Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

iz én esefekvésf pro^ramons *—■ - - _________ „ Egy nyelven beszéljünk...” Pártmunica és muiikásmíivelődés Mielőtt komolyra fordíta­nánk a szót, egy humoros — de jellemző — történettel fo­gad Zsigovits Ferenc, a Tolna megyei MEZŐGÉP Vállalat igazgatója: — Hallottam egy Tolna me­gyei pletykát. Az egyik gazda­sági egység vezetője, mikor január 2-án bement a mun­kahelyére, az igazgató név­táblája mellett egy kis gépelt cédulát talált, rajta a BUÉK és utána sok felkiáltójel..- Hát igen! Befejezték a negye­dik ötéves tervidőszakot és az 1976-tal kezdődő ötödik ötéves terv új, nagyobb követelmé­nyek elé állít bennünket. De nemcsak a gazdasági vezető­ket. Valamennyiünket. — Milyen alapról indul a ) MEZOGEP Vállalat, hogy sportnyelven szólva sikere­sen átvigye a magasabb kö- ■T vetelmények diktálta szin- V tét? — Hadd válaszoljak erre egyetlen, kicsit talán propa­gandaízű, mondattal: Válla­latunk a fennállása óta a leg­sikeresebb évet zárta 1975-ben. A tervezett termelési értéket mintegy százmillió forinttal teljesítettük túl. Bár tudom, hogy az ilyen méretű tervtúl- teljesítéseket általában kissé gyanakodva fogadják, de ese­tükben ez valóban annak kö­szönhető, hogy már az elmúlt években is egy kicsit a jövő normái szerint igyekeztünk dolgozni, tervezni, gondolkod­ni­— Minek köszönhetők ön I szerint ezek az eredmények? — Természetesen benne van az egész kollektíva munkája. Mégis három dolgot sze­retnék kiemelni. Az egyik, hogy 25 millió forintos nagy­ságrendű gazdaságtalan ter­mék gyártását szüntettük meg és helyükbe sikerült kialakí­tani egy új, modem, korszerű termékszerkezetet. Áttértünk és merem állítani, — európai színvonalon — öntözőberende­zések, valamint cukorrépa­betakarító gépek gyártására. Meghatározó volt még, hogy az elmúlt tervidőszakban a mintegy 100 millió forintos műszaki fejlesztést sikerült céltudatosan és a gazdaságos­ság feltételeit figyelembe véve a legmegfelelőbb módon a ter­melés szolgálatába állítani. A harmadik dolog — és anélkül, hogy ez sorrendiséget jelente­ne, — hallatlan tartalékokra tettünk szert a korszerű mun­kaszervezés révén. Elmondok egy példát is. Néhány évvel ezelőtt hétszer mozgattuk meg az öntözőberendezéseket sze­relés közben- Ez hetven-nyolc- van segédmunkást vett igény­be, és jó néhány száz munka­órát. „Sűrűsítettük” a techno­lógiai folyamatokat, így hét­nyolc főre csökkent az élő munka igénye, ugyanakkor a kapacitás a csövek gyártása során a percenkénti 1,7 fm-ről 8 fm-re nőtt — Ezek szerint az ön szá­mára 1976 és az azt követő évek nem jelentenek új fel­adatokat, új problémákat? — Feltétlenül. Hiszen az el­mondottakból az derül ki, hogy elkezdtünk már valamit de ez egyáltalán nem lezárt, befejezett folyamat. Tovább kell fejleszteni, korszerűsíteni pl. a termékstruktúránkat. Hogy miért? Tudomásul kell vennünk, hogy a belföldi piac igényei lassan telítődtek. Ah­hoz pedig, hogy öntözőberen­dezéseink, cukoarrépa-betakarí- tó gépeink elsőbbséget szerez­hessenek akár a tőkés, akár a harmadik világ országainak piacán, egyre korszerűbbé kell, hogy váljanak­— Milyen elképzeléseik ▼annak a külföldi piacok megszerzése érdekében, mit tehetnek ezért önök, a termelők? I — Egyszerű a dolog. Jobbat, olcsóbbat és gazdaságosabbat kell előállítanunk, mint má­sutt. Itt vannak pl. az öntöző- berendezéseink. Megfelelő szi­vattyúmotorok nélkül nem so­kat kereshetünk vele a piacon. Ezeket a szivattyúmotorokat jelenleg