Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
k Vizsgák után, vizsgák előtt R honismeret útja Item ls olyan régen még ott toporogtak a folyosókon, izgulva várták, hogy vizsgázni hívják őket, az asztalra kirakott tételekből húzzanak és a kérdésekre, tőlük telhetőén, a legjobban válaszoljanak. Ugyanolyan lámpalázasak voltak, Piint a nappali vizsgázók. Pedig ők dolgozó emberek, akik faupkájuk végzése mellett tanulnak. r Potignácz János, a Bartina Jftruház üzletvezető-helyettese A Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola végzős íiallgiatója, — Eredeti szakmám hentes és mészáros. Szegedről kerültem Szekszárdra, 1971. óta dolgozom jelenlegi munkahelyemen. Munkatársaimtól kaptam kedvet a tanuláshoz. Alapjában véve izgulós természetű vagyok. Többek között ez abból is adódik, hogy a vizsgákra nem tudok tökéletesen felkészülni. ’ majd a műtőstanfolyamot. Szakmát szereztem, s most maradék szabad időmben gimnáziumba járok. Nem azért tanulok, hogy más munkakörbe kerüljek, vagy a gyerekeimnek segítsek. Úgy érzem, az elsajátított tananyagból magam épülök. Sokkal tudatosabban olvasok, figyelek a körülöttem zajló világra, mint annak előtte. Például, a mindennapi munkámban hasznát látom annak, hogy a gimnáziumban kémiát tanulok, hiszen többféle gyógyszerrel dolgozunk. — Nem hoz túl nagy áldozatot? — Mi okoz nehézséget a tanulásban? —• Humán érdeklődésű ember vagyok. Ezért a matematika számomra a legnehezebb tantárgy. Szerencse, hogy feleségem segítségére mindig számíthatok. Hetente egy napot szánok a tanulásra. A decemberi vizsgákra már a hónap elejétől készültem, igyekeztem minden este tanulni. A félévi vizsgák után, amikre februárban kerül sor, megkönnyebbülök egy kicsit. Erőt gyűjtök az érettségire való felkészüléshez. Ez lesz igazi próbatétel, jobban félek tőle, mint az osztályvizsgáktól. Eredményes érettségi vizsgatétel után a vállalat a Végzős dolgozókat 2000 forinttal megjutalmazza. Amikor jelentkeztem, erről nem tudtam. Úgy gondoltam az iskola elvégzése után tágul a látóköröm, szakmailag is többét fogok tudni. o Bauer Jánosné műtősnő a Garay Gimnázium negyedik osztályba jár. A fehér köpenyes, szőke asszony először szabadkozik, majd készségesen beszél magáról; — Én is úgy nőttem fel, mint a legtöbb korombeli lány. Hatan voltunk testvérek, a szüleim azt tartották: a lány ne tanuljon, mert úgyis férjhez megy és eltartja az ura. Hiányzott a munka, dolgozni kezdtem és tanultam. Először az ápolónőképzőt végeztem el, — Nem érzem áldozatvállalásnak, hogy iskolába járok. Az időmmel úgy gazdálkodom, hogy maradjon elég tanulásra, jusson idő egy-egy könyvre is. Az éjszakáimból lopom el az időt és a baráti körömtől. Néha jó lenne beszélgetni, kézimunkázni, de majd a vizsgák után. Most már a környezetem is tudomásul veszi, hogy iskolába járok. Eleinte nehezen értették meg. Úgy tudok a legjobban tanulni, ha nem zavar senki, mert a tananyagot nem elég elolvasni, mint valami regényt. Meg kell érteni, rendszerezni. Mindig közösségben dolgoztam, éltem. Hamar megtanultam, hogy bármit csinálok, azt a „magam bőrére” teszem. Tíz éve egyedül nevelem a gyerekeimet Odahaza kialakult a munka- megosztás. ök segítenek a házimunkák elvégzésében és nagyon bíznak bennem. Mégsem vagyok megelégedve. Azoknak könnyebb a vizsgákra felkészülni, akik előzőleg is iskolába jártak vagy a szakmunkásképző után folytatják tanulmányaikat — Hogyan tovább? — Jelenleg két vizsga között élek. Úgy gondoltam, hogy az érettségi után elvégezhetném még a marxizmus*— leninizmus esti egyetem általános tagozatát Szeretnék többet olvasni is, kikapcsolódni. A harmadik osztályig már eljutottam, sok mindent megtanultam, amit olvasással nem sikerült volna. o Farkas Gyula a BHG szekszárdi gyárában meós, a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában tanul. — Napjainkban legalább középiskolai végzettség kell az átlagembernek is — mondja. A régi vasipari vállalathoz 1972-ben került, az iskolába is akkor iratkozott be. Az első évet kilencvennyolcán kezdték, negyedikre a három osztályból harmincán maradtak. — Nehéz felnőtt fejjel tanulni? — Hát, nem könnyű. Ritkán fordul elő, hogy nem jelenek meg órán. Igaz, nem kőtelező a részvétel, de sokat'számít az előadás a felkészülésben. — Nagyon ideges vizsgák előtt? — Nyugodt természetű vagyok. Csak addig van vizsgadrukkom, míg a bizottság elé Jjerülök. Ha az ember rendszeresen készül, akkor nem kell izgulnia. Mikor kezemben van a tétel, megnyugszom. Nagyon kellemetlen lenne úgy odamenni, hogy nem tudom az anyagot — Tervei? — Annyira megszoktam már a tanulást, hogy furcsa lenne, ha nem járnék iskolába. Benne élek a felkészülés lendületében. Sikeres érettségi után szeretnék főiskolára jelentkezni. Számomra a tanulás hasznos időtöltés, a család pedig biztosítja a hozzá szükséges nyugalmat. Egy iskolába járok a feleségemmel, aki most elsős. A tanuláshoz tőlem kapott kedvet, neki már köny- nyebb lesz, mert tudok segíteni. Szekszárd középfokú iskoláiban az 1975—76-os tanévben levelező tagozaton 1394 felnőtt kezdte meg tanulmányait. Ez a szám év közben változik, sokan vannak — különösen első osztályosok —, okik a vizsgákon lemorzsolódnak. Olyan „diákokkal” beszélgettünk, akik elsősorban nem anyagi előnyökért, más munkakörért, hanem önmaguk épüléséért, a több tudásért tanulnak, VERESS ÉVA Gyógyszertár Pakson Régóta foglalkoztatja a paksi közvéleményt, hogy mikor készül el végre a járási rendelőintézet melletti gyógyszer- tár, aminek építését még 1972. áprilisában elkezdte a tanács költségvetési üzeme. A gyógyszertár egy tizenkét lakásos ház földszintjén helyezkedik eL A lakásokat tavaly márciusban már átadták, a lakók be is költöztek. A gyógyszertár megnyitása viszont azóta is húzódik, pedig már átadták az épület gyógyszertári részét is. Néhány bútor, így a kiszolgáló társasztal és néhány szekrény hiányzik ahhoz, hogy az új gyógyszertár megnyílhasson. A bútorokat készítő Paksi Körzeti Építőipari Vállalat márciusra ígéri a hiányzó berendezési tárgyak szállítását... A ttiiínflPlV lakóhely történetének megismerése, az itt éli dllrUÜCIj, elődök sorsának, szokásainak kutatása, a néprajz, az anyanyelv és a nyelvjárások ápolása, a munkás- mozgalmi hagyományok felderítése, a műemlékvédelem, természeti kincseink, értékeink megóvása — mindez sok évtizedes, nem egy esetben évszázados múltra tekint vissza. Szervezett formában azonban, a Hazafias Népfront keretein belül, 15 éve vált a hon-megismerés gazdag tömegmozgalommá. S az évforduló egyben alkalom is arra, hogy a honismeret művelői, irányítói számot adjanak áz eddig végzett munkáról, szóljanak a tennivalókról. E célból hívták össze december második felében Kecskemétre, országos honismereti konferenciára a mozgalom képviselőit. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a mozgalom különböző akcióival, folyamatos tevékenységével alkalmas; arra, hogy mind nagyobb tömegeket vonjon be a közművelődésbe. A helytörténeti és krónikaíró csoportok, a munkásmozgalmi, a néprajzi, a földrajzi és egyéb feltáró és gyűjtő kollektívák, a múzeum- és várbarátkörök, a természet- és műemlékvédelmi bizottságok fontos szerepet töltenek be a szocialista hazafiasságra nevelésben. A lt!fl7'a!ftf!I akkor is figyelmet érdemelne, ha csupán re- llf U£. diliül gi, népi, nemzeti értékeink feltárásán, megőrzésén fáradozna. Ennél azonban sokkal többet tesz. Részt vesz például a helyes történelemszemlélet kialakításában, hiszen a szabadságharcos forradalmi múlt és a dolgozó osztályok sok százados teremtő, alkotó munkája még nem forrt össze mindannyiunk gondolkodásában. Ugyanígy sok még a teendő a nemzet és a haza, a szocialista hazafiság megismerésében, megértésében. Ezen is munkálkodik e mozgalom, amelyben a munkásmozgalmi, üzemtörténeti csoportoknak mostanában szép szerep jutott. Sok száz aktivista írja a községek, települések krónikáját, tudósít az üzemek, termelőszövetkezetek, a szocialista brigádok mindennapjairól. Ez is a honismereti mozgalom fontos része. Fontos, hogy e munkák eredménye mind szélesebb körben ismertté váljék. Publikációkban, kiállításokon, előadássorozatokon érdemes népszerűsíteni, az iskolai oktatásban is érdemes lenne gyakrabban szólni róla. A diákok országjárását is fel lehetne használni arra, hogy ismereteik, látókörük bővítésén túlmenően, minél több fiatal kedvet kapjon az országot gazdagító mozgalomban való részvételre. Az évforduló alkalmából azonban szólni kell arról is, hogy a Hazafias Népfront irányító, szervező munkája önmagában, a legjobb szándék ellenére is, kevés a sikeres továbbfejlődéshez. A tanácsi szervezésben működő közművelődési intézmények, tudományos intézetek, társulatok, a múzeumok, az egyetemek támogatása nélkülözhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a mozgalom olyan értékeket hoz a ma embere elé, amelyekhez csak értő kézzel szabad nyúlni, olyan feladatokra vállalkozik, amelyeknek teljességéhez elengedhetetlen a szakértői, módszertani segítség. És arról is szólni kell, hogy a közkincsels bemutatásához hajlékra, megfelelő keretekre is szükség van. Van már arra példa, hogy múzeumok, könyvtárak, levéltárak szakmailag segítik az önkéntes kutatókat, s van arra is, hogy a községi művelődési otthon termet ad az eredmények be-, mutatására. Cfinffiç hogy a nemzeti értékeinket gyarapító honismereti rUlllUdj mozgalom tovább erősödjék, mindinkább része le», gyen!közművelődésünknek. Hivatását csak így töltheti be. ERDÉLYI GYÖRGY Tanácsi dolgozók továbbképzése Legfelső főkön kormányhatározat írja elő a tanácsi tisztviselők kötelező végzettségét A rendelkezés meghatározza az állami iskolai végzettségi fokot. a szakképesítést, ezen felül meg kell lennie a politikai képzettségnek is. A közigazgatás politikai munka. A tanácstörvény érvénybe lépése óta előtérbe került a politikai képzés, de a szakmai tudásnak is lépést kell tartania a nagyobb tanácsi önállóság megkövetelte tennivalókkal. A községi ügyintéző számára kötelező az egységes községi szakvizsga, az elmúlt évben hosszú előkészítés után száz- negyvenhárman tették le a vizsgát. Február végén és március elején lesznek az idei vizsgák, körülbelül ötven-öt- venöt nagyközségi és községi dolgozó szerzi meg szakképesítését. A magasabb szintű, városi, járási és megyei tanács apparátusban dolgozók számára általános államigazgatási ismeretekből volt szakvizsga az elmúlt év szeptemberében. Hatvanhétén szerezték meg képesítésüket. Az őszi vizsgákra már szervezi a tanács a tanfolyamot. A községi ügyintézőknek legalább középfokú állami iskolai végzettséggel kellene rendelkezniük. A magasabb szintű tanácsokon pedig felsőfokú képzettség a kívánatos. A községekben dolgozó ügyintézők nyolcvanöt százaléka rendelkezik középiskolai vagy ennél magasabb szintű bizonyítvánnyal. Ezen belül a nagyközségi tanácsoknál még magár ibb az arány. A két városban a tisztségviselőknek csak 34 százaléka rendelkezik felsőfokú képzettséggel. A járási hivatalokban a vezetői és ügyintézői állományban lévő dolgozók több mint 37 százalékának van felsőfokú képesítése, legmagasabb a paksi járási hivatal dolgozóinak az ötven százaléka, és legalacsonyabb megint csak a szekszárdi járásé, alig 32 százalékkal. A százalékok felsorolása nélkül is magától értetődő, hogy a megyei tanács apparátusában a legtöbb a főiskolát, egyetemet végzett szakember. Legmagasabb szakmai képzettséget nyújt á tanácsakadémia, A megyében két kihelyezett tagozat működik. A speciális I-es elnevezésű tagozaton jelenleg negyvennégyen, a II-esen negyvenhaton tanulnak. Hogy mennyire szükséges és hasznos volt az akadémia kihelyezése, az is bizonyítja, hogy mindkét tagozaton szinte teljes egészében nők tanulnak. Együttműködési szerződést kötött a megyei tanács a Bonyhádi Közgazdasági Szak- középiskolával. Itt államigazgatási szák is működik. Az iskola közreműködésével kívánják megoldani a további káderfejlesztési terveket. Az eddig végzett 19 tanuló közül tizenöten már az államigazgatásban helyezkedtek el. A tanácsi továbbképzés folyamatos munka abban az értelemben is, hogy az újonnan belépőknek el kell végezniök a szak- tanfolyamokat. A most kialakított gyak orn okrendszer is ezt a célt szolgálja, amennyiben a szaktanfolyam elvégzéséig a jelölt gyakornokként dolgozik, s csak aztán véglegesítik,
