnak ve­tette alá magát. Ezt nevezik szerelmi hűségnek7 A z öcsém ekkor a bánatá­ban italozni kezdett, mint férfi, és női fod­rász az üzletből egyenesen a korcsmába ment, gs/akran be- illuminált. Ilyenkor mindig csak zűrt és zavart engem. Én elhatároztam, hogy leszoktatom az italról. Már mindent elkö­vettem. amit csak me-<dtek. A kancsójába gyíkot raktam, de kidobta, és merntta a bort. Le­gyeket is t"**cm belé. de az sem h"**-*1’ i’-'-t mir azon­ban magától nem bírja a szeszt. A két lányról már szavakat sem találok. Az öregebbik ápolónő, a kisebbik postai be­rakó. De egyformán durva, sző­rös lelkűek. Az autóbuszon ál­talam ismeretlen, idegen férfi­akkal csókolódznak, szidják a népi államot, meg a szakszerve­zetei, és este csak azért járnak haza, hogy legyen hol lefeküd­ni. Jellemző, hogy az öcsém fi­ókjában a múltkor egy Cerovit nevű antibébi injekciót talál­tam, műanyag kapszulában. Ta­lán a szegény öcsém használ­ja? A rádiót sokszor olyan hangosra állítják, hogy ne hall­jam, miről beszélgetnek. De én el tudom képzelni! Az sincs ki­zárva, hogy éjszaka, amikor al­szom, idegen egyéneket fogad­nak n lakásban. Tőlük minden kitelik. Alattomosságuk nem ismer határt! Már arra gon- doPam, ha olyan gyógys-ert kaphatnék, amitől ébren1 alud­nék, vagy:s A'mombnn fenn tudnék maradni, Poalébb egy­két hétig... De állítólag ilyen gyógyszer nincs. Kedves Szerkesztő Or! És most jönnék elő az én nagy problémámmal. Ha az öcsém elhaPlozik, az SZTK 800 fo­rintot ad a hamvasztásra. ami tudtommal nem fedezi az ősz­szes kiadásokat Kérdésem: mennyibe kerül egy tisztessé­ges elhamvasztás? Hány fo­rintot kellene a saját erőnkből hozzápótolnunk? Négyszázat? ötszázat? A virágokról és egyéb költségekről ne is be­széljünk ...Az öcsémnek soha­sem volt megtakarított pénze, az összes nyugdíja lement a torkán. Azóta meg a lányok vették fel a járandóságait. A szúette, öreg bútorai nem ér­nek semmit, a Bizományi in­gyen sem viszi el, s különben is a lányai akarják használni. Ne­kem van tiz-tizenötez'-r forint megspórolt pénzem. De nem erre a célra. És kérdéses, hogy az előzmények után. mint ol­dalági örökös, köteles veg-,r'k-e a hamv osztás fönnmaradó költ. «épeibe beszállni? K érem Szerkesztő Vrnt, ne a nyilvánoséig előtt vá­laszoljon. Ugyanis visz- szatetszést szülhet., hogy se«, giny. magatche*etlen, vi- este­ien öcsém jelenleg még él. Tová.hhi ló eoész''f"int k’cán. és mielőbbi válaszát várja: Tobákovícs Aranka (Pontos irácyítószám, hely­ségnév, lakcím)

Next

/
Thumbnails
Contents