Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

* magazin * magazin * magazin *

Sajnos

csak itt látható

A bútortervezők új ötletekkel állnak elő világszerte. S úgy tűnik, hogy a lakásmére- tekkel nemcsak nálunk van baj, hanem más országokban is. Erre következtethetünk a képen látható fekhelymegoldásból, amely az ábrázolt helyzetben napközbeni ülőalkalmatosságként szolgálhat, éjjelre viszont le kell akasztani a falról, hogy végigheveredhessen rajta az ember. A furcsa bútordarab anyaga különböző sűrűségű poliészter hab. Többféle

színben késmi, sőt olyan kivitelben is, hogy az egyes „hurkák” más-más színámya- latúak. Nagy előnye ennek az ülő-fekvő alkalmatosságnak, hogy rendkívül könnyű, hiszen egyetlen gramm fa, vagy fém sincs benne. „Nappali állapotban” a falon dekoratív hatást kelt, és állítólag kényelmes

fekvés esik rajta éjjel.

®

A műanyagból készült egészségügyi berendezések alkalmazásával szemben ma még bizonyos tartózkodás nyilvánul meg. Az üvegszál erősítésű poliészterből kialakított fürdőkádak azon buktak meg, hogy felületük nem tudott ellenállni a kvarchomok tartalmú tisztítószereknek. Arra nem gondolt senki, hogy az ilyen kádak tisztításához speciális ápolószerekről kellene gondoskodni. Egyébként ugyanis a műanyagból való fürdőszobai berendezési tárgyak szépek, könnyűek, egyszerűen szerelhetők és — sorozatgyártás esetén — jóval olcsóbbak lennének. A műanyagokból soha nem remélt formagazdagságú újdonságokat lehet kialakítani (amint azt a képen látható fürdőkád-mosdó együttes is bizonyítja: a hazai formatervezőknek egy néhány évvel ezelőtt bemutatott, de azóta sem gyártott alkotása.)

Képzeljük el, milyen egyszerű lenne egy ilyen, legfeljebb 15—20 kg súlyú kád-mosdónak a szállítása, helyére tétele, és bekötése. Ilyen és hasonló fürdőszobai egységekkel könnyebben lehetne korszerűsíteni a régi lakásokat, szállodai szobákat, üdülőket, stb. (beleértve a műanyag csempékkel való egyszerű és gyors falburkolást is.)

Az alaszkai olaj útja

Megvalósulóban van a világ eddigi legnehezebben kiépíthető olajtávvezetékének'a létesítése, amely a Prudhoe-öhplben levő hatalmas olajmezőt a csendes-óceáni Valdez kikötővel köti majd össze. A csaknem 1300 kilométer hosszúságú, 1,22 méter átmérőjű távvezeték építésén mintegy 12 ezer ember dolgozik a kegyetlen hidegben, hogy 1977 végére befejezhessék az 5 milliárd dolláros költségű

1976. január 11.

vállalkozást. Az olajtávvezeték az Egyesült Államokat 25—30 éven át teljes nyersolajszükségletének 10 százalékával lesz hivatott ellátni. A Prudhoe-öböl- ben, becslések szerint, 1,5 milliárd tonna olajat rejt a föld mélye. Alaszka e lelőhelyén ún. „édes” olaj tör a felszínre a kutakból, ami a legértékesebb minőség („édes olajnak a kénmentes vagy minimális kéntartalmú olajat nevezik, „savanyú”- nak pedig azt, amelynek számottevő kéntartalma van).

Jóllehet az alaszkai olajtávvezeték építése hatalmas ösz- szegbe kerül, az USÁ-ba így eljutó „fekete arany” mégis olcsóbb lesz, mint az, „mit az országban termiéinek ki.

Az ember biológiai jövője

eredményeként — megnövekedőit, kiderült, hogy ennyi embernek kevés a kenyér, és főleg a fehérje, s miközben az emberi tudás megpróbálja ezt a problémát is megoldani, pl. a pesztácidek alkalmazásával* kiderült, hogy e kemizációval együtt nő a rákkeltők száma, s miközben a gépi eljárásokkal növeljük a baromfi- és sertéshús mennyiségét, a vizek szennyeződése miatt kipusztulnák a halak. Mindezekből az következik, hogy már nemcsak környezetünk biológiáját változtattuk meg, hanem a saját biológiánkat is. A kérdés csak az, hogy mire fog ez vezetni?

A változásodra

mindenesetre az a jellemző, hogy a felgyorsult tendenciák figyelembevételével is rendkívül lassúak, ezért az emberiség biológiai változásai csak a nagyon távoli jövőben realizálódnak. Az, hogy az ember ki tudott emelkedni az állatvilágból, és hogy a mai emberré formálódott, a természetes kiválogatódásnak köszönhető. Ez azt a biológiai képességet jelenti, hogy adott környezetben kiválogatódik a legalkalmazkodóbb, legéletképesebb változat, amely tehát szelekciós előnnyel rendelkezik és ezek utódai szaporodnak tovább. Az utódok között tehát egyre több az ilyen tulajdonságokkal rendelkező egyed, és ezek szaporodása zavartalan mindaddig, amíg a környezet nem változik meg annyira, hogy tulajdonságaik miatt szelekciós hátrányba ■ kerülnek. Ezek a tényezők állandóan hatnak, mert környezet nélkül emberi élet nem képzelhető el.

