Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

Apuka hiányzik a képről

Iskilafogészat

1975-ben

Ök is család, csak éppen nem készül róluk sohasem családi kép. Anyuka nem akar elmenni a fényképészhez, hátha találkozik más, „normális” családokkal, és nem akarja kiakasztani kettőjük mosolygós fotóját sem, mert csak az jutna eskükbe róla, hogy erről a képről hiányzik valaki. Az apu ka, aki kilépett a család életéből, még mielőtt a család létrejött volna.

LU

Idézet egy levélből:

„Telnek-múlnak az évek, és az én helyzetem egyre re• ménytelenebb. Egyszer-kétszer azt hittem ,rátaláltam valakire, aztán semmi. Abba már beletörődtem, hogy nekem nem lesz férjem, de azt nem tudom elhinni, hogy gyerekem sem lesz. A kolléganőim kisbabáiért is majd megőrülök. Mit csináljak? Apróhirdetéssel én is találnék valakit, de ettől a megoldástól irtózom. Ha nem lenne anyám és Róza mama, szülnék egy gyereket, magamnak. Persze sosem lennék ehhez elég bátor.. .*

A levélíró huszonhat éves ta. nítönő. Azok közé 'tartozik, akikből manápság egyre több van: magányos nő, aki túlnyomórészt asszonyok között dől-: gozik és kevés lehetősége van rá, hogy megismerkedjék független,. korban is hozzáillő férfival. No és a megismerkedés önmagában még édeskevés. Ezek között a magányos, asz- szonykorba lépett lányok között gyakorta kerül szóba a gyermekszülés, gyermekvállalás. Az anyaság utáni vágy nem a férjesek előjoga.

Mindenáron férjhez menni a gyermek kedvéért, vagy vállal, ni egyedül...?

0,

V. Margit huszonkilenc éves, alacsony, fekete nő. Az ő sprsa kedvezőbben alakult, mint a tanítónőé, ugyanis kilenc éve rátalált az „Igazira”. Viszontagságos szerelem következett, mivel az Igazinak felesége és gyerekei voltak. Mikor aztán a férfi elvált, a boldogság beteljesedett — igaz, csak úgy- ahogy. Mert együttéltek, de a férfi nem kívánt újabb házasságot, sem újabb gyereket. Az idő telt-múlt. V. Margit arcán megjelentek az első ráncok, fejében pedig megszületett az elhatározás. Öthónapos terhes volt, amikor bejelentette állapotát élettársának. Békés tárgyalás: a férfi ezek után sem nősül, a kisbaba négy hónap múlva születik.

Különköltöztek.

A faluban, ahol V. Margit fontos állást tölt be, nem maradt szó nélkül már az együttélésük sem, hát még most a kis jövevény híre !

Azt már a falusi közénkorosz- tály is tudomásul veszi, ha egy lány me^szakíttatjo a terhességét — ha megtartja, azt még nem.

V, Margjtot közvetlen munkatársai és a község vezetői jól ismerik, és aki jól ismeri, az segíti. Ök ugyanis tudták róla, hogy tisztességes ember, aki amilyen jól végzi a munkáját, olyan jó anya lesz.

Igaz, leányanya.

' 0

Klára asszony városban él, szép kisfia másfél éves. Amikor sétáltatja, sokan — idegenek — azt hiszik, fiatal nagymama. Igaz, csak harmincnyolc éves, de megviselt arca többnek mutatja.

* Hogyan született Ferike?

Klára fiatalon ment férjhez, rövid házásság után elvált. Ezután csak a munkának élt és öreg szülei gondos ápolásának. A szülők néhány éve meghaltak, á. komoly csoportvezető asszony pedig egy üdülés alkalmával megismerkedett Ferencijei. Ferenc! semmit sem ígért (és ha ígért is volna — később kiderült: nős, családos) és amikor Klára asszony értesítette, terhes, „mosta kezeit”, nem emlékezett semmire, nem vállalt semmit.

Klára asszonyban csatát vívott a félelem, a szégyenkezés és az öröm, hogy neki is lesz gyermeke. Utóbbi győzött.

A kisfiú szép és vidám gyermek, Klára asszony viszont lemondott a csoportvezetésről, egykori barátnőit kerüli, rokonaival megszakította a levelezést — áüandóan menekül, tulajdon előítéletei elől...

0

Két kezünkön megszámolhatjuk azokat a Tolna megyében élő nőket, akik felnőtt, érett fejjel, saját elhatározásukból és „előre megfontoltan” vállalják a leányanyaságot. Többségük rövid idő alatt kiheverte azokat a sebeket, ame. lyeket a környezet előítéleteinek tüskéi ejtettek önérzetén, kedélyén, és kárpótlást talál kisgyermekében.

