Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-28 / 23. szám

• • y ON KERDEZ Levélcímünk : 7101 Szekszórd, Postafiók 71. Jogszabályokról röviden Késedeímeskedik a szállító Neubauer Ádám (Nagy- mányok, Bem utca 11.) szer­kesztőségünkhöz írott levelé­ben azt panaszolta, hogy a szekszárdi Társadalombiztosí­tási Igazgatóság ígérete sze­rint, feleségének már az el­múlt év végén meg kellett volna kapnia a tolókocsit; er­re azonban még az idén ja­nuár közepén sem került sor. Kertai József, a szekszár­di Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője válaszolt: „Az említett, szakorvos által javasolt to­lókocsit 1975. június 19-én a budapesti Jármű- és Al­katrész Ktsz gyártó cégnél megrendeltük. A szerződés értelmében a leszállítási ha­táridőt a gyártó cég a meg­rendelést követő második negyedév végére vállalta. Ennek megfelelően Neu­bauer Ádám részére legké­sőbb december hó végére a megrendelt tolókocsit le kellett volna szállítani. Mi­vel a tolókocsit nem szállí­totta, ezzel a levelünkkel egyidejűleg megsürgettük a Jármű- és Alkatrész Ktsz-t.” 3oqos volt az áthelyezés Szilágyi Sándorné (Paksi Állami Gazdaság, gerjeni ke­rület) munkahelyi beosztásá­nak megváltoztatását sérel­mezte szerkesztőségünknek írott levelében. Az asszony — előadása szerint — korábban télen mint fűtő, nyáron mini a lucernaszárítóhoz beosztot­tak egyike dolgozott. Szilágyi­nét áthelyezték a növényter­mesztésbe. Ez az intézkedés keresetcsökkenéssel járt, és azt is okozta, hogy nehezebb gyermekeit gondoznia. Nagy János, a Paksi Ál­lami Gazdaság igazgatója felelt: „A panaszos előadá­sának megfelel az a tény, hogy korábban a téli idő­szakban fűtőként, az év többi részében pedig az MGF-üzemnél (a szárító­nál) dolgozott. Az asszonyt fűtőként a kerület tehené­szetében — nehéz fizikai munkakörben — azért fog­lalkoztathattuk, mivel ugyanezen a telepen dol­gozott akkoriban férje, aki segített feleségének. Mivel a férj a gazdaságtól kilépett, feleségének immár nem tud segíteni. A nehéz fizikai munkára ezért vett fel — helyesen! —a kerület igaz­gatója férfit. Az asszony­nak a növénytermesztésbe átirányítása 1975. decembe­rében történt. Az MGF a gazdaságnál szezonális jel­leggel, évenként nyolc hó­napon át üzemel. Kialakult gyakorlat, hogy a téli idő­szakban az összes nődolgo­zót a növénytermesztésbe irányítják át. Az átirányí­tott személyek április el­sejével visszakerülnek az üzemhez. Szilágyiné tavalyi munkájával az üzemvezető elégedett volt, arra az idén is igényt tart. Az az állí­tás, .hogy az átirányítás a gyermekek gondozására és a kereset alakulására hát­rányos, megítélésem szerint csak részben fogadható el. Az átirányítás időszakában a növénytermesztésnél a munkaidő 7 óra 15 perctől 16 óráig tart. Az igaz, hogy a panaszos nap közben gyermekeihez nem tud ha­zamenni, de — sajnos — ezt a jövőben sem tudjuk biztosítani részére, mivel efféle munkakör a kerület­ben nincs. A panaszos kere­sete fűtőként havi 1650 fo­rint, december havi kere­sete 21 napra 1436 forint volt, ami azt jelenti, hogy keresete a korábbi évekhez képest nem csökkent. A nö­vénytermesztésnél a havi kereset a teljesítménytől függően havi 1400—2100 fo­rint között mozog.” Á hitelező kötelessége Csányi Antal (Bikáes, Hu­nyadi utca 18.) a Népújság­nak írott levelében előadta, hogy tavaly szeptember végén vagy október elején a Szek­szárdi