Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
Kísértet Tamásiban Ezer férfihelyes tehenészeti telep Beszélgetés a főállattenyésztővel r" '„A megbízó továbbra is fenntartja azt az igényét, hogy az VSA-baii tapasztaltak alapján, a létesítmények kialakításiban a jelenlegi gyakorlattól eltérően, maximálisan egyszerű, de nem primitív, viszonylag olcsóbb megoldásokra kell törekednünk. Tekintettel arra, hogy a telepet újszerű megoldássaal tervezzük. — a kísérleti jellegénél fogva — a jelenlegi normatíváktól és az általános előírásoktól el kell térnünk" Az idézet abból az „Emlékeztető”-bői való, melyet múlt év októberében kaptak meg mindazok, akik a Tamás; Állami Gazdaságban építendő ezer férőhelyes tehenészeti telep tervezésében, építésében részt vesznek. Horváth Józseffel, a gazdaság főállattenyésztőjével beszélgettünk az új állattenyésztési telepről. — Jelenleg milyen « szarvasmarha-állomány ősz. szetétele, tenyésztési módja az állami gazdaságban? — Kereken ezer tehenet tartunk; ebből ötszáz magyartarka és kosztromai keresztezés, a több; mind tiszta magyartarka. Az állatok négy helyen, két kerületben vannak elhelyezve. Az új telep benépesítésére már most készülünk: a holsteinfriz fajtát keresztezzük a magyartarkával és a kosztromaival — ebből nyolcszáz üszőt állítunk majd be. A gazdaság tejtermelésre rendelkezik be, s ezért választottuk a jól tejelő holsteinfriz fajtát. Az első keresztezett borjak most születnek, az új telepre ezek kerülnek, a melléjük még négyszáz tiszta vérű holsteinfriz üszőt vásárolunk külföldről. Az ezer férőhely a termelő tehenekre vonatkozik; ezentúl kétszáz tehén áll még szárazon. A jelenleg; állomány tejtermelési átlaga 3000 liter, a legalacsonyabb 2800 liter volt — Van-e hasonló típusú telep az országban, mint aminek az építését tervezik? — Nincs. Ez lenne az első. Az épülő, vagy már megépült telepeken egy férőhely ára na. gyón magas: 60—80 ezer forint. Ezt kigazdálkodni nemigen lehet. Az előzetes tervek szerint nálunk egy férőhely 30 ezer forintba kerül. — Nem félnek egy 34 milliós kísérletbe belevágni? — A jelenlegi színvonalon és technológiával szarvasmarhát tenyészteni nem lehet. A régi uradalmi épületekben a fejésen kívül gépesíteni semmit sem tudunk, a takarmányozás, a trágyázás kézzel történik. s a munkaerő is mind kevesebb. Ahhoz, hogy előbbre tudjunk lépni, valamennyi munkafolyamatot gépesíteni kell. Úgy ítéljük meg, hogy az új a réginél minden tekintetben csak jobb lehet. — Ml a véleménye # tér* vekről? — Elfogadhatónak, jónak tartom. Ennek ellenére van* nak kifogásaim. Többek között az, hogy az istállóban nem lehet takarmányozni. A jelenlegi időjárási viszonyokat alapul véve. nincs ok aggodalomra. de ha keményebb tél köszönt be, a szabadban való etetés nem biztos, hogy jó lesz; a jászlakat nem lehet lefedni. Csapadékos, hideg időjárás esetén előfordulhat, hogy jégkristályok takarják a takarmányt, s ezt az állatok nem szívesen eszik meg. Aztán. Nem értek teljesen egyet azzal, hogy a halszálkás fejőház mellett döntöttünk. Ahol naponta ezer tehenet kell kifejni, ez a megoldás szűk lesz, hisz állandóan fejni kell, s tovább is tart a fejés. Én a karusszel-rendszer híve vagyok, ez viszont gyakran meghibásodik. De a vemhes!