Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-14 / 38. szám
Dunaföíávárí Alkotmány Tsz § Évzárás — évkezdés Az V. ötéves terv előirányzatéi közismertek, de ismerjük azokat a gazdasági intézkedéseket is, amelyek a szövetkezetek működését, az elkövetkező években meghatározzák. Ezekben a napokban a gazdaságok már a változásokkal számolva tartják a zárszámadó közgyűléseket, s ennek megfelelően készítik a következő gazdasági év tervét. A hozzáértő, fegyelmezett munka sokkal fontosabb lesz ezután, mint eddig, hisz gondoskodni kell arról, hogy a nehezebb körülmények között se torpanjon meg az utóbbi évekre jellemző fej- í lődés. Az elmúlt év eredményeiről, 5 a várható feladatokról beszélgettünk Pere Jánossal, a dunaföldvári Alkotmány Tsz elnökével. — Milyen esztendőről adhat számot as idei zárszámadáson? — A korábbi évek átlagához viszonyítva a tavalyi esztendő jól sikerült. A növénytermesztésben minden kultúránál elértük a tervezett szintet, a kukorica rekordtermést hozott. A búzát — a körülmények kényszerítő hatása miatt — dombos, erodált területre vetettük; s így már eleve nem várhattunk kiugró hozamot. Mi elsősorban nem takarmány- búzát, hanem zömmel kenyérgabonát termesztettünk, méghozzá olyan fajtát, ami a gomba- betegségekre nagyon érzékeny. A gyenge talaj és a rossz minőségű fajta Volt az oka, hogy májusban valósággal kiveszett a földből a búza. A kukoricát néhány éve termelési rendszerben termesztjük, így a kukoricaterületen több évig ható gyomirtó szert szórtunk ki. Területet váltani nem lehetett, annál inkább, mert még olyan előveteményünk sem volt, ahova búza kerülhetett. Ennek ellenére anyagilag nem állunk rosszul. Igaz ugyan, hogy kevés lett a gabonánk, de a kukoricában olyan táblánk is akadt, ami nyolcvan mázsa termést hozott. Kukoricából közel 300 vagonnal többet takarítottunk be, mint amit terveztünk. A 74-es bruttó jövedelmet mégsem értük el: a bruttó jövedelem körülbelül 3,5 millióval, a nyereség pedig 1,6 millióval lett kevesebb. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a tagok részesedése csorbát szenved, vagy hogy nem teszünk eleget a különböző kötelezettségeinknek. Igyekeztünk úgy gazdálkodni, hogy a biztonsági alap se maradjon üresen. Már tavaly decemberben tudtuk, hogy a kukorica ára emelkedik, s emiatt a felesleget nem értékesítettük. A közel 220 vagon tavalyról megmaradt kukorica a jelenlegi zárszámadásban önköltségi áron szerepel. Valójában, ha ezt már decemberben eladjuk, mintegy 5,6 millió forinttal nagyobb a tavalyi bevételünk. Úgy érzem, nem döntöttünk rosszul. A piaci előrejelzések szerint mázsánként 30 forinttal magasabb áron értékesíthetjük; arról nem is beszélve, hogy maga a termény betölti a biztonsági tartalék szerepét is. Véleményem szerint kell is tartalékolni, hisz az új szabályozók számunkra többletkiadást jelentenek. — Készítettek-e felmérést, hogy milyen hatással lesznek a szövetkezet gazdálkodására az új közgazdasági szabályozók? —- Igen. A felmérések alapján úgy látjuk, hogy ha egy év múlva is tartani akarjuk a Jelenlegi szintet, megfelelő tartalékkal kell indulnunk. Számításaink szerint a műtrágya, a növényvédő szerek, a koncentrátumok, az alkatrészek, az építő- és üzemanyagok, az állatgyógyszerek beszerzésénél mintegy 2,7 millió forint plusz kiadással kell számolnunk. Mindez — a földadó és jövedelemadó növekedésével együtt — 74-hez viszonyítva közel 4,5 millió forint többletkiadást jelent a