Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 5. szám
Úf gyár Bonyhádon Szerelik a présgépet. A daruzott csarnok. (Folytatás az 1. oldalról.) 1974 március. Bonyhádon, a Lampart Zománcipari Művek gyára mellett felbőgnek a dózerek, földmarkolók motorjai. Megkezdődik egy új gyár építése. 1975. június. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói befejezik az épület szerkezeti elemeinek építését. Kész a kétemeletes, új irodákat és szociális létesítményeket magába foglaló épület váza, áll a 108 méter hosz- szú, 18 méter széles daruzott csarnok, s a Ganz-MÁVAG dolgozói megkezdik a szerelést. 1976. január 6. A hatalmas üzemcsarnokban termelni kezd az első gép. Úgy mondják, ez még próbaüzem. S hogy valóban az. bizonyítja, hogy mellette még most rögzítik a betonhoz a többi masinákat. Sőt, még ezután érkezik a gépek zöme. A csarnok falai mellett még földkupacok magasodnak. De az utakat már beton fedi. Ma délelőtt a „régi” gyár irodájában tanácskoznak a beruházók. építők, s a Zománcipari Művek vezetői A téma: a tervezett határidőre hogyan lehet teljesen elkészíteni az új üzemet. Mert, igaz, nem naavmérvú, de zavart okozó lemaradás van. A százmilliós beruházás — eredetileg 80 milliósra tervezték — háromszáz dolgozónak ad munka'ehetőséget. Vagy. ha megfordítjuk, a gvár háromszáz dolgozót keres. Az építkezés eredményeként eggyel csökken a ZIM gyárainak száma, s a bonyhádi zománcgyár az ötödik helyről a másodikra lép. Itt készül majd az alapanyag a Budafokom gyártott zománcozandó edényekhez is. és te’'*vl■'■szete- sen a Bonyhádon előállítan- dókhoz is. Néhány hónap múlva a Tolna megyei nagyközségben állítják elő a hazai zománcozott edények háromnegyed részét. Sőt, a beruházás lehetőséget teremt a termelés növeléséhez is. További bővítéssel elérhetik, hogy a jelenlegi évi 4500 tonna helyett 7500 tonna zománcozott edénvt készítsenek S ennek eladásához már most van a piac. A gyár termékeit vásárolják Franciaországban, Ausztriában és az NSZK-ban, s a külföldiek igénve a Jelenleg szállított mennyiségnél jóval magasabb. — szepesi — Faléced, ha késik a vonat A szedrest vasútállomás három kilométerre van a falutól. Nyugdíj előtt álló állomásfőnökre számítottam, aki távol a lakott településektől csöndes magányban éli életét. Az állomásfőnök, Szukács István mindössze huszonöt éves. A nyáron felkeresték azt az őrbódét, ahol nagyapja élt és dolgozott. Édesapja negyven- három évi szolgálat után ment nyugdíjba a MÁV-tói. A pályafenntartóknál vezető fő munkamester volt az utolsó beosztása, rangja. A fia a szedrest őrházban töl. tött gyerekkor után már a szegedi vasútforgalmi technikumba került. 1968-ban érettségizett^ jelesen. Családi okokból — hárman voltak testvérek, apja nyugdíjas — nem tanulhatott tovább. A tolna-mözsi állomáson kezdte, mint forgalmi tanuló, majd szolgálattevő. Vo- nati tartalékosként sok helyütt és sok beosztásban szolgált. Én. nek nagyon örül, mert a gyakorlatban tanulhatta ki az ősz- szes számba jöhető terület fortélyát. Fél év alatt letette mind a hat szakvizsgát. — Nagyon sokat köszönhetek Léránt Ferencnek, aki mindig segített a munkában, tanulásban. Szeretném még név szerint megemlíteni Juhász András vonalbiztost. Ö bírt rá arra is, hogy a kétéves vasúti tisztképző után, huszonkét évesen merjem elvállalni az állomás vezetését. Még a nősülést is ő sürgette. Persze akkor már ismertük egymást a későbbi fele. ségemmel, eldöntöttük, hogy összeházasodunk. A fiatalasz- szony Szekszárdon dolgozik a postán, negyedikes a kereskedelmi szakközépiskolában. — Egy év után valóra válhatott régi álmom, tanulhatok. Javasoltak a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára Győrbe. Szerencsésen túl vagyok a matematika szigorlaton. — Hogyan élnek, mik a távlati terveik? — Szeretünk itt lenni. Könyvek, rádió, televízió itt is van. A faluba motorral megyek az édesanyámhoz, de vonattal bejárunk Szekszárdra moziba, néha színházba is. Hogy a főiskola után mi lesz, még nem tudom. Köt az ismert vidék, az emberek. Jó a kézilabdacsapat közössége, megbeszélheti az ember velük gondját-baját. A sportkörben egyéb munkám is akad. Az édesanyámtól se szeretnék túl távol kerülni. Nyugodt, csendes helyet keresünk, ahol hasznosíthatom a tanultakat. — A vonatok nem zavarják éjszakai álmát? — Nem, megszoktam és csak akkor ébredek fel, ha késik a vonat. __L. — ihárosi — K i fejlődjön, ni fejlődjön? a termelés összetételének korszerűsítése, a fejlesztési eszközök előteremtése a legnehezebb feladat, amivel a középtávú tervezés során a vállalatoknak szembe kell nézni. A fejlesztés forrásai a következő esztendőikben általában szerényebben buzognak majd mint az 1975-ig érvényes szabályozók szerint. S a korlátozott fejlesztési lehetőségek feltételezik az eddiginél következetesébb rangsorolást, válogatást, a hatékonyság alakulásától függő differenciálást. A szabályozók módosításával magasabbra emelik a jövedelmezőségi követelményeket; ami eddig is jó, kifizetődő volt, az hatékonynak bizonyul ezután is. A kevésbé jövedelmező fejlesztési vállalkozás viszont a jövőben már aligha lesz megvalósítható. Az intézkedéseik hatására általában — legalábbis átmenetileg — csökken a vállalatok nyeresége, s szűkülnek a fejlesztés saját forrásai. A hitelfelvételt pedig szigorúbb feltételekhez, nagyobb garanciákhoz kötik. Köztudott, hogy a világgazdasági változások, a cserearányromlás eddig szinte kizárólag a népgazdaságot sújtotta, növelve a külkereskedelem és az állami költségvetés hiányát. A gazdasági szabályozás módosítása az egyensúlyi helyzet javítását célozza, a vállalatok számára is érzékelhetővé teszi a külgazdasági változásokat. A növekvő követelményekhez felzárkózni már csak azért sem könnyű feladat, mert nem fejlődhet minden vállalat egyformán. Azok, amelyek hatékonyan működnek, s jelentősen hozzájárulnak a termelés, az értékesítés szerkezetének korszerűsítéséhez, az egyensúlyi helyzet javításához, fokozhatják is az eddigi tempót. A nem jövedelmező termelésben viszont sok esetben visszafejlesztés lesz várható. A fejlesztés differenciálását tehát.nemcsak az anyagi eszközök szűkös volta, hanem a hatékonyság növekvő követelménye is indokolja. A differenciálódás már a saját fejlesztési alapok aépzeseoen is számottevő lesz, amit tovább növel az árnyaltabb hitelpolitika. Mert a vállalatok és a szövetkezetek csak a leghatékonyabb célok eléréséhez kapnak banktámogatást. S a fokozódó hitelversenyben 1976-tól előnyben részesülnek például az olyan beruházások, amelyeknek eredményeként bővülnek a minden piacon értékesíthető árúk termelési kapacitásai. Még az egyedi termelő nagyberuházásoknál is megszűnnek az éddigí ingyenes állami támogatások, s a központi forrásból kapott minden eszközt, mint hitelt vissza kell fizetni. A különféle fejlesztési hitelek törlesztését a beruházás eredetileg tervezett üzembe helyezése után nyomban meg kell kezdeni az előre meghatározott összegekkel, illetve arányban. Az a vállalat, amely határidő'előtt a tervezettnél nagyobb jövedelmezőséggel helyezi üzembe beruházását, többlet- nyereségre tesz szert. A beruházó viszont, amely nem éri el a tervezett célt időben, vagy rentabilitásban, pénzügyi zavarba kerül. Mert az adós ilyenkor is fizet, függetlenül attól, hogy a késedelmet, illetve a rosszabb hatásfokot esetleg a tervezők, a kivitelezők hibái, vagy a piaci feltételek változása okozta. A fejlesztési célok kiválasztása a vezetői előrelátás legmarkánsabb megnyilvánulása, megvalósítása is gyakran több esztendőt igényel, hatása pedig hosszú távon érvényesül. A vállalati ötéves tervek készítésének ezért is legbonyolultabb és egyben meghatározó része a fejlesztési lehetőségek, irányok, módszerek, források számbavétele. Ennek eredményeként módosításra szorulnak az eddigi elképzelések, s az érvényben lévő tervek. Valószínűleg több 1976-ra tervezett beruházás kezdését a vállalatoknak a későbbi évekre kell ha- lasztaniok. Sőt esetenként már megvalósulóban lévő fejlesztések is módosításra szorulnak. Annak ellenére, hogy a vállalatok 1976. évi fejlesztési forrásaik — pontosabban saját eszközeik — még a régi szabályozás szerint képződnek, mégsem költekezhetnek az eredeti tervek szerint. Mert számolni kell a következő esztendők szűkülő lehetőségeivel, s a fejlesztési irányok várható módosulásával. Más szóval: növelni kell a rugalmasságot elősegítő tartalék alapokat. S zolid és megalapozott, az ország erőforrásaival és tényleges szükségleteivel össznangban álló vállalati fejlesztési politikára van szükség. Az új feltételek mellett már nem lehet kész helyzetek előidézésével az „Állam nagybácsi” segítségét kérni. A meggondolatlanság, a rögtönzés, az „élelmesség” a felelős vállalatokat, szövetkezeteket sújtja, ahogyan a tervszerű, alapos fejlesztés haszna is a kezdeményezőket illeti. KOVÁCS JÓZSEF Dolgozik az első lemezolló.