- tés sem lesz zavartalan. Ahol ezerkétszáz tehén szabad állásban van. ott nehéz megfigyelni, hogy melyik tehenet kell vemhesíteni. örök igazság: _ tej csak ott van, ahol borjú is van, ha pedig nincs szaporulat, visszaesik a tejtermelés. Az, hogy ezt a problémát megnyugtató módon hogyan tudjuk rendezni, egyelőre még bizonytalan. — A tervkészítés során javasolt-e módosítást? — A kifogásaimat elmondtam. de semmiben sem egyedül én döntöttem, hanem a megbeszéléseken részt vevő szakember-kollektíva. A vélemények összesítéséből született a terv, melynek alapján a második félévben elkezdjük az építkezést. — Az elképzelés mellé még sok minden kell: pénz, munkaerő, szaktudás, takarmány. .. — A szükséges pénzösszeg a gazdaság fejlesztési alapjából, s — tudomásom szerint — az ötven százalékos állami támogatásból kerül ki. A meglévő munkaerőt igyekszünk megtartani, szeretnénk magasabb színvonalra emelni a fejő szakmunkások szakképzettségét, rajtuk kívül szükség van még karbantartókra, gépkezelőkre, villanyszerelőkre. Az új telepen a hagyományos téli, nyár; takarmányozási rendszer megszűnik, egész évben egységesen takarmányozunk szénával, abrakkal és silóval. A telep egész berendezése kizárja a legeltetést. Magyarországon nálunk elsőként 25 négyzet- méter kifutó jut egy-egy állatra — így a mozgásuk biztosított. A silót, a lucemaszé- nát, az abrakot helyben termeljük meg. semmiféle külföldi takarmányt nem etetünk, A gazdaság termelési szerkó, zete az 1200 tehén takarmányozását elbírja — az ipari takarmányon kívül semmit sem kell másutt megvásárolni. mindent magunk állítunk elő. ~ A tejtermelés növelése népgazdasági érdek. A szakemberek a holsteinfrizzeí kapcsolatban óvatosságra intenek: ez a fajta a hűvös, csapadékos klímaövezetben honos. Sokan úgy vélik: céltudatos tenyésztéssel, a tartási ,takarmányozási viszonyok javításával a nálunk hagyományos magyartarka fajtához kellene visszatérni... — Ha a tejtermelést fokoz* n; akarjuk, akkor semmiképpen sem a magyartarkához kell visszanyúlnunk. Kiváló kettős hasznosítású fajta, de tejtermelésre nem alkalmas. Azok a gazdaságok, akik tejtermelésre kötelezték el magukat, a holsteinfrizt választják, mert a tejtermelő ; képessége magas. Azt persze, hogy mennyi tejre számíthatunk, előre megmondani nem lehet, mert az országban még nincs tapasztalat arra, hogy tnire képes a nálunk betelepítésre kerülő állomány. Az idő dönti el, hogy beválik-e, vagy sem.* Ennek ellenére, nem félek attól, hogy valaha is vád ér bennünket. mert ezzel a fajtával kísérleteztünk. (dvm) Decs A íanyavilág halála Nem kényszer, hanem önfelszámolás Nehéz megérteni, ha valaki nosztalgiával tekint az egykori tanyavilágra. Skanzent csinálni éppenséggel lehet — ahol indokolt —, mesterségesen ragaszkodni a múlthoz azonban teljesen felesleges, sőt káros is lenne, ha valaki ragaszkodnék hozzá. Ebben summázható a beszélgetés lényege, amelyet Kovács Sándor decsi tanácselnökkel folytatunk, aki rendkívül óvatosan fogalmaz, mert senkit sem akar bántani, ellenben kénytelen előmozdítani a fejlődést — nevezhetjük éppenséggel urbanizációnak is —, ami szíve szerint való. Dűlőnevekké kopnak... Tolna megyében a decsi határra volt a legjellemzőbb a íanyavilág, itteni szóval a „szállások”. Cserenc, Bogra, Alföldszállás, Gyöngyösoldal — nemcsak a helybéliek, de általában a Tolna megyeiek előtt is ismert nevek. Egy-egy településcsoportot jeleztek — valaha. Ma hovatovább már dűlőnevekké kopnak, mert lakosságuk eltűnőben, sőt nagyrészt el is tűnt. Felszippantotta a község, önmagát számolja fel a tanyavilág. Azt mondja Kovács Sándor: — Cserencre épített a téesz egy kövesutat, szükségük van rá. A lakosságnak ez már nem számít, mert nincs lakosság. Bográn és környékén lakik még vagy tizenöt család szétszórtan. Alföldszállás fölszívódott, szanaszét még hét-nyolc ház