Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

Könyvsiker, egy elmaradt vita helyett Találkozás a szerzővel Magyar újságíróktól hallat­ám Párizsban, hogy az ott. ki­adásra került könyvek átlag- lé’dány a háromezerre tehető. Jacques de Bonis, a France Nouvelle-nek, a Francia Kom­munista Párt hetilapjának szerkesztője 1975 tavaszán in­terjúsorozatot készített Aczél György elvitárssal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjá­val; a Minisztertanács elnök­helyettesével a szocializmus magyarországi építésének kér- léseiről, melyet Párizsban ez 5v nyarán könyvalakban kiad­tak. Sikerére jellemző, hogy már a l’Humaniité őszi ünnep­ségéig több mint háromezreit kiadtak belőle. Jacques de Bonis sál novem­berben Párizsban, a France Mod veile szerkesztőségében be­szélgettem. A nagy sikerű könyv szer­kőjétől érdeklődtem, hogy mi­lyen körülmények között készült az interjúsorozat, véle­ménye szerint mi váltotta ki ezt a nagy érdeklődést? — A könyv egy elmaradt párbeszéd helyett jött létre, melynek 1974-ben a francia és a magyar televízió nyilvános­sága előtt kellett volna lefoly­ttá Aczél György és Alain 'ey ref it te, az ÚRD akkori fő­titkára között. 1972 egyik es­téjén a francia televízióban Georges Marchais, a Francia kommunista Párt főtitkára és Main Peyrefitte álltak egy­mással szemben, aki a szocia- ista Magyarországot durván megrágalmazta. Ekkor szüle­tett az a terv, hogy nyílt vitá­ban beszéljen a két ország és lakosainak helyzetéről Aczél György elvtárssal. Mint isme­retes Peyrefitte eat vállalta, de ;ésőbb visszalépett a televí- dós vita elől. Pedig a vita ránt nagy volt az érdeklődés, liszen Peyrefitte akkoriban ielemtős szerepet vállalt a commun istaellenes kampány, jan, a szocialista országok rá. galmazásában. Ha létrejött volna a televíziós adás, az nagy esemény lett volna, Többen igy gondoltuk, hogy elmara- lását, az érdeklődést pótolhat­ja egy ilyen inter júkotet is. A könyv megjelenése önmagában ; ikernek tekinthető, mert sokféle reagálást váltott ki. Elsősorban a baloldali és de- mokratikus lapok figyeltek fel á, S méltatták tartalmát. Nem tudott elzárkózni a jobb­oldal sem, ezt igazolja, hogy nemrégiben a Le Monde „A szabadság a szocializmus jele­ne és jövője” címmel éppen abból az alkalomból közölt beszélgetést Aczél György elv- árssal, hogy az interjúkötet bemutatásakor Párizsban járt. Ez az interjú olyan időszak­ban jelent meg, amikor a fran­da burzsoá sajtóban újra sű- űsödtek az antikommunista támadások. Igaz ugyan, hogy a könyvet nem 'lehet minden könyvesboltban kapni, csak i-sokban, melyekben haladó szellemű kiadványokat is áru­sítanak, de a baloldal, az FKP politikai harcának köszönhető, hogy mégis sokan ismerik, ol­vassák. Pártunk most nyíltan, vitában küzd a jobboldal el­len, elősegítve a szabad gon­dolkodást, a véleménycseréket. Már a l’Humanité ünnepségén is rendeztünk vitát a könyv­ről, azóta több helyen vettem részt olyan beszélgetésen, amelyeken a mi országunk ne­héz, sok gonddal teli gazdasá­gi helyzetéből kiindulva, vi­tatkoztunk mindarról, ami Ma­gyarországon. van. ahogy fej­lődik gazdasági életünk, ja­vulnak a dolgozók életkörül* ményei. Szükség van az ilyen vitákra, mindazok megérteté­sére és magyarázására, me­lyekről a könyvben szó van. — A könyv olvasása során ki­derül, hogy Adél elvtárssal ta­lálkozásaik során nagyon sok kérdésről beszélgettek. Az olva­sók érdeklődését figyelembe vé­ve melyik kérdéscsoportokat tarifa a legjelentősebbeknek? — Elsősorban azokat, ame­lyek kapcsolatban állnak a francia közvéleményt foglal­koztató problémákkal. Nemré­giben a kormány hivatalosan beismerte, hogy az országban másfél millió munkanélküli van. Mindenki érzi nálunk az infláció, az áremelkedések sú­lyos következményeit. Ilyen körülmények között sokakat érdekel, hogy milyenek az életkörülmények a szocialista országokban, hogyan tudr ak ellenállni annak a hatásnak, mely rájuk nehezedik a kapi­talista országokban jelentkező gazdasági gondok következté­ben. Széles rétegeket érdekel az is, hogyan érvényesülnek a szabadságjogok a szocialista országokban. Az FKP számá­ra is fontos kérdés ez. A bur­zsoá politikusok és újságok szándékosan elhallgatják a különbségeket, melyek a sza­badságjogok gyakorlásában a kapitalista és a szocialista or­szágok között vannak. Az in­terjúkötetben erről is áttekin­tést kaphatnak az olvasók. — A könyv áttekintést nyújt a mai Magyarország életéről. Vé­leménye szerint a franciáknak milyen ismereteik vannak ká­sánkról? — Közismert, hogy a magya­rok nagy érdeklődést tanúsí­tanak Franciaország iránt. Ez kivált egy francia érdeklődést is. Persze ez nem ári jelenti, hogy például nálunk is any- nyi magyar könyvet fordíta­nak le, mint franciát Magyar- országon. Különböző idősza­kokban más-más a helyzet, a francia lapok, a televízió leg­inkább csak nagy események kapcsán foglalkozik Magyar- országgal. Mégis : körűibe lül két éve nálunk több szó e dk az önök országáról, mint ko­rábban. Mind többen ismerik el ári a fejlődést, melyet el­értek. Persze a vélemények, az információk különbözőek. A jobboldalnak az az érdeke hogy elsősorban a szociálist.' országok problémáit, gondjait tárja a közvélemény elé, a? FKP a valós helyzet bemuta­tására törekszik. Ezt segítette elő az interjúkötet is, elsősor­ban a beszélgetés őszinte hangvételével, a kérdések megvitatásának mélységével. — Az életmód, az életkörülmé­nyek, a megélhetés lehetőségei­ről sok szó esett a beszélgeté­sek során. Milyen különbözősé­géket tár a könyv az olvasó elé a két ország dolgozóinak? hely­zetével kapcsolatban? — A két nép életmódjának különbözőségeit nehéz megfo­galmazni. Régebben, viták so­rán, direkt különbségeket akartunk tenni; ez itt jó — ott rossz, az ott jó és itt rossz... Nem lehet a két nép élet- körülményeit, életmódját egy­szerűen összehasonlítani, mint ahogyan egy nőt sem lehet összehasonlítani egy férfivel Az alapvető különbségek a két társadalmi rendszer különbö­zőségeiből fakadnak. Számom­ra az igen fontos volt, hogy a beszélgetés eredmény ekén 1 teljesebb kép alakuljçn ki a magyar nép életéről, a szocia­lista társadalom építése során elért eredményekr 51, azokról a vívmányokról, amelyekre a magyar dolgozók büszkék le­hetnek. Aczél elvtárssal a be­szélgetés során nem kerültük meg a kényes kérdéseket sem, őszintén beszélgettünk a gon­dokról, a problémákról is. melyek a magyar kommunistá­kat, dolgozókat foglalkoztat­ják. Azt igyekeztem a könyv­ben bemutatni, hogy a gon­dok, az ellentmondások köze pette egy szocialista ország di­namikus fejlődésének lehetünk tanúi. Megjelenése óta nekem is sokszor feltették a kérdést milyen különbségeket tapasz taitam? Mint mondottam, ne héz erre válaszolni. Lehet hogy nálunk magasabb az élet. színvonal, mint Önöknél, dt én azt láttam, hogy Magyar- országon a fejlődés kiegyen­súlyozottabb, mint nálunk, na­gyobb a létbiztonság. Persze minden attól függ, hogy kinek a szempontjából vizsgáljuk Egyenlő mérce nincs, hiszen nálunk, mint mondtam, nem szabad megfeledkezni a másfél millió munkanélküliről sem Tizenöt éve gyakran járok Ma­gyarországra. Ari tapasztalom, hogy a nehézségek, a gondok ellenére gyors a fejlődés, a gazdasági és társadalmi előre­haladás. Ezekről szólt őszintén Aczél György elvtárs, s ez. akartam az interjúsorozatban sokoldalúan visszaadni. Szá­momra nagy élmény volt eg> hétig, több mint húsz órát be­szélgetni vele, majd ezt köve­tően könyvbe foglalni mind­azt, amiről szó volt. Kárpótlás az elmaradt vitáért! MITZKI ERVIN Klasszikus történet Az irodalomtörté­net nincs híján az úgymond klasszikus, anekdotákba illő ese­teknek, melyek mind arról tanúskodnak, hogy kifogyhatatlan az emberi szellem és szellemesség. Példa­ként idézzünk fel egyet az évszázadok­kal ezelőttről ránk öröklődött történet­kékből: Goethével, a németek utolérhetet­len klasszikusával esett meg, hogy if­júkora sikerein (értsd most: irodalmi stke. rein) felbuzdulva — ugyancsak Ifjan — vándorbotot fogott kezébe, s elindult ■— szintén klasszikus példák és kötelessé­gek alapján — fölke­resni kora és Német­országa irodalmi éle­tének vezéregyéni­ségeit. Midőn a svájci, zürichi szüle­tésű Bodmerhez ért, megfáradt, s ezért különösképpen jól­eshettek neki a már idős költő-házigazda szíves szavai. aki azon kellemes kö­szöntéssel fogadta, miszerint „Isten és az élet különös kegyel­mének” tartja, hogy megismerhette Goe­thét. A fiatal költő ké­sőbb megtudta, hogy Bodmer minden fia­tal költőt ezen sza­vakkal fogadott, s bizonyára nem min­den irónia, s ugyan­akkor igazság nélkül. (Valóban szeren­csésnek tarthatta ma­gát, s minél több fiatal költőt fogad­hatott, annál inkább.) A „mekkázások” mindkét félnek örö­met okoztak. Min­denesetre vonzó szemtelenség volt a Bodmeré. Mint említettük: klasszikus példa a meghökkentő ötle­tesség és a köny- nyed. ironikus szelle­messég történetéből, melyet olvasván pa­rányit elfog ben­nünket valami nosz­talgia a régmúlt szel­lemessége iránt, s csak sajnálható, ha ehhez képest ma sze­gényebbnek tűnik a szellemességet gyak­ran szellemeskedés- sel helyettesítő gon­dolkodásunk. Drescher Attila Medgyessy Ferenc Kilencvenöt éve, 1881 januárlO-én született Medgyessy Fe­renc, Kossuth-díjas szobrászművész (meghalt 1958-ban) a -ÍX. századi magyar szobrászat kimagasló alakja. Hippi Rónai Józsefről készült szobra. ________________________________ T AKÁTS GYULA: CSONTVÁRY EMLÉKÉRE Csorba Győzőnek © Az Omóniáról az az utca az Akropoliszig vezet... Ott láttam én, előttem, mint szárnyas patkókat a lábadat s a farkasfejű lovakat... Nyomodban jártam ott, s mégis Veledí Világított a márvány-emelet, a kettős szint, fölöttem, mint jelkép: a FEKETE és a RAGYOGÓ!... Kopogtak sejtelmesen a paták, festéked bársonyán vasak. Feszes lyeplöt cilind rés kocsis és te húztad a szíjak éles vonalát Habzón a szenvedély világított! O, nem a holdtól égnek itt a fák: kabócák zizegése ez a fény! Éj tükrén három szél ecset áramkörében ég az emelet s tört márványokból az EGÉSZ, — amely, hallottad, szólított —, hinták és hold között azok az oszlopok, <,» o ...És a Nap... A tűz Taorminába: a rózsa és aranyvirágú láva, ahogy kezedből, amint láttad, a lejtőn ömlik le a sóig... — De kik szőhették vásznadat, hogy lángba nem borul? — ...Parázs hunyorgott a színház körül. Nem színpadán, az oldal-öltöző kék lépcsőjén megállva, láttuk s nem Az, de Képed világított az Etna-lángba. A dialógus: a MŰ s a MINTA görög kövek között a dráma, kát színész-isten a napút kapujába trónját perelve, máig és tovább... Te írtad ezt! ...És ott, mi ketten hallgattuk s láttuk... És a Kar a felhötündöklésü tenger terében zengett: maga a VILÁG és szívén magányod éber cédrusa!

Next

/
Thumbnails
Contents