Az orvostudomány fejlődése beleavatkozott a természetes kiválogatódásba. Az esetek többségében ugyanis a beteg ember eleve kevésbé életképes, ezért „kiselejteződne”. Számos

olyan betegség van, amely rábban halálos volt, ma pedig százszázalékosan gyógyítható, S közülük több öröklődő betegség.

Egyes tudósok számítása sae- rint az átlagnépességben mim® den 65 ezer szülésiből jeleniM meg egy mutáció, tehát számottevő örökletes változás. Tovább folytatva a számítás^ úgy tűnik, hogy 2 500 000 évenként változik meg egy úgy hogy jellegbe!! okoz. Ha arra gondolunk, hogy az embernek mintegy 20 ezer génje van — de lehet, hogy még több —, akkor egy génre 100—125 évenként kerül a mutáció sora. Ez megnyugtstónala tűnik. Ha azonban ezt az értéket úgy fejezzük ki, hogy egy 3Ö éves embernek 1:3 az esélye arra, hogy ivarsejtje egy génre nézve mutált legyen, szám nem is olyan kicsi.

A jövőt pontosan nem lebet meghatározni, a jelenlegi tendenciák alapján mégis felvázolható, hogy milyen utat járhat az elhárítás a biológiai jövő egészségessé tétele érdekében. A lehetőségek közül első helyen — holtversenyben szerepel a génsebészet, ha egyáltalán megvalósítható lesz, és az ártalmas környezeti tényezők kikapcsolása, ha ez végrehajtható.

A génsebészet *££■

hogy a kóros örökletes tulajdonságok úgy javuljanak meg, hogy az utódokba már a jó gének öröklődjenek, a környezeti tényezők optimálissá tétele pedig lehetővé tenné, hogy a meglévő génállományt ne rontsuk tovább. A biológiai és a gazdasági tényezők és tendenciák figyelembevételévél mindkét módszer a távoli jö- vő lehetőségei közé tartozik.

H.J.

Timoron még harci eszköz

Kttüfib fetelősséSe 32 ember

nwlUHR biológiai jövőjét illetőéi nagyobb, mint a megelőző koroké volt. Ez nemcsak azért van így, mert ma rrri élünk, hanem azért is, mert a korunkban alkalmazott ipari, mezőgazdasági, gyógyító, oktató, stb. eljárások jogosan vetették fél a „hogyan tovább” problémáját. Az ember mai ténykedése nemcsak a környezetet változtatja meg úgy, hogy annak kihatásai elsősorban a közeli, vagy távoli jövőben mutatkoznak meg, hanem visszahat biológiai mivoltára is.

Az ember biológiai jövője — felületesen szemlélve — nem látszik túl rózsásnak, és ez a szorongás nem is alaptalan. Az a sok új és nem természetes jelenség amely a technika fejlődésével körülveszi az embert, igencsak igénybe vette alkalmazkodóképességünket.

Az ember alapjában véve biológiai lény, bár embervoltához nagymértékben hozzájárult társadalmi volta is, de léte, vagy nemléte még ma is jórészt biológiai probléma, annak ellenére, hogy akár az egyes ember, akár az emberiség biológiai létét társadalmi tényezők döntik el. Az emberi faj egységét éppen biológiku- ma biztosítja: egy rendkívül stabil, évszázadok alatt történő fejlődés alatt kiegyensúlyozott mechanizmus.

Miközben elégedettek lehetünk azzal, hogy egy gazdaságilag jól vagy közepesen fejlett országban élő szakmunkás kényelme jóval meghaladja azt, ami egy feudális király rendelkezésére állt, megjelent a környezet szennyeződése, felszaporodtak az idegbeteg6égek és a bűnözés, fellazult a családi élet és gépiessé vált a munka. Miközben az emberiség létszáma — főként az orvostudomány fejlődésének

A nőkről — mindent

Speciális kötetet rendeznek sajtó alá Indiában. A könyv az indiai nőkkel foglalkozik, azzal, hogy menynyiben járultak hozzá hazájuk haladásához. A kötet megismerteti az olvasót a női társadalmi és politikai személyiségekkel, a tudós, jogász, író, zenész és újságíró nőkkel. Külön fejezet foglalkozik Indira Gandhi mindszterelnöknő személyével. Hindi, urdu és angol nyelven kívül tervezik a kötet német, francia és orosz nyelvű kiadását is. A kiadványt a nők nemzetközi éve alkalmából jelentetik meg.

Véget ért

a mini jégkorszak?

Nemrégiben még azt tartották a tudósok, hogy a Föld hőmérséklete erősen csökkenő tendenciát mutat. A legutóbb végzett megfigyelések szerint leáldozóban van az újabb jégkorszak hirdetőinek napja. Az Izlandtól északra fekvő tengerek hőmérséklete némileg javult az 1972—1974 közötti időszakban, a déli félteke hőmérséklete pedig egy fokkal emelkedett.

Kevesen gondolnák, hogy századunkban vannak még olyan hadseregek, amelyek íjászokat is foglalkoztatnak. Az egykori portugál gyarmaton, Timoron egynémely törzsi alakulatok még mindig e fegyverrel veszik fel a harcot az ellenséggel. Jóllehet már sok évszázada lejárt az idő az íj és a nyíl fölött, nem szabad lebecsülni ezt a fegyvert, ha gyai korlott kezekben van.