szövetkezetnek. — Hogyan tudják ezt az összeget kigazdálkodni? — Lényeges szerkezeti változtatást végre- haltani nem tudunk; kisebb mértékben növeltük a gabona, az ipari és takarmánynövények vetésterületét. Több mezőgazdasági termék, így a cukorrépa, a napraforgó, a marhahús, a sertéshús, a gyapjú, a tej felvásárlási ára emelkedik, s ez javarészt fedezi a többlet- kiadást. A mi gazdálkodási körülményeink között ez közel 2 millió forintot jelent. A felméréseinket 1974-hez viszonyítottuk; az akkori 9,3 millió nyereség 6,6 millió forintra csökkent volna, ha két éve a most életbe lépő szabályzók vannak érvényben. Az idei tervünk még nem készült el, de számolunk azzal, hogy csökken a nyereség, és kevesebb pénz jut fejlesztésre. A tagok jövedelmét nem csökkenthetjük, hisz Dunaújváros, Paks elszívó hatását mi is érezzük. A nyugdíjkorhatár leszállítása miatt kevesebb dolgozóra számíthatunk, így a gépi technikát kellene fejleszteni. Jelenleg az a valóságos helyzet, hogy ha pénz van is, nem mindig lehet gépet kapni. Azt már biztosan látjuk, hogy a jelenlegi szintet hosszú ideig tartani nem tudjuk; fejlesztésre, nyereség-felhalmozásra nem lesz lehetőségünk. Befejezetlen a szarvasmarha telep, új gépműhelyre lenne szükség, de nem megoldott a termény és a műtrágya tárolása sem. Nehéz lesz eldönteni, hogy melyik a fontosabb, s mi is igyekszünk olcsóbb megoldásokon törni a fejünket. Az ősszel már olyan búzafajtákat vetettünk, melyek a betegségekkel szemben ellenállóbbak, bár nem volt könnyű a vetőmagot beszerezni. Jobban kell figyelni a korábban apróságoknak vélt dolgokra is. Ügyelnünk kell például az alkatrész-felhasználásra, vagy arra, hogy csak annyi műtrágyát szórjunk ki, amennyit a talaj, a növény megkíván. Megszigorítjuk a bérgazdálkodást; azokon a munkahelyeken, ahol korábban munkaegységben számoltunk, áttérünk a készpénzfizetésre. A korábbinál jobban megköveteljük a fegyelmet az irányításban, a takarékosságot, a pontosságot, a lelkiismeretes munkát a szövetkezet minden egyes dolgozójától. A magunk területén igyekszünk eleget tenni az elvárásoknak. ügy ítéljük meg, hogy elsősorban nem a mezőgazdasággal van probléma; vannak rajtunk kívülálló okok. amelyek miatt a szabályozórendszert megváltoztatták. (d. v. m.) Tavaszi munkák előtt (Folytatás az 1. oldalról.) .ké átlagosan 30—40 százalékkal.’ Érdemes megemlíteni, hogy évről évre folyamatosan emelkedik a növényvédelemmel. megmentett termés értéke. Amíg 1970 végén 540, addig 1975-ben már 908 millió forintra becsülték a különféle károkozóktól megmentett termés értékét. Az eredmények mellett természetesen az évek óta tapasztalható gondokról is beszélnünk kell. Az országban évente 19 milliárd forint értékű növényvédő szert és műtrágyát használnak fel. Rendkívül nagy érték, s éppen ezért lényeges, hogy felhasználása során a lehető legnagyobb hasznot eredményezze. Ezzel kapcsolatban említést kell tennünk egyes gazdasági vezetők helytelen szemléletéről; sokan úgymond lekezelik a növény- védelem kérdését, a éppen emiatt fordulhat elő, hogy a helytelen felhasználás, a rossz tárolás miatt a műtrágyák hatóanyagának legalább fele veszendőbe megy mezőgazdasági nagyüzemeink többségében. S ide tartozik az is, ami szintén a helytelen szemlélet következménye, hogy hat termelő- szövetkezetünkben és egy állami gazdaságunkban egyáltalán nem dolgozik a növényvédelemért felelős szakember. Ami az elkövetkező évek feladatait illeti, fontos, hogy