a Diósgyőri Gépgyár gyártja, enyhén szólva nem éppen, világszínvonalon. Ha si­kerülne egy korszerű licenc alapján ennek a gyártását összhangba hozni az öntöző- berendezésekkel, úgy érzem, nem okozna gondot az értéke­sítés. Egyszóval egy nem túl nagy munkaerő-igényű ipar- telepítés révén vállalatunk profilgazdává válhatna- És így már komplett, korszerű, egy­séges berendezéseket kínálhat­nánk a vevőnek. — Milyen egyéb irányú elképzelései vannak a jövő feladatait illetően? —- Említettem már, — és ezt nálunk már a tapasztalat is igazolta, hogv a jobb mun­kaszervezésben óriási lehető­ségek rejlenek. A múlt éves tervünket is állandó létszám- csökkenés mellett teljesítet­tük túl. Úgy tűnik, a munka­erő-csökkenés tovább fokozó­dik, de ez nem mehet a ter­melés növekedésének rovásá­ra. Itt vár nagy szerep a mun­kaszervezésre ... Jelenleg is 12 tudományos — ipari kutató — intézettel állunk szoros kap­csolatban, és vesszük igénybe rendszeresen munkájukat. Hisz a korszerű munkaszervezés ma már nem lehet esetleges, csak kidolgozott, tudományos felfogáson alapulhat. — Beszéltünk már termék- struktúráról, műszaki fejlesz­tésről, munkaszervezésről. Mindazokról a dolgokról, ame­lyeket az eddigieknél is sok­kalta komolyabban kell ven­ni a jövőben. De vajon, ezeket a terveket, elképzeléseket vég­re lehet-e hajtani pusztán az elmélet segítségével? Termé­szetesen nem. A beszélgetés elején említettem, hogy nem­csak a vezetők feladatai nőt­tek meg, ezek megoldásában feltétlen szükség van az egész kollektíva megértésére, jobb munkájára. I — Mi ennek ön szerint a leghasznosabb eszköze? — Az üzemi demokrácia- A jövőben nem csupán az anyaggal, energiával, a külön­böző gazdasági eszközökkel kell hatékonyan gazdálkod­nunk. Az elkövetkezendő fel­adatok megvalósításában dön­tő szerepe lesz annak, hogy hogyan sáfárkodunk a mun­kások bizalmával, aktív segítő­kész véleményével. Vagyis, hogyan sikerül képletesen szólva „korszerű energiafor­rásként” a termelés szolgála­tába állítani az üzemi demok­rácia nyújtotta lehetőségeket. Azt kérdezte az elején, hogy mi is az én cselekvési prog­ramon 1976-ban. Azt hiszem, a témánál vagyunk. Szeret­ném, ha az elkövetkezendő feladatok súlyát az egész kol­lektíva érezné, megértené ! Eb­ben persze nagy segítséget nyújthatnak a vállalat társa­dalmi és politikai szervei. A legfontosabb tehát, hogy egy nyelven beszéljünk..­— gyvgy — Ebéd a szomszéd megyéből ■ a Üzemi étkeztetés Várongon Á vártnál nagyobb az érdeklődés Amikor a várongi Petőfi Ter­melőszövetkezet vezetői elhatá­rozták: üzemi konyhát létesí­tenek. maguk sem hitték, hogy kezdeményezésüknek ilyen nagy lesz a sikere. Meg is álla­podtak: hogy meglegyen leg- alább a tizenötös létszám, a ve­zetők mind az üzemi kosztot fogyasztják majd, ezzel is pél­dát mutatnak. De erre a példamutatásra, ahogy ők elképzelték, nem volt szükség. Amint hire ment: lesz üzemi ebéd Várongon is, egyre többen jelentkeztek. Ma már ötvenen jegyeztették fel magukat a lis­tára: az üzemi ebédlőben kí­vánnak étkezni. Ha minden jól megy, akkor február elsejétől a tsz étkez­déjében 8,50 forintért ebédel­hetnek a tsz-tagok. A termelőszövetkezet nem létesít saját üzemi konyhát. Ez nem lenne kifizetődő. Először arra gondoltak, hogy a terüle­tükön lévő ÀFËSZ-szal kötnek szerződést. Az ÁFÉSZ vendég­lőjéből kívánták hozni az ebé­det a tsz-tagoknak. Ez a terv, sajnos kútba esett. Az ÁFÉSZ nem vállalta. A ve­zetőség ennek ellenére nem mondott le a tervről. A szomszéd megyében. So­mogybán, pontosabban So- mogyszilben, sőt Igáiban is tá­mogatókra találtak. Még nem döntötték el, hogy melyik köz­ségből hozzák az ebédet. Ezen még gondolkodnak. Az viszont biztos, hogy február elsején megkezdik az üzemi étkezte­tést. Lehet, hogy nem is ötven em. berrel. Ennél többel. Mert. mint a vezetők el­mondták: még csak a hire ter­jedt el és napról napra újabb tsz-tagok jelentkeznek... Várongon még újság az üze­mi étkezde. Egyre több olyan termelőszö­vetkezettel találkozni az or­szágban is, megyénkben is, ahol az üzemi étkeztetés meg­szokott, tsz-paraszti jog. Ter­mészetes, hogy az asszonyok is beülnek a termelőszövetkezet ebédlőjébe és főzés helyett csak mernek a tálból. így lesz ez ezentúl Várongon is. Ha jól főznek, bizonyára egy­re többen kívánják meg az üzemi kosztot a Petőfi Terme­lőszövetkezet tagjai közül. Sőt nemcsak megkívánják, de hi- Tesztelik ís, megkivántatják más termelőszövetkezetek tag­jaival is. Olyanokkal is, akik üzemi konyha híján még min­dig főznek. HOSSZÚ Távra szóló fel­adatokat ad a pártszervezet­nek a közművelődési pártha­tározat. S noha gazdasági, szervezeti teendőik is jócskán lesznek a következő hónapok­ban, ezek sem terelhetik él fi­gyelmüket a kulturális mun­káról. Érvényes ez az üzemi pártszervezetekre is, hiszen a közművelődés előterében álló munkásművelődés fejlesztése közvetlenül kapcsolódik tevé­kenységi körükhöz. A figyelés­re, a rendszeres törődésre kö­telezi őket a XI- kongresszus határozata is, mely kimondja: „Fordítsunk különös gondot a munkásosztály tudatának gaz­dagítására, kultúrálódására”. A pártszervezetek elsősor­ban. éppen akkor szolgálhat­ják a munkásművelődést, ha következetesen hirdetik és ma­gyarázzák fontosságát, a tár­sadalompolitikai és a gazdasá­gi célok megvalósításával való szoros összefüggését. S erre most különösen szükség van, hiszen régi betegségünk, hogy az új feladatok láttán elfeled­kezünk a régebben megfogal­mazottakról; már kevésbé érezzük fontosnak azokat. Holott az új ötéves tervben, megjelölt gazdasági feladatok kifejezetten igénylik a dolgo­zók szakképzettségének, tudá­sának fokozását, a készséget az önművelésre. Lényeges felté­tele ez annak is, hogy előbbre lehessen lépni az üzemi de­mokrácia tartalmi elmélyíté­sében. A szocialista életmód elterjesztése, a közösségi szem­lélet és magatartás erősítése ugyancsak közvetlenül össze­függ a művelődés iránti igény felkeltésével és növelésével. A pártpolitikai munka előtérben, álló feladatait az üzemi párt- szervezetek tehát csak akkor tudják jól megoldani, ha köz­ben nem szorul háttérbe a munkásművelődés fejlesztése, s az erre irányuló fáradozást szervesen beillesztik a min­dennapi tevékenység egészébe­Természetesen ezután sem a pártszervezeteknek kell köz­vetlenül foglalkozniuk a szak­mai és az általános műveltség fejlesztésével. (A politikai mű­veltség bővítése jórészt köz­vetlenül rájuk hárul, ez azon­ban már „begyakorlott’ része a pártmunkának.) Elsősorban a helyi tevékenység fő irányát szükséges meghatározniuk, gondoskodva az erők össze­hangolásáról, összefogásáról. Régi tapasztalat, hogy a szak- szervezet, az ifjúsági szövet­ség, &z üzem művelődési in­tézményei, a gazdasági veze­tés akkor képesek a lépést egyeztetve és hatékonyan cse­lekedni a munkások műveltsé­gének fokozásáért, ha a párt- szervezet igényid ezt, segítsé­get nyújt hozzá és ellenőrzi. A MINDENNAPI tapaszta­latok és tudományos felméré­sek egyaránt igazolják, hogy a munkásművelődés