Nem, nem maradéktalanul boldogok, ezt még annak sem lehet elhinni, aki elégedettnek látszik, annak sem, aki annak mondja magát. A természet — és a társadalom — rendje,

hogy az igazi családot apa, anya és a gyerekek együttese alkossa,. és még a legszeretőbb anyuka, a legodaadóbb nagyszülők, a legmegértőbb környezet sem pótolhatja a gyereknek az apját. .Erről azért is beszélni kellett, mert sokan azt hihetik, az újság hasábjait arra használjuk, hogy apa nélküli családalapításra biztassuk a lányokat.

Figyelni a még meg sem született apró lény mozgolódását, lesni rezzenésnyi életjeleit, tervezgetni jövőjét, együtt- álmodni sorsáról, aztán együtt figyelni cseperedásét, értelme nyiladozását; csupa olyan öröm, ami akkor igazi, ha megosztható a másikkal.

De ezt tudja mindenki. Azok is, akik közeledve harmincadik évükhöz,, vagy éppen, túllépve rajta, egymaguk kialakította életükből mindennél jobban hiányolják a kisgyermeket-. Közülük ma még kevesen olyan bátrak, hogy vállalják,, mégis vállalják a gyermek kihordását, szülését, felnevelését — egyedül. Tisztelni kell az ő anyaságukat.

„Már elszántam magam, hogy felborítom egész eddigi életemet, elköltözöm a faluból, itthagyom a munkát, amit any. nyira megszerettem. Nem arra számítottam, ami történt: mindenki mc’lém állt. Az asszonyok rögtön arról kezdtek mesélni, hogy milyen öröm is egy kisbaba! Hamarosan lakást ka. pok, a főnököm pedig megígérte, hogy senki más nem kapja meg az én munkaterületemet, amíg a szülés után vissza nem jöhetek. A terhes^ gondozóban megkérdezték: kismama^ meggondolta? Én meg megkönnyebbülten bólogattam.”

VIRÁG F. Ê.

Pótmamák

ősszel a nők fórumán kezdődött az egész. A fiatal kismamák panaszkodtak, hogy kicsiny gyerekeik miatt nem tudnak iskolába, szórakozni járni. „Amíg gyerekeink el nem érik azt a kort, hogy egyedül hagyhatjuk otthon őket, mi szülők kimaradunk az iskolából, szórakozást, művelődést csak a tévé közvetítésével kapunk, bezárkózot- tak, szúklátókörűek leszünk” — mondta az egyik kismama.

A fórumon jelen volt Máté Júlia, a dombóvári Apáczai Csere János Egészségügyi Szakközéoiskola tanulója is- A következő KISZ-gyűlésen elmondta az itt hallottakat a társainak. Megbeszélés után született az ötletük: a pótmamaszolgálat. Persze az ötlettől a megvalósításig még hosszú út vezetett. A lányok felkeresték a városi KISZ-bi- zottságon Hetesi Jánosnét, akinek személyében lelkes „nagymamát” találtak ügyükhöz. Közben megnyerték a másik párhuzamos osztály KISZ-szervezetét is a szolgálat ellátására és a két osztályfőnök, Lehoczki Bála és Mesterházi Cs~' 'né' is megadott minden scg'L'^t.

Az ind'1 is nehéz volt. Hiába k* '-k. s-trs'désf október 1-től a KISZ bizottsággal

— munkát nem tudtak nekik biztosítani. (Ez idő tájt lapunkban is foglalkoztunk a dombóvári „Állástalan pótma- mák”-kal,) A város lakói idegenkedve az újtól — nem tudva, hogy a lányok akkor már két éve tanulták elméletben és gyakorlatban is a gyermekgondozást — nem foglalkoztatták őket. Azóta megváltozott a helyzet. Igény, egyre fokozódó igény van a városban segítségükre.

lemérhet« | «***£

nőtt a látogatók száma az irodalmi előadássorozaton, és az esti iskolákba az eddig rendszeresen hiányzók majdnem mindig ott vannak.

Ülünk az iskola modern bútorokkal berendezett klubjában. A lányok — a pótmamák — mesélnek. Arról, hogy lelkesen, odaadással végzik munkájukat nem kell beszélniük, az rá van írva az arcukra.

— Általában a KlSZ-blzott* Ságra jelentik be igényeiket és mi hetente átmegyünk ■ megkérdezni, hova kell menni, aztán aki pont ráér, az kimegy.

— Előfordult már, hogy úgy telefonáltak ide, az jöjjön, aki a múltkor volt

— Tegnap az utcán megismert az egyik kisfiú. Elengedte az édesanyja kezét és odaszaladt hozzám. Nagyon boldog voltam, mert éreztem, hogy van értelme a munkámnak és azt is, hogy ezt jól végeztem, mert a kisgyerek, aki egyszer látott, megismert és, hogy odaszaladt hozzám, az a szeretetének jele volt.

— A szaktanárok felkészítették a lányokat, mielőtt a pótmamaszolgálat elkezdődött. Elmondták, hogyan viselkedjenek, milyen esetekre számíthatnak, mit kell majd ten- niök,

— Szülői beleegyezést is

kellett szereznünk. Édesanyám először nehezen engedett. De amikor megtudta, hogy havi két-három alkalomról van szó és mindig ketten megyünk, szó nélkül aláírta az engedélyt. . •

— A múltkor az egyik kisgyerek hazavezetett bennünket A KISZ-bizottságon vettük át a mamájától, akinek nem volt ideje velünk hazamenni, mert sietett iskolába.

' A hároméves kisfiú mutatta

! nekünk az utat. ., . .

— Az én pótfiam kétszer sírt a megismerkedésünk napján. Az óvodába mentünk érte. Nem akart eljönni velünk. Azt mondta, hogy őérte jön majd az anyukája és csak ázzál megy haza. Alig tudtuk megvigasztalni. Otthon diafilmeket vetítettünk és megéltünk neki. Akkor "tört ki a

második sírás, amikor a szülök hazajöttek és mi elbúcsúztunk.

•

A tiszta, világos tanteremben minden fehér. A padsorok mellett kórházi ágyak, a tanári asztal mögötti polcon gyógyszeres szekrény, az asztalon sztetoszkóp. Az egész inkább kórterem, mint iskolai osztály jéllegű.

A kiságyban játékbaba. A tanár kezembe adja. Ahogy gyakorlatlan kézzel megfogom, a baba feje hátracsuklik,

— tátja ezeken, a babákon tanulják a lányok a kisgyermekekkel való bánást. Teljesen úgy viselkednek mint az igaziak. Lehet itatni, etetni őket, valamennyi végtagjuk mozgatható, a súlyuk is megegyezik az átlag kisgyerekével — mondja Lehoczki Béla.

Ahogy átveszi tőlem, látom úgy fogja meg, hogy egyik karjával feltámasztja a bab3 fejét, mintha „élő” babát fogna.

■ lányok I SÄ1'

• itt,' mintha valódi babákat ápolnának. A szolgálat során, amikor találkoznak a gyerekekkel a gyakorlatban is alkalmazhatják • az itt tanultakat. Ezzel pedig mindenki jó' jár. A -város is és a lányok is.

tamási János

M

ilyen volt 1975-ben- megyénkben az iskolafogászati ellátás? E kérdésünkre dr. Oszetzky Tibor megyei stomatológus főorvos adott választ

Az elmúlt évben 38 iskolafogász dolgozott a megyében^ A fogorvosok száma eggyel volt több 1974-hez viszonyítva. Jelenleg 2 betöltetlen állás van. Az iskolafogászok hetente egy alkalommal, egész napos rendelésen foglalkoznak; a gyerekekkel. A megyeszék-! helyen, Szekszárdon pedig na*1 pi háromórás iskolafogászati szakrendelés látja el az általános iskolásokat. Három évvel ezelőtt még Budapestre, vagy Pécsre kellett vinni a fogszá- bályozásra szoruló tanulókat, most az iskolafogászati ellátáa keretében Szekszárdon kap-, nak fogszabályozót. A vidéki gyerekeket is csak Szekszárd- ra kell behozni.

M

egyénkben régen megszűnt a vándor iskolafogászat. Helyette jól felszerelt fogorvosi rendelőben fogadják a gyerekeket. A fogorvosok egyébként éves munkaterv alapján látják el a körzetükbe tartozó általános iskolásokat. Minden évben minden gyereket legalább egyszer fogorvosi kezelésben részesítenek. Az általános iskolásokat iskolabuszok viszik el a rendelésre.

Mint hallottuk, évről évre emelkedik azoknak a közép- iskolásoknak a száma is, akik rendszeresen eljárnak fogászati szakrendelésekre. A jövőben szeretnék az iskolafogászati rendelésbe a szakmunkástanulókat is bevonni. 1975» ben 18 694 általános iskolást láttak el a fogorvosok és ami biztató; 1143 fogat . kellett kihúzniok. Jelentős előrehaladás történt a megelőző kezelésben is. Egyra többen mennek el akkor a fogorvoshoz, amikor még néni kell kihúzni a fogukat. Tavaly 10 660 fogat tömtek az iskolafogászok, a megelőzés azonban így ■ is mindössze 10 százalék változást mutat 1974-hez viszonyítva.A

z elmúlt években egyébként ismét emelkedett a fogszúvásodásoS megbetegedések 6záma, nemcsak a felnőttek, hanem az iskolások körében is. Ennek oka — a szakemberek megállapítása szerint — elsősorban az ivóvíz alacsony fluortartalma. A következő években a szocialista államok közÖ6 összefogással flourtartalmú gyermekfogpasztát és cukorkát hoznak forgalomba, aminek használata megakadályozza az iskolások fogszuvasodását,, illetve csökkenti a fogmegbetegedések számát.

— veress —'

1976. január 25;