található, amelyet laknak. Most engedjünk meg egy kitérőt. Az 1970-es népszámlálási adatok szerint a decsi lakosság 17 százaléka lakott külterületen. Akkor, amikor az ösz- szes lélekszám valamivé! több mint négy és fél ezer volt. A tizenhét százalék tehát nem kis szám. Ebből a továbbiak jobb (megértése érdekében le kell vonni a szőlőhegy lakosságát, amely marad, hiszen a körülmények ott olyanok, hogy megszűnését semmi sem indokolja. Ez jelenleg öt ven család, ami hárommal szorozva mintegy százötven embert jelent Egy család a Gyöngyüsoldaíon A legteljesebben megszűnt tanyaközpont GyöngyösoldaL Egykor beás cigányok lakták, mára mindösszesen egy család maradt. Ez az egy család még putriban él. A decsi tanyavilágban ma 54 család található, szétszórtan. Itt — figyelmeztet a tanácselnök — ne szorozzunk hárommal, mert zömmel egyedülálló emberek, idős házaspárok, gyerek nélkül. ők már nem tudnak szakítani a régi életformával, meg olyanok is akadnak, akik nem is akarnak. Utólagosan elnézést kérek Kovács Sándortól, hogy hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozok egy adatot: két olyan család is található tanyán, amely semminemű állatot, még csirkét sem tart Ez a másik véglet. Az ötvenes években nem kis gondot jelentett a tanácsnak a külterületek fejlesztése, iskolákat létesíteni itt is, ott Is, valamiféle művelődési lehetőséget teremteni, nem is szólva a nélkülözhetetlen, mindennapi fogyasztási javak biztosításáról. Tettek is érte. Megvolt az eredménve. mert — noha a tanácselnök ma annak örül, hogy Gvöngyösoldal megszűnt település lenni — megelégedetten emlékezik: — 1955—58-ban építettünk Itt Iskolát. Akkor 55 analfabéta cigány ffverek lakott a településen Valamennyien megtanultak frni-olvasnl. De mostanra fölöslegessé vált az Iskola. S amikor ezután a már fölöslegessé vált középületek sorsa kerül szóba, nem is sokat lehet mondani. Van amelyiket raktárnak használja a szövetkezet, van amelyikből vadászház lett, van amelyiket nem érdemes lebontani, mert nagyobb a költség, mint a várható eredmény. A házakra nagyjából ugyanez vonatkozik. Múlik, sőt hovatovább elmúlt a decsi tanyavilág. Nem a semmibe azonban, hanem falusiakká váltak a szállásiak. Az elmúlt őt év alatt 183 lakás épült a községben, zömmel a beköltözőitek számára. Az idénre létrejött egy ifjúsági lakásépítő szövetkezet, húsz lakás építését tervezik. Mindebbe belelátszott és belejátszik a támogatások, segélyek sokasága. A beszélgetés egy egészen más vonatkozása kapcsán kénytelen így fogalmazni a decsi tanácselnök: — Nem kell a kertes ház a fiataloknak, ők már „városi” lakásba akarnak költözni. Belső kényszer így aztán már emeletes ház is akad Decsen. A szinte már múltá lett szállásvilágról befejezésül még annyit mondiunk el, a kényszer ami eltüntette, belső kényszer volt, belülről fakadt. Aki maradni akar, maradhat, de romantikus nosztalgiát ne keltsen ez senkiben. Az egvkor volt paraszti világ talán lő volt az akkoriaknak, a maiaknak semmi esetre sem az. Villany, kövesút, televízió, bolt, fürdőszoba, művelődési ház. mozi. könyvtár, kocsma, já'da, szóváltás a szomszéddal. Ezzel szemben : tanya ... Aki tudja, tudia. Aki meg nem, az ne sirassa. LETENYEI GYÖRGY Csavarok Dombóvárról Üzemszerűen folyik a termelés a Csavaripari Vállalat dombóvári gyárában. Ebben az esztendőben a 42 ezer négyzetméteres alapterületen elhelyezkedő üzemben 360 millió facsavart és 140 millió szegecset készítenek. A speciális célgépek mellett fiatalok dolgoznak, a gyárban az átlagéletkor harminc év* Fotó: Szepesi