térképén akadnak még úgynevezett „fe­hér foltok” (elegendő utalni a bejárók, a segédmunkásod az üzemi termelésbe most bekapcsolódó nők, a munkás- szálláson lakók műveltségé­nek hézagaira). Sok dicséretes törekvés született már e „fe­hér foltok” eltüntetésére, s ez a buzgalom a jövőben sem lankadhat. A legfőbb figyel­met azonban a pártszerveze­teknek mégsem erre a terület­re, hanem a munkásság törzs­gárdájának, alapvető magjá­nak további művelődésére cél­szerű fordítaniuk. Amellett az energiák hasznosításának is ez a leggyümölcsözőbb módja, mert ha a munkásság fő réte­geiben tovább erősödik a mű­velődés becsülete, akkor őls szinte automatikusan maguk­kal ragadják az elmaradottab- bakat is- Ezért ajánlható; hogy a pártszervezetek első­sorban a törzsgárda művelődé­sét kísérjék figyelemmel, erra összpontosítsák erőfeszítései­ket. KÜLÖNÖSEN HASZNOS, ha ebben a tekintetben is még jobban építenek a szocialista brigádok mozgalmára, ame­lyet méltán nevezhetünk a munkásművelődési célok leg­fontosabb, legkövetkezetesebb* hordozójának. Az alapszerve­zeti vezetőség és a párt csoport megfontolt tanácsai, a brigá­dokban dolgozó párttagok sze­mélyes példája nagyban hoz­zájárulhat ahhoz, hogy e kö­zösségek kulturális vállalásai ne a „felsőbbségnek” szóló formális felajánlások legye­nek, hanem álljanak össz­hangban az adott üzem való­ságos szükségleteivel, az egyes brigádok és azok tagjainak műveltségi állapotával, szak­mai perspektíváival, közéleti feladataival és érdeklődési kö­rével. A pártszervezet sokat segíthet abban — tanáccsal, bírálattal, az érdeklődés fel­keltésével, a szükségletek tu­datosításával —, hogy a bri­gádok ne bejegyzésre alkal­mas eseményeket és rendezvé­nyekre szóló belépőjegyeket gyűjtsenek a brigádnapló és a majdani értékelés számára, hanem dolgozzák ki tagjaik kulturális fejlődésének gya­korlati programját. Olyan programot, amely mindenki számára a saját személyiségé-; nek fejlődéséhez leghaszno­sabbat ajánlja. Az ilyen vál­lalkozásokra azután jól épül-; hetnek a művelődés olyan kö­zösségi formái — brigádklubj fórum, a brigád önképző köre stb. —, amelyek ugyancsak na­gyon érdemesek a pártszerve­zet támogatására. A MUNKÁSSÁG magvának; törzsgárdájának művelődését előmozdítani az idei pártpoli­tikai munkának is előtérben álló feladata- Az ötéves terv eredményes megvalósításában éppoly kevéssé nélkülözhető ez, mint az üzemi demokráciá­nak a munkásosztály vezető szerepének további erősítésé­ben, j GYENES LÁSZLÓ Keressék meg a MÁV-et Lapunk egyik decemberi számában „Szakály az elmúlt öt év tükrében” címmel meg­jelent egy írás, amely többek között foglalkozott a község szőlőhegyi részének vízellátá­sával. A megoldás kétféle mó­dozatát ismertettük. Mint a tanácson elmondották, az egyik az lenne, hogy az új víztorony­ból vezetik a vizet a szőlőhegy részére is. Ennél a megoldás­nál legfőbb problémájuk a ta­nácsiaknak, hogy a Kapóson és a vasúton is át kell vezetni a vizet. Ciki-"-’-'' o’v-.sták Pécsett a vasu^ _ 'gon is, és dr. Szabó Tibor vasútigazgató le­vélben fordult szerkesztősé­günkhöz. „A MÁV Pécsi Igaz­gatósága részéről vállaljuk, ha ez a változat valósul meg, úgy — megkeresés esetén — a szakhatósági engedélyt soron kívül megadjuk. A tanács kez­deményezése nélkül segíteni nem tudunk” — írta levelében. íme a megoldás. Persze et­től még víz nem lesz a szőlő­hegyen. A vízkérdés megoldá­sához az anyagiakon túl akarat is kell.-T j-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents