Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-31 / 26. szám
Nőtt a termelékenység A tervezettnél nagyobb a nyereség A BARANYA és Tolna megyei Téglaipari Vállalat 1974- ben veszteséggel zárta az évet. Ez talán még növeli az elmúlt évi eredmény jelentőségét, ami azt bizonyítja, hogy jobb szervezéssel, körültekintőbb munkával akkor is lehet nyereséget produkálni, amikor a hagyományos építőanyagok iránt a kereslet csökken. Az elmúlt 12 hónap során ugyanis a tervezettnél is nagyobb lett a nyereség. A pozitív fordulathoz hozzájárult az államtól kapott dotáció, de főleg az eredményezte, hogy a vállalat három korszerű üzemében nőtt a termelékenység. Az egész éven át működő bátaszéki cserép- és váz- kerámia-üzemben, a görcsönyi és a mohácsi téglagyárban elérték, illetve megközelítették a gépek és berendezések teljes elméleti kapacitását. Emellett még a gyártmányösszetételen is változtatni kellett. Ugyanis, érthetetlen módon, a családi házak építői még most is ragaszkodnak a drágább, s a korszerű termékeknél több szempontból rosszabb kisméretű téglákhoz. De mert a piac szabja meg az iparnak, hogy miből és mennyit kell gyártani. Mohácson az egyik blok- téglát készítő gépsort átállították ennek gyártására. BATASZÉKEN a termelési eredmények jelentős mértékben javultak. Bejáródtak a gépek, s az emberek is megismerték a kezelés minden fortélyát. így az előző évinél lényegesen több, 13 millió cserepet és 39 millió kisméretű egységnek megfelelő vázkerámiát készítettek. A vállalat a korábbinál jobb eredményét annak ellenére érte el, hogy leállítottak a két megyében nyolc téglagyárat. Az így kiesett kapacitást azonban az új, korszerű üzemek pótolták. Olyannyira, hogy míg a dolgozók létszáma háromszázzal csökkent, a termelési érték 9 millióval emelkedett. EBBEN az esztendőben a Vállalati munka súlypontját már teljes mértékben a három nagyüzem tevékenységének fokozása jelenti. Ez természetes is, mert Bátaszéken, Görcsönyben és Mohácson a két megye 14 téglagyárában előállított építőanyag háromnegyed részét itt készítik. Bátaszéken a tavalyinál 25 millió kisméretű téglának megfelelővel több vázkerámiát, s 700 ezerrel több cserepet állítanak elő. Hogy ez ne csak terv, hanem valóság legyen, kisebb kiegészítő munkákat végeznek a gyárban. így például növelik a kemencekocsik számát, hogy biztonságosabbá tegyék a folyamatos termelést. Némi változtatás lesz a gyártmányprofilban. is. Növelik a födémszerkezeti elemek arányát, s csak -kis mértékben fokozzák a cserépgyártást. Ez utóbbit az indokolja, hogy Nyergesújfaluban megkezdték a tetőfedő pala gyártását,'így a cserepek iránt valamelyest csökken az igény. RÉGÓTA KÉRDÉS Szek- szárdon a palánki téglagyár sorsa. A mellette lévő agyagbánya kimerült, de az idén újabb területet kapott a vállalat, így az év végéig biztosított itt a munka. Tamásiban ezekben a hetekben teljes rekonstrukcióra kerül sor. A leállított dunaszek- csői téglagyárból ide kerülnek a réginél korszerűbb gépek, s az így üzembe helyezendő vákuumprés jobb minőségű tégla előállítását teszi lehetővé. A hagyományos gyárakban egymás után alszanak ki a tüzek a kemencékben. Elfogyott a tavaly készített nyers tégla. A három „nagy” kivételével, csak tavasszal kezdődik meg a termelés, mikor a föld felenged, s hozzáláthatnak a nyers tégla gyártásához. A FELADATOK nagyok. Az év végéig 220 millió forint értékű téglát és cserepet kell előállítani. — sz 1 — Éjszaka a behavazott utakon f (Folytatás az 1. oldalról) 19.40 óra. Dunaszentgyör- gyön az árok szélén áll az FK 03—02-es sószóré. Hátsó kereke szétdőlt, leszakadtak a tőcsavarok. (Rádión segítséget hívunk a „lerobbant" sószórónak.) Húsz óra. Paks, üzemmérnökség. Gyors eligazítás, a további munka egyeztetése a főmérnök és Kovács^ Nándor ügyeletes mérnök között. A fiatalember hangja ellentétben Van fáradt külsejével. Lelkesen újságolja, hogy milyen jól bevált az új típusú hómaró, amit kis területen is nagyon jól ki lehet használni. Hangjában nem érződik a fáradtság, pedig 16 órája talpon van az általa irányított 30 emberrel együtt. Simára mart hófalak között Irány Nagy dörög, Gyönk. Az URH „állandó műsort” sugároz. Szinte látóközeibe hozza az embereket, akik a megye különböző pontjain birkóznak a hóval, a fáradtsággal és a mínusz 10 fokkal. 21.10 óra. Feltűnik velünk ízemben egy hóeke Kölesd és Gyönk között. Borostás képű, pufajkás ember kászálódik ki a ZIL üléséről. Ulbert János. A kocsi tetején villogó sárgás-vörös jelzőlámpa csalókán üdévé kozmetikázza az arcát. Jelent a főmérnöknek: Jó az út Tamásiig. Innét még végigmegyek, le Nagydorogra. Különben minden rendben — teszi hozzá. (Tizenhat órája dolgozik.) 10.15 óra. Szélfútta szurdik- ban pihenőt tartunk Gyönk és • Tamási között. Néhány szippantás a cigarettából — meg ugyanannyi a friss levegőből. — A 01-S3 nagy télben, itt okkora hó',rl vágta ketté az utat, hegy nem boldogultunk vele. Fér .egyről kaptunk egy repülőmotort, azt kötöttük rá egy megrakott hóekére. A 14 tonnás monstrum bőgött, to- porzéí.:lt, de meg kellett hátrálnia a jéggé fagyott hógát előtt — emlékezik az igazi Úégy. telekre flMűt tóíY*a főmérnök. Indulnunk’ kell. A fagy megcsípkedi az emlékező hangulatot. 23 óra, Tamási: A nagyközség kihalt, csendes. Bent a faluban jóval nehezebb közlekedni, mint kint az országúton. „Tamási—Dombóvár között egy hómaró és két sószóró dolgozik” — jelenti az ügyelet. Errefelé már keményebben mutatkozott be a tél. Jó egyméteres hófalak között szalad a kocsi... Valahol előttünk járhat a hómaró. 23.40 óra. Utolértük a gépet. Morgó sárkányként fújja a havat a földekre. Szélesedik az út. Bujtás Tibor művezető és Boros János gépkocsivezető jócskán megnyújtott műszakban tisztítják a főutakat. — Tudja min gondolkodom? — kérdezi Boros János, amikor pihenésképpen toporgunk egy kicsit a hóban. — Ha hazamegyek, élményeket vár tőlem a három gyerek. Miről meséljek — fújja bele a cigarettafüstöt az éjszakába — arról, hogy dolgozunk? Továbbindulunk, Dombóvár, Kurd, Lengyel. Jól elmúlt már éjfél, egyre csendesebbek, — és tisztábbak az utak. 2.30 óra. Beérünk a megye- székhelyre. Vége az éjszakai bejárásnak. » Lehet, hogy az igazi ügyeleti naplóba csupán csak eny- nyi kerül; Az utakon minden rendben, semmi rendkívüli dolog nem történt. (győri varga) mjít Éjféli pihenő. icjlíi ■V . '? ’- ‘1 rtV: " is® fotó; GbUvald Éleim isier-termelés és -fogyasztás 0 korszerű táplálkozás érdekében IV. A z állattenyésztés fejlesztésére a tervtörvény évenként három száza- • lékos növekedési ütemet ír elő, de ez csak úgy lehetséges, ha a nagyüzemekben évi 5—ö százalék lesz a plusz. Mindezt pedig úgy, hogy korszerű „istálló-városok” építésére a tervidőszakban nem nagyon lesz pénzünk. Legfontosabb minálunk a sertéshús. Termelését a tervidőszakban kilenc-tíz százalékkal akarjuk a mai, igen magas szint fölé emelni. Ez lehetséges akkor, ha jobban kihasználjuk a nagyüzemek korszerű telepeit, továbbra' is üzemben tartjuk a régebbi nagyüzemi telepeket és nem mondunk le a kistermelők segítségéről. A közelmúlt hónapokban sajnos — igen összetett okok miatt — a kisüzemi sertéstartás-hizla- ' lás csökkent. Eredményesnek ígérkező lépéseket teszünk most, hogy Ismét megnyerjük a kisemberek bizalmát, támogassuk munkaidőn túli, otthoni tevékenységüket, miközben a nagyüzemek is megteszik a magukét. A korszerű táplálkozás egyik kulcskérdése a baromfi. Fogyasztásában világméretekben is előkelő helyen vagyunk, és annak is örülhetünk, hogy baromfitenyésztésünk viszonylag korszerű, kiegyensúlyozott. Marhahúst nem sokat fogyasztunk, viszont ez a mező- gazdaság egyik legfontosabb exportcikke. A szarvasmarhatenyésztés a közelmúltban nem fejlődött megnyugtatóan, sőt,' egyes területeken visszaesést is tapasztalhattunk. Nagyon hosszadalmas és átgondolt tevékenység szükséges a takarmányhelyzet megváltoztatásához. Sajnos ma még nem kevés helyen azt etetnek, ami éppen van és annyit etetnek, amennyi van. Ez minden, csak nem korszerű állat- tenyésztés. Pedig meglévő lehetőségeink tűrhető kihasználása is sokkal biztosabb takarmány. — mindenekelőtt fehérje — bázist jelenthetne. Egyszerűen nem lehet menteni azt a tényt, hogy rétjeink, legelőink ma kisebb hozamot adnak, mint a felszabadulás előtt. Rohammunkával ezen •nem lehet segíteni, de ez az ötéves terv rákényszeríti a mezőgazdaságot arra, hogy feltárja a takarmánytermesztés tartalékait és biztonságosabb alapokat éoítsen ki. Az élő állat útja hosszú a hentes pultjáig. Sajnos itt sincs összhang. Húsiparunk nem tudta követni az állat- tenyésztés fejlődését. A sertés- hizlalás felfutása idején például még túlórázással sem bírták az iramot a vágóhidak. A már meglévő húst pedig gyakran azért nem tudjuk dobozolt sonka, szalámi, vagy csabai kolbász formájában értékesíteni a világpiacon, mert nincs hol elkészíteni ezeket az értékes cikkeket. (Még a hazai piacra sem jut elegendő.) Ä húsipar rekonstrukcióján dolgoznak, már termel a miskolci, gyorsított ütemben készül a gyulai húskombinát. Közben még a termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek is létesítenek kisebb-nagyobb vágóhidakat, húsfeldolgozó üzemeket, noha ez nem mindig egyértelműen jó üzlet. Reméljük, ötödik ötéves tervünk meghozza a feszültségnek, ha nem is a feloldását, de legalább lényeges enyhülését. * E s végül a forgalmazásról. Konzerviparunk 1200 (!) féle cikket gyárt. Az igényekhez képest elmaradott húsiparunk van, de ez az iparág is a közelmúltban negyvenegy új terméket dobott piacra. A vásárló azonban ezt nem veszi észre, vagy nem mindig veszi észre. A vertikum további láncszemei ugyanis még gyengébbek. A konzervipar teljes választékának árusításához háromszáz négyzetméteres üzlet kellene. De nálunk az élelmiszerüzletek átlagos alapterülete nem éri el a száz négyzetmétert! Árválkodik tehát a polcon néhány doboz májkrém, talán hozzá még marhapörkölt. Tessék korszerűen táplálkozni, a munkából hazatérő családnak gyorsan vacsorát készíteni... Örömmel olvassuk a tervtörvényben, hogy a belkereskedelem 33—34 milliárd forint beruházási kerethez jut. Ennek a pénznek is sok ■ helye van,,, de bízhatunk abban, hogy jelentős rész jut a korszerűbb üzletek kialakítására, a hűtőtér bővítésére is. Hazánkban a következő öt esztendőben is fokozódik majd a mezőgazdasági termelés, korszerűsödik és mennyiségileg is magasabb szintre lép a fogyasztás. Közügyet szolgál a termelőszövetkezet és az állami gazdaság, amikor feltárja tartalékait, okosan használja föl a beruházási kereteket és mozgósítja dolgozóit, támogatja a kisüzemeket, a magasabb szint elérése érdekében. Ugyanezt a célt, társadalmi érdeket szolgálja az állam is, amikor megfontolt mértékben támogatja, segíti a mezőgazdasági termelést, a feldolgozást, valamint a forgalmazást,’ K özügy azonban a korszerű táplálkozás is. Tovább kell tehát lépnünk a korszerű táplálkozás propagandájában, nemcsak újságcikkekkel és üzleti célú plakátokkal, de a szó nemes — nyugodtan mondhatjuk nép- gazdasági szemléletű — értelmében vett felvilágosító munkával és az ennek érdekében hozott áldozatokkal is. Mert magasabbra tettük a mércét. Elfogadtuk és sajátunknak érezzük ötödik ötéves tervünket, Szinte mindannyiunknak jut feladat a most tárgyalt fejezetek teljesítéséből. FÖLDEÁKI BÉLA [ I néprajzi bizottság ülése Évnyitó összejövetelét tartotta a Hazafias Népfront Tolna megyei néprajzi bizottsága, K, Balog János elnökletével. Az ülésen dr. Andrásfalvy Bertalan kandidátusnak, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkárának vezetésével megbeszélték á Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésével Pécsett az idei szeptember 23— 26-a közt rendezendő dél-dunántúli népművészeti hét Tolna megyére jutó feladatait. Beszámoltak a Dombóváron február 20-a és 22-e között sorra kerülő 11. dél-dunántúli amatőr filmszemle és 5. országos néprajzi amatőrfilmes- találkozó és -szemle előkészületeiről. A jelenlévő tudományos, tanácsi, levéltári, múzeumi, közművelődési szakértők előtt Sebestyén Ádám kakasdi székely néprajzgyűjtő ismertette a mintegy háromszáz népmesekincsből álló gyűjtését. Az ülésen elemezték a szekszárdi népművészeti hét tapasztalatait, s kijelölték a további teendőket & j