Járásbíróság egyik pa­nasznapján négyezer forintos követelését kívánta adósával szemben érvényesíteni. Január 20-ig még nem kapott pénzt „Szeretnék tiszta képet kap­ni, hegy ez a szerintem hosz- szú türelmi idő helytálló-e, vagy az ügy kallódik va la- > melyik fiókban?” — irta. Dr. Szigeth Ferenc,, a a Szekszárdi Járásbíróság elnöke válaszolt: „A pana­szos az adós ellen 4000 fo­rint, valamint ennek ka­matai és a költség megfize­tése tekintetében a járásbí­róságtól október 22-én kér­te fizetési meghagyás kibo­csátását. A bíróság a fize­tési meghagyást soron kívül kibocsátotta; azt a tértive- vény tanúsága szerint az adós élettársa 1975. októ­ber 28-án átvette. A fizeté­si meghagyás 1975. novem­ber 12-én jogerőre emelke­dett; a jogerősségi záradék­kal ellátott fizetési megha­gyás egy példányát a bíró­ság 1975. november 21-én Csányi Antalnak megküld­te. Minthogy a fizetési meg­hagyás kézhezvételét köve­tő 15 nap alatt az adós a tartozást nem egyenlítette ki, ellentmondással sem élt a bíróságnál, a fizetési meghagyás a fent említett napon jogerőre emelkedett Ezt követően végrehajtási eljárásra kerülhet sor az adóssal szemben — a vég­rehajtási eljárást azonban a hitelezőnek kell kérnie. Az ügyben kifejezetten Csányi Antal késedelmes magatar­tása vezetett ahhoz, hogy az adóssal szemben a végre­hajtási eljárás még nem in­dult meg. Végrehajtási ké­relem minden hét szerdai napján, félfogadási napon terjeszthető a Szekszárdi Járásbíróság elé.” A mezőgazdasági szövetkeze­tek nem mezőgazdasági tevé­kenységéről szól a Miniszter- tanács 1002/1976. (I. 20.) sz. határozata, amely kimondja, hogy a „mezőgazdasági szövet­kezetek alaptevékenysége a mezőgazdasági termelés (nö­vénytermelés, gyümölcs-, sző­lő- és zöldségtermelés, állatte­nyésztés), az erdőgazdálkodás és az elsődleges fafeldolgozás, továbbá a mezőgazdasági ter­mények és termékek feldol­gozása, értékesítése, valamint a saját üzemi szükségletet és a háztáji gazdálkodás, illetőleg a mezőgazdasági szövetkezet működési területén lévő kis­termelők mezőgazdasági szük­ségleteit szolgáló anyagok, esz­közök. berendezések beszerzé­se, előállítása, fe'újítása, kar­bantartása.” Az a mezőgazda- sági szövetkezet, amelyben a külső megrendelők részére végzett ipari tevékenységből származó árbevéfel az évi ösz- szes árbevételnek a 30 száza­lékát nem éri el, jövedelem- szabá'vozásí szemnon+ból me­zőgazdasági szövetkezetnek, ame’vben ez az árbevétel 30— 50 százalékig teríed, mező^az- dasági-'pari szövetkezetnek, ame’vben nedig az 50 százalé­kot meghaladta. inari-mező- gazdasáeri szövetkezetnek mi­nnsöl. Kz utóbbi keze* ele nio+rnoit erriet f'^Kípt+prinelé­si adót kötelesek fizetni. A gépjármű-vezetők egész­ségi alkalmasságának orvosi megállapításáról intézkedik az egészségügyi miniszter 1/1976 (I. 16.) Eü. M. számú rendele- te. amely szerint a génjármű­vezető-jelöltet, illető'eg a géo- jármű-vezetőt az előzetes, il­letőleg az időszakos orvosi vizsgálat a’kaimával — attól fii treten, hoev müven kategó- riálú géntárművet kíván ve­zetni — két csonortba ke'! osz­tani. Az 1. csonr>r*ha tartozó géni árművezetők közül az, aki az orvosi vizsgálat idején — az 50. életévét nem töltötte be, 5 évenként, — az 50. életévét betöltötte, de a 65. életévét nem töltötte be, 3 évenként, — a 65. életévét betöltötte, 2 évenként, a 2. csoportba tartozó gépjár­mű-vezetők közül