Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 5. szám
• • w ON KERDEZ Levélcímünk : 7101 Szekszórd, Postafiók 71. Katonaidő beszámítása Schilling Lajos (Szekszórd, Palánki hegy 8.) olvasónk az ' iránt érdeklődött szerkesztőségünktől, hogy a katonai szolgálatban töltött ideje beszámítható-e a jubileumi jutalom elnyeréséhez szükséges időbe. Olvasónk a háborús években volt katona. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszolt: „A jubileumi jutalom számítása szempontjából a vállalatnak figyelembe kell vennie munkaviszonyként azokat az időket, amelyeket a dolgozó nála munkaviszonyban töltött el, és azokat is, amelyek a dolgozónak a vállalatnál lévő munkakönyvében munkaviszonyban töltött időként szerepelnek. A munkakönyvben nem szereplő, de munka- viszonyként számítandó idő lehet a katonai szolgálati idő is, éspedig a következők figyelembevételével : a) A sor-, valamint a tartalékos katonai szolgálatra munkaviszonyból bevonult esetében, ha — katonai szolqákrtőnak teljesítése után, közvetlenül ezt követően korábbi vállalatához tért vissza, (tehát ugyanott dolgozott tovább), a katonai szolgálat ideje munkában töltött időnek számít: —* katonai szolaálatának teljesítése után korábbi munkáltatójához nem, vagy csak hosszabb idő után tért vissza, a katonai szolgálatban töltött idők beszámítása a kővetkezők szerint alakul: — ha a dolgozó még a felszabadulás előtt vonult be munkaviszonyból sor-, valamint tartalékos katonai szolgálatra, de leszerelésére már a felszabadulást követően került sor, szolgálati idejét — ide értve a munkaszolgálat, deportálás, illetőlég a hadifogságban eltöltött időt js — munkaviszonyban töltött időként akkor kell figyelembe venni, ha a leszerelést, illetőleg a hazatérést követően Telefonszámunk : 129bat hónapon belül vagy hat hónap elteltével ugyan, de még 1945. október 31. napja előtt munkaviszonyba lépett; — ha a dolgozó a fel- szabadulást követően, de még a Munka Törvénykönyve hatályba lépése — 1951. február 1. — előtt vonult be sor-, valamint tartalékos katonai szolgálatra, és leszerelését követően nem állt korábbi vállalatánál munkaviszonyba, a szolgálati időt akkor kell munkaviszonyban töltött időként figyelembe venni, ha a leszerelést követő 30 napon beiül munkaviszonyba lépett. B) Ismét másként alakul a szolgálati idők beszámítása azoknál, akik 1970. január 1. napján vagy azt követően vonultak be katonai szolgálatra. Az 1942—45-ben töltött katonai szolgálati idő tehát csak a fentiek figyelembevételével — bevonulása előtt munka- viszonyban állt-e, leszerelése után ugyanahhoz a munkáltatóhoz tért-e vissza haladéktalanul, vagy hot hónapon belül egyébként munkaviszonyt létesített-e, stb. — lesz munkaviszonyban töltött időként beszámítható." Nyugdíjas tsz-tag adózási kötelezettsége Gulyás Mihály (Zomba, Orosháza utca 23.) nyugdíjas tsz-tag olvasónk azt aanaszol- ta, hoqv az Egyesült Erővel Tsz csak úny adja ki részére a háztáji földingatlan megváltása fejében a 25 mázsa kukoricát, ha előbb 425 forintot jövedelemadó és községfejlesztési hozzájárulásként a tsz pénztárába befizet. Balázs Lajos, a Tolna megyei Tanács V. B. bonyhádi járási hivatala pénzügyi osztályvezető ie válaszolt: „A báz- táii föld helyett a 18/1974. MÉM sz. r. szerint a tsz-tag 6000 négyzetméterre számítva 25 mázsa májusi morzsolt ku- I koricát kaohat, vagy ennek állami felvásárlási áron szó01, 123-41. M| mított forintösszegét meg nem haladó természet- vagy pénzben! juttatást. A tsz közgyűlése 1975. április 9-én úgy határozott, hogy a pénzben! juttatás mértéke 6000 forint, s hogy ez után a tsz-tagnak kell fizetnie a levanásos jövedelemadót és a községfejlesztési hozzájárulást. A zombai tsz tehát helyesen járt el. Ha Gulyás Mihály a háztáji terület használatáról nem mondott volna le természetbeni megváltásért, akkor föld hasz-, nőiéként fizetné a mezőgazdasági lakosság jövedelem- adóját és a községfejlesztési hozzájárulást." Hozzájárulás társasház fenntartásához Horváth Jánosné olvasónk, a Dombóvár, Molnár György utca 29. című társasházközösség képviselője arról érdeklődött lapunktól, mi módon érhetné el, hogy a közösségnek az a tagja is fizesse a közös kiadások fedezésére megszavazott havi 70 forintot, aki ezzel idestova egy éve tartozik. Dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész válaszolt: „Az 1924. évi XII. törvény 5. §-a szerint a társasház tulajdoni viszonynak a törvényben nem szabályozott valamennyi lényeges kérdésében — így különösen a tulajdonostársak egymás közötti jogviszonyára vonatkozóan — tulajdonos- társaknak megállapodniok, és a megállapodást az alapító okiratba foglalniok. Indokolt tehát mindenekelőtt áttanulmányozni az alapító okiratot. Ha az a tanácskérő levélben felvetett kérdéssel kapcsolatban valamilyen rendelkezést tartalmaz, annak megfelelően kell eljárni. Amennyiben az alapító okiratban a tulajdon- közösség a felvetett kérdésben nem rendelkezett, a tulajdonostársak közős képviselőjük útján a járásbírósághoz fordulhatnak igényük érvényesítése végett." VÁLASZOLUNK Jogszabályokról A társadalmi bíróságokról szól a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1975. évi 24. számú törvényerejű rendelete, amely szerint a társadalmi bíróságok feladata, hogy döntéseikkel neveljék a dolgozókat a szocialista együttélés szabályainak megtartására, a fegyelmezett munkára, a szocialista munkaerkölcs erősítésére, a társadalmi tulajdon védelmére, és segítsék elő a szocialista demokrácia fejlesztését. Szabályozza a törvényerejű rendelet a társadalmi bíróságok mikénti megszervezését, a bíróság tagjainak jelölését, választását, visszahívását, a tagok jogait és kötelességeit. Rendelkezik a társadalmi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek, és a társadalmi bíróság eljárása tekintetében is. A jogszabály 1976. évi január hó 1 napján lép hatályba, rendelkezései a Magyar Közlöny 1975. évi 82. számában olvashatók. Az igazságügyminiszter 2/1975. (XII. 15.) IM számú rendelete a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátottakkal kapcsolatos eljárásról, a 3/1975. (XII. 15.) IM számú rendeleté pedig a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról szól, s ez utóbbiból idézzük a következőket: „Amennyiben az elítélt a letelepedéséhez, illetve a munkába állásához segítséget kér, a büntetésvégrehajtási intézet megkeresi annak a tanácsnak a szakigazgatási szervét, amelynek illetékességi területén az elítélt letelepedni kíván, hogy a letelepedéséhez nyújtson segítséget, illetve a munkába helyezése iránt intézkedjék. E megkeresésére a tanács szak- igazgatási szerve nyomban intézkedik a munkába helyezésről, a szállás biztosításáról." A Művelődésügyi Közlöny 1975. évi 24. számában olvashatók a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Oktatásügyi Minisztérium Irányéivei az „Égy üzem — egy isi kola’’ mozgalom továbbfejlesztéséhez. Az irányelvek szerint „az üzem készítsen pontos katasztert a dolgozók iskolázottságáról, készítsen ütemtervet az iskolázottsági hiányok felszámolására, mérje fel, hogy az iskola miben segítheti a munkástovábbképzést, az egye. temre—főiskolára törekvő fiatal szakmunkásokat. Az iskola készítsen reális, az adottságokhoz és lehetőségekhez mért ütemtervet a jelentkező iskoláztatási igények kielégítésére...” A Kereskedelmi Értesítő 1975. évi 38. számában k ö z 1 m é n y jelent meg a boltok és vendéglátóipari egységek jelenlegi elszámolási és nyilvin- tartási előírásainak felülvizsgálata tárgyában, amely közlemény szerint „a bolti nyilvántartási rendszer szabályozása egyes vállalatoknál korszerűtlen ... A vendéglátóiparban tapasztalható, hogy az egység- vezetők — a vállalati központ előírása nélkül — végeznek, vagy végeztetnek adminisztrációs munkát. Pl. gyakori, hogy a büféseket, csaposokat rendszeresen ún. standolással szá-. mól tátják el.” A SZÖVOSZ Tájékoztató 1975. évi 49. számábain megjelent egyik közlemény a szövetkezeti lakóházakban levő személyfelvonók fenntartási költségeiről szól. Ebből kiemelendőnek tartjuk, hogy „a szövetkezeti lakóházban nem használati díj” fizetéséről, hanem a tulajdonosi kötelezettségekből folyó fenntartási költségekről van szó, ez pedig függetlenül attól, hogy a szövetkezeti lakástulajdonos a fenntartás tárgyát képező épületrészt, berendezést, felszerelést, milyen mértékben használja, vagy egyáltalán használja-e azt, a költség a tulajdonosok mindegyikét terheli. DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész Bnnyhád a XVIII-XX. rfrafliaii Egy kiadvány „ulóélele“ Ko;yan hasznosítja a közművelődés ? A tavasszal megjelent Bony- hád a XVIII—XX. században című kiadványt a bonyhádi járási művelődési központ magáénak érzi. Ahogy Papp Ferenc, igazgató elmondta, a könyv tulajdonképpen a művelődési központ honismereti szakkörének szülötte. Három esztendeje kapta a szakkör a megbízást, hogy állítsa össze a kötetet, és a szerzők nagyobb része is egykori és jelenlegi /Szakköri tag. így tehát joggal érdeklődhetünk a művelődési ház igazgatójánál, hogy milyen „szervezett utóélete” van a tanulmány- kötetnek, hogyan használja fel a helyi közművelődés. — Szeretnénk és tervezzük is, hogy a közeljövőben megszülessen a folytatás, a nagyközség története a felszabadulástól napjainkig. Reméljük 1980-ig elkészül, az anyaggyűjtés máris megkezdődött. A szakkör kéthetente jön össze, ilyenkor meghallgatják valamelyikük beszámolóját, előadását a végzett munkáról, és mindjárt meg is beszélik. így történt a megjelent kötet előkészítése is. Úgy érezzük, Bony. hád munkásmozgalmi emlékeinek feldolgozása, a nagyközség jövőjének feltérképézése hasonlóan nagy érdeklődést fog kiváltani, mint a Bonyhád a XVIII—XX. században című könyv. — Kikhez jutott el a kötet? — Legtöbbet a fiatalok, általános és középiskolások vásárolták belőle, de még ki tudjuk elégíteni az újabb igényeket is. Elsősorban az ifjúmunkások figyelmét szeretnénk felhívni rá, annál is inkább, mert több vitát tervezünk a könyv anyagáról munkásfiatalok körében. Az eddig eltelt időben még nem került sor ilyen jellegű feldolgozó munkára, hiszen vámunk kellett rá, hogy a vásárlókból olvasók legyenek. A következő évben több olyan alkalmat tervezünk, amikor meghívunk valakit a kötet szerzői közül egy ifjúsági klubba, és beszélgetést, vitát indítunk. Az a helyi vezetők tapasztalata, hogy Eony- hádon szükség van az „eszmei múlt” tisztázására, a községben élő emberek hiányos történelmi tudatának pótlására. Módszertani munkánkat is segíti a tanulmánykötet: az iskolai honismereti szakkörök feldolgozzák m«,jd és minden bizonnyal hasznukra válik — mondja Papp Ferenc. Emberek, országok, történetek Az őr közbeszól Tunéziában, pontosabban Tuniszban, a fővárosban történt. Először jártam Afrikában. Mindent megcsodáltam, mindent lefényképeztem és állandóan berregett a filmfelvevő gépem is. Még a Szukban, a bazárnegyedben is, ahol a sötét, keskeny utcácskában aranyfoltokat festett a nap. Zegzugos, kiismerhetetlen kacskaringókon lökdösődtünk és egy pillanatig sem felejtettük el kísérőnk ta. nácsát: „Tartsanak össze. Mindenki vigyázzon mindenkire. Mert aki elmarad, arra nehéz lesz itt ráakadni.” Filmeztem Karthágó romjait, az épen maradt római kori vízvezetéket, a székesegyházat, a pálmákkal övezett főutcát, a sokszínű gépkocsisort, a nemzetgyűlés épületét, ahol kivont görbe karddal, piros bugyogóban és turbánnal a fejükön teljesítettek szolgálatot az őrök. Fényképeztem és filmeztem. Legtöbbször persze lopva. Az arabok nem szeretik, ha fényképezik őket. Főleg az arab nők tiltakoznak. Városnézés közben eljutottunk Tunézia elnökének, Habib Burghibának, a palotájához is. A palotának háttal, beállítottam a gépemen a lencsenyílást és a távolságot. A palota felé fordulva, gyorsan elkattintottam a masinát. A fénykép tehát elkészült. Filmezni viszont bonyolultabb. Hosszabb ideig kell a palota felé fordulni, és ott őr van. Észrevesz és akkor aztán ki tudja, mi lesz? Döntöttem. A palota felé fordultam és meghúztam a filmfelvevő kioldó berendezését. A felvevő berregett A felvételt a palota sarkánál kezdtem és lassan fordultam a főbejárat felé. Egyszeresek látom ám a felvevő keresőjében: az őr tiltó» feltartja a kezét és int, hogy menjek oda. Amíg odaértem, kivert a veríték. Mindenre felkészültem. Annyira mindenre, hogy a legjobbnak azt tartottam, hogy elveszik a gépeimet és utamra engednek. Esdeklőn néztem az őrre, aki magyarázott valamit. Az egészből csak annyit értettem: maradjak itt, ő rögtön jön! Az őr elszaladt. Megfordult a fejemben, hogy én is elszaladok, de láttam, hogy ő nem fut messzire. Mire én mindezt végiggondoltam, már jött is visszafelé, kezében puskával, amit futás közben a vállára kapott. Puskával a vállán oda- állt a bejárat elé, és félreérthetetlen kézmozdulatokkal jelezte: menjek hátrább. Én hátráltam, és állandóan arra gondoltam: most lekapja a puskáját és... Amikor már vagy tizenöt méterre lehettem tőle: álljt parancsolt. A szívem hallhatóan dörömbölt a mellemben. Az őrt figyeltem. Minden mozdulatát. Az őr megigazította a zubbonyát, a derékszíját, a puskáját a vállán, vigyázz- ba vágta magát. Megértettem, hogy miről van szó. Ismét felberregett a filmfelvevő gépem. A film jól sikerült. Az őr a szolgálati szabályzatnak megfelelően, puskával a vállán látható a filmen. Így őrzi az elnöki palo. tát. SZALAI JANOS