megfelelő mértékben emelkedjék a növényvédelmi szakemberek és a növényvédelmi gépek száma. Jelentős követelményt támaszt a természet- védelem is a növényvédelem szakembereivel szemben. A különböző vegyszerek felhasználása során a korábbinál lényegesen nagyobb gondot fordítsanak a környezet védelmére, vadállományunkra, a vizek tisztaságára, a szermaradvá- nyok gondos eltakarítására. A szakmai tanácskozáson a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szakemberei műn- Iyi eredményeikről, problémáikról számoltak be.-»JTanfolyam SZMT-tagoknak A Szakszervezetek Megyei Tanácsa az SZMT-tagok és a számvizsgáló bizottsági tagok részére kétnapos tanfolyamot rendezett Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központban. A tanfolyam első napján, február 12-én a következő előadásokat hallgatták meg a résztvevők: A IV. ötéves terv teljesítése, az V. ötéves tervből adódó feladatok; A szak- szervezetek XXIII. kongresz- v szusa határozatai végrehajtásával kapcsolatos aktuális feladatok; Az 1976. évi gazdasági terv végrehajtása segítésére készült cselekvési program ismertetése, az ebből adódó feladatok. Február 13-án A Politikai Bizottság 1974. június 14-i állásfoglalásának ismertetése és az ebből adódó feladatok címmel hangzott el előadás, majd módszertani tájékoztatót kaptak a tanfolyam hallgatói. Előadók az SZMT titkárai voltak és néhány politikai munkatárs. Párttagok nyugdíjban Dolgozóként I 8 Párttag is elóbb-utóbb nyug- „UOigOZOKeni | díj£a megy> komnumistaként so. ha”. Ez a széles körben elterjedt mondás jól kifejezi, hogy a kommunisták nyugdíjba vonulásuk után is a párt harcosai, katonái maradnak. A napi nyolc órai munka már fárasztó számukra, de a közéleti-politikai tevékenységet nem akarják abbahagyni. Hiszen túlnyomó többségüknek a pártban eltöltött hosszú észtén, dók alatt belső igényévé vált a politikai részvétel. Politizálni szerető, a köz ügyéért tevékenyen fáradozó emberek voltak, s ezt a tulajdonságukat továbbra is . megőrzik. Erejükhöz, teherbíró-képességükhöz mérten részt akarnak venni a párt előtt álló feladatok megoldásában. s a párt számit is közreműködésükre, tapasztalataikra, tetteikre. A nyugdíjba menetellel azonban megváltozik a politikai munka színtere. Kikerülve a munkahelyi közösségből, a párttagok túlnyomó többség az addigi kommunista kollektívától is megválik. Egyesek még ideig-óráig volt munkahelyük pártszervezetének tagjai maradnak — az irányító pártszerv engedélyt adhat erre, ha az illető párttag politikai, társadalmi munkája, illetve a termelésben nyugdíjasként engedélyezett tevékenysége révén aktívan részt tud venni volt munkahelye életében. A iellemző I és a természetes azonban mégis az, * I hogy — eltekintve most a termelőszövetkezeti pártszervezetek tagjaitól — a nyugdíjba menő egy másik elvtársi közösség: lakóterülete alapszervezetének tagja lesi A esetek jó részében ez a változás nem megy köny. * nyen végbe, nem mentes a zökkenőktől, olykor a megrázkódtatásoktól sem. S nem csak a búcsú, az elválás nehéz, hanem az új közösségbe való beilleszkedés is. Kisebb községekben még csak egyszerűbb a dolog, hiszen ott az emberek általában ismerik egymást. de városon az új kollektíva tagjai jórészt is. meretlenek az újonnan odakerülő számára. S azok sem ismerik őt, addigi tetteit, életútját. Ezeken a gondokon azonban lehet segíteni, az irányító pártszervek, az érintett alapszervezetek meg tudják találni a változással járó feszültségek feloldá. sának módját. Több helyen élnek már azzal a nagyon okos és helyes módszerrel, hogy a nyugdíjba ment párttagok elbúcsúztatása után volt pártszervezetének képviselői átkísérik a körzeti alapszervezethez, s ott a taggyűlésen bemutatják új kollektívája tagjainak. A két vezetőség képviselőinek megbeszélése és a taggyűlési bemutatás azt is elősegíti, hogy az illető elvtárs testére szabott, képességeinek és érdeklődésének megfelelő pártmunkát, megbízatást kapjon. Minden esetben 1 — 8 .Í8l"£, vár?£ I munkahelyre bejárók esetében is — ezt természetesen nem tudja a pártszervezet megtenni, nincs hozzá idő és energia. De akkor is meg lehet tenni, hogy írásban tájékoztassák a lakóhelyi pártszervezetet új tagjának érkezéséről, addigi párt- munkájáról, képzettségéről. S azt is meg tudja tenni a munkahelyi pártszervezet, hogy az átigazolást követően időnként érdeklődjék volt tagjai felől, tájékozód, jék arról, hogyan tudtak átállni és a területi párt- munkában részt venni, nincs-e szükség valamilyen segítségre. A munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek együttműködése nagyon fontos tényező a zökennő- mentes átmenetben, az első lépések megkönnyítésében. A továbbiak azonban már főként maguktól a területi pártszervezetektől, s az őket irányító pártszervektól függnek. Nagyon gondos és körültekintő mérlegelést kíván ugyanis, hogy mit kémek, kívánnak a nyugdíjas párttagoktól. Hiszen helyzetük, körülményeik ugyancsak eltérőek. Vannak közöttük 56 és 86 évesek, életerősek és betegeskedők, tettrekészek és gyámolí- tásra szorulók. Éppen olyan hiba I túi kívánni. rr _______* _____I mint túl keveset; ép. p en olyan káros feladatokkal elhalmozni azt, ki már nem bírja a rendszeres tevékenységet, mint „leírni”, a közös munkából kihagyni azt, aki még akar és tud is tenni. Ez utóbbi annál inkább hiba lenne, mivel a lakóterületen igen sok tennivalója van a pártszervezetnek, a politikai munkában igen sok feladatot kell megoldania. Nem ennek az írásnak a rendeltetése felsorolni a lakóterületen adható pártmegbízatásokat, a közéleti cselekvés sokféle lehetséges formáját. De azt hadd emeljük ki, hogy a nyugdíjas párttagok életismerete, politikai tapasztalata, felhalmozott tudása nagy politikai erőt rejteget, amit nagyon jól lehet hasznosítani. Igazságtalan és Indokolatlan az a lebecsülő hangsúly, amellyel némelyek a „nyugdíjas párt. szervezeteket” emlegetik. Inkább azok érdemlik meg az elmarasztalást, akik képtelenek çzt az erőforrást . okosan és célszerűen hasznosítani a közösség javára. Az a tudat, hogy a közösség, a párt számít rájuk, igényt tart véleményükre, közreműködésükre — minden bizonnyal a legfontosabb tényezője a nyugdíjas párttagok jó politikai közérzetének. De igen fontos tényező — s egyúttal a feladatok megoldásának egyik feltétele — alapos és rendszeres tájékoztatásuk az országos és helyi politikai kérdésekről. Nagyon lényeges a helyzetükkel, személyes gondjaikkal való rendszeres törődés, a figyelmesség is. Apró gesztus, hogy több területi pártszervezetben például a vezetőség születésnapjukon köszönti a nyugdíjas párttagokat. S a figyelmességnek még számos formája van és lehet. A társadalom I javára folytatott sok éves __________________I fáradozásuk kötelez a n yugdíjba lévő párttagok iránti figyelmességre. Ké. pesságeik. tenniakarásuk körültekintő hasznosítása pe- / dig nemcsak személyes ügyük, hanem közösségi érdek. GYENES LÁSZLÓ