az. — aki az orvosi vizsgálat Ide* jén a 45. életévét nem töl­tötte be, 3 évenként, — a 45. életévét betöltötte, de a 60. életévét nem, 2 éven­ként, — a 60. életévét betöltötte, f évenként köteles Időszakos orvosi vizsgálaton megje­lenni. Kihangsúlyozandó, hogy a gépjármű-vezető a fentebb megjelölt időnél korábban, so­ron kívül is köteles magát or­vosi vizsgálatnak alávetni a jogszabályban részletezett ese­tekben. Ugyancsak indokolt ki­hangsúlyozni, hogy a rendelet szerint: „Ha az orvosnak tudo­mása van arról, hogy az általa kezelt személy gépjármű-veze­tői engedéllyel rendelkezik és nála olyan betegséget, illető­leg állapotot észlel, amely gép­járművezetésre való alkalmas­ságát kérdésessé teszi, azt a la­kóhelye szerint illetékes ren- de’őíntézet vezetőjének köteles írásban beíelenteni.” A jogsza­bály a Magyar Közlöny 4. szá­mában jelent meg. A Munkaügyi Közlöny 11 számában olvasható a munka­ügyi miniszter és az oktatási miniszter 119/1975. Mü. M— OM számú együttes utasítása a tanulóifjúság nyári szánidei foglalkoztatásáról. Az utasítás szerint a vállalatoknak, ha a szünidőben fiatalokat kíván­nak foglalkoztatni, ezt az igé­nyüket minden év február 15- ig a megyei tanács vb munka­ügyi osztályához kell benyúj­tani. amely március 15-ig rang­sorolja a vállalatok munkaerő­igényét. Utalunk még arra, hogy • vállalat köteles a fiatalok mun­kába állítása feltételeinek biz­tosításához minden szükséges intézkedést megtenni, a mun­kával való folyamatos ellátást megszervezni úgy, hogy az egyben a fiatalok munkára nevelését is szolgálja. „Köteles gondoskodni arról, hogy a munkát erre a célra legalkal­masabb vezető irányítsa és egyben ellássa a fiatalok fel­ügyeletét.” DR. DEÁK KÓNRÁD osztályvezető ügyész ! r Telefonszámunk: 129—01, 123—61. Ml VÁLASZOLUNK Emberek, országok, történetek Szenzáció ott és itt Miska bácsi élénkpiros jam- bósapkáját — mely kövér pom- ponban végződött —, Kijevben még kinevettük, mert igaz, ami igaz; betyáros külsőt kölcsön­zött ötven-valahány éves úti­társunknak. — Na várjatok csak, jön még a kutyára dér! Irigyelni is fog­játok ezt a sapkát — jöven­dölte harag nélkül és vidáman trappolt a csoport élére, hogy semmit ne mulasszon, gmit látni és hallani lehet. Leningrádban — ahol kitel­jesedett ismeretségünk áz orosz téllel — már senki nem évő- dött Miska bácsival a mélyen fülre húzható, feltűnő föveg miatt. Most rajta volt a sor, nem is fogyott ki a kajánkodás­ból, mert majd mindannyian úgy öltözködtünk föl városnéző barangolásainkra, hogy egy medve nélkül maradt mutatva, nyos — ha találkozunk ilyen­nel — nyugodtan fölkérhetett volna bármelyikünket a tá­nyértalpú táncos szerepére. Re­habilitálni kellett hát jó szol­gálatáért a satyakot és ez úgy történt, hogy az élénkpiros jambót kiáltottuk ki vonatko­zási pontnak. Ettől fogva dup­lán szolgált. Kímélte Miska bácsi fülét a lefagyástól, a cso­port tagjai pedig, ha valahol a tömeg szétzilálta egyébként sem feszes sorainkat, tudták merre van az idegenvezetőnk. Kialkudtuk ugyanis, hogy Mis­ka bácsi sehol nem veszi le a sapkát és fél lépésnyire sem marad el Jancsitól, az idegen­vezetőnktől. Leningrádi tartózkodásunk­nak alighanem az volt a leg­ádázabb napja, amikor hava­zással kergetett kifelé bennün­ket az északi szél a Péter-Pál erődből. Mint mindenütt, ahol csak megfordultunk, itt is nem­zetközi volt a társaság. Voltak itt oroszok, voltak a Szovjet­unió más tájairól, aztán finnek, svédek, lengyelek, németek, csehek, jugoszlávok, franciák, még amerikaiak is rajtunk kí­vül. Jól kellett tehát tartani a lépést, mert az volt közösen jogerőre emelt regulánk, hogy 15 percnél tovább senlcire, se­hol nem várunk. Aki lemarad, taxival és saját költségén kell, hogy hazajöjjön a szállodába. Sietve kapkodtuk most is * lábunkat a buszok irányába, de egyszer csak megállt a serény menet, melynek élén Miska bá­csi haladt szokás szerint. De Miska bácsi állt, szempillantá­sig kőszoborként, födetlen fő­vel. Amint felfogta, hogy a sze­me nem káprázik, vadul hado­nászni kezdett a sapkájával. — Odanézzetek! Az annyin­kat, oda nézzetek! Szót fogadtunk. Három húsz év körüli legény úszkált nagy vidoran a Néva jeges vizében, a negyedik pedig komótosan ott vetkőzött az erőd falánál, hogy kövesse társait. A fiúk elég messze voltak, de ha netán hallották is a bábeli nyelvzavart — amit fürdőzésük látványa váltott ki a nemzet­közi nézőközönségből — nem zavartatták magukat. Majd elfújt bennünket a szél, de senki sem mozdult jó dara­big. Volt aki azt állította, hogy „ezt még nézni is rossz”, de te­kintetét le nem tudta venni a fiúkról. „Biztosan fogadásból fiÍródnék ilyenkor” vélték töb­ben, mire az eddig néma szem­lélők is vad fogadkozásba kezd­tek, hogy még a lábuk ujját se dugnák a Névába, kínálna ne­kik bárki bármi drága dolgot. Miska bácsi arra fogadott vol­na a netán vállalkozóval, hogy a fiúknak tüdőgyulladásuk lesz, mert nem igaz, hogy ezt a no­vember végi fürdőzést baj nél­kül megússzák. Idegenvezetőnk csillapította le a felborzolt kedélyeket, ami­kor kifogytunk végre a szóból. Elmondta, hogy egészen hét­köznapi dolgot látunk, mert hagyományos a Néróban való téli fürdőzés. Különben pedig ne féltsük a fiúkat, mert a víz sokkal melegebb, mint a kinti hőmérséklet, így kutya, bajuk sem lesz. — Nekik nem, csak nekem — szólalt meg Miska bácsi hatal­mas tüsszentéssel szerezve hi­telt baljós szavainak. Azon a napon jártunk a Pa­lota téren. amit Leningrád szi­vének neveznek, azon a napon arm-t/i mindent láttunk, hogy végiggondolni is fárasztó volt este. A vacsoránál és másnap a reggelinél mégis a Néva jég­táblái közötti fürdőzőkről esett a legtöbb szó. Csuklottak-e vajon az emle­getéstől? Egyáltalán észrevet­ték-e izgatott közönségüket, ide-oda taszigálra útjukból a part felé igyekvő jégtáblákat? Mit tagadjam, sokáig foglal­koztatott a lúdbőröztetó folyó­parti jelenet. Később, már itt­hon, azon tűnődtem hosszan is sokat, hogy szovjet földön a szenzációk is másfélék, mint nálunk. Ha pl. itthon valaki — ismert vagy kevésbé ismert sportember — átússza a jeges Dunát, emberek százat tolonga­nak a pesti és budai parton. „Éljen, éljen, éljen!" Ünnepel­jük a bátor és kemény legényt, aki ilyen szenzációval szolgált. Az eseményről természetesen nem marad le a sajtó, a rádió, a filmhíradó sem. Napokon át lelkendezünk, méltatva a rend­kívüli eseményt. Lám, Lenin­grádban a külföldieken kívül senki másnak nem tűnt föl az az úszkáló négy fiú, mert „csak” egészséget, akaratot ed­ző, egyúttal ősi hagyománynak áldoztak. Férfimódon. Egyébként, rengeteg ilyen ro- konszenvet és tiszteletet éb­resztő „csak” került az utunk­ba. Már ezekért is megérte olyan sok ezer kilométert utaz­nunk. LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents